Ahogy megszületik az első baba, és a párból család lesz, újra ki kell alakítaniuk a határaikat: hogyan viszonyuljanak a tágabb családhoz, az idegenekhez. Meddig engedjenek be másokat, és mi az, ami már a privát szférába tartozik. A határok meghúzását olykor a környezet nem segíti, de előfordul, hogy éppen a pár nem érzi, mi az, ami már a négy fal közé való.
Szoptatni mindenhol?
Az egyik, jellemzően parázs vitát kiváltani képes kérdés a nyilvános szoptatás. Az egyik oldal nőiségében megalázva érzi magát, mikor rosszalló megjegyzést tesznek a bankban, étteremben, váróteremben történő szoptatásra, a másik oldal képviselői illetlenségnek, taszítónak tartják ezt a tevékenységet a széles nyilvánosság előtt folytatni. Érdemes nem elvi kérdést csinálni ebből, hanem egy kis empátiával fordulni felé.
A kismama beláthatja, hogy ami számára mindennapi rutin, a másik ember szemében intim, személyes esemény. Ha mi szoptatunk az étterem egyik asztalánál, azt élheti meg a szemközt ülő, hogy akaratán kívül voyeurré vált, kínlódnia kell, hova nézzen. Ám a másik oldalról is elvárható a tolerancia: ha mi kerülünk olyan helyzetbe, hogy kéretlenül leszünk tanúi egy szoptatós jelenetnek, jusson eszünkbe, lehet, hogy a másik fél sem így tervezte, hanem olyan helyzetbe került, hogy csak így tudja megoldani az etetést.
A kismamák részéről jó kiindulópont lehet az arany középút megtalálásához, ha olyan helyzetben szoptatnak nyilvánosan, ahol például a bensőséges csókolózást is odaillőnek találnának. Egy tágas park eldugott zugában valószínűleg senkit sem zavar, egy zsúfolt helyiségben azonban lehetséges, hogy lesz, aki elpirul.
Büfi, lájk, megosztás
Bár a gyerkőc megszületésével valószínűleg sok-sok gratuláló SMS és érdeklődő kérdés érkezik, érdemes gondolni rá, hosszú távon a tágabb környezetet nem minden részlet érdekli olyan mélységben, mint a baba szüleit. Baráti társaságban vegyük észre, hogyha eddig csak a gyermek napirendjéről, a babaruhák legjobb lelőhelyeiről és a büfiztetés rejtelmeiről esett szó, különösen, ha jelen vannak nem kisgyerekes ismerősök is. Ők udvariasságból nem fognak nagyokat ásítani, a kisgyerekesektől azonban várható, hogy ne váljanak egytémás társalkodókká. Mellesleg, maguk is jól járnak vele, ha megőrzik nyitottságukat a nagyvilág felé. Érdemes mértékletességet tartani a közösségi oldalakon közzétett fotók mennyiségével kapcsolatban. A napi apróságok megosztása a közvetlen környezetre tartozik, nem biztos, hogy a többszáz ismerősre is.
Tartozik-e mindenkire a gátmetszés?
Az is gyakori, hogy a környezet, a tágabb család vagy ismerősök lépnek át olyan határokat, amelyek a pár számára kellemetlenek. Van, aki szívesen válaszol a kérdésre, volt-e gátmetszés a szülésnél, van-e elég anyatej, illetve hány kiló maradt fenn a szülés után, míg mások szeretnék megtartani maguknak ezeket az információkat. Kinek-kinek másfajta elterelő válasz passzol a habitusához.
Az „erről nem szeretnék beszélni” keveseknek jön a szájára, és azt az érzést kelti, valami nagy titokra tapintott a kérdező. Ha tudjuk, üssük el valamilyen poénnal a kérdést, tereljük el a szót, de az sem ördögtől való, ha indiszkrét kérdésre egyszerűen nem mondunk igazat.
A várandósság időszakában és a baba megszületése után is előfordul, hogy könnyen elérzékenyülő ismerősök, vagy akár idegenek átlépik az illendőség határait. Nem minden várandós szereti, ha a párján kívül mások is hasára teszik a kezüket. Ideális, ha már a metakommunikációból érzékeli a környezet, meddig mehet el, de ha ez nem működik magától, még mindig jobb egy udvarias „nem szeretném”-mel válaszolni a has simogatásra vonatkozó kérdésre, mint hogy feszengjen és kellemetlenül érezze magát az anya. Hasonló a helyzet, ha a baba puszilgatásáról, ölelgetéséről van szó, és a szülőt ez valamiért zavarná.
Húzz határt
Sokan aggódnak, hogy undok hárpiának fogják őket gondolni, ha nem engedik kézbe venni, megpuszilni gyermeküket. Nos, ez megtörténhet, de fontosabb a szülő jóérzése a babával kapcsolatban, mint az ismerősök körében való népszerűsége.
Egyébként sem árt gyakorolni a határok meghúzását, ha az embernek gyermeke születik, mert később is lesz rá szükség. A szülő óhatatlanul kap sok kéretlen tanácsot, kritikát, ugyanis a gyereknevelés olyan kérdés, amiről szinte mindenkinek markáns, érzelmekkel, gyakran indulatokkal átszőtt véleménye van. Persze, a nemet mondás képessége csak akkor hasznos, ha közben sikerül megőrizni a nyitottságot is, hogy véletlenül se váljanak túl merevekké a családot óvó lelki határok.
