SZÜLŐSÉG

Minden szülő réme: a hiszti

2011. december 26., hétfő 17:16

Szerencsésnek érezheti magát az a szülő, aki sosem esett kétségbe gyermeke megállíthatatlan hisztirohamai miatt, sosem kérdőjelezte meg saját képességeibe vetett hitét, amiért nem sikerül megreguláznia egy néhányéves csöppséget. Meglehet, az ilyen szülő ösztönösen ráérzett a kezelési módra, de sok egyéb adottság is befolyásolja, mennyire élesen kerül szembe a család a problémával.

Gyermeki különbségek

A gyerekek eleve más és más temperamentummal születnek, tehát egyszerűen vannak nyugodtabb, befelé fordulóbb és lobbanékonyabb porontyok. Ezt rendszeresen kihagyják a számításból anyák és apák, mikor magukat okolják, amiért nem tudják kezelni a gyerek hisztijét. Pedig a szomszédéknál nincs ilyen probléma, pedig velük sem volt a nagyszülők elmesélése szerint kicsi korukban (más kérdés, hogy az idő ezt is megszépíti, tehát fenntartással kezeljük az erre vonatkozó családi adatokat!).

A másik, legalább ennyire jelentős szempont, hogy milyen stresszforrásokkal kell
megküzdenie a gyermeknek. Érthető, hogy sokkal nehezebben kezelhető az a poronty, akinek nemrég született kistestvére (a „nemrég”-be beleszámít, ha már egy éve megszületett, de még nem lehet vele játszani, összebarátkozni), pláne, ha ezzel egy időben neki óvodába kell mennie. Nem elég, hogy érkezett egy trónfosztó, aki elrabolja a neki járó figyelem jelentős részét, de tőle még meg is szabadulnak. Lecserélik őt! Miért csodálkozunk, ha az ilyen gyermek idegei nincsenek kisimulva, nem hallgat a szülői szóra, éppen az ellenkezőjét teszi annak, amit kérnek tőle, és látványos jelenetekkel igyekszik a szülők tudtára adni, hogy ő is van, ő is fontos. Nem beszélve az olyan traumatikus eseményekről, mint a válás vagy az egyik szülő halála: ha a gyermekben olyan feszültség dúl, amit még nem képes kezelni, mi sem természetesebb annál, mint hogy ez ki fog jönni ott, ahol tud.

Dacolni jó

A fentiek csak extra nehezítő tényezők, az alapvető ok a hisztire mégiscsak a dackorszak. A legtöbb szülő a gyermek két éves kora körül szembesül a jelenséggel. Ez az az időszak, mikor teljes gőzzel gyakorolni kell a saját akaratot: ez nem rosszaság, ez a feladata a gyermeknek ahhoz, hogy később normális felnőtt váljon belőle. A hisztit senki sem szereti, de talán más megvilágításban látja, ha olyan szükséges fejlődési eseménynek tekinti, mint a fogzást: ahogy
nem szeretnénk, ha nem nőne ki a gyermek foga, úgy akaratgyenge, befolyásolható, önmaga határait meghúzni képtelen felnőttet sem szeretnénk. Az érett személyiséget nem adják ingyen, meg kell érte dolgozni, úgy a gyermeknek, mint a szülőnek.

Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy bátorítsuk a hisztit, és ne dolgozzunk a csökkentésén. Csak annyit, hogy értsük meg, nem minket akar velünk gyötörni a gyermek, nem az áll a hátterében, hogy rossz. Hanem az, hogy még nem tanulta meg, milyen más módon érheti el, hogy az ő akarata is érvényesüljön. És pláne nem tanulta meg, hogy mi a különbség a behódolás és a kompromisszum között. Csak később fogja megérteni, hogy attól ő nem lesz gyengébb, hogy bizonyos kérdésekben önként enged.

A megértésen kívül mit tehetünk a hisztivel?

Próbáljuk meg nem jutalmazni. Tehát ne történjen az, hogy ellenállunk, míg a gyerek szép szóval kér valamit, de engedünk, ha már nem bírjuk tovább a balhézást. Evidensnek tűnik ez, mégis így szokott lezajlani sok családban. Sose legyen sikeres a hiszti, viszont jutalmazzuk azt, ha más módon szeretné elérni a gyermek, amit egyébként hisztivel szokott! És tegyük is szóvá: látod, ha így kéred, megkapod.

Vannak nagyon régi, értelmetlen vagy káros technikák, mint a gyermek szobába küldése, ami még rosszabb, ha csak akkor jöhet ki, ha bocsánatot kér, amivel azt sugalljuk, hogy a bocsánatkérés nem belső megbánásból fakad, hanem egy cél érdekében tesszük.

Ranschburg és a mágikus trükk

Szívesen ajánlom Ranschburg Jenő mágikus trükk nevű technikáját, ami már sok-sok szülőnek bevált, az én praxisomban is visszajeleztek erről. Ha a gyermek hisztizik, játsszuk el teátrálisan, mintha eltűnt volna. Kérdezzük: hova tűnt ez a gyermek, nahát, az előbb még itt volt! Ez kizökkenti őt, megdöbben rajta. Amint abbahagyta, „találjuk meg” hasonlóan látványosan, örüljünk neki, hogy nahát, újra megjelent! Ez a játékos megoldás gyorsabb, és emberségesebb, mint a sokak által próbált levegőnek nézés, aminek további hibája, hogy általában nem működik.

Összességében tehát ne bátorítsuk a hisztit, de értsük meg: nem rossz szándék áll a háttérben, hanem hogy a gyermek még nem tud mit kezdeni akaratával, bontakozó személyiségével. A szülő feladata nem a büntetés, hanem más utak megtanítása.

Cziglán Karolina,
pszichológus

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2011.12.26 18:34:22Analyzer

    hosszu evek ota elek angliaban, gyakorlatilag naponta latom, amint a kolkok az utcan, a boltokban, az ettermekben, verik bele magukat a foldbe, ugy hisztiznek. jo egy eve, az egyk szupermarketben epp kajat vasaroltam, mikor tanuja voltam a kovetkezonek: kiskolok ordit mint akit nyuznak, mert nem kapott meg valamit, anyuka rezignaltan bongeszi a polcokat. tolem kb egy meterre, ket idos neni nezi a kiscsavot, mikozben egyik mondja a masiknak: tudod, beth, en jol a fenekere huztam az en johny fiamnak, ha igy viselkedett, attol aztan magahoz tert. jajj, manapsag inkabb gyermeknevelesi konyveket olvasnak a fiatalok - felelte beth, mikozben fejet csovalva legyintett az ifju anyuka fele, aztan mar a kozelgo tronorokosi eskuvo volt a tema.
    hat igy.

  • 2011.12.26 18:55:10boldii

    Jah, annál, hogy vadidegenek rosszallóan néznek rád, mert mondjuk nem azt csinálod a gyerekkel, amit ők kigondoltak volna, egy rosszabb van: Ha egy szülő pont a nyilvános környezetből adódó feszültség miatt "kénytelenek" rosszul kezelni a helyzetet, azaz úgy bánni a gyerekkel ahogy egybéként nem biztos, hogy szeretnék.

    Úgy értem a környezet kényszeríti őket, hogy boltban hallgattassák el már a gyereket, vagy hogy a repülőn oldják meg a megoldhatatlan helyzetet a gyerekkel. Szerintem sokak ilyenkor bukják az elveiket, ami aztán újra és újra megismétlődik, hisz miért ne kellene a gyereknek másnap is egy giganagy nyalóka vagy vmi. ami miatt hisztizni lehet

  • 2011.12.26 19:10:03Analyzer

    egyre tobb a pszichologus, egyre tobb a remek tanacs - es egyre tobb a "hulyegyerek". azert csak lehet osszefugges... :)
    mindegy, ez egy ilyen vilag, nyilvan mindenki a leheto legjobb tudasa szerint neveli a krampuszat.

  • 2011.12.26 20:01:27www.doominogame.com

    Hisztinél egy nyomat hideg szódavíz az arcra és lőn normális a gyermek. Nálam bevált.

  • 2011.12.26 21:35:12tiriti

    Kedves Karolina!
    Arról miért nem beszélsz, hogy a civilizáció mennyire megnyomorítja az ember lelkét, lelki világát; hogy ez a civilizált világ teljesen megfoszt minket, embereket attól az alapvető szükségletünktől, hogy embertársainkkal szeretetteli, bensőséges, bizalmi viszonyokban létezhessünk, éljünk.
    Biológiai robottokká tesz minket a világ az oktatási-gazdasági-politikai rendszerével.
    Az utóbbi pár száz évben még többé kevésbé létező utolsó menedék, a családok is esnek szét egyre gyorsabban, a válások egyre megszokottabbá válnak, és te azzal foglalkozol, hogy ebben az egyre embertelen rendszerben hogyan tudjuk jól érezni magunkat, miközben elhallgatod a folyamatok valódi mozgatórugóit, mintha a szülőknek esélyük lenne szembeszállni a profitéhség vezérelte folyamatokkal.
    Ezzel csak magad is részese leszel ennek a bűnnek!

  • 2011.12.26 22:26:05empatia 13

    Nálunk a tágabb családban is, ez kb 8-10 gyerek,-
    nagyjából, a következők váltak be.
    1.Nyugodtan RÖVIDEN elmagyarázni, hogy miért nincs értelme hisztiznie, és azután azt mondani,szegénykém, már megint beléd bújt a kis sakál, gyere dobjuk ki a lépcsőházba! Még integettünk is neki.Egyszer a lányom, utána is kiabált, "vegyél sálat, mert megfázol!" :-)
    2. Abból indultunk ki, biztos neki is rossz, hiszen, miért üvöltene, dobná le magát a földre. Minden magyarázat, kérdezés nélkül, megszeretgettük,azaz, megöleltük, simogattuk, puszilgattuk, és amikor megnyugodott,akkor beszéltük meg vele érdemben a dolgokat.
    3. Végszükség esetén ( csak vagány típusú,nem csendes, szorongásra hajlamos gyereknél),egy fél pohár víz, vagy hideg vizes törülközővel arc törölgetés hatásos lehet.
    A legfontosabb,akár otthon,akár boltban, hogy mi felnőttek, őrizzük meg a nyugalmunkat. Vegyük tudomásul, hogy ez életkori sajátosság.
    Nem vagyok, mindentudó,sem tökéletes,tehát volt, hogy kiabáltam stb. Az igazsághoz tartozik,hogy nem mindig voltak sikeresek az előbbi módszerek, de többségében igen!
    A kistestvérnél, már a nagy ment kidobni a "sakált"
    Volt, hogy idegen gyereket,egy könyvesboltban "fékeztem" meg azzal, hogy a háromévest megkérdeztem, megölelhetem-e,de választ nem várva, felvettem a földről, és megöleltem, haját, pofiját simogattam. - abbahagyta. (Természetesen, mindehhez a nagymamájától előtte engedélyt kértem)

  • 2011.12.26 22:50:04Sárga Király

    Hogyne, játsszuk azt, hogy eltűnt a gyerek, amikor hisztizik. Egy kétévesnek nincs ijesztőbb, ha azt látja, hogy köddé vált, a szülei nem látják őt - mert ez talán azt jelenti, hogy ő NINCS is, megszűnt létezni az anyja szemében. Persze hogy megijed, és abbahagyja hisztit. Naggyon humánus tanács, köszönjük. Kb olyan, mint előre sietve egyedül hagyni az utcán a gyereket.

  • 2011.12.26 23:08:47Denton85

    Nincs gyerekem még és egy ideig nem is lesz, de azért agyalgatok a dolgokon meg a cikken.

    Ez az eltűnt a gyerek szöveg szerintem nem jön be, max pici százaléknál. A többi max ha elhiszi valóban, hogy nem látjuk, akkor azt hiszi bármit megtehet.

    A szeretgetős szöveg még nagyobb baromság, ha a gyerek rosszat tesz, akkor nem fogom ölelgetni azaz jutalmazni érte, mert akkor majd ha figyelmet akar azonnal hisztizni kezd, az akaratosság pedig nem egy jó dolog, majd ebből a gyerekből lesz az a felnőtt aki nem bírja elviselni ha valaki több figyelmet kap mint ő, akkor meg ugye már nem hiszti lesz belőle, hanem valami más gány dolog...

    Verés, kiabálás. Valszeg első ránézésre még be is jön, mert a gyerek fél az újabb lecseszéstől, vagy veréstől, ha az embert állatként fogjuk fel (hisz, az nem is kicsit), akkor még érthető is, hisz a félelem és a rossz emlékek egy adott nem kívánt cselekedethez való rögzítése célravezető lehet.

    Viszont talán a legjobb nevelési segédeszköz a tisztelet kivívása lenne. Ez mit is jelent? Azt, hogy a gyerek a szülőkre felnéz, tiszteli őket, elismeri a tudásukat, amit elértek, hasonlítani akar rájuk, ebből kifolyólag megteszi amit mondanak, szót fogadnak. Ehhez viszont az kell, hogy a szülő valóban sikeres legyen, ez viszont szerintem a szülők túlnyomó többségéről nem mondható el. Így pedig nehéz szerintem egy gyerek szemében tiszteletet kivívni.
    Így marad a verés, az elkényeztetés és egyéb praktikák.

  • 2011.12.27 00:25:41pfeilmayer

    Denton85, nagyjából képben vagy, de az utolsó bekezdés nem igaz igy, legalábbis nem most. szóval, a tisztelet nem segit, a kvivott tisztelet és a behódolás elvárása nem ua. van amikor olyan dolog veri ki a hisztit, amit a gyerek maga sem tud kezelni. pl. fáradtság, leesett cukorszint, és legtöbbször: kommunikációs frusztráció. szóval, zavarja vmi de nem birja kimekegni, szülő igyekszik, de nem érti, felfújja magát,stb. meg a kóstolgatás, melyik szülő rokon mit enged. ezt birom nagyon, nekem ugye ez utolsó elég áltlátszó, mert sokat vagyok a gyerekkel, de birom, hogy kezdi el apát, nagynénit kóstolgatni, mikor szól. :) szóval csak szezon-fazon téma, ne keverjük :)

  • 2011.12.27 00:34:12lm5

    Szerintem a legfontosabb az őszinteség és a felnőttnek tekintés.
    1. Azért nem akarom megvenni (megtenni) ezt, mert... (ellenérvek)
    2. Értem, hogy ez neked most nagyon kívánatosnak tűnik (empátia), de szerinted nem lenne jobb inkább ez vagy az? (alternatívák)
    3. Győzz meg! (és olykor hagyni magunkat meggyőzni, ha jól / szellemesen érvel)

    Sajnos ez a szülők részéről is gyakran hatalmi harc. A behódolásnál szerintem még nagyobb hiba a hajthatatlanság. Lehet, hogy a gyerek megtanulja, hogy ne hisztizzen, de azt is, hogy nem számít a véleménye. Egy nyugodt, észérvekkel operáló hozzáállás akkor is működhet, ha a gyerek még nem ért meg mindent. Egyszerűen azt veszi le, hogy fontos a kívánsága, csak nem lehet valamiért megcsinálni. Persze nekem csak egy gyermekem van, és lehet, nagyon jófajta jelleműt "fogtunk ki". :)

  • 2011.12.27 00:41:07talán2

    Nekem jó tapasztalatom van ez ügyben.Ha a kisfiam kiabált ,verte magát a földhöz,hiába mondtam neki kedves szavakat,hiába alkalmaztam a bünti helyre menetelt ha hazaérünk,nem vált be semmi.Csak ez a módszer.Ha úgy tettünk mintha nem vennénk észre nagyon rövid időn belül abba hagyta a hisztit,és amikor már "normális" állapotba került akkor elmagyaráztuk neki miért volt felesleges amit csinált.Ezzel nem azt éreztettük vele ,hogy ő nincs ott ,vagy egyszerűen ott hagyom ,hanem azt hogy amit csinál az teljesen felesleges,mert más módja is van annak ,hogy ő kifejezze amit szeretne és együtt megbeszélve akár közös nevezőre is juthatunk.Vagyis itt nem a gyermek van semmibe nézve, hanem az amit ő akár taktikának gondol hogy elérhet vele bármit,az veszti szerepét.
    Ez nagy különbség.

  • 2011.12.27 00:52:16Denton85

    pfeilmayer

    Én nem erre gondoltam elsősorban, amit te említettél azt én nem nevezem hisztinek. Tehát ha valami baja van amiről nem tehet, pl fájdalom, vagy mint mondod kommunikációs gond ami nyilván egy 1-2 évesnél jön elő, akkor azt nem ide sorolom.

    Én azt tartom hisztinek amikor a gyerek tudatosan tolja a pszichés terrort akaratoskodva, hogy elérje a célját.

  • 2011.12.27 01:49:40empatia 13

    Im5 egyetértek teljes mértékig, de valljuk be van, amikor az általad említetteteken, már túl vagy, és még mindig tart a hiszti.Szerintem az igazi hiszti lényege, hogy a gyerek már nincs olyan állapotban, hogy figyelni, társalogni, észérveket felfogni tudjon.
    Denton, van hogy félreérted a dolgot. A "szeretgetés", nem azért van, mert ROSSZAT csinált, hanem, amit itt is írtak, pl. leesik a vércukra, megijedt valamitől, persze lehet, hogy éppen fagyit szeretne, vagy bármit, vagy nem akar, akárhova menni stb. Annyira belelovallja magát, hogy már szinte nincs is magánál. Nem ráhagyni kell, vagy teljesíteni a kívánságát, hanem ebből az üvöltős állapotból, valahogy visszahozni. Diszkomfort érzete van (mindegy, hogy te szerinted, ez nem jogos), mégis pillanatnyilag,izzad, bömböl, a lélegzete is kihagy. Ebből kell vissza hozni. Nekem a szeretgetés bevált. Nem jutalmat kaptak, nem elismerést,csak azt, hogy melletted állok, ha rossz Neked. Felnőttek, és nem lettek követelődzők.
    Kívánom, hogy Te jobb módszereket találj. Egyébként, minden gyerek más, minden gyerek másféle figyelmet igényel. Meg kell tanulnod a saját gyerekedet,és ha kellően empatikus vagy, és nem veszted el a fejed,akkor általában meg fogod találni a jó megoldásokat. Nagyon jó, hogy már most érdekel a téma.

  • 2011.12.27 07:53:37korzo

    Csak egy szó: következetesség.
    Amit szabad, azt mindíg szabad, amit nem, azt sohasem. Amit mondok, az úgy van/lesz. Ebben az esetben nincs tere a hisztinek. Az apró próbálkozásokat nem szabad figyelembe venni, mintha mi semmi se történne. Így nagyon hamar rájön, hogy nem ér el vele semmit.
    Ennek a lényege, hogy tisztában legyen vele, hogy mi az amit szabad (elérhet, megkaphat), és mi az amit nem.
    És úgy szoktam mondani, hogy jó messze van "kerítése", de az keményen le van betonozva. Mert nagy "térre" ugyanolyan szüksége van, mint egészséges korlátokra.
    Nálunk bevált.

  • 2011.12.27 08:04:08korzo

    empatia 13
    Ha már odáig eljutott, hogy annyira hisztizik, hogy testi tünetei vannak, akkor az - már bocsánat a szóért, de - már régen el van b.szva. Már korábban megtanulta, hogy a hiszti egy működő megoldás lehet, már csak a "mérték" a kérdés.

  • 2011.12.27 08:41:07az_igazi_trebitsch

    Két gyereket neveltem fel, és a náluk alkalmazott, bevált módszert sikerrel alkalmazom az unokáknál is.

    1. A hisztit azonnal, ott és helyben keményen meg kell állítani, el kell fojtani, akár fizikai erőszakkal is.

    2. Ellentételezésként viszont kellő adagban és mértékben dícsérő szavakkal, simogatással, puszival jutalmazni.

    Egy példa: szétrugdossa a játékait, és nem akarja összeszedni, hisztizni kezd. Fenékre csapni, kézenfogva a játékokhoz vonszolni, és addig mozdulni sem engedni, amíg össze nem szedi. Utána viszont megdícsérni, hogy "nagyon ügyes voltál!".

    Durván hangzik, de akkor is igaz: a kis ember még egyfajta kis állat, akit az első időkben kellően adagolt fegyelmezéssel és jutalommal kell az alapvető viselkedési normákra megtanítani.

  • 2011.12.27 08:51:23Commodus

    Nekem sincs még gyerekem, de van egy pici unokahúgom, akinek a nevelésében én is aktívan részt veszek. Sőt, a családban van több gyerek is, csak távolabb élnek. A tapasztalatom az, hogy ahány gyerek, annyi féle. Nem lehet kategórikusan kijelenteni, hogyan kell nevelni őket. Egyikkel ezt kell csinálni, másikkal azt. Van ismerőseim között olyan, aki sosem értette, sőt, fikázta az olyan szülőket, akiknek a gyerek hisztis, vagy egy éves kora után is nehezen alszik. Mivel már három gyerekük volt, és egyikkel sem akadt problémájuk. Aztán jött a negyedik, és baromi hisztis lett! :))

    Az unokahúgom meg szintén nagyon hisztis, nehezen lehet bírni vele, de sosem kap pofont, hanem ha kell, elmondják 101-szerre is, hogy nem szabad. Néha meg, ha teljesen elfogy az anyja türelme (pedig tényleg türelmes), akkor becsukja a szobába egy-két percre, a gyerek sírni kezd, az anyja bemegy érte, de utána megérti, hogy az adott dolgot nem szabad.
    Valaki írta a következetességet, szerintem is ez a legfontosabb. Amit szabad, mindig szabad, amit nem, azt sosem. És ehhez mindenkinek tartania kell magát, mert ha nem, nem fogja érteni a gyerek.

  • 2011.12.27 08:51:58zsoltiba

    A vércukorszint csökkenés az egyik fiziológiai oka lehet a hisztinek. Bár ez nem az a klasszikus értelemben vett hiszti. Nehezen felismerhető még annak a szülőnek is, aki tisztában van a gyermek ez irányú érzékenységével. Mindenkinek ajánlom, hogy mindig tartson otthon (esetleg magánál vagy a kocsiban) egy zacskó szőlőcukrot, amiből hiszi esetén belediktálhat a gyerekbe két szemet (amennyiben hagyja) ártani nem használ alapon. Szerintem ezt mindenképpen jó kipróbálni legalább egyszer! Sok esetben ez lehet a csodaszer egy-egy hisztisnek tűnő lurkó esetében.
    Cukorbetegség esetén nyilván ez a módszer ebben a formában nem működik.

  • 2011.12.27 09:05:38zsoltiba

    Jó módszer a szőlőcukor beadásra, ha a gyerek ellenáll: erővel be kell tenni a szájába, de vigyázni, hogy meg ne fulladjon. Majd azt kell mondani neki, hogy lassan szopogassa. Erre tuti, hogy azonnal összerágja. Innentől nagyon gyors a felszívódás, 2-5 perc múlva a tünetek csökkenésére lehet számítani, amennyiben ez volt a hiszti hátterében.

  • 2011.12.27 09:28:22kontact35

    Empátia, talán az egyetlen, aki elfogadja a másik véleményét, nem dorongolt itt le senkit. Nem akarta megmondani az egyetlen tutit, nem süt belőle a tévedhatalenség,
    Majd minden gondolatából érződik a gyerek iránti, tisztelet, szeretet,a tudatosság, következetesség. Empatikus a gyerekkel, és az itt hozzászólókkal is. Valószinű nem Magyarországon él.
    Egyébként, minden szülő tudja, hogy egyedüli jó, mindig beváló módszer nincs, még ugyanannál a gyereknél sem! Ha volna, akkor, nem lenne közismert a hisztizés jelensége. Nem született volna ez a cikk, sem, és a kirivóan sok komment sem.

  • 2011.12.27 09:32:16Never

    Számomra mindig meglepő, amikor olyanok, akiknek nincs aktív gyereknevelési tapasztalatuk, okos tanácsokat adnak (félreértés ne essék, nem a cikkról, hanem a kommentekről van szó). Négy pici gyermekünk van itthon, és mindenkinek, aki rendelkezik a bölcsek kövével a gyerekneveléssel (pl. hisztivel) kapcsolatosan, csak annyit szeretnék üzenni, hogy több százmillió gyakorló szülő valamit eszerint nagyon rosszul csinál...

    Ranschburg egyébként tényleg nagyon hasznos, mindenkinek csak ajánlani tudom pl az előadásait Pax TV-n. Nem jelent minden módszere megoldást minden problémára, viszont egy élet gyakorlati tapasztalata áll mögötte, jó adag humorral.

    Aki pedig úgy gondolja, hogy a gyerekek logikus módon megközelíthetőek mindig, és hogy észérvekke mindig lehet rájuk hatni, annak nagyon sanyarú kudarcokkal kell majd szembenéznie a gyereknevelés során.

    A cikkre pedig konkrétan: minden gyerek más (ez nem csak lózung), de a hisztit senkitől nem szabad eltűrni. A gyerek pontosan tudja, hogy mit miért csinál, és nagyon is céltudatos. Határokat kell szabni - neki is, nekünk is.

  • 2011.12.27 09:34:26kontact35

    Empátia, talán az egyetlen, aki elfogadja a másik véleményét, nem dorongolt itt le senkit. Nem akarta megmondani az egyetlen tutit, nem süt belőle a tévedhatalenség,
    Majd minden gondolatából érződik a gyerek iránti, tisztelet, szeretet,a tudatosság, következetesség. Empatikus a gyerekkel, és az itt hozzászólókkal is. Valószinű nem Magyarországon él.
    Egyébként, minden szülő tudja, hogy egyedüli jó, mindig beváló módszer nincs, még ugyanannál a gyereknél sem! Ha volna, akkor, nem lenne közismert a hisztizés jelensége. Nem született volna ez a cikk, sem, és a kirivóan sok komment sem.

  • 2011.12.27 09:38:22kontact35

    Bocs, Never, Téged, csak most olvaslak. Egyetértek.

  • 2011.12.27 10:08:04Katatón Dzsentri

    Nálunk a Rancshburg-módszer (bár sokáig bejött) azt eredményezte, hogy a nagyobbik lányom is alkalmazni kezdte rajtunk :)

    Tehát amikor olyat kértünk tőle / csináltunk vele, amit ő nem szeretett volna, akkor megszűntünk létezni számára.

    Nekünk az vált be hisztikezelési módszernek, hogy magamhoz húzom (ha jön, ha nem, akkor megvárom amíg igen - mindeközben sehogyan sem reagálok a hisztijére, tehát nem láthatatlan, csak hatást nem ér el) és simogatom a fejét, miközben halkan, hipnotikus hangon ecsetelem neki, miért bánt engem az, amit épp csinál.

    Mostanra eljutottunk odáig (4 éves), hogy ha rájön a hiszti, akkor nagyon kivételes esetekben (ez általában azt jelenti, hogy én reagáltam rosszul), a hiszti lezajlik egy perc alatt.

    Na persze, ehhez kötélidegek kellenek, de a kisasszony segített kifejleszteni őket :)))

  • 2011.12.27 13:17:07kicsibuta

    "Majd azt kell mondani neki, hogy lassan szopogassa. Erre tuti, hogy azonnal összerágja." Igeeen! :) Ez a mondat tökéletes bizonyíték arra, hogy zsoltibának van gyereke! :)
    Nekem nincs saját gyerekem, de emlékszem, hogy amikor én voltam hisztis, csak a fizikai beavatkozás (egy löket szódavíz az arcomba) segített. El is hallgattam rögvest. (Mocskosul el voltam kényeztetve egyébként.)

  • 2011.12.27 13:29:52Katatón Dzsentri

    @az_igazi_trebitsch

    és azt megvizsgáltad-e, hogy a módszered milyen lélektani elváltozásokat okozott később? Amit leírsz az terror.

    A gyerek vízzel való lelocsolása pedig megalázás. Soha ne alázd meg a gyereket, ha azt akarod, hogy legyen önbizalma.

  • 2011.12.27 15:33:36JónásBrigi35

    @az_igazi_trebitsch

    Nem szeretnék se a gyereked, se az unokád lenni...

  • 2011.12.27 17:18:34Turboanyu

    Never: "Aki pedig úgy gondolja, hogy a gyerekek logikus módon megközelíthetőek mindig, és hogy észérvekke mindig lehet rájuk hatni, annak nagyon sanyarú kudarcokkal kell majd szembenéznie a gyereknevelés során."

    Pontosan így van!!!!!!!

  • 2011.12.28 00:09:07Rosie McGann

    Katatón Dzsentri, JónásBrigi35

    Mi is a baj az_igazi_trebitsch módszerével? Hogy viselkedni tudó, másokra tekintettel levő embert nevel a gyerekeiből, unokáiból?

    Never: "Aki pedig úgy gondolja, hogy a gyerekek logikus módon megközelíthetőek mindig, és hogy észérvekkel mindig lehet rájuk hatni, annak nagyon sanyarú kudarcokkal kell majd szembenéznie a gyereknevelés során."

    Erről van szó...
    Mellesleg olyan gyerekkel sem igen találkoztam még, akit különösebben érdekelne, mennyire van kiakadva az anyja, mikor éppen cirkuszol valamiért.
    (Hacsak persze nem lett befenyítve az "így nem kellesz" című műsorral. Ami hangsúlyozottan nem egyenlő Ranschburg módszerével.)

  • 2011.12.28 14:28:34R2D2 & C3PO

    Én az eltűnt gyerek pártján állok.
    Az a tapasztalatom, hogy a hiszti oka leginkább maga a szülő. Ha elvárja a gyerekétől bizonyos körülmények esetén a hisztit, akkor a gyerek hisztizni fog. Mert figyelmet akar és így kapja meg...

    Nem kell túlbonyolítani a dolgokat.

    Példa: a sógornőm azt mondta a gyereknek, hogy látszik milyen fáradt vagy, a gyerek azonnal elkezdett hisztizni, de rendesen nyomta egy órácskát... Mivel otthon ez a szokás: esténként két gyerek is bőg, ilyenkor dédelgetik őket jutalomból. Aztán, mikor neked kéne a gyerekekkel dűlőre jutni! Na, az az igazán idegesítő!

  • 2011.12.28 14:34:01R2D2 & C3PO

    Katatón Dzsentri
    Hi-hi-hi

    Ez minden kommunikációs módszernél így van. ;-DDD
    Érdemes ezt a nézőpontot is átrágni, ti. mi mit szeretnénk, ha velünk szemben alkalmaznának.

  • 2011.12.28 15:42:31badabum

    korzo a számból vetted ki....mármint a szót:)

    egyébként nálunk pont az válik be amit a cikk író nem javasol hogy elkülönítem.
    Nem bezárom csak kirakom egy másik helységbe ha akar vissza tud jönni hozzánk viszont ott nincs közönség uh. általában lehiggadva jön elő XD

    4 kölkem van de 1ik sem csapott soha olyan hisztit amiről itt sokan írtak, hogy nincs szinte észen.......ez nekem ismeretlen.

  • 2011.12.28 15:43:15badabum

    ja és bűn ronda a kölök a képen amit csatoltak a cikkhez....már érzem is ahogy viszket a tenyerem:)

  • 2011.12.28 15:48:47badabum

    az_igazi_trebitsch uhhh már én is írtam itt ilyeneket de assszonták hogy állat vok:) meg biztos 17 éves fiúka aki trollkodik:)

    Hát pedig nagyanyám is aszonta :

    "aki ebbel játszik bot legyen a kezében"

    XD

  • 2011.12.29 00:52:42Erenya

    Ranschburg ezzel a tanáccsal marhára mellélőtt, tökéletes tápot ad ez a hozzáállás a többszörös, hasadt személyiség kifejlődésének. Jekyll és Hyde? Ne máááár!!!

  • 2011.12.30 20:51:35nincsporonty

    Kedves Mindenki!

    Nekem nincs gyermekem, de a hiszti egy meglehetősen érzékeny pont a praxisomban. Aki lespricceli a gyermekét, az már "hétpróbás mama", de gondoljunk csak bele: elindulunk a főnökhöz, hogy fietésemelést kérjünk, és ő szembejön egy szódavizes palackkal, mert szerinte ez a tiszetességes, és gyors megoldás! Kérem: a hisztire mi, felnőttek TANÍTJUK meg a gyermekeket, ill. annak megoldási módjaira!!! Az a gyermek, aki a maga számára fontos, és elegendő figyelmet nem kapja meg, annak muszáj valamit kitalálnia, hogy figyeljenek rá! A kritikus időszak személyiségfejlődési párbajait pedig nem tudjuk megúszni, de, hogy addig milyen eszközei alakulnak a gyermeknek, az rajtunk, felnőtteken múlik!!! Érdemes ezt átgondolni!

  • 2012.01.03 13:23:04tea fan

    az_igazi_trebitsch

    Unokatestvérem éppen ennek ellenkezőjét vallja, mégis jólneveltek, udvariasak a gyerekei.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta