SZÜLŐSÉG

3 gyakori szülői tévedés, amiket jobb elkerülni

2011. december 17., szombat 14:37

Számos tévképzet él arról, hogy kell jól szeretni, milyen egy összetartó család. A pszichológiai rendelések nagyrészt olyan felnőttekkel vannak tele, akik ilyen szülői félreértések áldozatai voltak kis korukban. A baj az, hogy nagyon nehéz később szabadulni ezek következményeitől, mert a felnőtt-gyermekben komoly lelkiismereti konfliktust okoz, ha megpróbál szembefordulni a tanultakkal.

stockfresh 828568 angry-boy-indoor sizeM

Nézzünk három gyakori szülői tévedést, amelyeket jobb elkerülni!

1.) Egy igazi családban mindig mindenkinek ugyanúgy kell éreznie

Ahol ez a hiedelem él, ott senkinek sem megengedett, hogy azt érezze, amit valójában, a családtagoknak kötelességük egymás lelkiállapotát átvenni. Ha a családfő morcosan érkezik haza, nem illik a többieknek sem nevetni a vígjátékon, ha a többség boldog a közös kirándulás miatt, nem engedheti meg magának egyik családtag sem, hogy rosszkedve legyen. Miért nem?
Mert azt úgy értelmezik a többiek, mint elvárást, hogy nekik is legyen rosszkedvük. Fel sem merül bennük, kifejezhetik együttérzésüket úgy is, hogy attól még ők jól megvannak.

Ezekben a családokban nem ismerik az empátia fogalmát, csak az összeolvadásét, egymás érzéseinek átvételét. Így a gyermek, aki észreveszi, ő bizony nem mindig úgy érez, ahogy illik, bűntudatot él meg, és azt gondolja, ő az, akivel valami nincs rendben. A másik probléma, hogy ilyen családban támaszra sem számíthat senki, ahhoz ugyanis, hogy lelki támaszai legyünk egymásnak, bizonyos mértékig kívül kell maradnunk. Például az az anya, aki maga is belehal gyermeke szerelmi bánatába, nem tud biztonságos, megnyugtató hátteret adni.

2.) Ami a szülőnek fontos, a gyereknek is az kell, hogy legyen

Egy lehetséges példa, ami különösen első generációs értelmiségieknél fordul elő, hogy valahogy félnek, nehogy „visszaessen” a gyermek. Ők büszkék műveltségükre, diplomájukra, és kudarcnak élik meg, ha a gyermek kevésbé érdeklődik a kultúra iránt. De az is előfordul, hogy nehezen viselik el, ha a vallás kérdésében gondol mást a gyermek. Mindkét irányban gyakori ez, akár vallásos, akár ateista szülőkről van szó. A családi kapcsolatokra is vonatkozik ez a probléma: ha a szülő két másik személy kapcsolatába akar beavatkozni, bármennyire is jó szándékú a próbálkozás, végül mindenki rosszul jár. Az ilyen szülő akkor is ragaszkodik hozzá, hogy gyermeke látogassa a nagymamát, ha a nagyinak unokájával nem alakult ki jó kapcsolata. Vagy ha úgy látja, nincsenek elég közel egymáshoz a testvérek, burkolt vagy nyílt lépésekkel igyekszik összehozni őket. Amíg kicsik a gyerekek, helyénvaló, hogy a szülő feladatának érzi a tesók közti konfliktusok elsimítását. Azonban később ezt már rájuk kell bízni. És azt is el kell fogadni, ha a kamasz vagy felnőtt testvérek közötti távolság nagyobb, mint ahogy azt a szülők megálmodták.

3.) A gyermek hálával tartozik mindazért, amit kapott

Mikor egy felnőtt pár gyermeket vállal, elvállalja azt is, hogy amíg csak tudja, megadja a testi-lelki biztonságot a gyermeknek. Ez innentől kötelessége, amiért senki sem tartozik neki hálával. Egy családterápiás konferencián hangzott el: ugyanúgy, ahogy a földre szokás mondani, nem az őseinktől kaptuk ajándékba, hanem a gyerekeinktől kölcsönbe, az egyes ember testére, életére is igaz ugyanez. Amikor a szülő energiát fordít arra, hogy testileg-lelkileg táplálja gyermekét, nem olyan kegyet gyakorol, amiért köszönet jár.

Abban persze bízhat, hogy lesz gyümölcse erőfeszítéseinek, amit azonban gyermeke nem neki, hanem saját gyermekeinek ad majd tovább. A hála elvárása azért probléma, mert rendszerint változatos érzelmi zsarolásokkal jár együtt. Annyi mindent tettünk érted, hogy Te különféle dolgokkal tartozol. Például, hogy olyan leszel, amilyennek elképzeltünk. Nyomasztó teher a gyermek számára, ha úgy kénytelen élni életét, hogy egy hatalmas adósság nyomja vállát, amit sosem tud majd kiegyenlíteni.

Ezek mind jó szándékú tévedések, amik a szeretet félreértéséből adódnak. Azonban az tud igazán szeretni, aki saját magáért, kapcsolataiért vállal felelősséget, tehát, aki autonóm. Az autonóm személy elviseli, hogy a másik ember is szabad, saját világgal, olyan kapcsolatokkal, amilyeneket ő alakított ki. Ez különösen nehéz, és különösen fontos, ha ez a személy történetesen az ember gyermeke.

Cziglán Karolina,
pszichológus

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2011.12.17 16:31:59abc

    hülyeség

  • 2011.12.17 17:13:38Almaleves

    abc:
    tömör és velős visszavágás!
    Szeretem az ilyen határozott személyiségeket
    és
    kedvelem az egyszerű válaszokat

    engedelmeddel kiegészíteném még egyel:
    MINDENKI HÜLYE AKI NEM ÉN VAGYOK

    (sajnos ebbe te is beletartozol)

  • 2011.12.17 17:34:47Pszichotónus

    "A hála elvárása azért probléma, mert rendszerint változatos érzelmi zsarolásokkal jár együtt"_ezzel egyetértek, azonban a szülőnek az is éppenséggel kötelessége, hogy a gyerekét megtanítsa arra, hogy képes legyen hálásnak lenni, és ez nem a szülő érdeke elsősorban, hanem a gyereké. A hálátlan ember ui. nem képes átélni a szeretettséget, magát zárja ki ebből és ez egyenes út a magányba. Középút pedig nincs a "hálásság" és a hálátlanság közt.

  • 2011.12.17 22:06:58Rézfaszú

    Az igaz, hogy érdemes úgy tekinteni a világra, mintha a gyermekeinktől kaptuk kölcsönbe, mert úgy jobban megőrizzük nekik, de ami jót bele teremtünk, hozzáadunk, azt is a gyerekeinkért tesszük. Megtehetnénk, hogy szarunk bele és élünk szingliként, csak a mának, de általában nem ezt az utat választjuk. Magunk igénye és a gyerekeink érdeke miatt is.

    Az érzelmi zsarolás olyankor is előállhat, amikor semmit nem tesz a szülő a gyerekért, csak zsarol, minden pozitív tett nélkül. Olyanok nem zsarolnak általában, akik hálát "várnak" a gyermektől, de önzetlenül adnak neki, mert szeretnék, ha a gyerekük képes lenne a dolgok értékét felfogni, nem kész-picsa-meleg-málé az élet alapon. Mert az életben semmi nem jön csak úgy és sok dologra nincs is befolyása az embernek, hogy jön-e vagy kimarad. Idegenek is elvárják a hálát, mert aki nem mutatja ki, hogy számára értékesek a dolgok, ezért hálás értük, csak veri az asztalt és fogadja az égi mannát, az hamar kikerül a körből, mint potyautas.
    Az igazi, jó hála nem csak szavakban nyilvánul meg és nem kizsarolt hála kell, hogy legyen.

  • 2011.12.17 22:07:23A nép fia

    Egyetértek. Bár a listát még lehetne bővíteni.

  • 2011.12.18 02:05:57petru

    Haaaat... es a tobbi dologrol nem esik szo? Pl. hany szulo erti felre az egeszet, es a gyereket felnottkent kezeli?
    Sajnos, tanuja voltam: Mit kersz reggelire (3 eves gyerektol kerdik). Gyerek (fogalma sincs, azt se tudja hogy hivjak) kinyogi: Fagylalt (vagy: sutemeny). Es tenyleg megkapja!!! Megeszik 3-4 fagylaltot es kesz a reggeli!!!

  • 2011.12.18 02:34:46Jozeph Pelikahn

    A szinglik teszik a legtöbbet a jövő generációjáért: nem szaporodnak.
    Isten ma már azt mondaná: NE szaporodjatok! Csak a bezárt fülek nem hallják már meg.

  • 2011.12.18 09:00:39pHérték

    Szerintem meg fontos, hogy a gyerekek hálás szívűekké váljanak és ne legyen belőlük önző, egoista szörnyeteg. Meg, hogy képesekké váljanak az adásra, a szeretet, a gondoskodás, a jótétemény viszonzására is.
    Miért, az már nem fér bele, hogy az ember a gyerekei mellett az "öregjei" iránt is gondoskodó legyen? Meg a barátai, a kollégái, a szomszédai felé, sőt minden embertársa iránt?
    Nagy hiba ilyesmire ösztönözni az olvasókat!

  • 2011.12.18 11:18:52i'm lovin it

    Kedves Pelikán Józsi, gondolom te is szingli vagy. Csak gratulálni tudok ehhez a kiváló ideológiához, amit azok gyártanak, akik a. nem tudnak felmutatni egy épkézláb párkapcsolatot b. nem tudnak felmutatni egy vállalható egzisztenciát c. mindkettőre képtelenek. Valóban egyszerűbb azt hangoztatni, hogy "erre a világra én nem szülök gyereket", mint szülni, becsületben nevelni és arra törekedni, hogy az emberek megváltozásával ez a világ is megváltozzon. Tudod szomorú, hogy az ilyen emberek mint te, legalább annyira nem szégyellik magukat, hogy csendben legyenek.

  • 2011.12.18 11:30:30Rosie McGann

    pHérték

    Olvasd el még egyszer azt a bekezdést, nagyon nem arról szól, amit te belelátsz.

    i'm lovin it

    Szerintem meg sokkal tiszteletreméltóbb, aki felismeri, neki nem való gyerek, mint egy rakás fogyatékos, aki csak dísznek szüli, de kezdeni nem tud vele semmit.

  • 2011.12.18 12:33:01i'm lovin it

    Felismerni fel lehet, hogy nekem nem való gyermek, de az egy más kérdés, semmi köze sem a szingliséghez, sem pedig ahhoz amiről itt szó van.

  • 2011.12.18 13:19:31véleményt formálok

    Rosie:
    tiszteletre méltó, ha valaki felismeri, hogy neki nem való gyerek, de az meg suttyóság, hogy eme felismerés után ekézni kezd egy Poronty elnevezésű, könnyen kikövetkeztethető témájú blogon

    a hála kérdésében: elvárható (célszerű úgy nevelni), hogy hálás legyen egy gyerek azért, mert reggelire sütsz neki egy kuglófot, csak azért, mert tudod, hogy szereti, de azért nem szabad hálát elvárni, mert a fenn maradtál egész éjszaka, amikor beteg volt

  • 2011.12.18 13:29:34Rosie McGann

    Az is igaz, elnézést, mellébeszéltem :)

  • 2011.12.19 11:22:14Pannon Puma

    véleményt formálok

    ennél szerintem sokkal egyszerűbb a helyzet: a hálára (ami szerintem az empátia fontos része) nevelni kell a gyereket, elsősorban példamutatással, de elvárni csírájában vétek. ha elvárom, két eset lehet: sikerült rá nevelni - ekkor minden rendben, érzelmileg kielégülünk. ha nem sikerült, mert a gyerek nem lett olyan - egész életemben csalódni fogok, ahányszor ilyen helyzet adódik.

    szóval rizikós. biztos nehéz, de ha egyszer önálló lesz a gyerek, valami olyan tudatállapotba kellene eljutni, hogy az az ő élete, ha kell és tudom, segítem, de én megtettem mindent.

  • 2011.12.20 16:47:04badabum

    Én igenis elvárom a hálát min. olyan szinten ahogy én érzek a szüleim iránt......asszem ez normális dolog és akkor csináltam jól ha felnőtt ként ők is így érzik majd.

    Aki nem érez hálát a szülei iránt miután ő maga is szülővé válik annál valami nem stimmel az emeleten ....vagy a szülei szolgáltak rá eléggé húzósan. (igaziból nem is tudom mit kellene tenniük hogy ez az érzés kimúljon belőlem.....hisz akárhogy is ők a szüleim, az anyám és apám)

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta