Nem baj, ha nem te vagy a gyereknek a minta – ha jól csinálod, vissza fog jönni

Az egyik legalapvetőbb tanulási mód kisgyermekkortól életünk végéig a mintakövetés.

Vannak ennek árnyalatai, legegyszerűbb, mikor egy az egyben utánozza a látott viselkedést a csemete, később kevésbé kézzelfogható tulajdonságokat, normákat, szokásokat is átvesz az ember. Hol jókat, hol rosszakat.

Heti pszicho.

A szülő számára egyszerre áldás és átok a kisgyermekeknek az a tulajdonsága, hogy hajlamosak mindent, de mindent utánozni. Sajnos ebbe beletartozik az óvodában tanult csúnya szavak azonnali eltanulása, és otthoni gyakorlása, épp úgy, mint az, hogy a kicsi számos kellemetlen gesztust lemásol dackorszakát élő nagytestvéréről, olyanokat, amik magától sosem jutottak volna eszébe.

Végre egy jó hír

Nagy lehetőség a szülő kezében a gyermek utánzási hajlandósága, és jó, ha tudja, ez az a mód, amin keresztül leghatékonyabban taníthatja a porontyot. Sokan szóban próbálják instruálni a csemetét, esetleg büntetést vagy jutalmat helyeznek kilátásba. Érdemes tudni, hogy ezek hatása rövid életű. Ugyanaz a fenyegetés egy idő után már nem hat, és jutalom tekintetében is emelik a tétet a gyerkőcök.

Egy csomó fontos dolgot, a hétköznapi élet eseményeit a közös étkezéstől a rendrakáson át a rendszeres fogmosásig könnyebben, kevesebb feszültséggel elsajátít a poronty, ha nem úgy tálaljuk számára, mint kötelességet, amit elvárunk tőle, hanem kézen fogjuk, együtt kezdünk bele, alkalmanként kisebb „segítségeket” kérünk tőle. A segítség olykor lassítja a feladat elvégzését, de annak érdekében, hogy sikerélményre tegyen szert, és önállóságot tanuljon, mégis érdemes vállalni a plusz időt. Például sok szülőnek fáj a feje amiatt, hogy hiába kéri ezredszer, nem pakolja el játékait a gyermek. Persze, hogy nem, ha elhangzik a kérés, majd kimegy anya a szobából, az életkorából fakadóan erősen vágyvezérelt poronty inkább vele menne, vagy ha már ott maradt, folytatná a játékot. Tetszik vagy sem, ez a módszer nem működik egy öt-hat évesnél (akinél mégis, ott a szülők nagyon szerencsésnek mondhatják magukat), jó ideig szükséges ott lennünk, együtt rámolnunk. Ha így teszünk, eljön az a nap, mikor a csemete automatikusan megteszi ezt anélkül, hogy úgy gondolná, valami kötelességet vagy szülői elvárást teljesít.

Megfelelési vágy és a letörése

Kisiskolás korban még minden gyerek szeretne megfelelni a tanítónak, ami nagyban megkönnyíti a pedagógusok és szülők feladatát is. Ebben az életkorban jellemző a gyerekekre egyfajta tekintélytisztelet, ami arra készteti őket, hogy még a kevésbé szeretett, kissé undok tanítónak is igyekezzenek elnyerni dicséretét. Sajnos sok iskolában szükségtelenül tönkreteszik ezt a természetes mintakövetést különféle jutalmazó eszközök (például matricák) bevezetésével, amivel elérik, hogy a motiváció áttevődjön belülről kívülre. Első ránézésre ugyanúgy külső ösztönzőnek tűnhet a dicséret és a matrica, ám lényeges különbség, hogy a tanítóval érzelmi kapcsolat, kötődés alakítható ki, így idővel bensővé válnak normái, értékei, és már külső minta nélkül is hatnak. Ugyanez a jótékony folyamat tárgyi jutalmakkal nem tud lezajlani.

Aha, helyben vagyunk: minták és a kamaszok

Mintakövetés tekintetében a kamaszkorral jön el az igazán nehéz időszak. Ilyenkor a szülőket és tanárokat egy csapásra lecserélik a serdülők a kortársaikra, és más választott példaképekre, például TV-ben látott sztárokra. Bár olyat is hallottam már, hogy valaki egész kamaszkorában Petőfiért rajongott, ahogy ő mondta, szerelmes volt belé, és az sem ritka, hogy egy különösen karizmatikus tanár képes megőrizni a diákok elismerését. Ám jellemzőbb, hogy sztárok, sportolók, színészek kerülnek az érdeklődés középpontjába. A szülő pedig kétségbeesetten nézi, hogy az addig igényes-okos gyermeke falát olyan figurák poszterei lepik be, akikről el sem tudja képzelni, mit lehet rajtuk enni. Ijedtségre azonban akkor sincs ok, ha az illető többek közt drogos vagy promiszkuis életmódjával híresült el. A kamaszokat általában maga a siker vonzza, ebben az életkorban az egészséges személyiséggel bíró serdülő már nem utánozza kritika nélkül a példakép összes vonását. Ha mégis ezt teszi, az bizonytalanságot, önbizalomhiányt sejtet, aminek korábbra nyúlik a gyökere.

Nem baj, ha nem te vagy a minta

A szülőnek attól sem kell kétségbe esnie, ha ő látszólag nem tartozik a követendő minták közé. A serdülőnek szüksége van némi eltávolodásra ahhoz, hogy kialakíthassa saját személyiségét. Ha korábban jó volt a kapcsolat, vissza fog találni a családban tanult normákhoz.

Cziglán Karolina
pszichológus

Oszd meg másokkal is!
Mustra