SZÜLŐSÉG

Testvérnapló: úgy váglak pofon, fiam...!

2011. október 23., vasárnap 13:45

Az vesse rám az első követ, aki képes két gyerek mellett álló nap zenben, rózsaszín tütüben körbeugrálni a családját anélkül, hogy egy, a címben foglalt hasonlat soha nem hagyta el a homloküregét!

Bence kiborít. Oké, dackorszakos, és a kiborításra indok van dosztig, de azért ez most már tényleg nagyon SOK. Fel vagyok arra készülve, hogy bár tud egyedül öltözni, nem hajlandó. Ha rajta van a ruha, valami biztos nem jó vele, ráncigálja-tépi magáról lefele, mert mondjuk egy gombot "nem jól" gomboltam be. (A "jó" gombolás megoldása nincs mellékelve, anyuka tereljen, ha jót akar.) Ha van rajta sál, az a baj, ha nincs, akkor meg az. "Ezt a cipőt nem szeretem, én a másikat akartaaam!" nyögi, és már hajtja is hátra a fejét, hogy prérifarkasokat megszégyenítő vonítással sírni kezdjen. Ha végre kint vagyunk az ajtón, akkor a következő hisztiziccert sem hagyja ki, olyankor küzd azért, hogy egyszerre hozhassa a Thomas vonatot, a kisdömpert, a konyhából csórt almát és a rollerét, amelyet amúgy sem használ, csak ilyenkor (kezdem azt hinni, direkt erre vettük). És ha nem engedem, hogy mindet hozza, jön a már leírt prérifarkas. Ha engedem, akkor a prérifarkas a lépcsőházban következik be, mert nem tudja mindet egyszerre levinni magával, viszont segíteni nem szabad neki.

Ez egy napunkból kb. húsz perc. És konkrétan így megy a reggel hatos ébredéstől a fél kilences elalvásig. Sőt. Két napja durvul a helyzet, ugyanis nem hajlandó délben elaludni. Érzi, hogy a hugával közös szoba kiváló lehetőséget nyújt neki arra, hogy minket ezügyben zsaroljon, hiszen Anya nem fogja hagyni, hogy ő nekiálljon vonítani, mert akkor felébred a tesó. Így hát az egy hete még olajozottan működő alvógépezet (azazhogy Bence ebéd után mint a kisangyal megy aludni, bekuckózik, esetleg énekel magának egyet és már alszik is) úgy tűnik, végleg meghibásodott. Éreztem én, hogy nem lesz az élet mindig ilyen szép, három teljes hetünk volt, amíg élvezhettük, hogy a két gyerek végre nem felváltva, hanem egyidőben alszik. Egy hónapja Laura ugyanis még nagyon igényelte a délelőtti alvást, ő tehát ebéd után tuti nem tudott lefeküdni, úgyhogy váltógazdálkodásban aludtak: Lau elalszik, Bencével játszom – Lau felébred, EBÉD – Bence elalszik, Laurával játszom – Bence felébred, Laut lefektetem, stb.

Most meg ez.

És még mindig üvölt. Másfél órája altatom, nem merem itthagyni, mert nekiáll hangosan énekelni, mondókázni (komolyan, minden hároméves folyamatosan pofázik?!), szóval ülök az ágy mellett, próbálkozom elaltatni, haszontalanul. A fejem tetején pörgök, de semmi nem megy.

Anyáinknak (innen így tűnik), könnyebb volt. Harminc éve nem volt divat ez a nagy otthoni liberalizmus, hogy mindent megbeszélünk a gyerekkel, üngyibüngyi, minden szép, minden jó, ügyes vagy kisfiam, csak kérlek/légyszi/ugyammá aludj pls. Harminc éve poroszos fegyelem volt, és a gyerek (még az olyan deviáns is, mint én) ugyan feszegette a határokat, de alapvetően jóval gyorsabban megtanultuk, ha anyánk/apánk azt mondta, hogy, akkor az úgy is volt. És nem lettünk ettől rossz emberek (de még a szüleink sem). Ma viszont üngyibüngyi van, és csúnya szemmel néznek rád akkor is, ha netán felemeled a hangod a gyerekkel szemben.

Oké, itt jöhet a kérdés, mennyire a gyerek hibája mindez, és mennyiben az anya fáradtsága, tűrőképességének összeomlása okozza a problémát. Itt értem meg azokat, akik 3 évet otthon vannak és semmi mással nem foglalkoznak, csak a gyerekkel. Én megbolondulnék a monomániától, de látom, az sem jó, hogy Laura születése után bő fél évvel már dolgoznom kellett. És valóban látszott, hogy a nyaralásból hazatérve minden sokkal könnyebb volt: nekem is, a gyerekeknek is.

De fogalmam sincs, hogy ha Bence tizedszerre (tehát direkt) sem érti meg, hogy az úttesten nem szaladgálhat, én ráhúzhatok-e emiatt a fenekére, ugyanis néha úgy érzem, kifogytam a liberális taneszközökből, és jön a lelkiismeretfurdalás, hogy én biztos alapból rossz anya vagyok, stb. Nem tartom magam rossz anyának, bár volna mit fejlődni. A baj az, hogy akármennyire is elhatározom, nem fogok reagálni a gyerek őrjöngésére, 12 óra szüntelen rohangászás-kiabálás-programolás után van, hogy elszakad a cérna. És akkor kirohanok a konyhába, beveszek két magnéziumtablettát, és várom a messiást (de az vsz. LSD-re jön, arra meg nem vágyom). A messiás nem jön, de a konyhában lehiggadok kissé, rendezem a szürkeállományt és rebootolok.

Kábé öt percébe kerül újra felrúgni a rendszert. És akkor kezdődhet a móka elölről.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2011.10.25 08:31:29sony

    Az a helyzet, hogy egyáltalán nem kell belepusztulni abba, ha a gyerekkel kell foglalkozni. A pelenkacsere összességében kb. fél órát visz el a napból. Minden mást lehet úgy alakítani, hogy a lehető legélvezetesebb legyen mindkét fél számára. Pár anyuka ki akar bújni a bőréből, és olyan szinten rendszeressé tenni a gyerek napjait, amit ő maga hosszú távon nem tud elviselni. Szerintem (különösen több gyerekkel, ami több kötött programot jelent) érdemes a kötött programokat minimális szintre redukálni, és a napokat kreatív szellemben eltölteni. És a kötött programokban is meg lehet találni az érdekességet. (Például nekem a főzés a mumus. Halálom a főzés, de a gyerekeknek szükségük van rendes ételre. Ezért úgy döntöttem, megtanulok főzni. Pusztán a döntés az utált feladatból felfedezni való területet csinált, és mostmár szinte bármiből tudok ehető ételt kreálni, már érzem, mihez milyen fűszer illik, mivel lehet párosítani, már vannak saját receptjeim, és bár továbbra sem a kedvenc foglalatosságom a főzés, a tapasztalat ahhoz is segít, hogy tudjam, minimális konyhai tartózkodással hogy tudok ehető ebédet, vacsorát készíteni)

  • 2011.10.25 09:09:23sony

    Neked azt javaslom, hogy kedvesen, de határozottan kezdd képviselni a saját érdekeidet, Bence már elég nagy ahhoz, hogy megtanulja, hogy akkor mennek jól a dolgok, ha mindenkinek jó. És azt is megtanulhatja már, hogy anyának is vannak igényei. Át kellene gondolnod, mi az, ami neked, és mi az, ami neki fontosabb, és csak azokhoz a dolgokhoz ragaszkodni határozottan, ami neked fontos. Például játszótérre, gyerekfoglalkozásra menni a gyereknek fontosabb, még akkor is, ha a nap további része utána neked könnyebb lenne. De ha orvoshoz mentek, az neked fontosabb. Így ha játszótérre indulnátok, de ő szórakozni kezd az öltözködéssel, nyugodtan maradjatok otthon, de ne induljatok el később, ha mégis másképp dönt. Mivel minden hároméves imád játszóterezni, előbb-utóbb annyira szeretne majd elmenni, hogy el tudtok indulni rendesen, akkor pedig meg lehet dicsérni az ügyes indulásért. És a dicséret jó alap lesz később, különösen ha néha emlékezteted rá, milyen jó érzés dicséretet kapni.
    Én a kicsit kivinném máshova aludni, mert nem szerencsés, ha a gyerek zsarolni tud. És ha konkrétan a saját testi épségét kockáztatja a viselkedésével, inkább a fenekére csapnék, mint a kórházba járjak...
    Még egy fontos dolog. Mivel Laura is hamarosan elég nagy lesz ahhoz, hogy saját akarata legyen, most kell Bencével dűlőre jutnod, mert a csomó módszer már nem működik, ha két gyerek két külön dolgot akar.

  • 2011.10.25 20:49:06plussbirka

    szimplan annyi, hogy sokkal tobb onbizalmuk volt a szuloknek 30 eve, magabiztosabbak voltak. emlekeimben nem azert nem mondtunk ellent, mert nem voltak eleg gyengedek, szeretetteljesek, hanem mert valahogy tudtuk, hogy nem lehet. engem anyam 3 evesen, mikor szintiszta hisztibol nem akartam folvenni a cipom, a legnagyobb lelkinyugalommal a hona ala csapott es berakott a hidegviz ala. vagy otthagyott a bolt kozepen, ha csokiert nyigtam. es se o se en nem kerdojeleztuk meg, hogy o jo anya. amikor a kisebbiket hajkuraszom, hogy oltozzon fel, mar 20 perce, akkor eszembe jut ez. es persze mindig mindenki masnak feloltozik az elso szora. bar lennek olyan magabiztos, mint anya volt.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta