SZÜLŐSÉG

Ha engeded sírni a gyereket éjjel, utálni fog tinédzserként

2011. október 21., péntek 18:55

Akinek csecsemője van, pláne nemalvó csecsemője, előbb-utóbb nekiáll áttanulmányozni a szakirodalmat. Aztán valószínűleg a kardjába dől.

Mostanában bármit is olvastam az alvás témakörében, minden könyv és szakértő azt javasolja, a gyereket nem szabad sírni hagyni. Még a Szuperdadus is erről beszélt a legutóbb (sőt írt a könyvében is), és ami nekem például már a műsorban is feltűnt, hogy mindig a kedves szülők gyerekei viselkednek a legdurvábban. Azok, akik normálisan próbálkoznak, akik – már amennyire ezt egy műsorból meg lehet állapítani –, felelősen próbálnak meg gyereket nevelni. Persze sok olyan is van, akik egyszerűen nem hallgatnak a józan észre, vagy nincs nekik, de az megint más tészta.

A legtöbb szakértő a témában azt mondja: ha éjszaka nem hagyod sírni a kicsit, amikor felébred, az sokkal közelibb, intimebb, teljesebb szülő-gyermek kapcsolatot eredményez majd, ha felnő a gyerek, sőt, a tinédzseréveket is elviselhetőbbé teszi majd.

De ez nem feltétlenül van így.

Nálunk a családban mindkettőre volt példa.

Amikor én és az unokatesóim kicsik voltunk, Dr. Spock és az akkori szakértők (meg a védőnők, stb.) mind azt javasolták a fiatal anyáknak, hogy hagyják sírni éjjelente a gyereket, "csak erősödik tőle a tüdeje". Majd megszokja és abbahagyja. Ugyanígy ment az éjjeli, szabályos időközönként történő etetéssel és megannyi más dologgal. Szóval anyám hagyott engem és bátyámat üvölteni, és mivel én már akkor is elég makacs gyerek voltam, a családi krónikák szerint volt, hogy 3-4 órán át ment a muri. (Állítólag a dolog meg volt beszélve a szomszédokkal, és őket nem zavarta.) Majdnem egyéves voltam, amikor elkezdtem átaludni az éjszakákat, de egészen addig este hattól 10-11-ig üvöltöttem. Az orvos azt mondta anyunak, hogy ez normális dolog, úgyhogy ő nem is tett semmit ez ügyben – és csak évekkel később derült ki, hogy tejérzékeny vagyok, és az esti etetés után valószínűleg órákig görcsölt a gyomrom. Az üvöltés ellenére tinédzserkoromban semmi durvát nem csináltam (bár arról anyuval sosem beszéltünk, neki mit jelentett az az időszak), és anyuval mind a mai napig ideális a kapcsolatunk, mindin nap beszélünk, és így tovább.

Ehhez képest

Nagynéném egyedül nevelte az unokaöcsémet. Ez persze lehet, hogy beleszámított, de Petire mindig oda volt figyelve, ha baja volt, mindig volt kihez fordulnia, és persze kisbabaként soha nem hagyta az anyukája sírni. Peti gyakran aludt piciként az anyjával, és tulajdonképp úgy lett nevelve, ahogyan a mai szakemberek azt javasolják: megértőn, demokratikusan, megengedőn.

Peti 20 éves, életében nem volt egy rendes munkahelye, de már túlvan pár komoly drogos kalandon, volt őrizetben mert összetörték egy haverja anyjának az autóját, és persze az iskolában sem teljesített túl. Most autószerelő, és bár az anyjánál lakik, nem sokat beszélnek.

Melyik a helyes út?

Nincs egyértelmű válasz. Annyi minden befolyásolja a gyerek fejlődő lelkét, és annyi benne a már hozott anyag, hogy nem szabad azt hinni, egyetlen dolog, mint az alvás majd meg tudja változtatni a jövőjét vagy a veled való kapcsolatát. Túl sok dologtól függ az. Éppen ezért ne vedd szentírásnak, amit a könyvekben olvasol. Néha bízz magadban is egy kicsit.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2011.10.23 11:34:02ebfül

    1. Az, hogy a nagynéni egyedül nevelte a gyerekét, nem lehet, hogy beleszámított, hanem biztos.
    2. Ezt a mesét, hogy a szomszédokat nem zavarta a több órán át síró Helga baba, nem biszem el. Sztem édesanyád memóriája is csak a szépre emlékszik már. Véletlenül nem ti vagytok a Bezzeg család? No offence.
    3. Ez a poszt is hozza a megszokott minőséget, sajnos.
    4. Nem azért kell nem sírni hagyni egy babát, hogy tinédzserként majd "normális" legyen. Ha olyan sok könyvet olvastál, akkor tudod, hogy a babak egyetlen kommunikációs formája a sírás, amire reagálni kell. Nem kell egyből kivenni az ágyból, de reagálni kell. A sírásról leszoktatott babát a kommunikációról szoktatod le: úgysem foglalkoznak velem. Azon kívül nem mindegy milyen korosztályról írsz. Más a helyzet egy 5 hónaposnál és más egy 2 évesnél. Szóval ez megint egy összeollózott, öszzemosott iromány.

  • 2011.10.23 17:48:27Farkasokkal táncoló

    Szomszédok még hagyján, de hogyan képes valaki ezt elviselni a gyerek mellett? Nekem ez mindig kínaiul volt, mert nekem minden idegszálam azonnal kocsányon lógott, ha a gyerek üvölteni kezdett, és BÁRMIT megtettem hogy minél hamarabb abbahagyja.

    Abban viszont egyetértek, hogy azt egyszerűen nem hiszem el, hogy egy csecsemőkori síráshagyás a serdülőkorig kihatna. Az anya-gyerek kapcsolat annyira erős normál esetben, hogy sok hibát kibír.

  • 2011.10.24 07:44:29R2D2 & C3PO

    Csak akkor elég erős, ha az anya foglalkozott a gyerekkel. Ha sosem veszi fel, ráadásul tápszerezik, és még ahhoz sem - csak belenyomja a fekvő gyerek szájába, plusz hamar visszamegy dolgozni - esély sincs rá...

    És az én csecsemőkoromban kibírták az anyák - hiszen mindenki azt mondta nekik, hogy akkor el lesz kényeztetve és majd serdülőkorban elviselhetetlen lesz. ;-D

  • 2011.10.24 11:21:15ezt nem hagyhattam ki...

    Na ez aztán a poszt!!!
    Nekem van egy 4 hónapos kislányom. Persze azzal jönnek a "kedves" rokonok, hogy elkényeztetem, mert mindig reagálok a sírására (ami szerencsére ritka esetben fordul elő).
    Én nem lennék képes hallgatni, hogy sír ez a kis csöppség!!!!!!!!!!!!!! Nyugodtan meg lehet érte kövezni!

    Én sem hiszem el, hogy nem zavarta a szomszédokat! Ilyen nincs.
    és az, hogy az unokaöcsi most milyen, nem tudom elhinni, hogy összefüggne a kicsi kori anyai viselkedéssel. Max. a mostanival. Szóval szerintem ez a téma, ami a címben van, nem normális!

  • 2011.10.24 11:41:11alterbaba

    ősbizalom... aztán majd lestek, hogy a gyerek képtelen lesz valaha is valóban normális kapcsolatra... Hajrá.

    Milyen ember az, aki képes arra, hogy egy üvöltő kis csomagra csak legyintsen, mert valaki azt mondta neki... valószínűleg egy olyan, akit ugyancsak hagytak sírni....

    mint pl. majd a cikk írója (na jó, lehet, hogy majd szépen túlkompenzál - és majd arra megy rá a gyerek...)

    Vazze... nem hintené be valaki sóval a dívány helyét?

  • 2011.10.24 12:28:43Figyel Castro

    Még Ranschburg Jenő is megírta (Szülők könyve), hogy ha már mindent kipróbáltunk, pelenka, evés, ivás, fájdalom, melege van, fázik, ...és nincs eredmény, akkor lehet, hogy a baba igenis egyszerűen csak sírni akar, és meg kell neki adni a lehetőséget. Persze előbb megnéztük a lehetséges okokat, tehát foglalkoztunk a gyerekkel.

  • 2011.10.24 13:28:10Próbafőző

    Ranschburg véleménye:[link]
    Sokminden eldől gyerekkorban, de nem csak akkor lehet elszúrni. Ismerek olyat, ahol az anyuka sokáig nagyon jó anya volt, aztán válás után megkattant (inni kezdett, kötekedni a gyerekekkel, kellemetlen lett az otthoni légkör stb).

  • 2011.10.24 16:00:32oiduft

    Ezt a címet... :( A sok tájékozatlan, határozatlan kismama meg beveszi.

    Holott a posztoló történetéből is kiderült, hogy az órákig tartó sírásának oka volt, amire oda kellett volna figyelni, nem csak legyinteni rá. Posztoló unokaöccsére meg legyek én az ellenpélda, aki életében nem drogozott, mindig iskolaelső volt, 10 éve rendes munkahelye van, sokat beszél az anyjával, pedig nem is hagyták sírni. :P

    Szokásos Dívány-színvonal...

  • 2011.10.24 22:12:21indigoo

    1. Makacsság. „én már akkor is elég makacs gyerek voltam, a családi krónikák szerint volt, hogy 3-4 órán át ment a muri. (...) tejérzékeny vagyok, és az esti etetés után valószínűleg órákig görcsölt a gyomrom.” Tehát ha sokáig fáj valamit, és ezért sokáig sírsz, akkor makacs vagy. Ma is tanultam valamit. Át is írom a szótáramban ezt a szót.
    2. Elviselhető tinédzser. Tényleg azt írja szakirodalom, hogy ez amolyan egytényezős egyenlet? „A” alanyt sírni hagyták, kezelhetetlen tini lett, „B” alanyt nem, őt kenyérre lehetett kenni. Persze, te sem ezt írod, de a megfogalmazott tétel, és az azt követő példák erősen erre engednek következtetni. Amúgy az, hogy egy tini nem lázad, nem jelenti azt, hogy nem fog tíz év múlva látszólag ok nélkül pánikrohamot kapni az utcán. Vagy mittomén.
    3. A tartós sírni hagyás és a biológia. Mivel a kisbabába igencsak beleprogramozták az ősök, hogy az anyjától függ az élete, egészen elképesztő mód erre állt rá a szervezete is. Ha tartósan nem reagálnak arra, hogy sír (kvázi jelez, hogy vmire szüksége van), akkor aktiválódik az agyában a fizikai fájdalomért felelős központ, a szervezetében tartósan magas marad a stresszhormonszint, akkor is, amikor már nyugodtnak tűnik, vagy alszik, ez a hormon pedig, a kortizol, egy idő után elkezdi elpusztítani az agysejteket azon a területen, ami pl. a tanulásért felelős. És összefügg mindez azzal is, hogy a szervezet képes-e önnyugtató hormonokat termelni, elárulom, abba az irányba megy tovább a dolog, amerre elindult a folyamat. Az első egy-két év rendkívül fontos szakasz az idegrendszer fejlődésének szempontjából, ekkor épülnek ki az alapok. Igen, lehet ezt később is korrigálni, csak sokkal nagyobb meló.

  • 2011.10.24 22:14:52indigoo

    4. „Néha bízz magadban is egy kicsit.” Próbáltam ehhez egy szitut rendelni, bevallom, nem igazán sikerült, már ha arról beszélünk, hogy hagyjuk csak nyugodtan sírni a gyereket. Üvölt a gyerek, már megint éhes vagy fáj a hasa, vagy esetleg olyan baja van, amire nem sikerült rájönnöm. Én úgy szeretném a másik szobában hallgatni a sírását, dehát ez a hülye szakkönyv azt írja, igenis, tessék a gyerekkel foglalkozni, mert különben kezelhetetlen tinédzser lesz. Van az a fáradtság és idegállapot, amikor az a legjobb, ha otthagyom a gyereket, jobb esetben az apjának vagy a nagyinak, és én kimegyek bőgni vagy aludni, de most úgy érzem, nem erről beszélünk. Sokkal jellemzőbbnek érzem azt, hogy az anyákat boldog-boldogtalan lebeszéli arról, hogy merjenek hallgatni az ösztöneikre, az érzéseikre, saját magukra.
    5. Dívány, poronty. Számomra, mint a blog egyetlen icikepicike porszem olvasójának a cikkek egy része azt a bizonytalanságot és értékválságot tükrözi, ami kicsiny társadalmunkban található meg, ott kavarog a fejekben. Feltételezem, hogy az anyák egy része azért olvassa a porontyot, hogy tájékozódjon. Vannak értékelhető cikkek is, de ez itt, amiről most beszélünk, csak még jobban elbizonytalanítja az olvasókat. Én komolyan úgy látom, hogy ez egy komoly stratégia lett, hogy írjunk már vmi olyat, ami hoz egy kis hozzászólásszámot, mert ez milyen gáz, hogy a kutya sem ír nekünk. Ez a feltételezés persze csak engem minősít, tudom. :)

  • 2011.10.25 02:03:13élet az anyaság után

    Egyetértek Figyel Castroval és Ranschburg Jenővel. A baba a sírással kommunikál, így meg kell nézni, hogy mi az oka. Nálunk, úgy volt, hogy ha már minden "hibalehetőség" kilőve, akkor volt, hogy hagytam nyüglődni a gyerekemet az ágyában (persze titokban figyelve), de kiegyensúlyozott, egészséges testű lelkű gyerek. Igazából sosem volt gond alvással, evéssel. Messze vagyunk még a tini kortól ugyan, de az egyensúlyt, józan ésszel, higgadt fejjel meg lehet találni.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta