A poszt szerzője, közel a harminchoz, nagyon szeretne már gyereket, de persze ehhez két ember döntése szükséges. Mégis minden hónapban titkon reméli, most mégsem jön meg neki. Amikor már sokadik napja késik, és semmi jele a közelgő menstruációnak, egyre biztosabban érzi, hogy itt az idő! Beleéli magát az anyaságba és az ösztönök rögtön működésbe lépnek. Persze csalódik, de biztos nincs egyedül az érzéseivel.
Csütörtök: most mit vegyek be?
Állok a drogériában és töprengek. Mi van, ha mégis? Akkor mégis csak szükségem lenne például folsavra vagy omega-3 zsírsavakra? Annyi halat azért mégsem eszem. Jó, mondjuk a folsavval már kicsit elkéstem. De melyiket vegyem? Elég tiszták, természetesek ezek? Nincs bennük valami olyan anyag, ami árthatna neki? Vagy nekem? Ezeknél nekem biztosabb, jobb minőségű kell, inkább legyen kicsit drágább. Sosem szedek ilyeneket, most mégis úgy érzem, szükségem lenne rá. Fura. De mi van, ha mégis megjön és csak feleslegesen frusztrálom magam? Na, jó, vegyük meg ezt a PMS tüneteket enyhítő pezsgőtablettát, ez nem árthat, ha meg mégis, csak késik, akkor meg pláne jól jön. Mit is kerestem még? Igen, hajbalzsamot. Rengeteg féle van, de mitől olyan színesek, szagosak? Talán ebből is valami nagyon natúr lenne jó, de annak meg nem olyan bíztató a csomagolása és a szaga. Ez egészen szép, gyümölcsös...
Na, de várjunk csak! Ez most már mindig így lesz? Késik, vagyis még van két nap addig, amikor meg kellene jönnie, de alig látom jelét (máskor mindig). Annyira vágyom rá, hogy anya legyek, hogy már minden új "tünetben" ezt látom. De hogy ennyire megváltozna körülettem a világ? Vagyis én, a gondolkodásom, meg minden, már mindent így fogok nézni? De végül is ez jó, azt hiszem, ezzel védem őt.
Megnőtt a mellem és kemény
Mert hát igen, megnőttek a melleim, kemények, érzékenyek. A párom szerint sosem voltak ekkorák. Most viccel? Még így is kicsik, bár neki és nekem jók. Oké, menstruáció előtt ez van, ez az egyetlen jó dolog benne, de most mégis furcsa. Ekkora tényleg nem szokott lenni. Minta a bimbóm színe is más lenne, és az alakja is, ez nem lehet PMS... Máskor már azelőtt, hogy megjön, egy hétig barnásabb a folyásom. A nőgyógyász szerint ez nem baj, bár egyszer adott rá egy kúpot, de attól sem múlt el. Más barátnőmtől is hallottam ilyet. De hát most még ez sincs! Vennem kell terhességi tesztet. Itt is van, ebben két darab is van, szuper, legalább egy marad későbbre is. Bár ne kellene... Végül is pont az ovulációm napján vagy legalábbis ahhoz nagyon közel voltunk együtt. Óvszer éppen nem volt a közelben, de megoldottuk. Egy ilyen kis csintalanságból sok gyerek született már. Jó lenne, ha ő is akarná, nem csak úgy becsúszna. Reggel megcsinálom a tesztet, akkor kiderül.
Péntek
Ülök a WC-n. Színeződik a csík, a kontrollcsík már piros. Hm, mintha piroslana alatta is. De az ábrán a két csík közelebb van egymáshoz. A szívem gyorsabban dobog. Most akkor örülünk vagy nem? Hülye, gyereked lesz, persze, hogy örülünk – zakatol az agyam. De pont most, mi van, ha ő nem örül majd neki? Á, nem, biztos nem, ez csak egy csík... Kár. Újabb csalódás, s megkönnyebbülés egyben. Még akkor szedhetek folsavat, edzhetek többet és jobban figyelhetek magamra.
Vasárnap
Már két nap telt el az egy csík óta és semmi. Kívánom az édességet, egész nap aludnék, mintha kicsit híztam is volna. Tipikus PMS. De hát alul semmi, egy folt sem! Most akkor mi van? Igen vagy nem? Ennyit nem késett sosem. A kedvem is más. Visszautasítom a bort, amivel kínálnak a szüleim. Szerencsére nem kell magyarázkodnom. Még túl korai lenne elmondani. Mi van, ha mégsem? Azért a reggeli kávét inkább kihagyom. Még este tíz óra sincs, de megyek aludni. Kell a pihenés.
Hétfő
A naptár szerint már négy napja menstruálnom kellene. A melleim mindjárt szétrobbanak! Valakinek el kell mondanom. De ki legyen az első? Neki hogyan mondjam el? A korábban megbeszélt módszerrel vagy várjak még? Azért biztos, ami biztos, megcsinálom a második tesztet is. Izgulok és számolok. Lehet, hogy eddig csalt a teszt, de most már igazat mond? Mindenesetre konzekvensen egy csík. Alul továbbra is semmi jel. Most akkor mi van?!
Aztán délután kimegyek a mosdóba, gyanútlanul. És íme, ott a bizonyíték: némi barnásabb folt, egészen kevés, de ahhoz elég, hogy tudjam, mégis meg fog jönni. Pár napon belül. Előre félek. Ha ennyit késett, meg lesz a böjtje. Baromira fogok görcsölni, nincs mese, nem úszom meg a rosszullétet, ájulást, egyebeket (ami talán tudat alatt annak is a jele, hogy a testem már nem erre akar energiát pazarolni, hanem egy gyerek kihordására). Jó is, hogy vettem és azóta is iszom a kalciumos-magnéziumos-egyebes pezsgőtablettákat.
Szerda
Ma délután megjött. Ez most már biztos jele, hogy nem szülök hamarosan. Kicsit megkönnyebbülök, de készülök a legrosszabbra, hogy most mennyivel lesz erősebb a görcs. Azért sajnálom is, már egészen beleéltem magam. Jó dolog lett volna, jó dolog volt, csak pár napig is anyának, vagyis kismamának lenni, érezni magam. Meg tudnám szokni (persze még a java hátra lett volna). De még várnom kell, a két csíkig mindenképp.
Te mit gondolnál, csinálnál másképp, ha megtudnád vagy sejtenéd, hogy anya leszel?
