Hurrá, elkezdődött a suli!

Zanza!

Vagy van, aki nem örül..?

Kisiskolás koromban, a nagyinál töltött vakáció olyan volt, mint egy álom, amiből felébresztve egyszercsak Budapesten találtam magam. Ez már önmagában is sokkoló volt, de ehhez még szép ruhában is, és az iskola felé lépkedve, szemerkélő esőben, hátamon egy otromba, dögnehéz iskolatáskával. Iskolaköpenyről és más rettenetekről szót se ejtsünk. A verőfényt és a boldog, lustálkodós, haverozós, strandon végiglődörgött napokat mintha elvágták volna.

Ezek az érzések később kapnak egy kis romantikus, nosztalgikus cukormázat, kellő helyükre, a rideg valóságba akkor kerülnek vissza, ha kénytelenek vagyunk újra átélni a nehéz pillanatokat.

Csak éppen most majd mi magunk adjuk fel az iskolatáskát, és vígasztaljuk a gyermeket, hogy nem a szigorított fegyház, hanem csak a suli vette kezdetét. Nézzük sorban egy tapasztaltnak minősülő anyuka ötletcsokrát, melynek a Felkészülés a sulira munkacímet adtuk. Bárki kiegészítheti saját ötletekkel, mert afelől semmi kétségem, hogy mire a gyermekek iskoláskorba lépnek, a szülők ravaszabbak, előrelátóbbak és fifikásabbak, mint akármilyen sztárpszichológus.

1. Gondoljunk úgy a Sulikezdésre, mint mondjuk a Karácsonyra.

A Karácsonyi ajándékok beszerzését sem szoktuk az utolsó pillanatra hagyni, hacsak nem
szeretnénk méregdrága, pánikszerűen összekapkodott cuccokat megvenni egy tömött bevásárlóközpontban küzdve az életünkért. Sőt, ha igazán jól sikerül az előre gondolkodás, akkor felírtuk, hogy mi kell, az hol kapható, és legalább két héttel az esemény előtt, egy jó kis kihalt hétfő délelőtt lavíroztunk el az üzletbe, hogy megvegyük.

És ezután is csak azt vesszük meg, ami TÉNYLEG KELL.

Ez sulikezdésre lefordítva annyit jelent: hogy átnézzük a színesceruza-, vonalzó-, tornazsák-, stb. felhozatalt a lakásban, hátha nem is kell mindenből újat venni.

2. Régi és új

Egy-egy megunt táskát fel lehet dobni néhány aranyos, színes figurával, amit rávarrunk. Az elszakadt vállpánt azonban nem tartozik ezek közé. Iskolatáskánál, akárcsak a túrazsáknál, fontos, hogy jól passzoljon a hátra, és kényelmes legyen cipelni. De ha felturbózunk egy tavalyi tolltartót, az egyrészt költséghatékony, a kreativitást is fejleszti, és a lelkes másodikosnak is jó program lehet. Ha a nagyit is be lehet vonni a barkácsolásba, még az sem kizárt, hogy az iskolaköpeny is kedves, otthon megvarrt darab lehet.

3. Ne becsüljük le a kis dolgok erejét

Ha a teljes csüggedést látjuk a nebulón, főleg, ha elsősről van szó, akkor se essünk pánikba. Találjunk ki valami olyan játékot, ami segíti az átmenetet az otthon és az iskola között. Pl.: Helyezzünk el kis meglepetéseket, vagy akár apró üzeneteket az iskolai holmiban.

Egy kedves, vicces rajz az uzsonnás dobozban lehet, felvidítja a lurkót, és emlékezteti rá, hogy az otthon nem veszett el végleg, és anyu várja haza. A játékot tevább lehet fejleszteni: ha minden nap van egy kis rajzocska, vagy versike elrejtve valahol, akkor azt minden hazaérkezéskor kiegészítve kapjuk vissza. A szünetben a gyerkő hozzárajzolhat, vagy írhat valamit.

Vagy: Az esti mesékbe, közös játékokba beleszőhetünk az iskoláról szóló sztorikat is. Ha a mesehősök már a padban ülnek, úgy a kicsi is kíváncsi lesz: vajon milyen varázslatos és izgi hely a suli! (Ez nem utolsó sorban jó kis kihívás a szülőnek: át kell gondolni az elsőre könnyűnek tűnő feladatot! Mert a valóságnak és a mesének majd egyszer csak passzolnia kell..)

4. Kezdjük el időben a Korai Kelés Edzőtábort

Szeptember elsején lehet, hogy az egész család egyszerre kapott sokkot, főleg, mivel a kihalt utak egyszerre csak megteltek autókkal. A dugóban pedig még a vártnál is sokkal korábban kellett elindulni. Akár így van, akár nem, még ha közel is van a suli, hagyjunk rá a készülődésre inkább plusz tíz percet. (Mármint fejenként tíz percet. Néhány copfot befonni, és előkeresni egy gumicsizmát nem tart sokáig, de ha ez hatványozódik, akkor bizony kifutunk az időből.) Optimista végkifejlet: szeptember végére már annyira belejövünk a reggeli feladatsorba, hogy akár vissza is térhetünk egy későbbi ébresztős időpontra.

5. Kassza

Ha átfésüljük a gyermek(ek) ruhatárát, akkor azt a (nem)meglepő dolgot észleljük, hogy az összes melegebb ruha, ami tavasszal a szekrény mélyére került ki van nőve. Ha nem működik a nagyobb testvértől való öröklés láncolata, akkor akkor veszélybe kerülhet a családi kassza. Mert amit nem költöttünk tankönyvre és kismillió apróságra, azt elkölthetjük őszi cuccokra.
Ötlet: hordhatja nyugodtan a gyermek minél tovább a nyári ruhákat. Hidegebb napokra amúgy is be van tárazva egy két kardigán, ami széldzsekivel pont jó.

Néhány színes harisnya pedig kis szoknyákkal jó átmeneti öltözék. Egyrészt nem lesz mindjárt vad hideg, másrészt, mielőtt beköszöntene a valódi ősz, addigra megjelennek az őszi akciók (reméljük). Szóval nem kell rohanni. A sulikezdéssel nem biztos, hogy az időjárás is megváltozik, sőt: az indián nyár még felűl is múlhatja a zivataros júliust.

Blogmustra