Nem arról lesz szó, hogy menyibe is kerül a gyerek tartása. Arról néhányszor mintha lett már volna szó ilyen vagy olyan megközelítésben. Hanem arról, hogy megtanulni számolni, az nem olyan egyszerű. De kell.
És nem is miattam, hanem Eff akarta már nagyon. Merthogy játszótéren a nagyobb haverok, meg a kicsi idősebb unokatesó már tudott. Meg vannak olyan játékok, amikhez kell tudni számolni. Kapásból bármihez, ami dobókockával megy. Szerencsére ez a szint még nem haladja meg a képességeimet, de amúgy matekból, majd ha eljön az ideje, akkor nem leszek valami nagy segítség...
Egy
Hát igen, ezzel kezdődik. És ez viszonylag gyorsan meg is van. Bár Jé lassan másfél éves, de neki még ez is bonyolult. Hiába mondjuk neki, hogy kölesgolyóból egyszerre csak egyet tegyen a szájába. Csak néz nagy szemekkel, miközben folyamatosan tömi magába a cuccot, konkrétan fulladásig. Jó, eleve nem is tud még beszélni. Effel sem volt annyira egyszerű megértetni az egyet, de vele ezen legalább túl vagyunk.
Kettő
Kicsit továbblépve jön a többi szám. Valahogy a kettő is befogadható viszonylag könnyen. Sőt, talán még a három is. De az, hogy egy kézen hány ujj is található, az már komolyabb ugrás. Effel az volt a baj, hogy türelmetlen volt. Ahhoz nem volt kedve, hogy lassan, együtt számolgassunk. Ő már kapásból tudni akarta. De honnan? Aztán mindenféle segédeszközök bevezetésével villámgyorsan sikerült, hogy úgy mondjam egyről a kettőre lépni. Vagyis el tudott számolni ötig, főleg a kezét használva. A segédeszköz meg nem volt egyéb, mint gumicukor. Ha hajlandó volt számolni, akkor kapott annyit, ameddig ment. És innen már nincs megállás, jöhetnek a nagyobb számok, és ugye az alapműveletek. 5-ös, 6-os körben szuperül megy neki a kivonás, összeadás.
Végtelen
Gyakorlatilag bármi, ami hatnál több, jelenleg tíz vagy végtelen. Ha nagyon megerőlteti magát, akkor amúgy el tud számolni tízig, de általában a hatnál többre azt mondja, tíz. Vagy végtelen. Mint a kínai kereskedők ugyebár: egy összáz, sok nésszáz. A végtelen csábítása amúgy is leküzdhetetlen. Az a mindent vivő. A Gorilla Nagybátyjánál például végtelen édességet ehet, végtelen játéka van, és a mesék is végtelenek.
A legtöbb számot ráadásul leírva is megismeri, és ez komoly lépés a fejlődésben. Ráadásul meg is nyugodhatunk, hogyha matematika zseni nem is lesz, de legalább az is szinte biztos, hogy nem diszkalkuliás. És még élvezi is. Vannak jó kis matricás foglalkoztató füzetek, azokkal akár fél órára is le lehet kötni. Az is roppant szórakoztató, amikor bújócskázásnál ő számol, és egy idő után teljesen össze-vissza mondja a számokat, mert mondani harmincnégyet is tud, de az simán beelőzheti a tizenkettőt. Megteheti. Szerintem.
