Csak egy szikra kell, hogy felrobbanj - a baby blues gyakoribb, mint gondolják

Zanza!

Soha nem felejtettem el, amikor arról győzködtem a barátnőmet, hogy depressziós. Ezt persze ő úgy értette akkor, hogy elmebeteg, hülye libának tartom, holott tényleg csak segíteni szerettem volna. Mert az azért nem volt normális, hogy utálta a gyermekét, mert sír.

Összegyűjtöttük, melyek a baby blues jellemző stációi.

A barátnőm többször is elmondta, tudja, hogy nem tehet róla a lánya, hogy sír, de a barátnőm sem érezte magát bűnösnek, mert időről időre kiborult, és naponta legalább kétszer dührohamot vagy sírógörcsöt kapott.

Megjárta a Caminót Pesten

Én meg tehetetlenül figyeltem az eseményeket, amik a családnak nem tűntek fel vagy nem akartak róla tudomást venni. Közölték, biztosan csak elfáradt, idővel pedig egyszerűen legyintettek rá, amikor órákig barangolt a gyerekkel az utcán. Végül maga lábalt ki a bajból, máig állítja, megjárta az El Caminót Budapest utcáin.

A baby bluest nagyon sok kismama test- és lélekközelből ismeri. A nők 50-80 százaléka kiborul a szülést követő harmadik nap körül, kifejezetten a szülés utáni depressziót pedig minden tizedik nő átéli.

Segítséget nem minden kórházban adnak

Egyrészt nagyjából akkor kezd(ene) el szoptatni, ami első alkalommal segítség nélkül nemigen megy. Segítséget viszont nem minden kórházban adnak, illetve az nem sok támogatás, ha közlik az újdonsült kismamával, hogy "na, ez ezzel a mellbimbóval aztán nemigen fog menni." Mintha rendelésre másikat kaphatna.

Másrészt jobb esetben ilyenkor szabadul az ember haza, ami csodálatos érzés, másrészt viszont ott van egy szeretetre, ellátásra váró kis csomag is, azaz pihenésről szó sem lehet. Az elsőgyerekes anyukák még nem sejtik, hogy a kialvatlanság tartós állapot, de idővel hozzá lehet szokni.

A szennyest a kukába pakoltam

Én például csak az elején pakoltam a szennyes ruhát a kukába, a szemetet pedig a mosógépbe. A férjem is csak a hatodik nap szedte ki a parázsló fát a kályhából, miközben salakolta és tette be a tüzelésre váró hasábok kosarába. Szerencsére az esetnek nagyobb volt a füstje, mint a lángja, így nem égett le a ház. S mi még nem is voltunk depisek, egyszerűen csak borzasztóan fáradtnak éreztük magunkat.

Ez az időszak ezzel jár. Az a szerencse, hogy viszonylag gyorsan elmúlik, baj akkor van, ha a harmadik-negyedik hónapban még rosszabbra fordulnak a tünetek.

Komplett kis pánikrohammal ébredtem

"Az én tüneteim akkor kezdődtek, amikor a fiam hat hónapos lett. Tudni kell, hogy édesanyámnál pont akkoriban diagnosztizáltak mellrákot, ami hatalmas aggodalommal töltött el, rengeteg álmatlan éjszakám volt miatta. Betegségem úgy kezdődött, hogy néha furcsa gondolataim támadtak: mindjárt csörög a telefonom, édesanyám hív, és azt fogja mondani, hogy édesapám meghalt. Vagy édesapám hív, és ugyanezt mondja anyámról, esetleg a rendőrség hív, és közli, hogy a férjem autóbalesetet szenvedett, és meghalt. Ha ez nem, akkor elalszik a gyerek, és nem ébred fel többé. (...)

Szerencsémre egyik reggel komplett kis pánikrohammal ébredtem, és még a férjem se ment el dolgozni, így hamar orvoshoz, vagyis a háziorvosomhoz kerültem. A férjemnek végre kizokoghattam magam, hogy micsoda tramplinak érzem magam, hogy kezdek megőrülni, és különben is, biztosan képtelen leszek felnevelni a gyereket, ha folyamatosan hallucinálok." Folytatás itt. 

Őrülten féltékenyek a gyerekre

Az anyukák sokszor maguk is érzik, hogy baj van, éppen ezért nem árulják el senkinek, hogy őrülten féltékenyek a babára, akit mindenki csodál, babusgat, aranyosnak, szépnek, édesnek tart, miközben a kismamával senki sem foglalkozik, sokszor még azt sem kérdezik meg, hogy hogy van. Mintha másodrendű állampolgárrá vált volna, mert a kutya is fontosabb nála. Az anyára meg furcsán néznek, mert egyik percben görcsösen zokog, aztán nevet, sőt, röhög, hallucinációk gyötrik.

Ismerek olyat, aki sajnos odáig jutott, hogy vízbe akarta fojtani a csecsemőjét és saját magát is. A férj akkor találta meg az anyát és fiát, amikor a nő már derékig gázolt a folyóban, a bébi pedig már lebegett a víz felszínén. Az anyát azonnal elmegyógyintézetbe zárták, nem találkozhatott a babával.

Ez viszont olaj a tűzre, mert még jobban eltávolodik a porontyától. Ezt ismerte fel egy amerikai kórház, ahol lehetőséget adnak az anyának arra, hogy szoptasson vagy fejjen, és nem lesik közben árgus szemekkel, hogy nehogy kárt tegyen magában vagy a magzatában, mint egy sima zárt osztályon. (Erről bővebben itt). Kis hazánk ettől távol áll, igaz, az első lépés az lenne, ha a kórházban már az első napokban foglalkozhatna egy pszichológus a kismamával, aki akár már abban is segíthetne, hogy feldolgozza az anyuka a szülést. Arra ugyanis sem az orvosoknak, sem a szülésznők zömének nincs ideje, hogy a nehéz órákat átbeszéljék. Másrészt itt az avatott szem már ki tudná szúrni azt is, aki hajlamos depresszióra.

A szülés utáni depresszió tünetei

A szülés utáni depresszió jellemző tünetei az állandó szomorúság, sírdogálás, kedvetlenség, érdektelenség. Az anyuka nem tud örülni gyermekének, nehezen alakít ki vele kontaktust. Ingerlékeny, ideges, feszült, agresszív. Állandóan fáradt, de képtelen a pihenésre, éjszaka alvászavarokkal küzd. Étvágytalan, gyakran sokat fogy vagy épp ellenkezőleg, az evés az egyetlen dolog, amiben örömét leli. A frissen szült nők gyakran beszámolnak arról, hogy alkalmatlannak érzik magukat az anyaságra, reménytelennek tartják a saját helyzetüket, rosszabb esetben bűnösnek érzik magukat, mert nem tudnak megfelelni a környezet elvárásainak. Gyakori panasz még a koncentrálási nehézség, elfelejtenek szavakat, nem jutnak eszükbe dolgok, képtelenek dönteni adott szituációkban. Igazán komoly esetben az anyában felmerülhet az öngyilkosság gondolata vagy a megőrüléstől való félelem.

Mindezek a tünetek előfordulhatnak bárkinél, aki gyermeket hoz a világra, de ha a szülést követő 3 hónapban jelentkeznek és két hétnél tovább fennállnak, akkor szülés utáni depresszióról beszélünk.

(WEBBeteg.hu)


Ez nem bélyeg, gyengeség vagy úri hóbort, sokkal inkább hormonális háttere van. Csak míg egy testi tüneteket produkáló hormonzavarral foglalkoznak a betegek, és nem nézik le a hozzátartozók sem a pácienst, a lelkit hajlamos mindenki szőnyeg alá söpörni és azt mondani, szedd össze magad, anya vagy, akinek el kell látnia a gyerekét. Pedig éppen az a baj: a kismama úgy érzi, rossz anya (s nem néha érzi úgy, mint sok-sok szülő, hanem mindig), de az evészavar, a hangulatingadozás, a kényszerképzetek szintén fontos jel. Van, aki azt képzeli, hogy mire hazaér, betörtek a lakásába. Más azt, hogy megfullad a gyerek. S hiába tudja, hogy ez nem  történt meg, nem tud szabadulni a gondolattól.

Hogy mit tehetsz, ha ebben a cipőben jársz?

Ha egyedül vagy, mert az apa nincs vagy sosincs otthon, akkor bármennyire nehezedre is esik, keress társaságot, főleg kisgyerekeseket, lehetőleg olyanokat, akik nem attól érzik elemükben magukat, ha a másikat pocskondiázva fényezhetik magukat. Ha van apuka, akkor mozdulj ki vele és csakis vele.

A babát rá lehet bízni a nagyszülőkre, testvérre, barátokra, szomszédra, nem lesz semmi baja az alatt a két óra alatt, míg apukával romantikáztok egyet. Ez nem feltétlenül szexet jelent, de az sem rossz verzió, elég egy mozi vagy egy cukrászda is. A lényeg, hogy kicsit szakadj ki a napi mókuskerékből. Később ezek a kirándulások még segítenek is, amikor hosszabb időre kell bébiszitterre hagyni a gyereket. Ha nem javul a helyzet, fordulj pszichológushoz! Jobb esetben olyan városban élsz, ahol vannak ingyenesen igénybe vehető mentálhigiénés központok, ha gond van, keress fel egyet!

Blogmustra