Én vagyok az apád! - Csináld magad!

Zanza!

A cím félrevezető lehet. Nem saját készítésű játékokról és barkácsolásról lesz szó, hanem az önállósodás lassú és kiszámíthatatlan folyamatáról. Mert az nem megy olyan könnyen. Pedig már Jé is képes lenne egy csomó mindenre. Hát még Eff. És néha hajlandó is. De csak néha.

Az önállóskodás az persze más téma. Az sokkal jobban fekszik már egy 4 éves gyereknek. Ne te csináld! Ne segíts! Egyedül akarom csinálni! Főleg így nyáron, ami amúgy a nagy kölcsönadogatások ideje is. Egy hét az egyik nagyinál, aztán a másiknál. Amikor is már zavarja haza Á-t, aki odafuvarozta. Hogy: menjél már, egyedül akarok lenni a nagyival. Sőt, már 2 évesen kölcsönadtuk a nagybátyjának nyaralni, és az sem volt probléma. De van, ami nem megy egyedül.

Alapok

Járni, azt már mind a két gyerek tud. Az is nagy könnyebbség. Eff meg gyakorlatilag bármit képes lenne megcsinálni. De lusta. Vagy elkényeztettük. Vagy mind a kettő. Amikor friss és üde, még elmegy a dolog, de estére már néha etetni kell. Egy 4 éves gyereket! És persze nem zavartatja magát, ha azt mondjuk, hogy ez nem menő, csak a kisbabák esznek így. Vagy az öltözködés. Ha nagyon kell, akkor fel tudna öltözni egyedül. De általában nem kell. Különben is van fontosabb dolga is annál. És nagyon nem egyedi az eset. Legalább aggódni kell miatta, csak bosszankodni. Mert nagy az esélye annak, hogy ez még legalább 10 évig így is marad. Majdnem ugyanígy.

Komolyabb kihívások

A szobatisztaság elérése sem volt egyszerű. Utána jön a következő lépés, az egyedül történő dologvégzés. Elméletben ez is megy. Csak éppen vannak akadályozó tényezők. Mert ahhoz, hogy pisilni lehessen, a vécé tetejét fel kell nyitni. Utána meg kezet mosni. Ami viszont megerőltető és macerás. Így Eff letolt gatyával szokott kiabálni, hogy anyu/apu, pisilnem kell. Mármint hogy nyissuk fel a tetőt, mert nem akarja bepiszkolni a kezét. Az ugráltatás különben is mindennapos. A lefekvés utáni ivás az természetesen ágybaszállítást jelent. És az is gyakran van, hogy azt mondja: hozd ide a xxxemet mert én most nem érek rá. Mert éppen az yyyommal játszok. Ez is sokszor megénekelt és elég tipikus eset.

Szórakoztatás

Az öngondoskodás legmagasabb szintje az lenne, illetve remélhetőleg lesz is, ha időnként a gyerek magát is tudná szórakoztatni. És most nem arra gondolok, hogy a tévé előtt ül elrévedve. Hanem például – mértékkel – egyedül játszik a számítógéppel, olvas, rajzol. Ez még elég messzinek tűnik. De ha már a múltkor összehasonlítgattam, akkor itt is vannak jelentős különbségek. Eff soha nem ült le egy percre sem könyvet nézegetni, egyedül, Jé meg alig múlt egy éves, mégis megteszi néha. És aztán lassan beigazolódni látszik az a tézis, hogy két gyerek egymást szórakoztatja. Van ilyen, és ez tényleg maga a szupercukiság. Aminek persze néha sírás a vége.

Blogmustra