Szoptatástörténet - elrontott kezdésből sikertörténet

Zanza!

Nemrég itt a Porontyon olvastam egy anyuka beszámolóját arról, hogyan lett a gyereke minden erőfeszítése ellenére tápszeres. Az elején szeretném leszögezni, hogy mélységesen elismerem az anyukák erőfeszítéseit és megértem, hogy van egy pont, amikor a tápszer kívánatos megoldásnak tűnik. Mégis leírom a mi történetünket, hogy lehessen látni, van más végkifejlet is. Mert azt is szeretném leszögezni, „a mindegy, hogy tápszer vagy anyatej”, sőt az anyatej ellen (császármetszés mellett, stb.) kampányoló nők annyira felháborítanak, hogy az érzéseimet inkább nem is próbálom szavakba önteni.

Olvasónk, Mrs. Camelot véleménye következik.

Mert nem mindegy

A szoptatás nehezen pótolható kötelék anya és gyermeke között (ezt csak az tagadja, aki sosem próbálta, vagy feladta, mielőtt sikerült volna), ez a természetes megoldás, ezt igényli az anya és a gyermek szervezete. A tápszer egy gusztustalan, büdös, mesterséges anyag, de szerencsére létezik arra az esetre, ha tényleg nincsen más megoldás (örökbefogadás, anya vagy gyermek betegsége).

Világéletemben természetesnek találtam, hogy a gyerekeimet szoptatni fogom. Kedves barátnőm Martinovichné Debulay Bianka, a La Leche Liga elnöke, aki baráti társaságunk nőtagjainak immár két évtizede átadja a szoptatáshoz szükséges tudást. A társaságban született kb. 30 gyerek mindegyike kizárólag anyatejes volt.

Így érkeztem el, 37 évesen az első gyerekem születéséhez. Nehéz szülés volt, Bence arctartásban indult, majdnem császár lett, de végül minden jól sikerült, csak mindketten nagyon elfáradtunk. Nagy, erős gyerek volt (54 centi, 3,6 kiló), de a szülőszobán én meg sem tudtam mozdulni, ő sem nagyon nyitogatta a száját, úgy éreztem aznapra már megvolt az élményadag, nem hiányzott a szoptatás. Délután született, aznap még egyszer kihozták. Örültem, hogy tudom tartani, ő nem tűnt éhesnek, nyugodt és érdeklődő volt. Senki nem firtatta az etetés kérdését, én odatartottam a cicihez, amivel ő persze nem csinált semmit, ennyiben maradtunk.

Semmi jele nem volt annak, hogy a mellemben lenne bármi is. 15 perc ismerkedés után elvitték, másnap reggel hozták vissza. (Nem babás szobában voltunk, mert én nem tudtam felkelni, így nem tudtam ellátni.) Akkor is bohóckodtunk valamit, nem jártunk sikerrel. Délben kerültünk közös szobába, akkor már jöttek a csecsemősök, hogy mit eszik a gyerek, innia kell, mert kánikula volt. Jött a pánik, a kézi fejés minden tapasztalat nélkül, a kedves, ám amatőr szobatársak segítségével, az elektromos mellszívó, tej sehol. Irigyeltem a normál vagy kis mellekkel megáldott szobatársakat (az enyém 95F kosár), valahogy náluk stimmelt az apró gyerekszáj és a mell, viszont nekem a mellszívótól és a kezdődő belövelléstől egyre ijesztőbb méretű lett a mellem, tele fájdalmas csomókkal, alig bírtam hozzáérni. De tej sehol. Egy Ursula típusú csecsemős ránézett a mellemre és elhangzott az iszonyú mondat:

Maga evvel a mellel sosem fog szoptatni!

Az orvosom nyugtatott, hogy egy újszülött kb. 3 napi tartalékkal születik, lesz tej, mire szükséges. Innen is köszönet neki (Dr. Sz., Szent Margit Kórház). Valahogy aztán lett 10 gramm az elektromos szívóval, üvegből büszkén odaadtam, harmadnapra 20-40 grammokat is tudtam így adni.

Negyedik nap jött a hidegzuhany: sárgaság, kék fény, ki sem vehetem. Első gyerek, nehéz szülés, pánikba estem, a következő fejésnél egy csepp sem jött. Szerencsére ekkor egy angyali csecsemős volt szolgálatban, megsimogatott és annyit mondott: tipikus stresszes tünet, tessék lefeküdni, rendesen enni-inni, aludni, megnyugodni, a tej vissza fog jönni. És persze előkerült a tápszer és cumisüveg, de boldogan néztem, ahogy a 4 napos gyerekem végre kapott enni és tele pocakkal azonnal elalszik a kék fény alatt. A tej valóban visszajött és néha lefejt tejet kapott Bence, tápszert pedig mindig, a sárgaság kisebb zökkenőkkel rendbejött.

Mielőtt hazamehettünk volna, rájöttem, hogy gond lesz, mert otthon nincs elektromos mellszívó és én pedig nem tudom Bencét mellre tenni. Kaptam bimbóvédőt is, de nem tudtam, hogy abból is vannak méretek, amit kaptam az iszonyú kicsi volt. Szerencsére egyik alkalommal a fertőtlenítőben egy másikat találtam a sajátom helyett és az pont jó volt. Anyukák mondták, hogy az éjszakás nővér mindenkinek segít szoptatni (8. napja voltunk bent ezidő alatt ez senkinek sem jutott eszébe!). Gyorsan megkerestem. Felrakta a bimbóvédőt, elkapta Bencét és rárakta, ő egy ideig küzdött (a csecsemőosztályon olyan cumik voltak, amikből dőlt a tej), aztán rákapott és 50 percig abba sem hagyta. Iszonyú boldog voltam, így telt az éjszaka, raktam egyik mellre, másik mellre, ő meg dolgozott boldogan. A döbbenet másnap ért, mikor mérésnél kiderült, hogy egy ilyen 50 perces menet, amikor ő mindent beleadott, 10 gramm tejet eredményezett.

Otthon lett mérleg, gyorsan beszereztünk tápszert, amit az első három hétben kb. háromszor használtunk.

A szoptatás pedig nem ment

Nekem egyre jobban fájt a mellem, mennyiségek nem jöttek, a gyerek nem hízott, hanem fogyott, tíznaposan 3200 gramm volt. A sárgaság is nagyon lassan csökkent, elkezdtek nőni a melleim, kemény dudor volt benne és tejszerű folyadék, látszott, hogy fáj neki. Visszamentünk a szülészet mellett működő neonatológiára. Mondták, hogy ilyen melleket még nem is láttak, összesereglett az összes orvos, antibiotikum, először fejbe kanülön keresztül, majd otthon szájba fecskendővel. Estére kihányt mindent és csak feküdt, mint egy rongybaba, én már a mentőket hívtam volna.

Mi a férj szerepe ilyenkor?

A férjem maximálisan szoptatáspárti és tényleg mondhatom, hogy ehhez minden segítséget megadott. Bíztatott, csendesen annyit mondott, hogy szeretné, ha a gyerekünk a legjobbat kapná, ami a szoptatás, de amikor bepánikoltam ő készítette el a tápszert. Persze hívogattam boldog-boldogtalant, egyik ember ezt mondta, a másik azt. A férjem végül annyit kért, hogy keressek egy embert, akire hallgatni fogok. Így felhívtam Biankát (LLL, szoptatási tanácsadó), akinek elmondtam a történetet és ő másnap reggel már el is jött hozzánk.

Elmeséltette részletesen a szülést, a kórházi napokat, az addigi próbálkozásokat, megnézte a mellemet és Bencét is. A bimbót teljesen rendben lévőnek találta, bár a kézi fejőtől és a bimbóvédőtől kicsit ödémás volt (nagyobb, duzzadtabb, keményebb, a gyerek nehezen tudja bekapni). Viszont azt rögtön megállapította, hogy Bencének le van nőve a nyelve, amitől nem tudja helyesen és hatékonyan bekapni a bimbót, amit így nem ér megfelelő inger (ami fokozná a tejtermelést), a nyelvével kidörzsöli a bőrt, a nyelvféket már a szülészeten fel kellett volna vágni. És vegyem le a bimbóvédőt, attól végleg nem éri inger a mellet, ezért nincs elég tej. Neki sikerült enélkül is mellre tenni  Bencét (ki kell várni míg tényleg nagyra nyitja a száját és úgy rátenni, de ehhez kellhet profi segítség, egyáltalán nem egyszerű megtenni!).

Akkor hát felvágják Bence nyelvét

Tehát a gégészeten fel kell vágatni Bence nyelvét, bimbóvédőt el kell felejteni és 3 óránként, mindkét mellre 20-20 perce rá kell rakni a gyereket szopni, éjszaka is. Nehezen fogja bekapni a bimbót, mert a bimbóvédő rossz szájtartást és technikát alakított már ki, egy mellretétel akár 20! percig is tarthat. Szoptassak először ülve, kereszttartásban, ha már menőbb leszek, jöhet a fekvés, a hagyományos bölcsőtartás. Ekkor Bence max. 40 grammot szopott, 3400 gramm volt. Bia megmondta, ad 4 napot, ezalatt naponta minimum 2-4 dekát kell gyarapodnia (egy hét alatt 12-18 grammot), ha nem sikerül, szoptatás után kanállal/pohárból pótlást kell adni. Gyereket sosem mérünk etetés előtt és után, hanem ha gond van a gyarapodással, akkor naponta egyszer, meztelenül, azonos időpontban. Lehet fejni szoptatás után, hogy fokozzam a mennyiséget és pohárkából kanállal odaadni.

Betartottam az utasításokat, Bencének felvágták a nyelvét (egy másodperc volt a beavatkozás, utána 1 perc dühös sírás), bimbóvédőt letettem (ez volt a legnehezebb, mert keserves volt enélkül a mellretétel) és próbálkoztunk. A mellretétel napokig tényleg 20 perc is lehetett – ez éjszaka különösen egy örökkévalóságnak tűnt – sírtunk mind a ketten. A fejés nem ment, így azt nem is alkalmaztam. Aztán a tej újra belövellt, csomók, fájdalom. De Bence 2 nap múlva 90 grammot szopott, hétvégén pedig 140 grammot. Egy hónaposan 3550 gramm volt, 6 hetesen 4 kiló, 2 hónaposan 5 kiló.

Bence 14 hónapos koráig szopott, akkor még 5x naponta, eszében sem volt leszokni, de szerettünk volna még egy gyerekeket, így az orvosom megalapozott tanácsára abbahagytam a szoptatást (mindkét gyerek progeszteron hormon szedése mellett maradt meg, a szoptatás az amúgy sem kielégítő hormonszintet még csökkentette volna).

(Nem egészen) ugyanaz, másodszor – Julcsi:

Könnyű, gyors szülés, már a szülőszobán boldogan szopizott (pedig látszólag semmi nem volt a mellemben), a mellemet a második napra kidörzsölte (kiderült, hogy neki is le van nőve a nyelve, de 2 naposan felvágták). A szoptatás az elején vele is nagyon fájt (pedig csak 10 hónapot hagytam ki), vele már tudtam, hogy nekem ödémás a mellem az elején (vele nem volt csomósodás, de dinnye-effektus igen), nagyon nehezen tudtam mellre tenni, mert az ödémás bimbót nem volt könnyű bekapni, de a Margit Kórházban ekkor már minden gyereket mellre tettek. Egy szoptatási tanácsadó se nézzen ide: kb. 10 napig be kellett tuszkolni a bimbót a szájába, kegyetlenül fájt nekem, de működött. Julcsi egy hónapos korára 1 kilót hízott, ezt az ütemet még további két hónapig folytatta. Viszont 4 hónaposan nagyon leállt és egy évesen csak 8,8 kiló volt. 3 évesen pedig 15 kiló... Nincsenek szabályok.

2 évesen és egy hónaposan hagyta abba a szopást, nem teljesen önként, de amellett, hogy érzelmileg nekem is nehéz volt az elválás, a 2005 óta tartó folyamatos terhesség-szoptatás-terhesség-szoptatás 2010 nyarára már tényleg elég volt.

Tehát:

  1. A mellen nem látszik, hogy van-e benne tej. Nekem a második gyereknél 10 napos kora körül folyt a másik mellből szoptatás közben, egyébként a két gyerekkel összesen kb. 10 darab melltartó-betét fogyott el. Ha beáll a kereslet-kínálat és két mellből szoptatunk, akkor gyakorlatilag nincs jele annak, hogy van tej a mellben.
  2. Van tej: ha a gyerek nem bukós, akkor előfordulhat, hogy a drága anyatejet szinte sosem látjuk. Néha ki kellett nyomnom egy-egy cseppet, hogy elhiggyem, hogy van. Van.
  3. Nem lehet folyton hízni: bizonyos időszakokban a gyerekek gyakrabban esznek, mert ún. növekedési hullám következik, így csinálnak maguknak több tejet, ami aztán jön is. És nem lehet folyton hízni, van mikor stagnál a súlyuk. Egyik eset sem jelenti azt, hogy nincs elég tej.
  4. Mérlegek: Bence 2,5 deciket szopott, de mellszívóval egy cseppet sem tudtam elővarázsolni. Egy alkalommal meg kellett mérni 6 hónaposan, hogy mennyit szopott, a mérleg fél óra intenzív szopás után -10 grammot mutatott. A kizárólag szoptatott gyermeknek három tokája volt ekkoriban, valószínűleg több decit ihatott. Ennyit a mérlegekről.
  5. Kereslet-kínálat: Onnantól, hogy ment a dolog sosem fejtem, egy cseppet sem. Vagy én, vagy a mellem, vagy mindketten alkalmatlanok vagyunk rá. Nem volt mellgyulladásom, nem apadt el a tej. Nem volt egy milliliter sem lefagyasztva. A kereslet-kínálat elmélet igaz.
  6. Igény szerint: A gyerekeknek sosem volt cumija, cumisüvege, igény szerint szoptak (ami nem egyenlő az egész nap mellen lógással), de pl. Bence igényelte 3-4 óránként a hosszú szoptatásokat (bő fél óra), Julcsi kezdetben gyakran, rövideket szopott, később ő is változtatott ezen. Ő ugyan sokáig szopott, de egy éves kora után a nappali szoptatásokat elhagytuk, mert el kellett mennem dolgozni, meg a nyilvános helyen az anyja pólóját feltűrő és ciciért ordítozó gyerek lehetősége elborzasztott.
  7. Szoptatás és evés: mindkét gyerek lelkesen vetette magát a gyümölcs/zöldség menüre 6 és fél hónaposan, de ez semmit nem változtatott a szopási hajlandóságukon.
  8. És megint a mérés: Bencét 6 hétig napi egyszer mértük, utána hetente 2 hónapos koráig. Julcsit hetente egyszer a védőnő mérte, aztán havonta. Megmérem és hozzápótlok (cumisüvegből) – ez egy rettenetes szokás és a szoptatás végét eredményezi.

Javaslat:

Akinek nem megy, ne csodálkozzon. A dolog nem mindenkinek egyszerű, az eleje sokszor húzós. Fájhat is, márpedig szülés után a fájdalom rettenetes vendég. Tudomásul kellene venni, hogy a szoptatási tanácsadás egy szakma. Van néhány gyermekorvos és védőnő, aki korszerű ismeretekkel rendelkezik, de nem mindenki ilyen. Forduljunk a szakértőkhöz, őket a www.lll.hu és a www.szoptatasert.hu oldalán találhatunk. Van egy kiváló könyv, Márta Guóth-Gumberger, Elizabeth Hormann: Szoptatás.

És még egy nagyon fontos szempont: azt gondoltam, hogy a szoptatással kapcsolatos nehézségeket a gyerekeimmel együtt kell megoldani. Ehhez is tartottam magam mindig.

Mrs. Camelot

Blogmustra