SZÜLŐSÉG

Szoptatástörténet - elrontott kezdésből sikertörténet

2011. július 24., vasárnap 09:56

Nemrég itt a Porontyon olvastam egy anyuka beszámolóját arról, hogyan lett a gyereke minden erőfeszítése ellenére tápszeres. Az elején szeretném leszögezni, hogy mélységesen elismerem az anyukák erőfeszítéseit és megértem, hogy van egy pont, amikor a tápszer kívánatos megoldásnak tűnik. Mégis leírom a mi történetünket, hogy lehessen látni, van más végkifejlet is. Mert azt is szeretném leszögezni, „a mindegy, hogy tápszer vagy anyatej”, sőt az anyatej ellen (császármetszés mellett, stb.) kampányoló nők annyira felháborítanak, hogy az érzéseimet inkább nem is próbálom szavakba önteni.

Olvasónk, Mrs. Camelot véleménye következik.

Mert nem mindegy

A szoptatás nehezen pótolható kötelék anya és gyermeke között (ezt csak az tagadja, aki sosem próbálta, vagy feladta, mielőtt sikerült volna), ez a természetes megoldás, ezt igényli az anya és a gyermek szervezete. A tápszer egy gusztustalan, büdös, mesterséges anyag, de szerencsére létezik arra az esetre, ha tényleg nincsen más megoldás (örökbefogadás, anya vagy gyermek betegsége).

Világéletemben természetesnek találtam, hogy a gyerekeimet szoptatni fogom. Kedves barátnőm Martinovichné Debulay Bianka, a La Leche Liga elnöke, aki baráti társaságunk nőtagjainak immár két évtizede átadja a szoptatáshoz szükséges tudást. A társaságban született kb. 30 gyerek mindegyike kizárólag anyatejes volt.

Így érkeztem el, 37 évesen az első gyerekem születéséhez. Nehéz szülés volt, Bence arctartásban indult, majdnem császár lett, de végül minden jól sikerült, csak mindketten nagyon elfáradtunk. Nagy, erős gyerek volt (54 centi, 3,6 kiló), de a szülőszobán én meg sem tudtam mozdulni, ő sem nagyon nyitogatta a száját, úgy éreztem aznapra már megvolt az élményadag, nem hiányzott a szoptatás. Délután született, aznap még egyszer kihozták. Örültem, hogy tudom tartani, ő nem tűnt éhesnek, nyugodt és érdeklődő volt. Senki nem firtatta az etetés kérdését, én odatartottam a cicihez, amivel ő persze nem csinált semmit, ennyiben maradtunk.

Semmi jele nem volt annak, hogy a mellemben lenne bármi is. 15 perc ismerkedés után elvitték, másnap reggel hozták vissza. (Nem babás szobában voltunk, mert én nem tudtam felkelni, így nem tudtam ellátni.) Akkor is bohóckodtunk valamit, nem jártunk sikerrel. Délben kerültünk közös szobába, akkor már jöttek a csecsemősök, hogy mit eszik a gyerek, innia kell, mert kánikula volt. Jött a pánik, a kézi fejés minden tapasztalat nélkül, a kedves, ám amatőr szobatársak segítségével, az elektromos mellszívó, tej sehol. Irigyeltem a normál vagy kis mellekkel megáldott szobatársakat (az enyém 95F kosár), valahogy náluk stimmelt az apró gyerekszáj és a mell, viszont nekem a mellszívótól és a kezdődő belövelléstől egyre ijesztőbb méretű lett a mellem, tele fájdalmas csomókkal, alig bírtam hozzáérni. De tej sehol. Egy Ursula típusú csecsemős ránézett a mellemre és elhangzott az iszonyú mondat:

Maga evvel a mellel sosem fog szoptatni!

Az orvosom nyugtatott, hogy egy újszülött kb. 3 napi tartalékkal születik, lesz tej, mire szükséges. Innen is köszönet neki (Dr. Sz., Szent Margit Kórház). Valahogy aztán lett 10 gramm az elektromos szívóval, üvegből büszkén odaadtam, harmadnapra 20-40 grammokat is tudtam így adni.

Negyedik nap jött a hidegzuhany: sárgaság, kék fény, ki sem vehetem. Első gyerek, nehéz szülés, pánikba estem, a következő fejésnél egy csepp sem jött. Szerencsére ekkor egy angyali csecsemős volt szolgálatban, megsimogatott és annyit mondott: tipikus stresszes tünet, tessék lefeküdni, rendesen enni-inni, aludni, megnyugodni, a tej vissza fog jönni. És persze előkerült a tápszer és cumisüveg, de boldogan néztem, ahogy a 4 napos gyerekem végre kapott enni és tele pocakkal azonnal elalszik a kék fény alatt. A tej valóban visszajött és néha lefejt tejet kapott Bence, tápszert pedig mindig, a sárgaság kisebb zökkenőkkel rendbejött.

Mielőtt hazamehettünk volna, rájöttem, hogy gond lesz, mert otthon nincs elektromos mellszívó és én pedig nem tudom Bencét mellre tenni. Kaptam bimbóvédőt is, de nem tudtam, hogy abból is vannak méretek, amit kaptam az iszonyú kicsi volt. Szerencsére egyik alkalommal a fertőtlenítőben egy másikat találtam a sajátom helyett és az pont jó volt. Anyukák mondták, hogy az éjszakás nővér mindenkinek segít szoptatni (8. napja voltunk bent ezidő alatt ez senkinek sem jutott eszébe!). Gyorsan megkerestem. Felrakta a bimbóvédőt, elkapta Bencét és rárakta, ő egy ideig küzdött (a csecsemőosztályon olyan cumik voltak, amikből dőlt a tej), aztán rákapott és 50 percig abba sem hagyta. Iszonyú boldog voltam, így telt az éjszaka, raktam egyik mellre, másik mellre, ő meg dolgozott boldogan. A döbbenet másnap ért, mikor mérésnél kiderült, hogy egy ilyen 50 perces menet, amikor ő mindent beleadott, 10 gramm tejet eredményezett.

Otthon lett mérleg, gyorsan beszereztünk tápszert, amit az első három hétben kb. háromszor használtunk.

A szoptatás pedig nem ment

Nekem egyre jobban fájt a mellem, mennyiségek nem jöttek, a gyerek nem hízott, hanem fogyott, tíznaposan 3200 gramm volt. A sárgaság is nagyon lassan csökkent, elkezdtek nőni a melleim, kemény dudor volt benne és tejszerű folyadék, látszott, hogy fáj neki. Visszamentünk a szülészet mellett működő neonatológiára. Mondták, hogy ilyen melleket még nem is láttak, összesereglett az összes orvos, antibiotikum, először fejbe kanülön keresztül, majd otthon szájba fecskendővel. Estére kihányt mindent és csak feküdt, mint egy rongybaba, én már a mentőket hívtam volna.

Mi a férj szerepe ilyenkor?

A férjem maximálisan szoptatáspárti és tényleg mondhatom, hogy ehhez minden segítséget megadott. Bíztatott, csendesen annyit mondott, hogy szeretné, ha a gyerekünk a legjobbat kapná, ami a szoptatás, de amikor bepánikoltam ő készítette el a tápszert. Persze hívogattam boldog-boldogtalant, egyik ember ezt mondta, a másik azt. A férjem végül annyit kért, hogy keressek egy embert, akire hallgatni fogok. Így felhívtam Biankát (LLL, szoptatási tanácsadó), akinek elmondtam a történetet és ő másnap reggel már el is jött hozzánk.

Elmeséltette részletesen a szülést, a kórházi napokat, az addigi próbálkozásokat, megnézte a mellemet és Bencét is. A bimbót teljesen rendben lévőnek találta, bár a kézi fejőtől és a bimbóvédőtől kicsit ödémás volt (nagyobb, duzzadtabb, keményebb, a gyerek nehezen tudja bekapni). Viszont azt rögtön megállapította, hogy Bencének le van nőve a nyelve, amitől nem tudja helyesen és hatékonyan bekapni a bimbót, amit így nem ér megfelelő inger (ami fokozná a tejtermelést), a nyelvével kidörzsöli a bőrt, a nyelvféket már a szülészeten fel kellett volna vágni. És vegyem le a bimbóvédőt, attól végleg nem éri inger a mellet, ezért nincs elég tej. Neki sikerült enélkül is mellre tenni  Bencét (ki kell várni míg tényleg nagyra nyitja a száját és úgy rátenni, de ehhez kellhet profi segítség, egyáltalán nem egyszerű megtenni!).

Akkor hát felvágják Bence nyelvét

Tehát a gégészeten fel kell vágatni Bence nyelvét, bimbóvédőt el kell felejteni és 3 óránként, mindkét mellre 20-20 perce rá kell rakni a gyereket szopni, éjszaka is. Nehezen fogja bekapni a bimbót, mert a bimbóvédő rossz szájtartást és technikát alakított már ki, egy mellretétel akár 20! percig is tarthat. Szoptassak először ülve, kereszttartásban, ha már menőbb leszek, jöhet a fekvés, a hagyományos bölcsőtartás. Ekkor Bence max. 40 grammot szopott, 3400 gramm volt. Bia megmondta, ad 4 napot, ezalatt naponta minimum 2-4 dekát kell gyarapodnia (egy hét alatt 12-18 grammot), ha nem sikerül, szoptatás után kanállal/pohárból pótlást kell adni. Gyereket sosem mérünk etetés előtt és után, hanem ha gond van a gyarapodással, akkor naponta egyszer, meztelenül, azonos időpontban. Lehet fejni szoptatás után, hogy fokozzam a mennyiséget és pohárkából kanállal odaadni.

Betartottam az utasításokat, Bencének felvágták a nyelvét (egy másodperc volt a beavatkozás, utána 1 perc dühös sírás), bimbóvédőt letettem (ez volt a legnehezebb, mert keserves volt enélkül a mellretétel) és próbálkoztunk. A mellretétel napokig tényleg 20 perc is lehetett – ez éjszaka különösen egy örökkévalóságnak tűnt – sírtunk mind a ketten. A fejés nem ment, így azt nem is alkalmaztam. Aztán a tej újra belövellt, csomók, fájdalom. De Bence 2 nap múlva 90 grammot szopott, hétvégén pedig 140 grammot. Egy hónaposan 3550 gramm volt, 6 hetesen 4 kiló, 2 hónaposan 5 kiló.

Bence 14 hónapos koráig szopott, akkor még 5x naponta, eszében sem volt leszokni, de szerettünk volna még egy gyerekeket, így az orvosom megalapozott tanácsára abbahagytam a szoptatást (mindkét gyerek progeszteron hormon szedése mellett maradt meg, a szoptatás az amúgy sem kielégítő hormonszintet még csökkentette volna).

(Nem egészen) ugyanaz, másodszor – Julcsi:

Könnyű, gyors szülés, már a szülőszobán boldogan szopizott (pedig látszólag semmi nem volt a mellemben), a mellemet a második napra kidörzsölte (kiderült, hogy neki is le van nőve a nyelve, de 2 naposan felvágták). A szoptatás az elején vele is nagyon fájt (pedig csak 10 hónapot hagytam ki), vele már tudtam, hogy nekem ödémás a mellem az elején (vele nem volt csomósodás, de dinnye-effektus igen), nagyon nehezen tudtam mellre tenni, mert az ödémás bimbót nem volt könnyű bekapni, de a Margit Kórházban ekkor már minden gyereket mellre tettek. Egy szoptatási tanácsadó se nézzen ide: kb. 10 napig be kellett tuszkolni a bimbót a szájába, kegyetlenül fájt nekem, de működött. Julcsi egy hónapos korára 1 kilót hízott, ezt az ütemet még további két hónapig folytatta. Viszont 4 hónaposan nagyon leállt és egy évesen csak 8,8 kiló volt. 3 évesen pedig 15 kiló... Nincsenek szabályok.

2 évesen és egy hónaposan hagyta abba a szopást, nem teljesen önként, de amellett, hogy érzelmileg nekem is nehéz volt az elválás, a 2005 óta tartó folyamatos terhesség-szoptatás-terhesség-szoptatás 2010 nyarára már tényleg elég volt.

Tehát:

  1. A mellen nem látszik, hogy van-e benne tej. Nekem a második gyereknél 10 napos kora körül folyt a másik mellből szoptatás közben, egyébként a két gyerekkel összesen kb. 10 darab melltartó-betét fogyott el. Ha beáll a kereslet-kínálat és két mellből szoptatunk, akkor gyakorlatilag nincs jele annak, hogy van tej a mellben.
  2. Van tej: ha a gyerek nem bukós, akkor előfordulhat, hogy a drága anyatejet szinte sosem látjuk. Néha ki kellett nyomnom egy-egy cseppet, hogy elhiggyem, hogy van. Van.
  3. Nem lehet folyton hízni: bizonyos időszakokban a gyerekek gyakrabban esznek, mert ún. növekedési hullám következik, így csinálnak maguknak több tejet, ami aztán jön is. És nem lehet folyton hízni, van mikor stagnál a súlyuk. Egyik eset sem jelenti azt, hogy nincs elég tej.
  4. Mérlegek: Bence 2,5 deciket szopott, de mellszívóval egy cseppet sem tudtam elővarázsolni. Egy alkalommal meg kellett mérni 6 hónaposan, hogy mennyit szopott, a mérleg fél óra intenzív szopás után -10 grammot mutatott. A kizárólag szoptatott gyermeknek három tokája volt ekkoriban, valószínűleg több decit ihatott. Ennyit a mérlegekről.
  5. Kereslet-kínálat: Onnantól, hogy ment a dolog sosem fejtem, egy cseppet sem. Vagy én, vagy a mellem, vagy mindketten alkalmatlanok vagyunk rá. Nem volt mellgyulladásom, nem apadt el a tej. Nem volt egy milliliter sem lefagyasztva. A kereslet-kínálat elmélet igaz.
  6. Igény szerint: A gyerekeknek sosem volt cumija, cumisüvege, igény szerint szoptak (ami nem egyenlő az egész nap mellen lógással), de pl. Bence igényelte 3-4 óránként a hosszú szoptatásokat (bő fél óra), Julcsi kezdetben gyakran, rövideket szopott, később ő is változtatott ezen. Ő ugyan sokáig szopott, de egy éves kora után a nappali szoptatásokat elhagytuk, mert el kellett mennem dolgozni, meg a nyilvános helyen az anyja pólóját feltűrő és ciciért ordítozó gyerek lehetősége elborzasztott.
  7. Szoptatás és evés: mindkét gyerek lelkesen vetette magát a gyümölcs/zöldség menüre 6 és fél hónaposan, de ez semmit nem változtatott a szopási hajlandóságukon.
  8. És megint a mérés: Bencét 6 hétig napi egyszer mértük, utána hetente 2 hónapos koráig. Julcsit hetente egyszer a védőnő mérte, aztán havonta. Megmérem és hozzápótlok (cumisüvegből) – ez egy rettenetes szokás és a szoptatás végét eredményezi.

Javaslat:

Akinek nem megy, ne csodálkozzon. A dolog nem mindenkinek egyszerű, az eleje sokszor húzós. Fájhat is, márpedig szülés után a fájdalom rettenetes vendég. Tudomásul kellene venni, hogy a szoptatási tanácsadás egy szakma. Van néhány gyermekorvos és védőnő, aki korszerű ismeretekkel rendelkezik, de nem mindenki ilyen. Forduljunk a szakértőkhöz, őket a www.lll.hu és a www.szoptatasert.hu oldalán találhatunk. Van egy kiváló könyv, Márta Guóth-Gumberger, Elizabeth Hormann: Szoptatás.

És még egy nagyon fontos szempont: azt gondoltam, hogy a szoptatással kapcsolatos nehézségeket a gyerekeimmel együtt kell megoldani. Ehhez is tartottam magam mindig.

Mrs. Camelot

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2011.07.25 06:04:48bk

    Na bocs, de én nem bírtam elolvasni végig. Rettenet! Lenéz mindenkit és mindent, ami nem olyan, mint amiben ő hisz. Köszi...

  • 2011.07.25 06:05:19bk

    Na bocs, de én nem bírtam elolvasni végig. Rettenet! Lenéz mindenkit és mindent, ami nem olyan, mint amiben ő hisz. Köszi...

  • 2011.07.25 06:05:26bk

    Na bocs, de én nem bírtam elolvasni végig. Rettenet! Lenéz mindenkit és mindent, ami nem olyan, mint amiben ő hisz. Köszi...

  • 2011.07.25 08:39:06loislane21

    huh...nekem már túl sok ez a sok szoptatásos szikersztori....és ha valakinek nem megy? Akkor ő nem kap "tökéletes anya" díjat?!

  • 2011.07.25 09:26:10nyunyóka

    Aki meg frusztrált, az prüszköl arra, akinek mégiscsak sikerült...

  • 2011.07.25 09:37:39bejo

    Több önbizalmat anyákok és legyetek magatokra büszkék, mert nők vagytok, egyszerre hasonlók és megismételhetetlenek!

  • 2011.07.25 10:59:04MrsCamelot

    Van egy elírás a cikkben: nem az én mellem kezdett nőni, hanem a kisfiamé. Elég rémisztő volt, benne . Ahogy észletük a problémát (az elején csak kisebb duzzanat) azonnal jeleztük orvosnak, de azt mondta, hogy ez még belefér. Aztán egy hétvégén jó mogyorónyi kemény csomó lett benne, és tejszerű folyadék jött a melléből (nem nyomkodtuk), valamint láthatóan fájt neki, ha hozzáértünk (fürdetés, öltöztetés). Ekkor vittük vissza a csecsemőosztályra, ahol megállapították, hogy nagy dózisban kellett antibiotikumot kapnia, hogy rendeződjön.

  • 2011.07.25 10:59:05MrsCamelot

    Van egy elírás a cikkben: nem az én mellem kezdett nőni, hanem a kisfiamé. Elég rémisztő volt, benne . Ahogy észletük a problémát (az elején csak kisebb duzzanat) azonnal jeleztük orvosnak, de azt mondta, hogy ez még belefér. Aztán egy hétvégén jó mogyorónyi kemény csomó lett benne, és tejszerű folyadék jött a melléből (nem nyomkodtuk), valamint láthatóan fájt neki, ha hozzáértünk (fürdetés, öltöztetés). Ekkor vittük vissza a csecsemőosztályra, ahol megállapították, hogy nagy dózisban kellett antibiotikumot kapnia, hogy rendeződjön.

  • 2011.07.25 11:06:33MrsCamelot

    Kedves BK! Tudom, hogy ez a szoptatás-téma érzékeny terület. Azt gondolom, hogy egy közepesen rossz helyzetet sikerült megoldani, az írás ezt akarta leírni, az összes buktató és nehézség bemutatásával. A barátnőm egy nagyon rossz helyzetet oldott meg sikeresen, abból én már kiszálltam volna, nem bírtam volna hosszú hetekig a fájdalmat (súlyos mellgyulladás). De az ő kislánya is kizárólag szopott 6 hónapig. Vagyis lehetséges. A cikk azért született, hogy azokat az anyukákat biztassam, akiknek a szoptatás fontos, csak a rossz tanácsok, a helytelen gyakorlat miatt erre inkább fogy, mint nő az esélyük. Aki utál szoptatni az nem fog, nincs evvel gond, az a lényeg, hogy kiegyensúlyozott anyuka legyen. Csak ne adjon szoptatási tanácsot azoknak, akik viszont nagyon szeretnének. Ennyi.

  • 2011.07.25 11:42:06MrsCamelot

    És ha már regisztráltam kihasználom a lehetőséget: olyan jó lenne, ha a nicknéven kommentelők nagy családja azt az irányelvet követné, hogy megjegyzéseiben úgy fogalmazna, mintha a megszólítottal szemtől szemben állna, azaz betartanánk a kultúrált kommunikáció alapvető szabályait. Akkor pl. itt nyugodt körülmények között lehetne a gyermeknevelésről tapasztalatot cserélni, még akkor is, ha eltér a véleményünk.

  • 2011.07.25 12:39:35Nojem

    Nálunk is nagyon nehezen indult, rettenetesen fájt a szoptatás, csillagokat láttam minden egyes alkalommal. Ráadásul sokáig is tartott, mert folyton elaludt közben, így nem termelődött elég tej stb. Nagyon nehéz, amikor mindenhonnan ömlik a jótanács, hogy "nem szabad feladni", gyűlöltem ezt a mondatot. De végül szerencsém volt, mert egy barátom ajánlotta Sződy Juditot, akit felhívtam, azonnal jött másnap segíteni, és onnantól sínre kerültek a dolgok, a mennyiség nőtt, a fájdalom eltűnt. 10 hónapos a pici és még mindig szopik, igaz, a tápszeres kiegészítést valahogy nem sikerült elhagyni, de ez legyen a legkevesebb. Nagyon jó dolog szoptatni, de mindenki maga tudja, hogy meddig bírja, én is majdnem feladtam, olyan szenvedés volt az elején. De akkor sem lesz semmi baja a gyereknek, ha végül tápszert kap, mert úgy alakul. Mindenesetre érdemes segítséget kérni, ha nem megy, mert szoptatni tényleg csodálatos dolog!

  • 2011.07.25 12:52:22loislane21

    nyunyóka: nem az prüszköl, akinek nem megy!
    hanem akinek igen, az b@szogatja a másikat, akinek nem......

    fültanúja voltam egy beszélgetésnek....
    de mindent összevetve MrsCamelotnak van igaza " Aki utál szoptatni az nem fog, nincs evvel gond, az a lényeg, hogy kiegyensúlyozott anyuka legyen. Csak ne adjon szoptatási tanácsot azoknak, akik viszont nagyon szeretnének. Ennyi."

    köszi

  • 2011.07.25 13:05:02akkorisajuditvoltam

    Nekem nagyon nehezen indult és én is kaptam egy telefonszámot, jött egy nőci aki konkrétan úgy nézett ki mint egy vajákos asszony – ha nem ajánlották volna úgy, mint a TUTIt akkor tuti kiteszem, de megmutatta, hogyan kell mellre tenni a kicsit és hogyan masszírozzam a mellemet a gyulladás oldására és onnantól kezdve nem volt gond (azon kívül, hogy a 4. hónapban anyósom beparáztatott, hogy éhes a gyerek és 2 hétiog tápszerezett tévedésből LOL)
    A lényeg, hogy ha tápszeren nő fel a gyerek, annak sem lesz semmi baja. Csak szeressék:)

  • 2011.07.25 15:45:06MrsCamelot

    Utál szoptatni: egy kedves barátnőm konkrétan rosszul volt attól, hogy a gyereke a testnedvét eszi, utálta, hogy sosem tudja, hogy mennyi, hogy mi van benne, 6 hétig becsületből szenvedett, és mikor az első üveggel odaadta a tápszert megnyugodott és felszabadult. Neki ez volt a jó megoldás. Viszont aki szoptatni szeretne, azt ahhoz kell szakmailag helytálló tanácsokkal odasegíteni. Sződy Judit, Debulay Bianka és szerencsére egyre többen pont ezt teszik. Öröm olvasni, hogy a rendszer másnál is működik!

  • 2011.07.25 15:54:37Kisfa

    Bk!
    Magyarázd meg mi ebben a lenéző? Mondjuk ha végig sem olvastad akkor miről beszélünk?
    A poszt írójával teljesen egyetértek. Annyit tennék hozzá, hogy a korai ( szülés utáni óra) mellre tétel tapasztalatom szerint tényleg sokat segít.

  • 2011.07.25 20:04:51MrsCamelot

    Kisfa: egyetértek a szülés utáni óra jelentőségével. Mondjuk nem tennék egyenlőségjelet, hogy Julcsit azért volt könnyű szoptatni, mert szülés után kb. 15 perccel már szopott és nem is volt semmi jelentős probléma, a fiamat pedig nem szoptattam, és 4 hét múlva sikerült igazán. De az az élet egyik legmisztikusabb órája, lehet, hogy akkor mindenre képesek vagyunk:)

  • 2011.07.26 13:23:54badabum

    Nekem nehézség nélkül ment a dolog nyilván szerencsés títus vok....de sokat számított szerintem hogy nem paráztam rá a témára. Valahogy fel sem merült hogy nem fog menni vagy bármi gond lehet.

  • 2011.07.26 15:22:43szonyiv

    Sziszatok!
    En Irorszagban szultem es itt a nok alig 15 szazaleka szoptat, fel eves kor utan, meg mar talan ennyi sem. Megis az a furcsa az egeszben, hogy a korhazban (allami), mikor szultam minden nover azon dologozott, hogy megtanitsanak minket szoptatni. Cumisuveg, potlas tilos annak, aki szoptatni akar, uvolthet a baba, de csakis cicvel kinaljak (persze egeszseges babak) Tokeletesen egyet ertek az iroval abban, hogy a hozzaerto segitseg potolhatalan. Nem is ertem, hogy Magyarorszagon miert is tojnak a korhazakban a noverek ennyire a kimamakra/babakra es miert nem segitenek jobban. (Miert adnak uveget, teat, stb a korhazban? Az egyszerubb?) Pedig kb 2 perc az egesz, lehet naponta tobbszor is meg kell mutatni, de aztan ugyis rajon a mama, meg a baba is. Nekem sem ment az elejen konnyen (mellgyulladas 40 fokos lazzal, veres mellbimbo, sztrajk, stb,), de soha eletemben nem adtam a picimnek uveget/tapszert. Most 9 honapos es napi ketszer szopizik. A szoptatas tenyleg az egyik legcsodalatosabb elmeny az eletmeben es minden tanacs, amit az iro irt igaz es meg lehet fogadni, nem pedig fujni ra! Ami meg fura, hogy itt a szoptatasi tanacsadok vannak elajulva, hogy Magyarorszagon sokkal tobben szoptatnak, mint itt, pedig lehet itt, annak konnyebb a dolga, aki sajat maga szeretne taplalni babajat, mert ehhez minden segitseget megkap.

  • 2011.07.26 17:49:24Figyel Castro

    badabum: nálunk is pont ez volt. Pedig nem adták ide születés után, mert fázott. Azóta is csak az anyatej megy, 3 hónapos. Nyilván kellett a szerencse faktor is, de a baba nagyon ügyes volt, és minden jól alakult, mikor hazahoztuk, már csak anyatejet kapott, és azóta is.

  • 2011.07.26 23:57:50MrsCamelot

    Badabum: az a normális, hogy megy. Bennem fel sem merült, hogy nem fog. A pánik ott kezdődik, amikor ott fekszel a kórházban egy szobában másik két anyukával, akinek lazán megy, neked meg nem. Semmi se megy. Nem kapja be és nem jön belőle semmi. Na akkor jöhetne az a tuti nővér! A Margitban amúgy az volt a nagy váltás, hogy a második szülésemnél már a gyermekágyas osztályon dolgozó szülésznők is segítséget adhattak a szoptatásban, mert ez addig tilos! volt, csak a csecsemősök csinálhatták... De ők még a tea-cumi-tápszer vonalon szocializálódtak:)

  • 2011.07.27 09:03:00bejo

    Na, épp most olvastam a LLL oldalán (www.lll.hu), hogy augusztus 6-án, szombaton a Szoptatás Világhete alkalmából lehet kedves, segítőkész emberekkel együtt sétálni és beszélgetni a szoptatásról! Találkozó 10 órakor a szökőkútnál.
    Mivel éppen a szoptatással kapcsolatos kommunikáció a világhét idei témája, gyertek, és mondjátok el, amit ezzel kapcsolatosan leírtatok: hogy miért érzitek olykor agresszívnek a kommunikációt, miért olyan a csecsemősnővér, vajon fennhordják-e az orrukat a szoptató anyukák...
    Hát nem remek lehetőség?

  • 2011.07.27 09:05:36bejo

    Találkozó a margit-szigeti szökőkútnál

  • 2011.07.29 15:27:24mészike

    Annyira unalmas szembe állítani a két táplálási módot és az anyukákat!4 hónapig szopizott a kisfiam,azóta tápszert kap(egy Kórházi tartózkodás után alakult így).És?Ő nagyon cuki(mint más babák is),én nagyon szeretem,úgy érzem így is bensőséges és szeretetteljes a kapcsolatunk.Szerintem ez annyira nem a táplálási módtól függ!Ami meg különösen kiakasztott:"a tápszer egy gusztustalan,büdős,mesterséges anyag"-kívánom,ha lesz még gyermeked nehogy úgy alakuljon,hogy ezt a "gusztustalan" anyagot kelljen ennie.....

  • 2011.07.29 16:45:25Borkorcsolya

    Kedves MsCamelot,
    az én szoptatási történetem is rögösen indult és sikersztori lett, még ha más úton is jutottunk el hozzá. Nekem az elején volt bőven tejem, mellre tettem a kicsit és bizony 4-5 nap után derült ki, hogy szinte semennyit sem szopott, visszakerültünk a kórházba. A sok stressz és nem ürülés hatására majdnem elapadt a tejem, amit a mellszívó hozott vissza, néhány hétig a lefejt tejet kapta a kisbabám, aztán lassan visszatért az önbizalmam és újra mellre mertem tenni. 2 évesen választottam el - ahogy kinézett a helyzet, ő érettségiig szívesen folytatta volna :)

    Amiben mások a tapasztalataim:
    - a mérleg nekem igenis hasznos volt, ha használom az elején, hamarabb kiderült volna a gond és máskor is megnyugtatott, ez persze én vagyok
    - a fejés nagyon jó a tejtermelés serkentésére, nekem gyakran estére elfogyott, milyen jól jött a reggel fejt tej
    - hiába igaz a kereslet-kínálat elmélet, az anyáknak nem egyforma a tejtermelésük, nekem néha pár hétig bőven volt, pár hétig alig-alig, hullámzóan - nem csak a gyerek keresletén múlik
    - a cumi és cumisüveg nem ördögtől való, a cumisüveg bizony jól jött időnként (6 hetes kontroll, súlyos mellgyulladás, esti etetés) - a cumizavart szerintem nagyon eltúlozza az LLL

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta