SZÜLŐSÉG

Úgy tilts meg valamit a gyereknek, hogy pontosan tudod miért teszed

2011. július 22., péntek 08:43

Számos átmenet képzelhető el a katonás, tekintélyelvű és a mindent megengedő, ún. laissez faire nevelési stílus között. Sok tévhit él mindkét véglettel kapcsolatban: van, aki semmiben sem meri korlátozni csemetéjét, attól tartva, hogy a legkisebb tiltás is maradandó sérülést fog okozni személyiségében. Az ilyen szülő nem érzi a különbséget a gyermek demokratikus, partnerként való kezelése, és a szabályok nélküli káosz között. Míg mások amiatt rettegnek, hogyha nem engedelmeskedik már a három éves az összes általuk fontosnak tartott parancsszónak, akkor később bűnöző, de legalábbis rendetlen, tiszteletlen ember válik belőle.

Az igazat megvallva a szakemberek között sem teljes az egyetértés abban, mekkora engedékenység ideális. Abban azonban igen, hogy a nevelési stílusnak van egy másik, az engedékenységnél még fontosabb aspektusa, ez pedig az, mennyire viselkedik hidegen vagy melegen a szülő a gyermekkel. A hideg szülő érzelmi távolságot tart, míg a meleg nevelési stílusú szülőhöz könnyű közel kerülni, szeretetteljesen bánik a csemetével. Egyértelmű, hogy utóbbi fontos a gyermek biztonságérzetéhez, és a korábban már említett érzelmi intelligencia kialakulásához.

Ami kérdés, hogy mekkora szabadságot kapjon a gyermek, mennyire engedjük, hogy járja a maga útját, vagy állítsunk-e elé bizonyos korlátokat. Bizonyos elképzelés szerint az igazán szabadon nevelt gyermekek válnak kreatívvá, alkotóvá, míg az erősebben korlátozott csemeték ugyan hasznos tagjai lesznek a társadalomnak, ám kevésbé bontakoztatják ki a bennük rejlő lehetőségeket. Ezzel szemben más kutatás úgy találta, hogy a szabályok nélkül nevelt gyermekek rendszerint éretlenek, nem képesek kezelni saját hangulataikat, impulzusaikat, míg a melegen, ám irányító nevelési stílussal terelgetett társaik magabiztosak, érettek, talpraesettebbek.

Bizonyára az arany középút az ideális nevelési stílus, különösen, ha kiegészítjük azzal a nem mellékes szemponttal, hogy mindkét szélsőség roppant megterhelő a szülők számára. Sokszor lehet tapasztalni, hogy az elvi meggyőződésből nagyon engedékenyen nevelő szülők nehezen viselik az ezzel járó következményeket, és olyan helyzetben, mikor mégis fontos volna, hogy szót fogadjon a gyermek, kétségbe esve látják, hogy szavaik nem többek falra hányt borsónál. Ugyanakkor, ha a csemete minden megnyilvánulását értékelni kívánjuk, minden tevékenységét vezetgetjük, az egyaránt kimerítő nemcsak a gyermek, de a szülő számára is.

Válassz szabályt!

A szabályok kiválasztása persze nemcsak mennyiségi kérdés. Fontos, hogy tisztában legyünk vele, mi az, ami az adott életkorban reális elvárás. A szülők egy része szeretne azzal büszkélkedni, hogy három éves csemetéje milyen szépen köszön. Ennek a törekvésnek rendszerint végeláthatatlan konfliktus és sírás-rívás a vége. A kicsik nem értik, miért lenne ez jó, kellemetlen számukra az egész helyzet, és nem szívesen engednek a nyaggatásnak. Azonban, ha nem erőltetjük, valamikor öt éves kor körül erőfeszítés nélkül, pusztán utánzás útján elsajátítja ezt a szokást. Az udvariassági gesztusokkal tehát bánjunk mértékkel, ha lehetséges. Vannak ugyanakkor olyan szabályok, amiket következetesen alkalmazni érdemes már a kezdetek kezdetén. Ilyen például, ha a gyermek üti, rugdossa a szülőt. Ilyenkor határozottan, belső meggyőződéssel nézzünk a szemébe, és mondjuk: „Ezt nem!”, amit ismételjünk minden alkalommal, mikor előfordul. Jó, ha kijelölünk bizonyos tág, de egyértelmű határokat, amik átlépése még akkor sem megengedett, ha éppen különösen jó hangulatban vagyunk. A belső meggyőződés a legfontosabb, és sajnos nehéz tanítani.

Családi káoszról panaszkodó szülőknél gyakran megfigyelhető, hogy úgy próbálnak valamit megtiltani a gyermeknek, mintha maguk sem lennének benne biztosak, hogy mit akarnak. A szavak határozottak, de a hanglejtésben mégis lapul valamiféle kérdés. Ezt legutóbb egy kórházi váróteremben figyeltem meg, ahol a szülő a várakozó gyermekek számára kikészített játékok szétpakolását tiltotta (sikertelenül) a gyermeknek. Bizonytalansága érthető volt, hiszen talán ő sem tudta elképzelni, ahogy csemetéje a játékokhoz hozzá sem érve, fegyelmezetten ücsörögve fog várakozni – ahogy nem is várható ilyesmi (és persze értelme sem lenne) egy öt éves gyermektől.

Összességében tehát a kevés, életkornak megfelelő szabály, és a szülői meggyőződés az, ami sikeressé teszi a nevelést, és persze a meleg, bensőséges kapcsolat, ami megágyaz annak, hogy átadjuk értékeinket a csemetének.

Bujdosó Karolina
pszichológus

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2011.07.24 22:35:43Intizar

    Khm, láttam én négyévest, akinek szó szerint könyörögtek a szülei, hogy ne szandált akarjon venni, mikor tiz fok van és eső. Édesanya ideológiája: mert őneki (édesanyának) milyen hatalmas küzdelmébe került már felnőtt korában megtanulni nemet mondani. És valahogy nem voltak képesek észrevenni, hogy a gyereknek nem egészen ugyanaz a gondja, mint anyucinak. Ez a gyerek egészen kiválóan tudott nemet mondani. Csak mást nem.

  • 2011.07.25 10:34:19Borstörő

    Ahogy azt a barinőm is megfogalmazta recept nincs:[link]
    Minden kölek más és más, valakinél ez válik be, valakinél meg más.

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta