SZÜLŐSÉG

Két gyerek után 3.5 kilométer: bődületes izomláz

2011. június 25., szombat 09:21

Ennek is eljött a napja: voltam futni. Az első két jógaórában a nyújtást éreztem meg, amikor sorvadófélben lévő izmaim új utakat fedeztek fel, most viszont tényleg meg is lettek dolgoztatva: tegnap a margitszigeti futópályán jártam. Kismama edzésnapló, 2. rész.

(Első rész: Szültem két gyereket, és most edzeni fogok!)

Fotó: Kováts Dániel
Fotó: Kováts Dániel

Úton a Margitszigetre, leendő megpróbáltatásaim helyszínére, átvettem magamban, mi is vezetett oda, hogy én most majd futok. (Mert erre két gyerek mellett elég durva háttér és önsanyargatás szükséges.)

Mindig is utáltam futni

Egész, hm, korábbi életemben utáltam futni. Bár mindig sportoltam, és azokhoz hozzátartozott a heti minimum egy edzés az atlétikapályán, én garantáltan a csapat azon részébe tartoztam, akik megpróbáltak futás közben annyit lecsapni a sarkokból, amennyit csak lehetett. Aztán jópár évvel később nekiláttam az edzőtermi sportolásnak.

Nálam alap, hogy futással melegítek be, de ezt az elvet majdhogynem feladtam, amikor az első edzőtermi látogatáskor a harmadik perc körül leestem a futógépről. Nem béna voltam – nem bírtam. A gépre megsértődve irányultam egy areobikóra felé, ahonnan kisvártatva távoztam is: nem volt nekem való az ott folyó divatbemutató, és be kell vallanom, képtelen voltam megjegyezni a lépéseket.

Úgyhogy feladtam a megsértődést és a következő alkalommal már magam felé irányuló elvárások nélkül léptem fel a futógépre. De attól még utáltam. Egészen a harmadik alkalomig, amikor váratlanul jól esett a dolog. Már a futás. Fura egy érzés volt, nem is hittem neki elsőre. De valami megváltozott.

Biztos jó lesz, biztos jó lesz

Na erre a jó érzésre próbáltam koncentrálni, miközben sétáltam befelé a Margitszigeten, körülöttem csupa sportos figurával, akik bizonyára negyven éve a maratonra edzenek. Én meg a híd alatt halok majd meg, az első fordulóban. Sebaj, ott valahol úgyis ki van írva, hogy R.I.P.

Fotó: Kováts Dániel
Fotó: Kováts Dániel

Az elmúlt négy év komoly nyomokat hagyott a testemen. Oké, mások is szültek, sportoltak is utána, de én mondjuk nem feltétlen Kim Klijsters belga teniszezőnő példáját akarom követni, aki tíz évvel fiatalabb nálam. De azért durva, hogy az elmúlt négy évben  az átlagsúly 62-63 kilóhoz képest voltam 78 és 55 is... KÉTSZER.

Én ugyanis fogytam a szoptatás alatt (nem sport, genetika), ami jól hangzik, addig, amíg a férjed azt nem mondja rád, hogy etióp. Viccből mondta, de az tény, hogy új nadrágokat meg cuccokat kellett vennem, mert minden leesett rólam (még szerencse, hogy a Malév elhagyta a bőröndünket és megszponzorálta az új ruhatár egy részét).

Nincs izmom

Erre gondoltam, miközben a bemelegítő nyújtógyakorlatokat csináltatta velem Zsuzsa, a Margitszigeti Atlétikai Centrumban működő futóklub egyik trénere. Mert hát igen, egyedül nem mentem volna fel a Normafához futni, illetve felmennék, de annak csak rétesevés lenne a vége. Úgyhogy megkerestem, hol működik futóklub hozzánk közel, és itt volt.

A futóklubokról még egy barátnőm mesélt, aki rendszeresen velük futott, és jó ötletnek tartottam, hogy rögtön segítsen is valaki az első bébilépések megtételében. Itt ugyanis nem csak futások vannak esténként, amelyekhez bárki csatlakozhat, hanem edzők is, akik segítenek a felkészülésben. (Nem nekem: bárkinek.) Jó. Itt vagyok. Hajrá.

Bár előre azt mondták, vannak kezdők is, azért nem úgy nézett ki a banda. Aztán szerencsémre beesett még két srác, akik nagyon az elején voltak a futókarriernek, és akkor megnyugodtam. Egészen a nyújtásig, ami a legeleje. Akkor jöttem rá, hogy franc, itt aztán nincs visszaút.

Ma tényleg futni fogok

Zsuzsa, a futóklub egyik edzője az elején mellém állt, és első blikkre megmondta, milyen hibák vannak a futásomban. Az enyémben?! És tényleg: fura lábtartás - régi bokasérülés. Túlmozgó váll - kulcscsonttörés. És még a lábam is túl erősen csapom a földhöz. Ahogy arra figyelek, hogyan kéne futnom, egy picit elfelejtkezem arról, hogy levegő után kapkodva feladjam az első sarkon, ahogyan magamnak jövendöltem. Sőt. 3.5 kilométert futok elsőre, 24 perc alatt, ami nem egy nagy dolog – másnak. Nekem az. Kilogisztikáztam a két gyereket, itt vagyok, izzadok, és jól érzem magam.

Egy picit felszabadulok

A végén, nyújtás közben Zsuzsa még magyaráz nekem és a többieknek akik futottak. Az agyam egyik fele raktároz, a másik viszont már messze jár. Vajon ettek? Alszanak? Nyugi volt? Hiányoztam? Fenéket. Viszont jól éreztem magam, és ezen a felszabadulás-érzésen még a másnapi bődületes izomláz sem tudott eluralkodni.

Úgyhogy jövök még. (Azt hiszem.)

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2011.06.25 12:12:52pannonfunk

    A 6'50"-es tempó tényleg kezdőknek is teljesíthető. Vajda Zsuzsi meg jó edző, több egyéni legjobb eredményemet is köszönhetem neki.

    És persze, hogy menni fogsz még. Pár hét, és meglesz az 1 kör belegyaloglás nélkül. Egyébként szoktam látni anyukákat babakocsival futni, van, aki két kört is megy :)

  • 2011.06.25 12:29:55baby bee

    én 1 gyerek után kezdtem újra, a gyermekágy után! nehéz volt! mi úgy futunk, hogy férjem fut a babakocsival, én mellette, 1 kört. nem nagyon fogytam még, de jól esik és nagyon büszke vagyok magamra. gyerek mellett-szülés után 100x nehezebb! úgyhogy hajrá neked is, mi vagyunk a jók :)

  • 2011.06.25 14:30:59Sarah Connor

    én is most kezdtem, két gyerek után! És élvezem! Nagyon nehéz, először majdnem meghaltam, és itthon azt mondtam, nem tudom mikor érem el azt, hogy akarok még, még még! De már megy. Úgy érzem szárnyakat kaptam, és nagyon boldog vagyok, mert életem egyik legnagyobb eredménye lesz, ha sikerül a tervem (álmom...), ugyanis én is azok közé tartoztam, akik mindig is utálták, és közben végig tudtam, hogy a fejemben kell rendet raknom, és csak rajtam múlik, hisz más sportban jól teljesítettem.

  • 2011.06.25 20:53:44volutx

    Minden tiszteletem az ilyen nőké, akik hajlandóak tenni is azért, hogy sportos, dinamikus és jókedélyű anyukák lehessenek, és nem tartoznak bele abba a 80% ba aki az első gyerek után elhízik mint a tehén lelassul és 40évesen meg már egy örömtelen némber lesz, és sehova sem lehet majd velük menni. És persze a sportos anyukákra később a gyermek és a férj is büszke lesz!! Úgy hogy csajok: sok kitartást! (Én maradok a konditeremnél, ott a 10 perc futás után leesek a futópadról, viszont 100 -at nyomok fekve, úgy hogy el tudjátok képzelni, hogy nézhetek ki- párom szerint rosszul, de inkább leszek egy zömök kis izomgép mint egy pocakos, alacsony kis muki)

  • 2011.06.26 10:10:33banmona

    Szerintem a legfontosabb a fokozatosság és a rendszeres futás, hogy heti 3 futás meglegyen. Nekem 3 kölkem van, már nem olyan kicsik, 8 a legfiatalabb, most kezdtem futni. Ugyan mind a háromnál 20kilót híztam, de 2-2év szoptatás után mindháromszor visszaállt a súlyom sport nélkül 50kilóra, én inkább hízni akartam, és nem nagyon jött össze, és ugyan szerettem volna sportolni, de a futás, mint lehetőség alapból ki volt zárva, mert a 170centimhez még az 50 kiló is ropi volt, és nem akartam még csenevészebb lenni. Jártam konditerembe, de nem az én világom hosszútávon. Aztán tavaly novemberben 3hét alatt rám szaladt 15kiló, látszólag minden ok nélkül, kivizsgálás is volt, minden klassz, nem tudom, mi történt, de valahogy nagyon nem volt ínyemre, hogy a 34-36-os ruhák után rögtön 40-es méretet kellett vennem. Megszoktam a magam kis ropi testét, és akkor lett egy ilyen bálna valami helyette, elég kiábrándító. Hiába mondta a súlyindex, hogy ez az ideális súlyom, én tudtam, hogy ez így nem oké. És akkor elkezdtem futni. Januárban kezdtem, 1.6km-rel, de nagyon lelkesen. Volt két hónap kihagyásom vizsgák miatt, tehát 3hónap futkározás után minusz 7kilónál tartok, és egy nevezés a szeptemberi félmaratonra :) Nem diétázok, csak kevesebb a péksüti, fehér kenyér, de majdnem minden nap eszek ilyesmit is. Csoki, süti, fagyi van, ezek is majd' minden nap, szóval nem kínlódás. Hétfőn lefutottam az első folyamatos 21km-em, most épp vállsérüléssel kényszerpihenés van még kicsit. A futás jó, csak egy jó futócipő kell, és bármikor tudsz rá időt szakítani, én sokszor este 7-8körül indulok, ha napközben nem érek rá. Szóval hajrá :)

  • 2011.06.26 17:46:15Pizsi16

    A súlyom már a szülés előtti régen, de a látvány nem az igazi. A mellem tényleg sokat javult, egyszer vki azt írta, hogy 2 év kell a teljes regenerálódáshoz. Már dolgozok , a gyerek bölcsis, most töltötte 2 évet. Hulla vagyok és kellene vmi lökés a kezdéshez. Mondjuk egy partner... ,de nincs kivel. Apa későn ér haza, akkor is csak egy zombi. Nézegessem magam csupaszon , hogy elkezdjem. Futni sohasem szerettem, bicajozni a környékünkön életveszélyes és nem biztos, hogy a tüdőmnek jót tenne a szennyezett Bp.-i levegő.

  • 2011.06.27 13:18:18DitavonTeese

    Soha nem sportoltam aktívan -eddig. Aztán elkísértem a férjemet egy éjszakai futásra (én vigyáztam a kocsikulcsra). Még ennyi jó fenekű nőt nem láttam egy kupacon. Elkezdtem futni, hogy nekem is legyen. 35 évesen, két gyerekkel, iszonyú stresszes munkával. Először 3,5 km. Aztán rákaptam. Most 7,5 km a távom, de már a 11-re edzek. A térdem már bírja - 8 kg-ot fogytam, ez sokat segített. Csak ajánlani tudom a futást. Nem kell másokhoz alkalmazkodni és amikor futsz, csak magaddal törődsz.

  • 2011.06.27 16:00:45narancshéj

    Pizsi16
    Sokan vannak ezzel így, hogy nem szeretnek futni. Ez főképp azért is van mert nem bírják szusszal. Viszont szépen fokozatosan sétákkal beiktatva nagyon szépen lehet fejlődni, akár a maratonig!
    Bizony!!
    Jómagam több, mint 10 éve futok, ráadásul egyedül. Egyedül jobb, nem kell alkalmazkodni, a saját tempódban futsz, tudsz figyelni a légzésedre (ez az elején fontos) és nincs aki rávegyen, hogy hagyjuk abba, mára elég volt! :-)
    Nem kell semmi hozzá csak egy jó kis futócipő, és irány a legközelebbi zöld terület, vagy ha nincs más a legközelebbi futópálya.
    Hajrá!!!!!!!

Blogok, amiket olvasunk

STÍLER 4 ruhadarab, aminek nincs helye egy stílusos nő ruhatárában

A nagy őszi gardróbcsere remek alkalom arra, hogy megszabaduljunk néhány olyan holmitól, ami csak a megvásárlás pillanatában tűnt jó ötletnek. A divat változik, trendek jönnek-mennek, de biztos lehetsz benne, hogy a most következő cuccok nélkül igenis, lehet élni. Ráadásul egy magabiztos, stílusos életet.

KERTÉSZ Így gondozd ősszel a csónakorchidádat

Most, hogy ránk rúgta az ajtót az ősz, egyre jobban figyelünk a szobanövényekre. Az orchideák különösen népszerűek. ennek oka lehet különleges szépségük, szokatlan megjelenésük, vagy éppen az, hogy a meleg trópusi tájak hangulatát hozzák közel, ami télen különösen jóleső érzés.

OTTHONTÉRKÉP Elfogytak a zuglói garázsok

Fizetős övezetté vált a XIV. kerületben az Örs vezér tere és a Felvonulási tér környéke is. Ráadásul nem csak hétköznap, hanem szombat-vasárnap is. Gondoltuk, megnézzük, milyen a garázshelyzet a kerületben. Aztán koppantunk.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta