Ne félj, ha a lányod autókkal játszik, és a fiad babázik

Zanza!

Ranschburg Jenő egy előadásában arról mesélt, bár minden szülő egyet felel arra a kérdésre: „Na, és kisfiút akartok vagy kislányt?”, „Mindegy, csak egészséges legyen.”, ha kicsit megkapargatjuk a választ, az esetek többségében az derül ki „Csak egészséges fiú legyen.”. A leendő szülők talán maguk számára sem mondják ki, de teljesen természetes, ha preferálják egyik vagy másik nemet. Hiszen mindenki elméjében él egy kép a (számára) tipikus fiúról vagy lányról, és ennek a képnek megfelelően hiheti, hogy egyikkel vagy másikkal ő könnyebben boldogulna.

Igen ám, de arra nem gondolnak, hogy attól még, hogy fiúnak vagy lánynak született a csemete, nem biztos, hogy pont olyan lesz, mint a szülő elképzelései az adott nemről. Hiába vágyik az apa egy kemény fából faragott kis fickóra, akivel jókat lehet focizni, ha a gyermek előnyben részesíti a babázást, és ne adj' Isten érdeklődik a hajcsatok iránt. Hasonló csalódást okozhat a fodros-rózsaszín ruhákat elutasító, vagány, fáramászós kislány, akit nem nyűgöznek le a piskótasütés rejtelmei – noha esetleg ilyen vágyképek álltak az anyai remény mögött, hogy lánya szülessen.

A szülő megijedt, mi van, ha meleg lesz a gyerek?

Ilyenkor egyes szülőkön végigfut a rémület, hogy gyermekük felnőtt korában saját neméhez fog vonzódni. És mivel sokan ezt hibaként, devianciaként fogják fel, már csak egy lépés a „mit rontottunk el” kérdése. De legalábbis valamiféle csökkentértékűségnek tekintik, hogy nem fiús fiúval vagy lányos lánnyal áldotta meg őket a sors. Tudattalanul azt üzenheti ez az azonos nemű szülőnek, hogy az ő nemét, tehát őt magát, az általa nyújtott mintát utasítja el a gyermek.

Miért nem lett macsó a fiú és csipkerózsika a lány? Nincs erre egyszerű válasz: ahogy minden más személyiségjegy is ezer és ezer hatás alatt formálódik, kezdve a veleszületett adottságoktól a látott mintákon át a testvérek közti szerepek felosztásáig, úgy a nemi szerep sem magyarázható meg egyetlen forrásból. Mindenesetre egészen más kérdésről van szó, mint a szexuális orientáció, amely arra utal, hogy később a gyermek nemi érdeklődése az ellenkező vagy saját neme felé fog-e fordulni. A későbbi homoszexualitást nem lehet bejósolni annak alapján, milyen jellegű játékokat szeret a gyermek, és milyen ruhákat visel szívesen.

És ha nem abba a testbe születik, ahová tartozik

A homoszexualitásnál sokkal ritkább jelenség a transzneműség, mikor a személy úgy érzi, rossz testbe született, és a lelke, személyisége valójában a másik nemhez tartozik, mint biológiai teste. Ennek már több köze van a nemi identitáshoz, és megmutatkozhat egészen kicsi korban is, ám arról szó sincs, hogy minden lányos fiú vagy fiús lány transznemű volna. Csupán arról, hogy a kisgyermek elméjében nincs meg ugyanaz a séma a férfi, női szerepről, ami a szülőében. Ha valaki ezt nehezen tudja elfogadni, még a kamaszkorban bízhat, amikor sokat alakulnak a nemi szerepek, és akár váratlan fordulatot is vehetnek. Nem ritka, hogy ilyenkor a klasszikusan nevelt fiatal eltávolodik a tanult mintától, és önállóbb, szabadabb értelmezéssel ruházza fel, ahogy az sem, hogy az addig uniszex módon nevelt gyermek rájön, milyen izgalmakat rejt saját nemi szerepének felfedezése, akár szélsőségesen sztereotip megélése.

Mivel teszünk jót a gyermeknek, mit tanítsunk arról, mit jelent fiúnak, lánynak lenni? Ez nagyban múlik azon, milyen környezetben élünk. Ha az óvodában minden kislány kivétel nélkül szoknyában jár, megkönnyítjük gyermekünk beilleszkedését, ha első körben mi is szoknyát adunk rá. Ha ő valamiért mégis nadrágra vágyik, valószínűleg érdemes megengednünk, próbálja ki, abban hogy érzi magát.

Persze, nehezebb ügy, ha a fiunk szeretne szoknyát húzni. Ilyenkor nem baj, ha beismerjük, hogy mint társas lények, némileg konformak vagyunk, és bár nem tudunk megcáfolhatatlan érvet tenni amellé, miért ne járhatnának a kisfiúk is szoknyában, jobb, ha engedünk saját jóérzésünknek. Összességében jó, ha közvetítjük saját értékeinket, de mindig hajlunk a kompromisszumra is, ha a gyermek érdeklődése más irányba húz.

Bujdosó Karolina
pszichológus

Blogmustra