SZÜLŐSÉG

Szívben fogant: Apa, Anya, mondanunk kell valamit...!

2011. június 21., kedd 14:09

- Szeretnénk valamit mondani - állítottunk be a szüleimhez a párommal egy este. Így, utólag már tudom, hogy egy unokára sóvárgó leendő nagyszülő előtt ezeket a szavakat tilos kiejteni, mert azt hiszik, mindjárt előhúzzuk a kék és a rózsaszín kis cipőket vagy éppen a pozitív terhességi tesztek garmadát. Ehelyett közöltük: örökbe fogadunk.

Arany János sorai az orrunk előtt keltek életre: szó bennszakadt, hang fennakadt, lehelet megszegett. Egy pillanatra azt hittem, ott rogynak össze. Aztán pár pillanat némaság után megjött a hangjuk. Sajnos. Hosszan ecsetelték, hogy miért készülünk most elkövetni életünk nagy tragédiáját. Mert egy csecsemőt örökbe fogadni vakmerőség, egy nagyobb gyereket őrültség, testvérpárt pedig csak idióták akarnak. Azaz egy pillanat sok-sok házaspárnak kiállították alatt a beutalóját az elmegyógyintézetbe.

Nagyon elkeseredtem. Értelmes, diplomás emberek így gondolkodnak? Azt hittem, majd alakul a helyzet, csak hagyni kell megnyugodni a kedélyeket. De nem. Mert mit szólnak az ismerőseik, ha megtudják, milyen szégyenletes dologra készülünk, ahelyett, hogy meddőségi kezelésekre járnánk? Milyen szégyenletes dologra? Könyörgöm, nem gyilkosok vagyunk, csak szeretnénk gyereket és nem ragaszkodunk ahhoz, hogy a mi génjeinket hordozza.

Aztán jött a következő támadás: mit képzelünk mi? Azt gondoljuk, hogy a gyerek hálás lesz azért, mert naívan jobbá szerettük volna tenni az életét? Nem hogy hálás nem lesz, hanem egyenesen gyűlölni fog. Hogy pontosan miért utál majd, az nem derült ki, csak valami zavaros elmélet következett egy ismerős ismerősének ismerőséről, aki örökbefogadott egy gyereket, 18 éves korában elmondta, hogy nem is ő az anyja és hirtelen előjött a gyerek igazi énje. Az addig angyali kisfiúból börtöntöltelék lett. Azt már meg sem hallották, hogy talán nem 18 évesen kell elmondani a gyereknek az igazságot és egy csapásra senki nem változik meg. A fiú valószínűleg rájött maga is az igazságra és ez sokkal keserűbb felfedezés volt neki, mint ha ezzel a tudattal nőtt volna fel.

Tudok olyan kislányról, aki az óvodában büszkén újságolta mindenkinek, hogy ő különleges, mert örökbefogadták, azaz őt választották a sok gyerek közül és nem azt kapta az anyuka, akit a pocakjában hordozott. Csak tálalás kérdése az egész. S ismerek olyan kislányt is, akit minden évben visznek az örökbefogadott gyerekek találkozójára, így ez neki nemcsak természetes, hanem öröm is. Persze rázós pillanatok így is, úgy is lesznek, de melyik vér szerinti vagy nem vér szerinti gyerek életében nincsenek?

Amikor ez a fenyegetés sem hatott meg minket, akkor előhozakodtak a génekkel. Amiket nem lehet javítani. S az, aki örökbe adja a gyerekét, csak züllött, gonosz, hülye lehet. Én meg halkan hozzáteszem: hogy értelmes, okos is lehet, mert nem kukába vagy pöcegödörbe dobja, hanem gondoskodik róla azzal, hogy családot keres neki. S lehet valóban hanyag is, akitől azért vették el a kicsit, mert nem adott neki enni, nem öltöztette fel, nem járatta óvodába, iskolába, egyszóval elhanyagolta. S valóban lehet útszéli prosti is. Különbözőek vagyunk. De a gyerek, az gyerek. Tanítással, foglalkozással, neveléssel a legjobbakat lehet kihozni belőle. S persze elképzelhető, hogy nem lesz professzor vagy egyetemi tanár, sőt még egyetemista sem, ,,csak" szakács, de attól még lehet boldog. Különben is, ki garantálja, hogy két diplomás embernek csak diplomás lehet a vér szerinti gyereke?

Aztán példálóztak azzal, hogy a vér szerinti anya üldözni fog bennünket. Ez nem jellemző, még akkor sem, ha nyílt örökbefogadásról van szó. Ha meg titkosról, akkor hivatalosan nem is tudhatnánk egymásról. Bár láttam már karón varjút, tudok olyan esetről, amikor összekeverték a papírokat a hivatalban és az örökbefogadó szülőnek küldték ki a vér szerinti szülő adataival együtt a hivatalos papírokat, az örökbeadónak meg az örökbefogadóét. Igaz, ez ritka, ahogyan az az eset is ritka, amit nemrég meséltek nekem. E szerint egy nagyobbacska, már iskolás korú kislányt kiajánlottak egy párnak. Több száz kilométert utaztak hónapokon keresztül, hogy ismerkedjenek a gyerekkel. Amikor vitték volna haza, akkor derült ki, hogy a vér szerinti anya még nem mondott le a gyerekéről és nem is kíván lemondani. S ki a legnagyobb vesztes? A gyerek, aki azt hitte, családra lelt. Meg a család, aki azt hitte, megtalálta a gyerekét. Na, ez a tragédia és nem a mi szándékunk, hogy örökbefogadunk volt az.

Sokszor próbáltam már megérteni a szüleim gondolkodását, de nem megy. Számtalanszor eszembe jut, hogy ha valóban örökbefogadott unokájuk lett volna, elfogadták volna-e. A pszichológus szerint, ha ott van a kisfiú vagy kislány, mindenkit levett volna a lábáról. De mégis: ha a családban ilyen az ellenállás, az elmúlhat nyomtalan? Máig nem találom a választ.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2011.06.21 16:25:13badabum

    " Könyörgöm, nem gyilkosok vagyunk, csak szeretnénk gyereket és nem ragaszkodunk ahhoz, hogy a mi génjeinket hordozza."

    Na ez súlyos probléma mert az ember ösztöne azt diktálja(normális esetben) hogy a génjeit tovább örökítse.
    Torz világot élünk.

  • 2011.06.21 17:54:32Intizar

    Az ember az élőlények közül azzal válik ki, hogy nem kizárólag az ösztönei irányítják.
    És az állatoknak sincs olyan "ösztönük, hogy továbbadják a génjeiket". Van szexuális késztetésük, majd pedig, ha ott kölyök, akkor működésbe lép az ivadékgondozó ösztön.
    Egyébként létezik az állatvilágban is örökbe fogadás. Ivadékgondozó ösztönt sok fajnál bármelyik állatkölyök kiválthat. Úgyhogy hátrébb azokkal a "normális ösztönökkel". Inkább meg sem mondanám, miféle embernek szokása azt képzelni, hogy csak az a "normális", ami az ő számára magától értetődő.

  • 2011.06.21 18:13:51Szkenner Üzemeltető Szerver a.k.a. SZÜSZ

    T. cikkíró!
    Gratulálok ehhez a mondathoz:"Azaz egy pillanat sok-sok házaspárnak kiállították alatt a beutalóját az elmegyógyintézetbe."

    Ez igen értelmes :S

  • 2011.06.21 22:42:46tea fan

    badabum

    A cikkben szereplő embereknek nem lehet természetes úton gyereke.
    Egyébként pedig attól vagyunk emberek, hogy képesek vagyunk felülemelkedni az ösztöneinket (igaz, nem mindig).
    Munkálnak bennünk az ösztönök, de ezeket - egyéni mértékben - felülírhatja a _gondolkodás_. Például, hogy nem valaki nem cseszi szét a szervezetét a mesterséges megtermékenyítéssel, hanem úgy dönt, hogy örökbefogad - ő szeretetben felnevelhet egy gyereket, egy árva pedig szerető családra lel.
    Inkább a saját portád előtt söprögess.

  • 2011.06.21 23:06:34phoboss

    tea fan, de igen, ha jól emlékszem, a cikkírónak lehet is van is vér szerinti gyereke, ahogy azt egy _korábbi_ cikkben leírta (és azt is, hogy ezután mégsem akarnak örökbefogadni).
    semmi koherencia, egy kis csöpögtetés ebből, egy kicsi abból, az időrend nem fontos, minek is...
    a cikk egyébként tele van gyűlölettel, vádaskodással, és minden bizonnyal túlzással, vagy pedig egész egyszerűen kamu.
    gondolom, azt várta a cikkíró, hogy mindenki smúzoljon neki, a szüleit pedig jól leköcsögözze.
    nem lehet valami jó kapcsolata velük.

    a második hozzászólóval abszolút egyetértek.

  • 2011.06.22 07:37:27katica123

    Mi már nyíltan örökbe fogadtunk, három és fél évet vártunk a gyermekre. A cikkíróval nagyon is együtt tudok érezni, nálunk is felmerült minden ellenérv, amit ő leír itt. 3 évbe került, hogy a szüleim elfogadják azt, hogy nem próbálunk lombikozni, hanem örökbe fogadunk. Pár hónappal a Picúr érkezése előtt mondták azt, hogy elfogadják a döntésünket, és lehetőségeik szerint mindenben támogatnak. Nekem nagy kő esett le a szívemről, és az utolsó megerősítés volt abban, hogy jól döntöttünk. Azóta a legodaadóbb és legboldogabb nagyszülők!!! Ez az én tapasztalatom és történetem.

  • 2011.06.22 08:00:24gigabursch

    Jól tettétek, hogy megtettétek.
    S örömötök akkor lesz teljes, ha után úgy adódna, hogy lesz sajátotok is, s egymást ők testvérként szeretik majd.


    Egyébként az örökbefogadási igény mutatja azt, hogy mennyire szükség lenne arra, hogy a kórházak előtt az anonim inkubátorok működjenek, mert oda többségében magyar és nem cigány gyerekek kerülnek, és megmenekülnének.
    S mennyien megmenekülhetnének az abortusztól, és mennyien kaphatnának (áldott mostoha)szülőt

  • 2011.06.22 08:27:59katica123

    Neeeemmmm, az én örömöm már most teljes! :) Persze nem zárjuk ki egy kistesó érkezésének lehetőségét. :) Vagy vérszerinti, vagy örökbebaba formájában.

    Az inkubátorokról: valóban jó lenne, ha több lenne, bár egy frissen szült anya (aki titkolja a terhességét a környezete előtt) nehezen indul el és utazik azért, hogy inkubátorba tegye a csöppséget. Csak a legelszántabbak csinálják meg. A kevésbé elszántak csak a kútig, vagy a szemétig jutnak és oda "helyezik" nem kívánt gyermeküket. Szóval az inkubátorok mellett fontos lenne a felvilágosítás a krízishelyzetben lévő várandós anyák megsegítésére szakosodott civil szervezetek tevékenységéről. Ők átmeneti anyaszállót is biztosítanak, segítenek az orvosi ellátáshoz jutásban, a szüléskor is, és ha végképp nem tudja megtartani a gyermekét az anya, akkor közvetítenek az örökbefogadó és Életet Adó anya között.

  • 2011.06.22 14:20:33badabum

    tea fan nem söprögetek csak véleményt nyilvánítok.
    A poszt írója is azt tette.
    Ô így gondolkodik én meg emígy.
    Nos azt írom ide amit gondolok....probléma?
    A poszt íróval nem de a szüleivel 1et tudok érteni....ez baj?
    Engem is aggasztana a gyerek származása, irányultsága, természete.....stb.
    Én inkább próbálnék saját gyereket összekalapálni........ez van, én képtelen lennék örökbe fogadni.
    Amúgy sem tetszik az írónak a lekezelô stílusa.

  • 2011.06.23 00:30:05tea fan

    phoboss

    Hm, nem valami olyasmiről volt szó, hogy meddőségi kezelésre kellett volna járniuk? (Tehát, végül is lehetne vérszerinti, de aért mégsem egészen természetes úton.) De lehet, hogy keverem egy másik cikkel, majd utánanézek.

  • 2011.06.23 00:34:33tea fan

    badabum

    Én a te hozzászólásodat éreztem lekezelőnek. De természetesen jogod van a véleményedhez, elfogadom, ha valaki úgy érzi, nem tudná más gyerekét nevelni.
    Egyébként, szvsz, az örökbefogadókat is aggasztja a gyerek származása, genetikai öröksége, de szerintem csak ritkán fordul elő, hogy olyasmit hoz magával, ami ellenáll mindenféle nevelési ill. szocializációs szándéknak.

  • 2011.06.23 17:55:20supernat

    mielőtt megszületett a fiam, úgy gondoltam, az az igazi akit magadnak szülsz. aztán megszültem magamnak, megismertem, és rájöttem h egy ilyen csodát,mint egy baba nem lehet nem imádni,normális lelkülettel, akár az enyém, akár nem. egy baba nem tehet arról h kik a szülei, de aki szeretettel neveil, olyan exponenciálisan növekvő szeretetet és hálát fog visszakapni, h az hihetetlen.
    én szeretnék örökbe fogadni, h úgy alakul élet, és nemhiszem h megkülönböztetném valaha is.

  • 2011.06.23 18:18:43supernat

    Ja az meg tökjó, h mindenki úgy csinál mintha csak mások tudnának rossz géneket örökíteni, szerintem mindenki el van látva olyan tulajdonságokkal amit nem kéne tobábbadni. szerintem ha normális körülmények közt nevelkedik vki, nem fog lopnicsalnihazudni, ezek nem olyan azonnal kielégítentő ingerek, mint az éhség. de lehet ha a saját családjánál maradna, ezek tanulná.
    Nekem van egy nagyon jókisfiú fiam, okos, találékony, ezeket a tulajdonságait arra használja h nekem örömet szerezzen, 5 éves koráig azt se tudtam mi a z a hiszti, és csak forgattam a szemem az oviban más "neveletlen" gyerekei miatt. aztán megszületett a lányom, ugyanazokkal a génekkel, és ő is okos, találékony, de ő máshogy fejezi ki önmagát:)dikatúrát vezetett be az oviban, aztán jött a suli, jó tanuló, de megszoktam h a szülőin csak én égek :)valamint a veszélyérzete is nulla. ő tart vékonyan. a fiam 14 évesen azon gondolkodik, h jogász legyen, mint anyu, vagy orvos mint apu, míg a lányom tervei közt a mindegy csak gazdag legyek kevés munkával. egyszer azt is bejelentette h abbahagyja az iskolát, haramadikosan! mivel azt mondtam, h én mindig imádni fogom, tehát majd én úgyis eltartom, és cxserébe örökre velünk lakik majd. de még lehet rocksztárnak áll.
    a két gyerek külsőre se hasonlít, pedig esküszöm egy az apjuk :)
    ennyit a génekről...ja én úgyanúgy szeretem a lányomat, és el nem cserélném soha, mert nekem így tökéletes:)

  • 2011.06.27 20:11:26Pakinyanya

    Kedves Badabum! Már tudjuk, hogy nem értesz egyet az örökbefogadással, mert minden ezzel kapcsolatos cikknél az első vagy a hozzászólók közül (igaz, hogy kevés van) és minden egyes alkalommal elmondod, hogy nem lehet szeretni egy nem vérszerinti gyereket. Ezért aztán köszönjük, ezt többször nem kell kifejteni.

    Szülők téma: az édesanyám nem volt oda, hogy legyen unokája, lesz lesz, nem hát nem. Végigjártuk lombikok sorozatát és több év sikertelen próbálkozás után elmondtuk a családnak, hogy örökbe fogadunk. Mindenki támogatott, édesanyám elfogadta, de nem izgatta különösebben a dolog, végül közölte: könyörgöm, ne legyen cigány. Roma lett, mert nem kötöttük ki, hogy ne legyen, így várható volt, hogy az lesz. A legnagyobb rajongója anyukám, aki saját szavaival élve szerelmes a lányomba. Persze mindenki imádja a családból, és akárkivel találkozunk az utcán (akik nem is ismernek minket) azt hallgatom, hogy de okos és de gyönyörű és milyen fantasztikusan aranyos gyerek.
    Életem legnagyobb ajándéka a lányom és még a vér szerinti szüleinek is hálás vagyok, hogy megfogant, megszületett és lemondtak róla, mert nem tudták volna felnevelni.
    Örülök, hogy a hozzászólok többsége érti, hogy a gyerek az gyerek és nem a vére teszi azzá, aki. És örülök, hogy végigjártunk egy nehéz utat és megtanulhattam, hogy a szeretet nem géneken és örökségeken múlik.

Blogok, amiket olvasunk

KAPCSOLATSULI 6 szokás, amivel villámgyorsan kinyírhatod a kapcsolatodat

Vannak szokásaink, amelyekről nem is tudjuk, hogy észrevétlenül, ám annál hatékonyabban rombolják a párkapcsolatunkat. Amikor pedig a párunk a válást, szakítást fontolgatja, nem értjük, hogy mi történt.

TÖRI MÁSKÉPP Szőrös hableány, tudós ló - mulatságok a Monarchiában

A kiegyezést követően gyors tempóban újabb és újabb létesítmények emelkedtek a Ligetben, amit a milleniumi ünnepségek még inkább felgyorsítottak. És ott aztán volt mulatság!

DICE&SORCERY A látszat sohasem csalt még ekkorát!

A Mario + Rabbids Kingdom Battle amennyire valószínűtlen, annyira zseniális. Játékosok figyelem!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta