Vasárnapi szubjektív: A Nagy Bilikérdés

Zanza!

Mikor kezdjük a bilihez szoktatást? Mikor érett rá a gyerek? Mit okozhat, ha erőltetjük? Hogyan viszonyult Freud a bilihez? És még megannyi nagy bilikérdés.

A gyermektelenek egyik kiemelt érve a gyermekvállalás ellen a kaki-pisi témakörhöz kapcsolódik: milyen szörnyű lesz, ha nekem kell majd kivakarni belőle, a sok pelusozás, stb., jaj Istenem! Pedig a pelusozás semmi ahhoz képest, amikor a gyerek kiabál a klotyóról, hogy „Aaapaa, kész vagyok!” vagy ami még rosszabb: a  vendégek szeme láttára bilizik a nappali közepén tévénézés közben. Na persze, a valóság, mint tudjuk nem ennyire tragikus, és erősen függ a mi hozzáállásunktól is.

Mennyibe kerül a pelenka

Amikor az ember először arra gondol, hogy lassan eljött az ideje a szobatisztaságra nevelésnek, az általában a drogériabolt jellegű műintézmények polcai előtt történik (ahová egyébként szinte hazajár a gyermekes házaspár), mivel arra gondol, hogy milyen jó kis bringa-tuningot (na jó, gyerekruhavásárlást) lehetne végrehajtani abból a pénzből, amit havi szinten az ember pelenkára költ. Ráadásul spórolni lehetne a vagonnyi popsikrémen, és a gyereknek is jobb lenne, ha a 40 fokos nyári hőségben nem izzadna rá a műanyag mobilvécé.
Ez eddig oké, de mégis hogyan álljunk neki? Elég érett már rá? Mi lesz, ha valamit nem jól csinálunk?

Freud

Freud szerint felnőtt életünkre is kihatással lehet az, hogy hogyan viszonyulunk kis korunkban a vécézéshez. Ha a szülők túl engedékenyen közelítik meg a témakört, előfordulhat, hogy gyerek ott végzi el a dolgát, ahol éppen rájön a szükség, ha viszont túl korán, erőszakkal próbálják rávenni gyermeküket a vécére szokásra, gyakran visszatartással reagál a kicsi. Előbbi típusra felnőtt korában a rendetlen, szétszórt viselkedés lesz jellemző, míg utóbbiból  túlzottan pedáns és rideg felnőtt lehet.

Rendben. Ha túl vagyunk a tudományos megközelítésen, kiolvastunk három kötetnyi szakpszichológiát, majd álmatlan éjszakákat töltöttünk azzal, hogy vajon hogy érdemes csinálni mindezt, próbáljunk meg középúton haladni, annak van a legtöbb értelme.

Rendben okostojás, akkor tehát hogyan és mikor?

Nincsen kötelezően előírt életkor a szobatisztaságra, talán a leginkább ideális időpont a másfél és három éves kor közötti. Mindez azonban erősen gyerekfüggő, nincs rá általános szabály. 1-1,5 éves kor előtt még nem alakul ki a gyerekekben az ingerérzet, ez után szokta ő is észrevenni, és fennhangon bejelenteni vacsora közben, hogy ő most kakil. Három éves kor felett pedig már az oviba is felvételi követelmény a szobatisztaság.
Ahogy a szódásszifon-szemüvegű bölcsisnéni is megmondta: nem kell sürgetni a dolgot.

1. Ne siettesd!

Beszéljük meg a kicsivel, figyeljük a jelzéseit, hogy melyik jön be neki, a WC-t akarja-e kipróbálni, vagy bilizne inkább. Véletlenül se undorkodjunk  vécézés közben, ezzel nem csak megutáltatjuk ezt az egyszerű és fontos cselekvést, de szégyenérzetet is kelthetünk benne.

Kezdjünk el papolni a vécézés előnyeiről, emeljük ki, hogy milyen jó lesz, ha nem kell a nehéz, nagy pelust hordania, sőt hordhat minnie-s szivecskés vagy verdás bugyit/kisgatyát. Fontos a türelem és a megértő habitus is. Sokszor, ha az éppen átszokó gyereket megzavarja valami érzelmileg, „elfelejtheti”, hogy rajta már nincs pelenka. Ha ilyenkor bemegy a gatyiba, lehetőleg ne szidjuk le, a szégyenérzet ilyenkor csak fokozódik. Olyan gyerek is akad, aki a pisivel már átszokott, a nagydolog azonban még mindig csak a pelusba megy, egyébként képtelen rá, visszatartja. Egy idő után a gyereket magát is zavarni fogják ezek a dolgok, tehát biztosan nem fog készakarva a szobatisztaság ellen dolgozni.

2. Mutass és jutalmazz!

Különféle technikák léteznek arra, hogy hogyan szoktassuk le a kicsit a pelusról, de vannak alapvető dolgok, amiket érdemes betartani: ha WC-re ültetjük a gyereket, használjunk szűkítőt, hogy kényelmesen üljön rajta, mert úgy könnyebb lazítani. Gyermekünk szülinapi meglepetéspartiját ne arra a napra szervezzük, amikor elkezdjük a bilire szoktatást, vagy legalább ne a WC mögül ugorjanak elő a vendégek. Magyarázzuk el neki, hogy a pelusból nem folyik ki, ami a bugyiból igen. És ha be akar jönni a mellékhelységbe, amikor mi ott vagyunk, hadd jöjjön és lássa, hogy mit kell csinálni. Eredményes módszer lehet a jutalmazás, bár a mi lányunk egyszerűen visszazsarolt minket, mondván, hogy majd akkor pisil a WC-be, ha kap matricát...

3. Legyél laza!

Egy egész iparág épült egyébként a témakörre, léteznek kaki-pisi plüssfigurák (puki figura még nincs, pedig némely anyukának biztos szüksége lenne rá, hogy menjen), bilizős könyvek, stb. Ezek mind segítségünkre lehetnek abban, hogy játékosan oldják a feszültséget, a sok esetben egy-egy rossz beidegződés miatt évekig elhúzódó szobatisztaságra szoktatásban. A legfontosabb tehát: legyünk lazák és figyelmesek, akkor biztosan sikerülni fog.

Blogmustra