30 múltam, szülnöm kéne - az életem ennél bonyolultabb

Zanza!

Nyomasztó, amikor az embernek évek óta ugyanazokat a kérdéseket teszi fel az összes családtag nagy ünnepek idején: Na, és neked mikor lesz már gyereked? Miközben tudják, hogy még pasim sincs. De amikor körülnéztem, és túlláttam a házas és meghasonlott unokatesókon akiknek a szülei ezeket a "kedves" kérdéseket feltették, azt vettem észre: példám messze nem egyedi. Vajon miért szülnek a nők ilyen későn? Karrier? Pasihiány? Pénz? Nekiláttam a nyomozásnak, és körkérdésemből kiderült: a dolog korántsem ilyen egyszerű.

A gyerekekért sem vagyok oda különösebben

"18 évesen kitaláltam, hogy kb. 25-26 éves koromban fogok férjhez menni és 27-28 évesen már biztosan szülök is. Hát ez borulni látszik, most azt gondolom, hogy jó lenne 30 alatt. Közben sokszor fel se fogom, hogy már 26 éves vagyok, nem 22" – mesélte Adrienn. "Mindezt persze úgy, hogy se a férjhez menéshez nem ragaszkodom őrülten, és a gyerekekért sem vagyok oda különösebben. De valahogy az van a fejemben, hogy ha terhes leszek, akkor azzal a hozzáállásom is megváltozik."

Az vesse Adriennre az első követ, akinek nem voltak tévhitei a családalapítással kapcsolatban. Hiszen mind hallottuk, hogy a nő, ha szült, megkomolyodik. Enid (27) hasonlóképp látja: "Én még mindig úgy gondolok magamra, hogy lány vagyok, nem NŐ, márpedig családot alapítani NŐK szoktak. Majd, ha én is ilyen NŐ leszek, nekem is lesz családom..."

Nem hibáztatom a férfiakat, nekik is nehéz

Válaszadóim között volt, aki most először van együtt olyan pasival, akitől úgy érzi, szeretne gyereket. "Évek óta éreztem, hogy most már jöhetne az a gyerek. Sőt, egyre jobban vágytam rá, de tudtam, ha nincs meg az, akitől tényleg akarom, akkor inkább nem vállalom – az nem jó se nekem, sem a kicsinek" – fejtette ki álláspontját Edina (34). "Azután jött Barna, és vele rögtön egy hullámhosszon voltunk. Ebben is. Szerintem sok olyan csaj van, akinek hozzám hasonló a története, hogy nagyon nehezen, és sokára találják meg azt a férfit, akiről úgy érzik, minden szempontból rendben vannak és felelősséget is tudnak vállalni, de nem hibáztatom a férfiakat, iszonyú nehéz ebben a korszakban biztosra menni és hosszú távra vállalkozni."

Azért kellene valami biztosabb munka, mint a számlázós külsőzés

"Nekem se kell kertesház, se négykerék-meghajtású dzsip egy gyerekhez, mert mindig az jut eszembe, hogy amikor  Magyarországra költöztünk '88-ban összesen kölcsön 100 forinttal, én akkor se vettem észre semmit abból, hogy a szüleimnek mennyi időbe telt egyenesbe jönni. A gyereknek az természetes, ami van, nem az, ami nincs, jó esetben. De én azért szeretnék odáig eljutni, hogy van mögöttem valamennyi tartalék, meg valami fixebb dolog, mint a számlázós bedolgozás. És akkor a többit meg tényleg meg lehet oldani" – mondta el Klári (29).

De vajon mennyit számít a családban, hogy van-e pénz vagy sincsen? Aki szült, az könnyen mondja, hogy nem az a fő dolog. De előtte azért nagyon lehet ezen aggódni.

"Minket gyerekként sosem nyomasztottak pénzügyekkel, csak a nevelésben mutatkozott minimálisan, hogy legyünk képben. Így például sosem kaptam meg a csodálatos fehér csizmát, amilyen az egyke osztálytársamnak volt, mert anyu megkérdezte, hogy akkor jó lesz-e úgy, hogy akkor én azt megkapom, a tesóim meg papucsban járnak majd a hóban. De sosem aggasztottak azzal, hogy jaj, mit eszünk, olyat se hallottam soha, hogy nincs pénzünk, pedig bizonyára sokszor lehetett ilyen" – árulta el a családi hátteret Lea (30).

Azt látod, hogy az apa játszik a gyerekkel

Terka (31) máshogy közelít az egzisztencia és a család kérdéséhez: "sokáig hittem, hogy jaj, a gyerekhez egzisztencia kell, meg azt gondoltam, hogy az apára nem lehet számítani, de ez elmúlt a húszas éveimmel együtt. És nagyon tetszett, amikor megláttam, hogy hány népnél szokás az, hogy az apák nagyon sokat vannak a gyerkőkkel, mert természetesnek veszik, áldásnak, értéknek, és nem egy lénynek, akire sokat kell költeni, akit dzsippel kell suliba hordani, meg kurva jó laptopot kell venni neki . Ők még vágják, hogy szeretgetni kell őket, meg játszani velük. Meg az olasz tengerparton is azt látod, hogy az apa játszik a gyerekkel, nem azért, mert csak akkor lehetnek igazán együtt, és úgy érzi, kötelessége, hanem mert élvezi. És amikor M-mel találkoztam, akkor azt láttam, hogy elolvad a kölyköktől, hogy nem panaszkodik, ha egy gyerek egy másfél órás utat sír végig mellettünk, hanem megpróbálja felvidítani, hogy neki is több tesója van, és első a család, és akkor éreztem először, hogy tök jó lenne, ha gyerekünk lenne." Valahogy így kellene ennek mennie mindenkinél.

Gyakran gondolok az örökbefogadásra

"Én néha elgondolkodom azon, hogy szeretnék-e egyszer anya lenni vagy sem. Jelenleg a válaszom nem, mert nincs mellett senki, akivel ezt vállalnám, egyedül pedig nem szeretnék, épp elég kihívás magamat is fenntartani a hitellel és egyebekkel együtt" – mondta el Judit (29).

"Vagy úgy hozza az élet, hogy anya leszek, vagy úgy, hogy nem, nem görcsölök a témán. Ha nem szülök, akkor sem érzem, hogy nem teljesítem a női küldetésem, vagy mit. Akkor ezt dobta a gép. Ugyanakkor, ha becsúszna, akár egyedül is, de vállalnám. Ez tuti. Nagyon gyakran gondolok az örökbefogadásra is, unokatestvéremék három árva törpét vállaltak már, és valahogy befészkelte magát az agyamba, hogy ez mennyire jó" – teszi hozzá a bátor Judit.

Kéne hozzá az egészség is

"Nemrég azt mondta egy társaságban valaki, hogy azért jó korban élünk, mert most már mindenki akkor szül, amikor akar. Sírni tudnék, amikor ilyeneket hallok – nekem ugyanis egyelőre nem lehet gyerekem. Úgy öt éve ütött be a krach, hogy szeretnék gyereket, akkor voltam 28, és egy olyan kapcsolatban éltem, amelyikben nemigen éreztem, hogy ez a vágyam teljesülhet, terveztük ugyan az esküvőt, de nem voltam boldog, két igen szenvedős évem következett, mire kiléptem ebből a kapcsolatból iszonyú nehezen" – mesélte szomorúan Kata (32). "A mostani fiúmmal minden nagyon jó, ebből is adódik, hogy amikor összejöttünk, a gyerek utáni vágyam még erősebben jelentkezett, mint korábban, ő viszont még sokáig nem érezte késznek magát a családalapításra. Mire végre eljött az idő, hogy azt mondja, felkészült, és már nagyon szeretne gyereket, addigra kiderült, az egészségi állapotom miatt halasztanom kell: mintha kihúzták volna a lábam alól a talajt. Most természetgyógyász segít és reménykedem, hogy nemsokára meglátom az alagút végét."

A legtöbb iskolástársam már szült, nem is egyet

Luca (28) életmód-tanácsadóként dolgozik. Már a munkája miatt is sokat foglalkozik ezzel a kérdéssel: "Mindig is vágytam az anyaságra. Korábban úgy gondoltam, 20 éves korom után, ha úgy alakulna, megtartanám a becsúszott gyereket is, max. nem azzal az apával élném le az életem. Aztán 23 évesen összejöttem azzal, akiről az első perctől éreztem, ő lesz a férjem, de mivel egyidős velem, ő valószínűleg később akar gyereket., Így várnom kellett. Ő nyilván szeretett volna egy egzisztenciát a dologhoz, hogy tőlem gyerek, az nem volt kérdés. Azt is tudtam, 30 előtt szeretném, pusztán amiatt, mert 3 gyerekben gondolkodom (mi ketten vagyunk tesók), és ezt időben kell elkezdeni, hogy ne parázzak a Down-szindróma és egyebek miatt."

"Évről-évre mindenki hajtogatta körülöttem, hogy de hát fiatal vagyok még, ráérek, és ez igen idegesítő volt, mert nyilván én érzem, mikor vagyok rá kész, és nem a koromtól függ. Most ott tartunk, hogy már a legtöbb iskolástársam szült, kettőt is, és nálam most ez megint kicsit messzebb került, ami kissé nyomaszt, de nyilván oka van. A párom lakása egyszobás, egy ideig ez zavart, hogy túl kicsi a gyerekhez, de rájöttem, ha mindig arra várnánk, hogy minden tökéletes legyen, sose lenne senkinek gyereke. Ugyanakkor meg nyilván nem csak kedv kérdése, és nem egyszemélyes döntés, a férfi is kell hozzá (valahol ő szabja meg a mikort emiatt). Kicsit minden hónap, mikor megjön, egy minikudarc, mert bár védekezünk, bennem ketyeg az óra, évek óta."

De végül kiderül: nem kell aggódni

"26 éves vagyok, és mostanában érkeztem el oda, hogy foglalkoztat a kérdés" – mondta el Bori. "Nagyon szeretnék 30 alatt szülni, de nem akarom túltervezni az életemet, hiszek abban, hogy pont a megfelelő időben fog érkezni. nem mondom, hogy ott tart az egzisztenciám, hogy minden gond nélkül tudnám vállalni, de mindent meg lehet oldani valahogy! Nem hiszem, hogy van egy érettségi-egzisztenciális szint (megvilágosodás, kertesház, stb), amit el kell érni, mielőtt anya leszek, ha megkapom a feladatot, akkor majd felnövök hozzá, ez eddig mindennel így volt az életemben. Elég korán kellett felelős feladatokat végeznem, eltartanom magam stb. De biztos az anyaság is nagy fejlődést hozna."

Abban biztos lehetsz.

Fotó: John Talbot
Blogmustra