SZÜLŐSÉG

Már három éves, de olyan, mintha meg sem szültem volna

2011. május 15., vasárnap 09:07

A kisebbik fiam hirtelen, császárral született és utána hetekig-hónapokig kórházról-kórházra jártunk vele és bár nem volt súlyos betegsége és ma egészséges, bennem egy feloldhatatlan probléma keletkezett: nem tudtam rendesen elszakadni tőle, mert állandóan az volt az érzésem, hogy nem született meg még. Ma már mindjárt 3 éves lesz és még mindig gyötörtek ezek az érzések, de egy lelki rendrakás következtében megtaláltam a megoldást.

Olvir, vagyis olvasó ír. idonno küldte be történetét nekünk, mint mondta, szerette volna megosztani, hátha segít valakinek, aki hasonló helyzetben van. Köszönjük! P.

Képzeletben szültem valódi gyereket...

Az utóbbi időben sok gondom volt, betegeskedtem sokat és elkezdtem meditálni, mert rájöttem, hogy túl mélyen vannak a problémáim, ezt már nem tudom csak úgy kibeszélni magamból. Az egyik meditáció alkalmával az volt a téma, hogy mi betegíthet meg engem. Sok dologra ráébredtem, de volt egyvalami, amiben biztos vagyok, hogy másnak is problémát okoz a feldolgozása, még ha nem is mindenkinek, aki hasonlón ment át, mint én. A hirtelen, idő előtti császármetszés és a baba betegsége. A meditációm során arra a kérdésre kellett válaszolnom többek között, hogy történt-e a gyerekemmel valami, ami bánt?

Ó, igen, történt vele valami, amit azt hiszem, nem tudtam a helyére tenni máig sem. Ahogyan ezt írtam, elírtam és a vele szó helyett azt írtam „velem”. Azt gondolom, velünk történt valami. Velem is és Vele is. Amikor kivették belőlem, amikor kiderült, hogy beteg. Nem nagy betegség, lehetne sokkal rosszabb, pl. lehetne sérült is meg akármi, de annyira azért volt beteg, hogy kivegyék belőlem. Elvették tőlem, nem szülhettem meg, kirángatták a hasamból. Szörnyű volt. Ezt most írtam le először, hogy szörnyű. Mindig mindenkinek csak azt mondtam, milyen kellemes is volt a vajúdáshoz képest a császár, nem kellett végigszenvedtem a sok fájást és a kitolást, közben saját magamnak sem vallottam be, hogy rettenetes volt. Valóban nem fájt fizikailag, de a lelkem vergődött a fájdalomtól. Mivel a nagyfiam rendesen született, ezért nagyon is jól tudom, milyen vajúdni és normálisan életet adni egy embernek. Aki az én gyerekem! Őt, a kisebbik fiamat elszakították idő előtt, neki még lett volna egy hónapja a hasamban és nem tudtam megszülni.

Olyan érzésem van, mintha pótolhatnám, mintha kimaradt volna a szülés és még hátravan

De közben már majdnem 3 évesen itt rohangál mellettem és ez nagyon furcsa, bizarr érzés nekem. Nem szülhetem már meg, nem élhetem át többször a vajúdást, szülést, nem adhatom meg Neki a szép születés élményét és nem tudom kitörölni egyikünk emlékeiből sem azt, ami azon a meleg, nyári napon történt a műtőben és azt sem, ami utána. A PIC-et, a kardiológiai intenzívet és gyermekosztályt, mert ezeken a helyeken nem lehettem vele mindig, csak alig pár órát naponta. Elszakították tőlem, kirángatták belőlem, majd nem lehettem fizikailag az anyja az első heteiben.

Őt elszakították az anyjától és idegenek között töltötte az első heteit az életének. Kórházban. Én pedig a friss, császáros hegemmel vezettem át a városon naponta 3x, hogy szoptathassam, etethessem, szerethessem közelről is. Soha, senki nem állt hozzám ennyire közel, mint Ő. A mai napig így van és biztosan a betegségek, problémák miatt alakult ki vagy éppen azért, mert nem szülhettem meg és nem tudtunk elválni egymástól.

Olyan ez, mintha készülnék külföldre költözni és még az elköltözés időpontja előtt néhány héttel egy este lefeküdnék és másnap reggel külföldön ébrednék, elvéve a lehetőségét a búcsúzásnak a régi otthonomtól, barátaimtól. És ezért folyamatosan azt hinném, hogy még odatartozom és nem tudnék elszakadni régi életemtől. Mintha én sem tudnám elengedni Őt a hasamból, Ő pedig nem is akarná. Neki is velem jó, nekem is vele. Ami jó érzés, de tudnunk kell elvágni a köldökzsinórt.

Most elképzelem, ahogy megszültem volna, szépen, nyugodtan, egészségesen

Nagyon fáj, de nem baj, így kell lennie. Kibújik, felsír, rám teszik és azonnal megnyugszik. Mázas és véres, de gyönyörű. Akár még szopizni is elkezd. Nagyokat szuszog, én ölelem és puszilom, a könnyem kicsordul a boldogságtól. Csak nézem, és Ő elalszik a mellkasomon. Teljesen egészséges és én is az vagyok. Jól vagyunk, megérkezett a világba Ő. Isten hozott kicsi fiam, nagyon szeretlek, én leszek az anyukád az egész életedben! Mindig segíteni foglak és mindig szeretni foglak, akármit is csinálsz és akármilyen is leszel! Most elvágjuk a köldökzsinórt, de hidd el, ez csak egy földi anyag, aminek már nincs jelentősége, hiszen megtanultál lélegezni és szopizni!

A mi lelki köldökzsinórunk megmarad életünk végéig, mindig minden rezdülésedet érezni fogom és segíteni foglak, ha hívsz, mert össze leszünk kötve akkor is, ha több ezer kilométer távolságban leszünk! Csak az számít, hogy neked jó legyen és boldog ember legyél! Ezért most elválunk fizikailag egymástól, de a lelkünkben örökre, még életünk után is össze leszünk kötve és soha, senki nem vághatja el a lelki kötelékeinket! És akkor Ő nagyot sóhajt, a kis kezével megszorítja az ujjamat, kinyitja a szemét és békével rám néz, majd elalszik ismét. Megértettük, hogy nem számít a kórház és az idegenek, mi akkor is össze vagyunk kötve a lelkünkben, a szívünkben. És egy egészséges, szép élet elé nézünk közösen, együtt, de mégis önálló emberként.

Amióta a képzeletemben megszültem a fiam, nem gyötör a rossz érzés, hogy lemaradt valami, nem érzem, hogy nem született meg igazából. Azt érzem, hogy rajtam keresztül Ő is megbékélt a császárral és a sok kórházzal, amit élete első heteiben-hónapjaiban vészelt át. Én pedig gazdagodtam egy gyönyörű szülési élménnyel és elengedtem egy rettenetesen nehéz súlyt a lelkemről...

idonno

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2011.05.15 09:21:39memo

    Én 8 éve küszködök hasonló gondolatokkal. Sajnos én nem találok rá megoldást. Örülök, hogy Neked sikerült!!! Szerintem aki nem élt át ilyen helyzetet, nem is gondolná, hogy ez milyen borzalmas dolog...

  • 2011.05.15 11:10:40ÉSZLÉNY

    Borzalmas? Van egy gyereked aki nem halt bele abba, h bent hagyták és lehet egy anyukája aki szintén nem halt bele abba, h bent hagyták........hagy születhessen meg "normálisan"??????
    Sztem ezt a tényt kéne magatokévá tennetek és máris elfújták a nagy belső kínokat.

  • 2011.05.15 12:06:20sony

    A gyerkőcnek elég jól lehet pótolni a születés élményt az alagutas játékokkal, később barlangászással, de a Nevelési Tanácsadóban is tudnak segíteni ezen.

  • 2011.05.15 13:50:28idonno

    sony, köszönöm, tudok ezekről a játékos módszerekről és ha van lehetőségünk ilyesmire, élünk is vele!

    memo: próbáld ki te is, hogy elképzeled, milyen lett volna, ha megszülöd a gyereked! Jó színesen, valósághűen éld át, nem baj, ha sírsz közben. Szerintem az sem baj, ha nem szültél sosem, biztosan kialakult valami kép a fejedben a szülésről, azt gondolom, így is sikerülhet átlendülni. Drukkolok!

  • 2011.05.15 15:12:39medveanya

    Idonno, köszönöm a leírt élményt! Nekem a császárral nem volt bajom, sőt, így nyugodtabb voltam (ikrek), de nem adták oda őket, hat napig a kezembe sem foghattam őket, nemhogy szoptatás, pedig 2,5 kilósak voltak és jól voltak a koraszülöttségük ellenére. Ezen nem tudok átlendülni a mai napig, de azt hiszem, hogy ezt megcsinálom én is! Köszönöm!!!

  • 2011.05.15 16:29:26badabum

    A császár borzalmasan szar élmény........2 normál szülés után( a másodiknál ikreket 5 óra alatt simán) a 3-ra császár lett 8 óra vajudás után még fent volt a fej de a méhszáj már nyitva....szóval megturbóztak 1kis oxitocinnal....na akkor kellett volna nagyon tiltakoznom de nem tettem. A brutál erôs fájások hatására beékelôdött a feje csak arc tartásba......szóval nem fért volna ki.
    Sos császár......hát nem kívánom senkinek szerintem aki császárt kér önszántából az nem is normális.

  • 2011.05.15 20:47:19memo

    ÉSZLÉNY! Írtam is, hogy aki nem esett át ilyen "élményen", az el sem tudja képzelni, hogy ez milyen. Szültem természetes úton is három évvel ezelőtt, és tudom, miről beszélek.
    Idonno! Megpróbálom, hátha... bár én teljes kudarcként élem/éltem meg ezt az egészet. Pedig életmentő császár volt, mindketten meghaltunk volna, ha nem műtenek meg. Tisztában vagyok vele, hogy most nem lenne egyikőnk sem, ha nem így történik, de valahogy mégsem tudok napirendre térni a dolog felett. Azt hittem, hogyha természetes úton szülök, akkor el fog múlni ez az érzés, de sajnos rosszabb lett :(

  • 2011.05.15 20:57:14oliv08

    Én sosem akartam szülésélményt, szülni sem, "csak" egy gyereket. Hát nem is jött össze a szülés, bármennyit kínlódtam, császár lett. Másodszor ugyanígy, csak akkor már készült az orvos, hogy ezek a gyerekek nem bírnak megszületni. Nincs hiányérzetem, imádom a kölköket, főleg, hogy már mindegyik kinőtt a csecsemőkorból, igazán aranyosak.

  • 2011.05.15 21:18:40Nandra

    Ez egy nagyon szép történet, örülök, hogy ilyen jól és okosan sikerült feldolgoznod. És örülök, hogy a kisfiam természetes úton született...
    Ezt tényleg nem lehet elképzelni, akkor tudod csak, ha átélted, én több császáros anyukával beszéltem, aki komoly hiányérzettel élnek a szülés elmaradása miatt.

  • 2011.05.15 21:23:30Desiderata

    Dragam, te beteg vagy,keress pszichiatert, ne tedd tonkre a gyereked gyerekkorat.

  • 2011.05.15 21:32:26mylittleboy

    "Desiderata

    Dragam, te beteg vagy,keress pszichiatert, ne tedd tonkre a gyereked gyerekkorat"....

    Miért lenne beteg, épp arról szól a története, hogy megoldotta önerőböl. Mindenkinek vannak problémái, ezzel-azzal, a lényeg hogy megpróbálja megoldani. Lekicsinylő vagy, neked minden csont nélkül ment/megy biztosan..

  • 2011.05.15 21:59:06baboca33

    Sziasztok!
    Én császárral szültem (nem volt komplikációmentes, de egyáltalán nem volt borzalmas élmény), de soha nem volt hiányérzetem, pedig a környezetemben mindenki sajnált, hogy nem élhettem át az IGAZI szülést. Merthogy az enyém szerintük nem volt igazi. Lehet, hogy nem a természet szokásos rendje szerint született, de most van egy IGAZI gyermekem, akit igazán szeretek.

  • 2011.05.16 04:12:34voroske

    Jesszusom, a csinalt problema tipikus esete.
    Orulj neki , hogy semmi igazi problemad nincs a gyermekeddel , hanem van tobb egeszseges gyermeked. Mas a fel karjat odaadna ezert...

  • 2011.05.16 08:08:03marketingmunkás

    szerintem meg nagy önismeretre vall, hogy megtalálta a gondja okát. és megoldotta. ez szuper! más a fél karját adná... sallala. én is a fél karomat adnám csomó mindenért, mégsem mondom minden nap másoknak, miért vagy fáradt, hogy teniszezel, én a fél karomat odaadnám, ha nem lennék mozgássérült, stb. ha ez a gondja, akkor ez. legalább már kiegyensúlyozott.

  • 2011.05.16 08:49:55Puszpanya

    Írták már, én csak ismételni tudom, h egészséges gyerekeid vannak. Ha kicsit kevésbé lennél önző, nem foglalkoznál ilyen hülyeségekkel, mint a kiszakították belőlem a gyereket...stb.
    Én pl. császárral akartam szülni, be is jött. Semmi szörnyű nem volt benne. Az orvos tette a dolgát, a gyerek biztonságban volt. A többi nem érdekel(t). :D

  • 2011.05.16 10:09:04memo

    Puszpanya! A különbség az, hogy te császárral AKARTÁL szülni, mi pedig természetes úton szerettük volna világra hozni a babánkat. Ezért fel sem bírod fogni, hogy ez mekkora csalódást is okozhat. Lehet, hogy neked hülyeség az egész, nekem nem. Igen, örülök, hogy egészséges a gyerekem, de valami akkor is hiányzik. Lehet, hogy emiatt most sokan felháborodnak, de sokkal erősebben kötődöm a természetes úton született gyerekemhez, mint aki császárral született.

  • 2011.05.16 11:23:46elist

    Örülj,h egészségesek vagytok! Örülj,h ott rohangál körülötted...Van ismerősöm akinek korábban kellett kirángatni a babáját..Azóta a fiu 21 éves,de az édesanyja még nem hallotta tőle azt a szót,h "anya",mert első perctől kezdve testileg és lelkileg is teljesen béna...
    Miről beszélünk?!! Az az anya mit adna ezért a fájdalomért cserébe amit te érzel..?!! Tedd helyre az értékrended de nagyon gyorsan,míg nem lesz belőle nagyobb baj,és veszted el a gyereked és a családod a befordult lelkiállapotod miatt?!! És a meditáció helyett menj biciklizni,sétálni,programokra a gyerekeddel stb és máris jobban érzed magad....

  • 2011.05.16 13:27:03kéne 1 nick

    Vajon hány évig tart megtanulni olyan bonyolult szabályokat, hogy a hároméves egybeírandó?

    A vesszőhasználatra már ki sem térnék, a szerző szellemi szintjével az valószínűleg megoldhatatlan probléma.

  • 2011.05.16 13:30:33kéne 1 nick

    A cikkben megfogalmazott idiotizmus szintjéhez meg nem tudok mit hozzáfűzni.

    Ilyen hülye anyát nem kívánok senkinek.

  • 2011.05.16 15:40:14idonno

    Őszintén nem gondoltam volna, hogy ekkora felháborodás tárgya lesz az, amit írtam. Sajnálom.

    Szerettem volna segíteni azoknak, akik hasonló problémákkal küzdenek, mint ami én is küzdöttem. Remélem, hozzájuk eljutott a mondanivalóm lényege! :)

    Az cikk nem arról szólt, hogy miért is kellett császárral szülni, hanem arról, hogy ha már így alakult, akkor ezt hogyan sikerült "nekem" a lelkemben a helyére tennem. Ennek nincs semmi köze a súlyos beteg gyerekekhez, az életét vesztett anyukákhoz, babákhoz. Mindenki feldolgozza az eseményeket valahogyan. És vannak események, amiket sokaknak (és ahogy a cikkben is írtam, nem mindenkinek!) nehezebben sikerül. Ez a "természetes szülésre készülés, de császár lesz belőle" tipikus esete ennek, ki így, ki úgy éli meg és nem lesz kevésbé jó vagy rossz anya az, aki ezt nehezen dolgozza fel.
    A hangsúly a legtöbb esetben azon van, hogy mivel természetes szülésre készült az, akinek ilyen gondjai vannak (általában), sokkolta őt a műtét és valóban kimarad valami a terhesség-szülés-gyereknevelés tervből, ráadásul cserébe egy nem akart (!) műtéti élményt is kapott hozzá az anyuka. Ettől még szerintem a legtöbbünk ugyanolyan hálás a baba vagy az ő életét megmentő szülésznek, aki megműtötte.
    Az én történetemben azért a szülés utáni időszak sem volt sima, hiszen majdnem 1 hónapig csak naponta párszor láthattam a kisbabámat. Ez pedig, akár elfogadja valaki, akár nem, minden anyukát megvisel.

  • 2011.05.16 15:41:36idonno

    Egyébként azt írtam a cikk elején, hogy én magamnak sem vallottam be, hogy ez problémát okoz nekem, mindig meséltem, hogy milyen klassz volt a császár, nem kellett vajúdni, nem fájt (nekem jobban fájt a gátmetszés, mint a műtéti heg pl) és most döbbentem rá, hogy tudat alatt ott volt végig ez a probléma és nyomasztott és hiányérzetet okozott. Én azt gondolom, szerencsés vagyok, hogy egyáltalán felfogtam ezt és képes voltam feldolgozni. És tényleg, semmi köze ennek a cikkhez a beteg gyerekhez.

  • 2011.05.16 17:59:55Puszpanya

    Memo, nem tudok mit hozzáfűzni. Igen, nem bírom felfogni, miért más, ha a lábam közül bújik ki egy gyerek, vagy a méhen vágott résen. Nekem CSAK a végeredmény a fontos. Egy egészséges gyerek.

  • 2011.05.16 18:55:22kéne 1 nick

    idonno:
    A problémával ma is küzdesz.
    A probléma ugyanis az, hogy nagy jólétedben meghülyültél. Nem, nem a szüléskor, hanem már jóval előtte.

  • 2011.05.16 19:06:27memo

    Puszpanya, nem is kell megértened. Én sem értem meg pl. azokat, akik otthon akarnak szülni. De elfogadom a döntésüket, és nem tartom őket sem önzőnek, sem hülyének.

  • 2011.05.16 20:03:18Triffid

    kedves szerző,
    ne vedd magadra a kioktató kommenteket, azok írják őket, akiknek mindent le kell fikázniuk

  • 2011.05.16 22:39:23lilomama

    az én kisfiam másfél éve császárral született, azok után, hogy arra készültem, gyerekem születik, mindegy milyen módon. azóta a fentihez hasonló cikkek sorra keltik bennem azt az érzést, hogy nem "rendesen", nem "természetesen" szültem meg őt. ezt nem tartom szép dolognak...

  • 2011.05.17 09:00:39Puszpanya

    memo, én az otthonszülőket (jelenleg!) is önzőnek és felelőtlennek tartom. Az apukákat mennyi sérelem éri a gyerek megszületése kapcsán... A cikkben megfogalmazott problémát meg kezel(tet)ni kell, ha önerőből nem megy, akkor pszihomókus segítségével, mert nem normális dolog évekig a szülőszobán/műtőben maradni.

  • 2011.05.17 09:46:36oliv08

    kedves kommentelők, mindenkinek a maga baja a legnagyobb, ha teszik, ha nem. Vagy csak annak ér nyafogni meg cikket írni, akinél min. egy tragédia van a családban?

  • 2011.05.17 14:52:06idonno

    lilomama: lehet, hogy neked nem okozott gondot a császár, de akiknek gondot okoz, azoknak minden bizonnyal jó megismerni lehetőségeket, amivel esetleg fel tudják oldani magukban a keletkezett feszültséget. Én egy lehetőséget szerettem volna leírni és nem hiszem, hogy azt sugallom a cikkel, hogy aki császárral szül, az nem is szül. Ettől én még érezhetem így és közben abszolút elfogadom, sőt irigylem azokat, akiknek ez egyáltalán nem okozott problémát.

    Én nem a bajomról szerettem volna írni egy hosszú, önsajnáló cikket, azaz nem panaszkodni akartam - sajnálom, hogy a legtöbb kommentelőnek ez jött le -, hanem pont ellenkezőleg, tanácsot szerettem volna adni azoknak, akik hasonló problémával küzdenek. Sajnos, nagyon is sajnos, ez a legkisebb bajom most az életemben, de ezt maradéktalanul sikerült megoldanom - és ezt szántam a cikk lényegének! - és azt gondolom, hogy másnak is segíthet ez a módszer és nekik talán nem kell pszichomókushoz menniük végül. Ebben semmi kivetnivalót nem látok még mindig, hogy megpróbálok segíteni másoknak, akiknek szintén ilyen "kis semmiségek" okoznak problémát. Azért vagyunk néhányan... De lehet, hogy már nem mernek írni, akiknek valóban kell a segítség, mert valószínűleg pont ezeknek az embereknek kisebb az önbizalmuk a kelleténél és az ilyen erős és értelmetlen negatív kritikával nem akarnak szembesülni.

  • 2011.05.17 15:07:23akkorisajuditvoltam

    idonno: köszönjük, hogy megírtad! nekem a kicsi volt császár, és én is valahogy máshogy viszonyultam hozzá. Bár szerencsére nem okozott ilyen traumát, az tuti, hogy kompenzáltam hónapokig! az észnélküli zsigerkommentelőket meg ignoráld, akit érint, anak úgyis jót tett, hogy olvasta, akit nem, annak úgysincs köze a dologhoz. j.

  • 2011.05.17 18:34:37hochma

    Idonno, jó, hogy megírtad ezt, nagyon sok nőnek van hiányérzete a császár után, de ez a Poronty, és itt előfordulnak bizony olyanok is, akiknek nem lenne szabad szaporodniuk, mégis megteszik.
    Pont most olvastam egy írást, ami a szülést mint beavatási rítust vizsgálja, és világosan kimutatta, hogy a szülésélmény nagyon fontos alkotóeleme a kötődés kialakulásának, és ezáltal az egészséges anya-gyerek kapcsolatnak is. Egyre jobban fejlődik a perinatális pszichológia, ami a szülés-születés hatásait vizsgálja mind az anyára, mind a babára nézve, és nem véletlen, hogy az anyák zsigerből természetesen akarnak szülni, mert ez a legjobb mind a gyereknek, mind az anyának. Ajánlom neked ez az olvasmányt, ami megerősít, hogy nem vagy sem hülye sem önző sem ezoterikus liba azért, mert szülésélményt akartál:
    [link]
    (és mindenkinek ajánlom, akit egy kicsit is érdekel a téma)

  • 2011.06.06 22:53:11ano74

    idonno
    Köszönjük szépen, hogy megírtad mindezt. A kislányom is császáros volt és már 8 éves. 2 év kellett, hogy feldolgozzam és elfogadjam, hogy nem sima szűlés volt. Végülis megmagyaráztam magamnak, hogy így kellett lennie az ő érdekében és ez így is volt igaz. De azért borzalmasan vágytam egy "igazi" szűlésre és hál'Istennek megadatott. Tehát császár után is lehet simán szűlni. Fantasztikus élmény volt! Mindenkinek, aki hasonló problémával küzd, nagyon tudom ajánlani a diapozitív stresszoldást. Ez a módszer a méhen belül ért stresszeket oldja fel a fogantatástól a születésig. Gyerekek esetében az anyákat kezelik. Fantasztikus élmény! Átéltem a saját méhen belüli életemet, miközben feloldódtak bennem a kislányom kihordása és születése közben átélt stresszhatások. Engem kezeltek, de hihetetlen módon a hatás leginkább a kislányomon látszott meg. Minden jót kívánok Neked!

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta