SZÜLŐSÉG

Szívben fogant: örökbefogadás, másképp, avagy két fehér, egy fekete

2011. május 10., kedd 08:47

Vajon hogyan működik az örökbefogadás máshol? Könnyebb, nehezebb? Milyen a beilleszkedés? Amerikából hozott példánk szerint ott nem tekintik különcnek azt, aki örökbefogad.

"Örülök, hogy a lányom Amerikában vált szülővé és nem Magyarországon" - mondta egy nagymama ismerősöm. "Nem azért, mert a tengerentúlon lazábbak a nevelési elvek. S nem is azért, mert ott gazdagabb vagy boldogabb az élet, mert ez nem feltétlenül igaz. Inkább azért, mert míg itthon szinte ujjal mutogatnának, de legalábbis megbámulnák a fekete bőrű unokámat, addig ott senkinek nem figyelemfelkeltő, hogy két, fehér bőrű ember néger kislánnyal sétál..."

A történet régen kezdődött, én a végén kapcsolódtam be. Akkor, amikor hírül vettem, hogy Irénkének újabb unokája született, nem is akárhogyan. Irénke lánya és férje sok mindenen végigment, mire idáig eljutott. Inszeminációk és lombikprogramok során, majd felkértek egy béranyát is, aki elvetélt. Végül megkerestek egy ügynökséget, aki intézte az örökbefogadást.

"Magyar szemmel kicsit a gyerekkereskedelemre hasonlít az ügy. Az örökefogadó szülők fizetnek az ügynökségnek és az örökbeadóknak is. Az ügynökségnek a közvetítésért, a szülő nőnek meg a gyermekért. Első ránézésére ez furcsa, de ha jól belegondolunk, itthon is van olyan alapítvány, ahol állítólag gyorsabban szülőkké válnak azok a párok, akik fizetnek az alapítványnak. Ez sem baj, hiszen csak egy százalékokból és szponzorokból nem lehetne anyaotthonokat fenntartani, orvosokat fizetni a szülésért, nem lehetne gyógyszerrel, élelemmel, ruhával, kelengyével ellátni a bajba jutott nőket. De Amerikában megmondják az árat is, így nem kell célzásokat tenni, borítékokat csúsztatni. A lányomék jelentkeztek az egyik ügynökségnél, elmondták a szempontjaikat. Igazából nem sok kitételük volt, csak annyi, hogy egészséges babát szeretnének. Végül egy színesbőrű gyermeket kaptak, az unokámat, aki kimondva-kimondatlanul egy kicsit kedvesebb is a szívemnek, talán mert tudom, honnan jött. Az apuka börtönben volt, miközben anyuka pedig félrelépett és ennek a kalandnak a gyümölcse lett Lily."

Miközben Irénke mesél, mutatja a képeket is. Gyönyörű, mosolygós szemű és arcú kislány néz rám szebbnél-szebb ruhákban. Hol a tengerparton homokozik, hol egy pálmafákkal szegélyezett sétányon biciklizik, hol egy kanapén ugrál.

- No igen, kissé eleven. De nem baj, ha rossz. Az apja svéd, náluk az az elv, hogy a gyereket nem kell, nem szabad fegyelmezni, majd kitapasztalja maga, mit szabad és mit nem. A kislány nagyon okos, csak úgy szívja magába a tudást. Angolul, magyarul, svédül folyékonyan beszél, most spanyol óvodába jár. Ez a szülőanyja kérése volt és a lányomék is egyetértettek vele.

A hosszas beszélgetés során megtudom, a szülőanya – ha nem is napi szinten – de részt vesz a család életében. Mivel elég messze laknak egymástól, így negyedévente néhány napot tölt a családnál. Lily azt hiszi, barát, nem tudja, hogy a nő valójában az anyja.

- Ez egy kicsit aggaszt engem – folytatta Irénke. – Van egy barátnőm, aki a gyámhivatalban dolgozik, szerinte minél korábban el kell mesélni a gyermeknek a történetét. A lányomék viszont abban bíznak, hogy Lily magától is rájön, hiszen neki barna a bőre, fekete a haja, míg a lányom is, a férje is szőke, kék szemű. Azt is mondják, hogy Amerikában nem számít olyan szenzációnak, pletykára okot adó titoknak az örökbefogadás, mint nálunk, ott sokkal természetesebbnek veszik. Én viszont félek. Lily maholnap négyéves lesz, mi van, ha kiborul, amikor rájön az igazságra. Vagy csak túlaggódom?

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2011.05.10 19:08:22pöndörödő macskafülszőr

    Minden elismerésem az ilyen örökbefogadóké, de én nem fogadnék színes bőrű gyereket.

  • 2011.05.11 10:48:20supernat

    Én ezzel az örökbefogadáss dologgal, mindig úgy voltam, hogy szép dolog, de nem ugyanaz mintha szülnél egyet.
    Aztán megszületett a fiam, és én bevallom, h bár örültem neki, az elején az volt bennem hogy, óvjam, védjem, megadjak neki mindent, de az igazi mély kapocs, amivel már össze vagyunk kötve váratott magára egy picit, és azóta is mélyül.
    És ezért úgy gondolom, ha megkapnék egy újszülöttet, bármilyen színűt, ugyanígy tudnám imádni, és ugyanúgy anyukájának érezném magam.
    Talán egyszer örökbe is fogadok...

  • 2011.05.13 15:05:46Pakinyanya

    Kedves Supernat!
    Köszönöm ezt a hozzászólást minden örökbefogadó szülő nevében. Nagyon szépen írtad le.

  • 2011.05.15 15:34:28tirza

    Kedves Kata, kedves szerkesztőség!

    Érdeklődnék, hogy annak akinek nincs (és nem is lesz) örökbefogadott gyereke, a témához semmi köze ÉS nem is tud róla túl sokat, minek kell örökbefogadásról szóló cikkSOROZATOT írnia?

    Csak reménykedni tudok, hogy
    1. a "sorozat" hamar befejeződik,
    2. nem sokan olvassák a cikkeket amik tele vannak hamis- ill. félinformációkkal.

    Elég régen reménykedem, hogy a cikksorozat befejeződik, please-please, tényleg elég volt már!

  • 2011.05.16 14:29:51Pakinyanya

    Hát kedves tirza, ha egy cikk nem érdekel, nem kell elolvasni. Engem nem érdekel a kórházfigyelő, mert nem szültem, hanem örökbefogadtuk a gyerekünket, de nem vitatom, hogy aki szülni akar, azt érdekli a téma. Nekem nincs és nem is lesz vérszerinti, általam megszűlt gyerekem, de micsoda arrogáns dolog lenne kiejelenteni, hogy emiatt ne írjanak szüléstörténetet.
    Én nagyon örülök, hogy lehet erről is olvasni és nem csak arról, hogy ki hogyan szülte meg, hogyan szoptatta, hogyan hordta ki a gyerekét. Elég szörnyű, hogy ilyen intoleráns emberek vannak és még ki is kérik maguknak, ha valahol olyannal is foglalkoznak, ami ritkább, de ugyanolyan gyönyörű dolog, mint a szülés.
    A hamis és félinformációkról meg annyit, hogy a félinformációval egyetértek, de az más kérdés, hogy általában fel sem tudják fogni azok, akiknek nincs köze az örökbefogadáshoz, hogy miért és hogyan adnak örökbe egy gyereket és hogy miért és hogyan fogadnak örökbe. Ezek sokszor hihetetlen történetek, de aki sokat foglalkozott a témával az tudja, hogy bizony ilyen is van, csak nem sokszor találkozunk vele.

  • 2011.05.16 16:10:07tirza

    Úgy tűnik félreértesz, feltételezem, hogy NEM szándékosan, ezért újból:

    Ha neked nincs vérszerinti gyereked, "csak" örökbefogadott akkor vsz. NEM fogsz sehol szüléstörténetet írni, igaz??? Ugyanígy, azt gondolom, hogy akinek NINCS örökbefogadott gyereke - talán nem NEKI kellene írni egy cikkSOROZATOT az örökbefogadásról.

    Vagy legalábbis nem annak a lelki oldaláról. Tessék???

    Én úgy gondolom, hogy SENKINEK nem érdeke az, hogy egy baba-mama blogon hamis és/vagy félinformációkat olvasson bárki is az örökbefogadásról. Véleményem szerint ebben a témában JOBB az ha nem is beszélünk róla mint az ha hülyeségeket.

    De lehet, hogy ez csak az én véleményem és a szerkesztőségnek mindegy. Bár... azért elgondolkoztathatná őket az, hogy miért nincs soha sok hozzászólás a cikkekhez. Én is mostanra jutottam el odáig, hogy szóvá tegyem és ezentúl nem szeretnék ilyen szinten beszélgetni erről a témáról.

  • 2011.05.17 11:04:03Pakinyanya

    Sajnos nem tudok egyetérteni. Attól, hogy a szülők többségének vérszerinti gyereke van, örülnék, hogy ha többet tudnának az örökbefogadásról és akkor nem kéne nekem olyan hülye kérdéseket meghallgatnom, hogy szeretem-e a gyerekemet (mert sokan feltételezik, hogy csak olyan gyereket lehet tiszta szívvel szeretni, akit meg is szültünk és a génjeinket hordozza). Mivel pedig egyre több párnak okoz gondot a fogantatás (ezért is kezdtek itt is foglalkozni a meddőséggel és lombikkal, habár gondolom, akkor az sem érdekes téma), ezért az örökbefogadás is egyre gyakoribb lesz.
    Mindegy, én sem szeretnék vitatkozni.
    Amúgy gondolkodtam már rajta, hogy születéstörténetet én is írhatnék, hiszen a lányomnak van születéstörténete, attól függetlenül, hogy nem velem élte át. Így aztán úgy gondolom, hogy van átjárás a témák között.

  • 2011.05.20 21:52:24Macimami

    Szültem, de érdekelnek az örökbe fogadós cikkek is, jobban mint a szüléstörténetek.

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta