SZÜLŐSÉG

Hol rontottam el? Hasznos tippek szülői szorongás ellen

2011. április 28., csütörtök 14:31

Bár erről kevesen beszélnek, sok nő és férfi lelke mélyén szorong, jó szülő lesz-e, meg tud-e majd felelni az elvárásoknak, képes lesz-e anyává, apává válni abból, aki most: nőből és férfiból. Az egyik legfontosabb tanács: a szülői hivatást ne feladatnak, hanem műalkotásnak tekintsd. Heti pszichó.

A legfontosabb, hogy ezek az érzések természetesek, hiszen a gyermek születése, bármennyire is örömteli, egyfajta krízis. Krízis, mikor olyan helyzetben találjuk magunkat, amelyben még nem adottak, nem készek a feladat megoldásához szükséges eszközök.

A krízis jellemzője az is, hogy az addigi énkép fenntarthatatlan, újrafogalmazásra szorul. Ez megtörténik olyan nehéz eseménynél, mikor például valamilyen súlyos betegség diagnózisát közlik velünk, mikor közeli hozzátartozónk elmegy, de akkor is, amikor megérkezik a várva várt kis jövevény. Említést érdemel, hogy a nagyszülők számára is feladat újraalkotni énképüket, amelyben addig nem szerepelt a nagymamaság, nagypapaság. Ez különösen nehéz, ha az embert relatíve fiatalon ajándékozzák meg az első unokával. De a szülők számára még inkább húsbavágó a változás.

A szülői feladatot tekintsd művészeti alkotásnak

Elég jól csinálom-e, elég jó szülő leszek-e: ez lapul meg sok várandós nő és leendő apa fejében. A szorongás fő oka, hogy sokan teljesítendő vizsgaként tekintenek a feladatra, amire egyszer majd osztályzatot kapnak. Sokaktól: a nagyszülőktől, szomszédoktól, barátoktól egészen hamar, de ami a legijesztőbb, egyszer majd a felnőtt gyermektől is.

Szerencsésebb úgy nézni a szülői feladatokat, mint művészeti alkotást: végtelen a jó megoldások száma, a lényeg, hogy hiteles, belülről fakadó legyen. Többre megy a gyermek egy temperamentumos, olykor talán kiabáló, felcsattanó, de semmiképp sem tankönyvbe illő anyával, ha az illető harmóniában van magával, hitelesek, őszinték érzelmi megnyilvánulásai.

Ettől a viharok ellenére mégis kiszámítható, érzelmileg elérhető. Ez könnyebben viselhető, mint egy példás magaviseletű, halk szavú, fegyelmezett anya, akinek a lelkében zűrzavar van.

Popper Péter anyja mindig lányt szeretett volna

Egyik előadásán Popper Péter mesélte el személyes történetét édesanyjával. Az asszony mindent megtett azért, hogy tökéletes anya legyen, és jó kapcsolata alakuljon ki fiával. Sokszor leült vele beszélgetni, és ilyenkor a kis Péter azt érezte, hogy nem tudja, miért, de nem jön ki hang a torkán. Sok-sok év múlva, anyja halála után mondta el egy rokon, hogy édesanyja borzasztó szomorú volt, mert ő mindig lányt szeretett volna.

Ekkor értette meg a pszichológus, miért volt olyan nehéz a kapcsolatuk, és így tudta helyre tenni magában anyja emlékét. Ahogy ő mondta, azóta tudnak beszélgetni – ez persze már a fiúban belül zajló beszélgetés volt.

Ne várj el túl sokat magadtól

Mi a megoldás egy hasonló helyzetben lévő anya számára? Persze nem az, hogy a gyerek orra alá dörgöli, hogy nem örül neki, mert lányra vágyott. A megoldás valahol ott rejlik, hogy nem várja el magától, hogy jobban szeresse a gyermekét, mint szeretni tudja. Ellenkező esetben feszültséghez, szorongáshoz, ahogy a pszichológus történetében: „elnémuláshoz” vezet a disszonancia, a titok érzékelése.

A szülő nem szereti egyformán az összes gyermekét – nem lehet egyformán szeretni. Ezt sem kell magunk előtt tagadni. Persze, ez a szülő magánügye, amit sosem kell kimondania hangosan – magának azonban jó, ha megteszi. És akkor talán csökken is kicsit a távolság a másik gyerekkel, mert oldódik a tabu fájdalmas terhe.

Korábban már volt róla szó, mik az „elég jó szülő” ismérvei. Akkor az érzelmi elérhetőségről, a kiszámíthatóságról és érzékenységről volt szó. Most mindennek az alapjáról essen említés: hogy a szülő elfogadja önmagát.

Olyan sokszor kérdezik szóban, írásban, hogy hogyan lehetséges elfogadni önmagunkat? Mintha az egy cselekvés volna... Holott az aktív cselekvés az, ha valaki folyamatosan ostorozza magát, másik szerepet alakít, trenírozza magát valami elképzelt cél érdekében. Az elfogadás az a normál állapot, ami beáll, ha mindezzel felhagyunk.

Az elég jó szülő ismérvei

1. Következetesség

Ahhoz, hogy a gyermek biztonságban érezze magát, ugyanakkor tiszteletben tartsa a kiszabott korlátokat, szükséges a szülő részéről a kiszámíthatóság.

2. Érzékenység

Ebben a témában azt jelenti, hogy a szülő kellő pontossággal veszi a gyermektől származó jeleket, impulzusokat. Egészen hétköznapi szóval: érti a gyermekét.

3. Érzelmi elérhetőség

Ez alapozza meg a bizalomra épülő és őszinte kapcsolatot, és a család légkörét. Érzelmileg elérhetőnek lenni azt jelenti, hogy a szülő nyitott a gyermek felől jövő közeledésre, és adekvátan reagál rá. Kimutathatja a szülő, ha dühös vagy szomorú, a lényeg, hogy őszintén tegye.

Bujdosó Karolina

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2011.04.28 15:13:18Precízke

    no és azt hogyan fogadjam el, ha nem vagyok következetes???

  • 2011.04.28 16:06:09BoKK

    Precízke: akkor csak 2/3-nyira lehetsz jó szülő viszont megbékélsz magaddal:) ,de ha tudod a tetteid miértjét akkor jól haladsz a következetesség felé és a szabályoknál amit neki nem engedsz azt te se csináld és amit csinálsz azt engedned kell (pl. cigizés "mert miért ne apu/anyu is cigizik").

  • 2011.04.28 16:44:24bejo

    jaj! tényleg nem lehet két gyereket egyformán szeretni? :( mert az mondjuk világos, hogy a nap 24 órájában nem tudom az (egyenlőre) egyszem gyerekem ugyanúgy szeretni. lehet, hogy majd mindkettővel lesznek boldog pillanataim, és szarak egyaránt? vagy ez hogy működik?
    Popperről meg szegény Rilke jutott eszembe... utóbbit anyukája gyakran öltöztette szoknyába.

  • 2011.04.28 17:04:09oliv08

    Precízke: akkor peched van, mert a gyerek nem fogja tudni, mire számíthat veled kapcsolatban

    bejo: nem egyformán, de ugyanolyan hőfokon! Szerintem ezt úgy értik, hogy mindegyiket másért szereted jobban. Mint ahogy a fagyit meg a mozit is szereted, de nem lehet őket összehasonlítani, mert mások.

  • 2011.04.28 17:36:26Sadist

    BoKK 2011.04.28 16:06:09

    A dohányzás elég rossz példa. Aki annyira ostoba, hogy a gyerek mellett dohányzik, annak nem is szabadna gyereket vállalnia.

  • 2011.04.28 19:00:17bejo

    oliv08: tetszik, amit írtál! ugyanolyan hőfokon :) bár gyakorlatban még nem tapasztaltam az érzést, de valahogy így képzelem...

  • 2011.04.28 19:44:14pocokpocok

    sadist:szerinted szülj gyereket, és szünj meg élni, ugye?:)
    te csináld így!
    én meg úgy, hogy jól érezzem magam, ne rabnak, és ő is.

  • 2011.04.28 21:00:07oliv08

    Furcsa nekem, hogy valaki lányt akar, vagy fiút, mint Popper anyja. Vajon a pasikkal volt baja, vagy miért??? Nekem nem voltak elvárásaim, bár sokan kérdezték, hogy jó lett volna, ha a 2. lány? Nem tudom, valahogy természetes volt elsőre is a fiú, másodikra is. Pedig furcsa kellett volna, hogy legyen, mert ő fiú, én meg nem, legalábbis a szomszédasszony szerint neki furcsa volt a kukac.
    Szerintem sokkal nehezebb elfogadni egy velünk ellentétes természetű gyereket, pl. apámmal nem nagyon jöttünk ki, és a gyerek pont olyan természet, mint ő. Jól megkaptam. De attól még szeretem, akkor is, ha sokat ordít meg akaratos.

  • 2011.04.28 22:24:02bejo

    Én egy csupa lányos családban nőttem fel (na jó, apám nem volt az), erre volt mintám dögivel. S bár én sem akartam kifejezetten egyik vagy másik nemet (esküszöm!), mikor megtudtam, hogy fiam lesz, baromira kétségbeestem :) Mit tudok én egy fiúval kezdeni? Azt se tudom mit szoktak játszani, miről beszélgetnek stb. Folyamatosan tanulom a fiús anyaságot, no és persze nem kell vele csupa fiús dolgot csinálnom.
    Ami a természetet illeti: nálunk mindenki baromi nehéz természetű, súrlódunk is rendesen, de épp emiatt valamennyire értjük is a másikat.

  • 2011.04.28 23:30:20nyul777

    Sadist

    van, aki annyira ostoba, hogy titkolja a gyerek előtt, hogy dohányzik. Mit mond majd a gyerekének, ha lebukik? Hogy nem szép dolog a dohányzás, meg egészségtelen is, ezért titokban kell csinálni?
    :)

  • 2011.05.01 23:11:13maim

    Én az utóbbi időben azt látom,hogy sok szorongásnak az oka a túlzott megfelelni vágyás.Jó
    szülők akarunk lenni,jó munkatársak,jó szomszédok,barátok,gyerekek.Megfelelni gyerekünknek,szüleinknek,társadalmunknak,meg az APEH-nek.Ez így túl sok.Néha fel kell adni valamelyiket és bevenni a lesz@rom tablettát és
    nem megfelelni még az óvodai dadusnak is.Meg a többi posztolónak.Legfeljebb valaki azt mondja,hogy nem vagyunk jó szülők.És?

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta