Zanza!

Az április 17-én lezárult rendhagyó irodalmi fesztivál, a Margó Feszt keretében szombat délután Bölcsőd az címmel 4 nőíró gyűlt össze a Szatyor Bárban, hogy a születésről beszélgessenek. Természetesen nem volt hiány a témába vágó írásokban sem, hiszen az írók egytől egyig anyák, akik a lehető legkülönbözőbb módokon élték és élik meg a lányszerepet és az anyaságot.

A szerzők Gyárfás Dorka műsorvezető irányításával lavíroztak a cseppet sem egyszerű téma területein: kezdésként Kiss Noémi a Születésnap című novelláját olvasta fel, amely, mint utóbb kiderült, saját élményekből táplálkozik: az író ikrei ugyanis mesterséges úton fogantak. „...igenis ő kettyinteni szeretne, nem így, egy gurulós műtőágyon bekapni a legyet!” – olvasható a szövegben az egyszerre ironikus, mégis fájdalmas vallomás.

A lombikprogram is az angyalokon múlik

A novellát novemberben írta, érezte, hogy a babák a kiírtnál hamarabb megérkeznek, és így is lett: karácsony előtt megszülettek. Amikor arról esik szó, hogy mennyire élnek benne élénken azok a küzdelmek, amelyek árán teherbe esett, elmondta: ezeket „kitörölte az emlékezete winchesteréből”, és ha a gyerekeire néz, eszébe sem jut, hogy ez így történt. Azon sem morfondírozik, hogy egyszer majd ezt el kell mondania nekik, persze megeshet, hogy így lesz – tette hozzá. Vannak, akik ezt a fajta megtermékenyítést lélektelennek tartják, úgy gondolják, hogy az „igazi” anyaság a természetes fogantatással és a hagyományos úton történő szüléssel kezdődik. A sorsszerűség azonban a mesterséges esetekben is jócskán benne van: „A lombikprogramban ugyanúgy a szentléleken és az angyalokon múlik a fogantatás” – vallja meggyőződéssel Kiss Noémi.

Mi játszódik le abban az anyában, aki elhagyja a gyerekét?

A felolvasással egybekötött beszélgetés egy nem kevésbé könnyed témával folytatódott: Tóth Krisztina ugyanis A köldök története című írását hozta el, amely a gyerekről való lemondás esetét feszegeti. Mi történik, ha a gyerek fogyatékkal születik? Ez feljogosít minket arra, hogy megváljunk tőle – mintha nem is tőlünk, belőlünk származna? Nem ritka, hogy a láthatatlan kötelék anya és gyerek között egy ilyen szakadás után is megmarad – de együtt lehet-e ezzel élni?

Az írót bevallása szerint többek közt az foglalkoztatta, hogy milyen erők munkálnak abban az emberben, aki megfordul és elindul – hátrahagyva a saját gyerekét. Az író annak is utánajárt, hogy ez a valóságban hogy működik: mint kiderült, a kórházban, a szülés után valóban le lehet mondani a gyerekről. Gyárfás Dorka hozzátette: egy koraszülött osztályon dolgozó nővér azt mondta neki, hogy tisztelni tudja azt, aki képes lemondani a gyerekéről – hiszen ezzel hatalmas terhet vesz a vállára.

Amikor még az abortusz volt a fogamzásgátlás

Radics Viktória elmesélte: a nagyszülők annak idején saját kezűleg intézték az abortuszt: nem volt ritka eset, hogy a nagymama kötőtűvel oldotta meg a problémát. Ez azonban nem ment ritkaságszámba akkoriban: megfelelő fogamzásgátló módszerek híján nem maradt más választás. Az is előfordult, hogy egy úriasszony akár 12 abortuszon is átesett.

Ma viszont sokszor a teherbeesés, a kívánt terhesség megtartása jelent problémát – mondta Kiss Noémi, aki hozzátette: nem tudja felfogni az abortuszt, mert annyi küzdelme volt, míg sikerült teherbe esnie. Az anyaság élményével kapcsolatban Radics Viktória úgy fogalmazott, hogy „a szíve majdnem elállt attól a felelősségtől, ami a születés után rászakadt”, Tóth Krisztina pedig anyaként a korábbiakkal ellentétben magát is elkezdte félteni.

A beszélgetésen szó esett az anya-lánya viszonyról is, és arról, hogy az anya viselkedése, látásmódja nagyban befolyásolja a lány saját testéről kialakított képét, a szexualitáshoz való hozzáállását. Radics Viktória elmondta: anyja számára nem csak az abortusz, de a terhesség is szégyen volt.

Visszavágyni az anyukánkba

Forgács Zsuzsa Bruria, a Kitakart Psyché antológia-sorozat „anyaszerkesztője” az anya-lány, illetve apa-lány viszonyt feszegette Köszönöm, Te drága jóember című írásában, amely arról a jelenségről is őszintén és nyíltan szól, hogy „az ember visszavágyik az anyukájába, csak erről nem nagyon beszélünk”.

Elhangzott: az apával való viszony lehet meghitt ugyan, de az anyával való „erős lelki és testi összenövéssel” szemben az apánál nem kell olyan erősen megküzdeni a leszakadással – fogalmazott Forgács Zsuzsa. „Az apa a kalap-kabát az előszobában, a hiánya erősebb, mint a jelenléte”. Ezzel mi nem feltétlenül értünk egyet, de tény, hogy rengeteg apuka csak nagyon ritkán látja a gyerekét, a bizonyos fokú eltávolodás pedig ilyen esetben óhatatlan.

Ha a női lélekkel és testtel kapcsolatos, izgalmas és igazán mély szövegekre vágytok, ajánljuk a Kitakart Psyché sorozatot, például az Éjszakai állatkert című antológiát, amely a női szexualitással foglalkozik, és a Szomjas oázist - ez a női testet veszi górcső alá. A Dzsungel a szívben és a Szív kutyája ikerkönyvek pedig a lány-anya és a lány-apa viszonyt pedzegetik – nem is akárhogyan.

Fotó: Kováts Dániel
Blogmustra