Én Vagyok az Apád! – Gyerekmunka és más haszonszerző tevékenységek

Vajon mit jelent ma a gyerekmunka? Hogyan vegyük rá a gyereket a segítésre, adjunk-e neki pénzt érte, és hogyan válhat a gyerekmunkából hátmasszázs? És különben is, mi az a terápiás gyerek?

(előző rész)

Azt a múltkor már nagyjából végigvettem, min is lehet spórolni a gyerekekkel kapcsolatban. Ennél sokkal érdekesebbnek tűnik az, és épp ezért ezzel fogok most foglalkozni, hogy hogyan is lehet hasznot húzni a gyerekekből. Mert lehet. De ne gondoljon senki rosszra.

Viccből így

Az első, ami adja magát, hogy a gyereket konkrétan értékesítjük. Eladjuk. Ha kicsit gondosabbak vagyunk, akkor jól megnézzük, kinek, ha nem, akkor akárkinek. Aztán lehet belőle torzszülöttet csinálni, és pénzért mutogatni – abroncsok a hasra, sok alkohol, dohányzás, erősen radioaktív helyek látogatása a terhesség alatt. Szép példa gyakorlati tanácsokkal is szolgálóan erre nézvést Maupassant Szörnyszülöttek anyja című novellája. De ha ezek nem – mert azért ugye nem?! –, akkor is vannak még alternatívák.

Akkor mi marad?

Hát egy csomó más lehetőség. Bár a mi kultúrkörünkben nincs megfelelő, főleg nem legális formája a gyerekmunkának, de azért biztos erre is lehet találni megoldást. Ki tudja például, hogy a cipőt, ami rajtam van, azt nem 5 éves kis munkavállalók szorgos keze készítette-e, valahol Baranyában? Remélem nem, és azt is remélem, hogy senki nem vette idáig komolyan a dolgot.

De olyasmikre igenis rá lehet venni a gyerekeket, amik a mi életünket könnyebbé teszik, és még nekik is jó. Ennek része kapásból az önállóságra nevelés is. Eff már nagyfiú, legalábbis ezt mondja magától, de egy csomó dolgot természetesen nem tud egyedül megcsinálni. De egyre többet igen, ha akar. Na és ezt bizony erőltetni is kell valamennyire. Az oviban is kérik, hogy igyekezünk rávenni őket arra, hogy egyedül öltözzenek, vetkőzzenek, amennyire lehet, egyenek önállóan, menjenek vécére maguktól. Néha nem egyszerű, mert ha fáradt a gyerek, akkor az embernek nincs mindig szíve keménykedni velük.

Szakképesítést nem igénylő feladatok ellátása

Otthon is egyre több kisebb-nagyobb munkát lehet a gyerekre rábízni. Nem feltétlenül azért, hogy a saját életünket könnyebbé tegyük. Sőt. Ha segít a sütögetésben, akkor az valószínűleg nagyobb felfordulással jár, mint ha nem. De jó esetben az ilyesmit még élvezik is. Én Effet néha rá tudom venni, hogy segítsen a teregetésben, növények locsolásában. És olyan is van, amiben majdnem nélkülözhetetlen. Jé például eves közben folyamatosan Effet nézi, így általában rá kell venni, hogy legyen ott, a másikkal valahol szemben, és akkor mehet a menet. Vagy beparancsolni a járókába, Jé mellé, ha a kicsi nagyon nekikeseredne az egyedüllétnek, mi meg éppen nem tudjuk babusgatni. Az ilyesmiben részt is akar venni. Mostanában néha mondogatja, hogy ha lenne még egy gyerekünk, akkor az kislány lenne, és akkor ő fürdetné meg öltöztetné egyik nap, Jé meg a másik nap. Nagyobb gyerekeknél amúgy bevett dolog például a mosogatás, takarítás pénzért. Én gyerekkoromban fizetésért festettem a telken ház falát, meg visszavittem az üres üvegeket és enyém lehetett a pénz.

Specialitások

Komoly sikerélmény és egyben élvezeti forrás számomra, hogy Effet betanítottam egy kényes, nagy odafigyelést és alaposságot igénylő műveletre. Ez nem más, mint a hátam taposása. A helyszín a hálószobánk, ahol, mivel tetőtérben van, alacsony a mennyezet. Így Eff ott kapaszkodik, miközben fel és alá járkál rajtam, én meg nagyokat nyögök. Ráadásul ő szokta kérni, hadd csinálja, van egy hátsó gondolatom, hogy azért mert unja a mesét, amit választottam, és jól meg akar büntetni. Én meg persze viszonozni szoktam a dolgot, na persze nem taposással, csak sima hátmasszázzsal, amit ő is kifejezetten élvezni szokott.

Amit én nem tennék

Pedig akár tehetném is. De ha komolyan veszi valaki, hogy hasznot húzzon a gyerekből, akkor vannak legális alternatívák. Ilyen a gyerekmodellkedés, reklámban, filmben szereplés. Még az is lehet, hogy nem nyomorítja meg a gyerekeket, de nekem valahogy nem tűnik kósernek. Ha valaki látta a Little Miss Sunshine (A család kicsi kincse) című filmet, ami amúgy remek, akkor ott is jól elborzadhatott a gyerek szépségkirálynősdi-jelenségén. Ami még felmerült bennem, hogy lehetne kölcsönözni őket pénzért. Vagy, és ez viszont akár szép dolog is lehetne, terápiás gyereknek használni őket.

Elvégre engem is fel tudnak dobni.

Oszd meg másokkal is!
Mustra