Én vagyok az apád! – Szülinapok szezonja

Zanza!

Valahogy úgy alakult, hogy mindannyian tavasziak vagyunk. Én nyitom a sort, aztán jön Á, aztán Eff és végül Jé, akinek az idei lesz az első. Mindez alig több, mint egy hónap alatt. És a szülinapokon mindig történik valami. Ha nem otthon, akkor más ismerős gyerekek szülinapi buliján.

A taknyosság szezonja véget ért, lassan feléledünk. És megint rá lehet csodálkozni, hogy úristen, hogy rohan az idő, megint eltelt egy év. És ez alatt az egy év alatt is ...ööö... pont egy év telt el. Eff 4, Jé 1 éves lesz, azt meg nem mondom meg, mi milyen öregek vagyunk. Arra is kíváncsi lennék, vajon a tavaszi születésűekre máshogy hat-e ez az évszak. Szerintem igen. Mindenesetre jönnek a szülinapi bulik, és persze a gyerekeknek igazán nagy szám az egész. A zsúrozásnak amúgy rengeteg válfaja lehet. Mondjuk egy gyorsétteremben tartott az elég lehangolónak tűnik, és szerencsére nem is volt még részem benne.  Mi eddig házibuli jellegűeken voltunk, meg ott van ugye a családi körben tartott. Ja, és persze a bölcsiben meg az oviban is szokott lenni tortázás. A gyerekek meg bármelyikről legyen is szó, kicsit megőrülnek ilyenkor. Legalábbis az enyémeket kifejezetten felpörgeti a társaság. És ugye tényleg mindig történik valami.

A kizárásos eset

Ha minden igaz, akkor Eff második szülinapján esett meg az eset. Ő fent aludt a szobájában, én kint a teraszon csináltam valamit. Á pedig kiszólt nekem, hogy átmegy az anyukájáért, hogy elhozza a bulira. Majd bezárta a teraszra vezető ajtót. Amit persze csak később vettem észre. Kint álltam, nem volt hideg, ami mázli, telefon sem volt nálam, csak a bébiőr. Na és akkor jött egy háromnegyed óra rettegés. Mi van, ha Eff felébred, és valami baja van? Hallani hallanám, de nem tudnék tenni semmit. Ha odajön az ajtóhoz, akkor valahogy megpróbálhatom rávenni, hogy engedjen be. Megpróbálhattam volna leugrani a harmadikról, vagy segítséget kérni egy arra járótól – pont akkor senki nem volt az utcán. Jó kis szülinapi buli lett volna, ha bármi rossz történik. Nem történt. Így tényleg jól sikerült. Csak én mondtam meg jól a magamét Á-nak.

Monokli

A tombolás általános jelenség. És az ezzel járó sérülések is. Az idei szezonnyitó zsúron Effnek egy klasszikus monoklit sikerült beszereznie. Nem verekedésből szerencsére, csak egy sima összefejelés volt az ok. Amúgy is tele szokott lenni kék-zöld-lila foltokkal, és most még ez is. Majd jól meggyanúsítnak, hogy verem a gyereket. Másnap meg az oviban pont azt a szemét rúgta meg a kis haverja, utána meg délután a másik szemén dörzsölte le a bőrt egy kötél a játszótéren. Pont úgy nézett ki, mint egy utcai harcos. És persze mindez egybeesett az óvodai fotózással. A képekről viszont nagy bánatomra leretusálták a monoklit...

Kívánságlista

Na, az Eff esetében elég terjedelmes, van miből válogatni, és napról napra gyarapodik. Reklámokban látott dolgokkal, meg olyanokkal, amiket csak ő talál ki. Elvileg a télapónak kezdte írni, de reménykedik, hátha kap belőle a negyedik szülinapjára. Azt már más többgyerekesek ismerősöktől tudom, hogy ilyenkor a másik gyereke(ek)re is gondolni kell. Kapjon az is valamit. Jének meg szerencsére nem nagyok az igényei, idén utoljára. A torta egy gyertyával mindenesetre vidám dolog. Én meg mindeközben csak egyre öregebb, rugalmatlanabb és unalmasabb leszek. Eff szerint ráadásul csak én öregszem a családból. Á, a nagymamák meg a nagypapa meg egyre fiatalabb lesz. Azt se bánnám, ha tényleg így lenne.

Blogmustra