SZÜLŐSÉG

Rettegtem, mert a gyerekek felváltva őrjöngtek

2011. április 9., szombat 08:38

Bár tudjuk, anyaként napjainkat zen állapotban töltjük, arcunkon boldog mosollyal, kedvesen beszélve a gyerekhez, csak a jó dolgokat átadva neki, rossz dolgot nem teszünk, hiszen tökéletesek vagyunk (sőt, az IGAZI anyának még a melléből is omega-3 jön, copyright N.É.), ennélfogva gyerekünk is tökéletes. Szerintünk. De hogy áll ez a többiek szerint??

Íme az ellenvélemény: a világ, mások szerint.

"A gyerekek idegesítőek. Hangosak, rendetlenek, és nem lehet  miattuk egy kávét sem meginni" – mondja Milán egy reggeli kávézőhely közepén. Valóban: a kávézóban két gyerek hancúrozik, maga mögött hagyva a szétdobált játékokat és egy zilált, mostanra rezignálttá vált anyukát. Vajon ez generációs kérdés, nevelési feladat vagy szimplán a nézőponton múlik?

Velünk is borzasztó nehéz volt

Anno 20-25 éve, még megboldogult gyerekkorom tájékán, mi, azaz az akkori gyerekek is állandóan idegesítettük a felnőtteket. (A különbség csak annyi, hogy azt akkor nem az interneten tárgyalták meg, hanem  a lépcsőház folyosóján.) Persze mi, az akkori gyerekek mindig résen voltunk, és így mindig első kézből tudtuk, hogy miért is olyan borzasztó nehéz velünk.

Azért persze minket sem kellett félteni, hisz mi is összegyűltünk a lépcsőházban egy másik korlátnál, és megvolt a mi saját álláspontunk is ezekről a besavanyodott felnőttekről. De persze mire felnövünk, szeretjük elfelejteni azt, hogy mi is voltunk gyerekek, és ezzel egyenes arányban szépen lassan elkezdenek bennünket idegesíteni.

A minap épp egy hosszú évek óta nem látott, kedves barátnőmmel találkoztam egy hangulatos, budai cukrászdában. Vaskos fényképalbummal készültem, hogy bepótoljuk a  kimaradt éveket, napokig készültem a viszontlátásra. Minden úgy ment, mint ahogyan azt reméltem: ott folytattuk a beszélgetést, ahol abbahagytuk anno. Aztán snitt.

Felváltva őrjöngtek, visítoztak

Bejött egy anyuka három gyerekével a cukrászdába, és leült mellénk a kisebbfajta hadsereggel együtt. Bár ha csak leültek volna, nem lett volna semmi baj. De nem: a legnagyobb fia megállás nélkül tömte magába a süteményeket, közben csokoládés kezét bőszen törölgette a terítőbe.

Végig azon rettegtem, nehogy félrenyúljon, és a fehér nadrágom is kapjon valamit a ragacsból. A másik két kicsi még rosszabb volt: felváltva őrjöngtek és visítoztak. Ha az egyik végre abbahagyta, rögtön rázendített a másik. Mi persze semmit sem hallottunk egymásból, oda a meghitt hangulatnak. Vadul kavarogtak a gondolataim: miért pont ide tévedtek be? Nem lett volna egyszerűbb megvenni négy szelet süteményt valamelyik közértben, és azt otthon, a konyhaasztalnál megenni?

Minek viszi nyilvános helyre?

Ha ennyire láthatóan nem képes lecsitítani a csemetéit, minek viszi őket nyilvános helyre? Miért nem tartja karantén alatt addig mindhármat, amíg azok nem képesek beilleszkedni megfelelőképp a társadalomba?

Az anyuka közben a helyzetet érzékelvén próbált rendet tenni, és láthatóan iszonyatosan szenvedett, én pedig, bár együttéreztem vele, a fehér nadrágom megvédésére koncentráltam.
Bár ezzel a fehér nadrággal, ha gyerek van a közelben, amúgy sincs szerencsém.

A múlt héten a 3-as metrót sem sikerült megúszni. Anyuci édes pici, mosolygó gyöngyszeme – akit azért magamban egészen máshogy nevezetem el az eset után – képes volt úgy feltérdepelni az ülésre, hogy a cipője talpával össze-vissza kalimpált, és összekente a combom. Anyuka lazán, majdhogynem mellékesen elnézést kért, én persze illedelmesen – mert engem azért még megtanított az illemre az anyukám – azt mondtam, hogy elnézem.

Könyörgöm: ez természetes?

De könyörgöm, komolyan gondolja, hogy ez teljesen természetes?! Amikor én hatalmas műgonddal választom ki a mosóporomat, az öblítőről már nem is beszélve, akkor természetes, hogy az ő neveletlen gyereke csak úgy belém törli a lábát?!

Szegény mi, azaz szegény felnőttek. Az idegesítő gyerekek világában élünk, milyen nehéz is nekünk. Hát igen, bárhova megyünk, mindenütt hatalmas veszélynek vagyunk kitéve. Sosem tudjuk, hol vagyunk biztonságban.

A Libegőnél is hatalmas hiszti

Bár mi felnőttek azért valahogy mégis furán működünk: ha valami jól működik, amellett sem tudunk mindig szó nélkül elmenni. A múltkor a Libegőnél egy kislány szintén hatalmas hisztibe kezdett, és szintén a földhöz vágta magát. Viszont az anyukája teljesen higgadtan kezelte a helyzetet, a kislány egy idő után megnyugodott, és az élet ment tovább.

De nem: a sorban álló felnőttek aprólékosan megbeszélték ezt a szituációt, elemezgették, és különböző megoldási javaslatokat kreáltak ott hirtelen. Félhangosan, hogy az anyuka is hallja. És bár már rég nem volt mit megoldani, ők csak ontották bírálónak szánt megjegyzéseiket. Akkor azért ott magamban hálaimát rebegtem, hiszen milyen szerencse, hogy 10 perc alatt ennyi klassz ötlet születik gyereknevelés terén: ezek szerint nincs itt gond, mindenki tudja mit, miért és hogyan kell tenni.

Csak a többi gyerektelennel kell megtárgyalni a dolgot.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2011.04.09 12:22:44atrazin

    Idősebb agresszív gyereknél bizonyos esetekben beválhat a makarenkói pofon, de az sem a szülőtől. Szülő ne verje, hacsak nem hívő, mert annak vernie kell, mert az meg vagyon írva.

  • 2011.04.09 12:34:36atrazin

    Ha a cél egy markáns vezető kinevelése akkor valóban verni kell.

  • 2011.04.09 12:49:55tundrazuzmo

    atrazin: "Ha vered félni fog tőled, oda a bizalom, az agressziót pedig tovább adja."

    Engedd meg hogy kiröhögjelek. Hahaha.
    18 éves elmúltál-e?
    Tanulod az posztmodern szpichológiát, vagy csak műkedvelő vagy?

    És még egy kérdés: Téged ok nélkül (esetleg részegen) vertek állandóan a szüleid, vagy meg volt magyarázva, hogy miért kapsz néha 1-1 elfenekelést, rosszabb esetben pofont?

  • 2011.04.09 12:59:09penumbra1984

    Van a tágabb környezetemben kisgyerek, egyelőre nem csináltak kedvet a családalapításhoz, sőt... :)
    Manapság nem divat a NEVELÉS. Urambocsá a nevelési célzatú odacsapás. Nem péppé verésre gondolok természetesen, csak a megfelelő időpontban kiosztott meglegyintés vagy fenékre csapás igenis használ. Egy kezemen meg tudnám számolni hányszor ütöttek meg a szüleim, aztán itt vagyok, nem lett belőlem idegroncs, és nem rettegek tőlük. Minden gyerek feszegeti a korlátokat, ezt kell helyes mederbe terelni. Igazából anyám hosszú hegyibeszédei rosszabbak voltak, ha valami hülyeséget csináltam, mintha lekevert volna kettőt, mert előbb megszabadultam volna. :)
    Szóval arra akarok kilyukadni, hogy a mai rengeteg "hiperaktívnak" kikiáltott gyerek egyszerűen csak NEVELETLEN. Láttam, milyen az, amikor vendégségben nem lehet egy csésze teát meginni nyugodtan, mert a háziak gyerekét kell sasolni, mikor akar épp földhözvágni, összetörni valamit. És akkor se szólnak rá, ne adj isten fenekelik el ha épp a laptopot vágta haza. Hónapokkal később megint arra jártam és még mindig ez a földhözvagdosós rettegés ment. Nevelés? Ááá, hiperaktív a gyerek.
    Értem én, hogy gyerekközpontúság, de miért kell hagyni, hogy a gyerekek ilyen kis "vérszívókká" váljanak?
    Olyan helyen dolgozom, ahol gyakran megfordulnak gyerekes anyukák, kb 10%-ának bírja ki nyugodtan a gyereke azt az 5-10 percet, a többi az azonnal birtokba venne és felforgatna mindent több-kevesebb idő alatt.
    Nem hiszem, hogy a gyerekekben van a hiba, hanem az őket NEM NEVELŐ szüleikben.

  • 2011.04.09 13:10:48kávéstej

    "tundrazuzmo:
    4 évesen pedig már nem tudod megfogni, szerintem ne is álmodj róla. Apa kell a gyereknek, egyébként keresztet vethetsz rá. Nem mindig fog őrjöngeni, és földhöz verni magát, a módszerei változnak majd. De MINDIG el fogja érni a célját nálad, és MINDENT kizsarol, amit csak akar."

    De szeretem, hogy a mások gyerekét mindenki ilyen jól meg tudja ítélni. Meg másnak a nevelési módszerét is. Azt meg sem kérdezem, hogy van-e gyereked, mert ha lenne, némi megértés is szorult volna beléd.

    Dackorszakról hallottál-e? 4 évesek viselkedését ismered-e? Tudod, hogy mennyi minden befolyásolja egy ekkora gyerek viselkedését a körülötte állók érzelmeitől kezdve az időjárásig?

    Minden anyuka úgy csinálja, ahogy neki és a gyerekének a legjobb. Van ebben konfliktuskerülés? Persze. De a gyerekneveléshez az is kell. Meg kompromisszumok is.

  • 2011.04.09 13:15:23na__most__akkor

    "vigyétek a Mekibe őket"

    Nóóóórmális vagy?

  • 2011.04.09 13:22:08atrazin

    tundrazuzmo szerintem nem jó dolog személyeskedni, mert hamar kiderülhet, hogy a vitapartnerednek gyereke van már akkor e-mail cím volt amikor te még csak a csattogóslepkét toltad a játszótéren.

  • 2011.04.09 13:23:31tundrazuzmo

    kávéstej: "Dackorszakról hallottál-e?"

    NEM, és nem is érdekel.
    Hagyjál!
    :)

    Az azonban figyelemreméltó, hogy anyukáról és gyerekéről beszélsz, és nem gyerekeiről. Első kézből származó tapasztalat, hogy 4 gyerek esetében egészen máshogyan működik ez a dackorszakosdi. Ha a gyerek látja, hogy nincs tolerálva a dacosság, és ráadásul a többi gyerek is normális körülötte, akkor hamar leszokik róla.

  • 2011.04.09 13:24:13Csokis

    Hú, ide azért tényleg sújjjos orcák írnak! A cikk -szerintem- teljesen rendben van, annak van igaza, aki azt írta, hogy a kommentelők nagy része "az iróniát akkor sem ismerné fel, ha hegedülve körbetáncolná őt".
    A másik viszont az, hogy -két gyerek apjaként- úgy vagyok a gyerek neveléssel, mint a kollégám az öngyilkossággal: Csak attól fogadok el ezügyben tanácsot, aki már túl van legalább egy sikeres próbálkozáson.

  • 2011.04.09 13:28:14Rui Blaaz

    egyik gyerekemet sem vertem, soha.
    lehet, hogy azért, mert nem vagyok primitív fasz?

    méghogy a nevelt gyerek szépen, csendben ül, amíg engedélyt nem kap az ettől eltérő viselkedésre...

    az IDOMÍTÁS kurvára nem NEVELÉS

    de megnyugtat, hogy titeket gyerekkorban vertek - most látszik, hogy tökéletesen rászolgáltatok

  • 2011.04.09 13:40:05kávéstej

    az IDOMÍTÁS kurvára nem NEVELÉS

    Szívemből szóltál. Ez a mai legigazabb.

    A gyerekteleneknek meg tényleg nincs róla fogalma, nem is lehet, nekem sem volt amíg nem volt 2 gyerekem. Ez nem baj, csak akkor nem kell a témában szakérteni.

    Tundrazuzmó, értem én a viccet, meg beleköthetünk az egyes, többes számba, de nekem is van némi tapasztalatom, 2 vehemens, karakteres, akaratos fiú mellett (Nyilas és Skorpió, ha valaki hisz benne egyébként).

    De szerintem a gyereknevelés, a foci és a marketing az, amihez kivétel nélkül mindenki jobban ért annál, aki csinálja. Ugye.

  • 2011.04.09 13:51:02oliv08

    Teljesen igazat adok a cikkírónak, hogy nem akarja, hogy koszos legyen a nadrágja. Legalább némi bűntudat legyen az anyukán, ha már nem tudta úgy ültetni a gyerekét, hogy ne tegyen kárt más öltözékében. Azt hiszem, ha pl. valaki állásinterjúra menne, más gyereke meg kiköpné a ruhájára a kaját, ő sem örülne.

    Kicsit ledöbbentem, hogy 4 éves gyerek még hisztis.

    Aztán: a gyerekek nem egyformák. Vannak olyanok, aki elülnek egy könyvvel egész nap a sarokban, meg vannak akik sakál módjára ordítanak és rendetlenkednek. amikor a nagyobbik fiamnak már fél éve mondom, hogy nem ütjük az asztalt étkezéskor, mondom normálisan, hangosan, ráütök a kezére, és még mindig ezzel bosszant, akkor azt hiszem, kiakadhatok és lekeverhetek neki időnként egyet, hogy végre fogadjon szót. A héten kétszer ki akart futni az úttestre, nem akarja megfogni a kezemet. ebben az ügyben nincs vita, soha nem is volt, de a héten megkattant és úgy gondolta, hisztizik kicsit inkább és nem fogad szót. Na, ilyenkor hegyibeszéd jön, nem szabad, vagy azért rácsaphatok?

  • 2011.04.09 13:52:39levibéjb

    Tundrazuzmo fogadja örökbe balazsmant és verje módszeresen nap mint nap. Mindkettejüknek javára válna.

  • 2011.04.09 13:54:46Csokis

    2011.04.09 13:51:02 oliv08
    "Na, ilyenkor hegyibeszéd jön, nem szabad, vagy azért rácsaphatok?"

    Igen. :o)

  • 2011.04.09 13:57:35antiszociális exlúzer

    hátsó szándék

    "Ezt a hozzáállást viszont, hogy "jajj, minden gyerek szörnyeteg, tönkreteszik a trendi kis cukrászdámat, meg a csini fehér nadrágomat"... Na ezt ne. Szerintem ilyet az ír, aki: 1. lusta és önző ahhoz, hogy gyereket neveljen, 2. olyan baromi ronda vagy hülye, hogy senki sem akarja teherbe ejteni."

    Vagy éppen a kölök neveletlen - erre nem gondoltál?
    Persze egy gyerek nem gép, az elevensége - ami nem rosszaság - fáraszthatja a felnőtteket, de ezért nem illik szólni, hiszen gyerek (és a jövő záloga meg a többi klisé). De: nagy különbség van a szülői hozzáállásban. Nem igaz, hogy egy 2-3 éves gyereknek nem lehet megtanítani, hogy nem ordítunk folyton, és nem rugdalunk sáros lábbal idegen néniket.
    Vagy ha mégis "rosszalkodik" a gyerek, akkor nem az idegenre kell úgy nézni, mint holmi keselyűre, aki kisgyerekeket zabál ebédre, hanem igyekezni lecsillapítani a gyereket. Ez számtalan anyukának sikerül, de ha mégsem, akkor sem mindegy, hogy leszarja, vagy legalább igyekszik csitítani.
    Megjegyzem, gyerekimádó nyugdíjas óvónő nagymamámnak is hasonló a véleménye. Azt mondja, a hisztiző, kiabáló gyereket is le lehet csillapítani kedvességgel és azzal, hogy a maga szintjén elmagyarázzuk neki, hogy miért nem jó, amit csinál. Már egy kétéves is megérti a maga szintjén, hogy illik tekintettel lennünk egymásra.

    Egyébként is nagy különbség van a saját gyereked és másé között. Másétól nehezebben viseled ugyanazt, mint a sajátodtól.

  • 2011.04.09 14:07:20oliv08

    antiszociális exlúzer: nem, a kétéves nem érti meg, mert úgy üvölt, hogy se lát se hall. esetleg ki tudod zökkenteni, de hogy megértse, hogy másra tekintettel kell lenni, azzal vitatkoznék. max. szót fogad, ha azt mondod, hogy nem szabad.
    A szülő felelős a gyerekért, tehát ha pont a legrosszabb korban lévő 2-3 éves kölök ha nem tud viselkedni valahol, akkor eltávolítom.
    de ha valaki szerint mert gyerek, el lehet nézni, hogy rendetlen legyen és nyugodtan tönkreteheti bárki ruháját, mert a gyereknek ehhez joga van, akkor viszem a két kölkömet hozzá törni-zúzni. mert szerintem nekem meg ahhoz van jogom, hogy megvédjem a tulajdonomat, jelen esetben a csini rucit.

  • 2011.04.09 14:10:33ilonkanéni

    A gyerek személyiségfejlődése 6 éves korára kb. 90%-ban készen van. Onnantól már nem sokat tehet egy külsős. Szóval, amíg együtt vagyunk a gyerekkel, addig kell a normákra, szabályokra megtanítani. Mire iskolába kerül, kissé késő lesz.

  • 2011.04.09 14:10:36oliv08

    Egyébként is: miért kellene mindenkinek szülni? ma már lehet választani a korszerű fogamzásgátló módszereknek hála, hogy legyen-e gyerek. Könyörgöm, aki utálja a gyerekeket, az ne szüljön. Mindenkinek jobb lesz így. Akár önzőségből, akár lustaságból, akár azért, mert nem jön össze 10 éve.

  • 2011.04.09 14:14:48Tavikagyló

    @antiszociális exlúzer
    "Másétól nehezebben viseled ugyanazt, mint a sajátodtól."
    Itt mondtad el a legnagyobb igazságot!
    Kedves szülő, ha nyilvános helyre viszed a gyerekedet igyekezz kordában tartani, mert nem mindenki kíváncsi a mutatványaira.

    Meg tudom érteni a cikkírót, hogy amikor egy rég nem látott ismerősével találkozik nem kíváncsi más gyerekének az üvöltésére egy olyan helyen ahol nem kevés pénzt is igyekszik otthagyni, és ez független attól, hogy odahaza a nagymama éppen vigyázz a sajátjaira vagy sem.

    A gyerek fontos ebben nincs vita, de kedved ősanyák próbáljatok kicsit visszagondolni azokra az időre amikor még nektek sem volt... Miért kell a babakocsit szinte kivétel nélkül mindig a járda közepén tolni? És ha már ott tolod, miért nem tolod valamelyik oldalra amikor megállsz, hogy elővegyél egy zsebkendőt? Miért képzeled, hogy mindenhol és mindenkinek hozzád kell alkalmazkodnia mert te gyerekkel vagy?

  • 2011.04.09 14:15:11vuvuvu2

    az biztos használna az ügynek, ha a következetes szülőket nem szólnák meg a pláza/meki/kertv háromszögben élő masszába tartozó egyedek. ld. normafás eset. sokkal nehezebb a következetes szülők dolga néhány generációval ezelőtt. óvodásként hisztiztem a buszon hogy leülhessek, mire egy néni átadta a helyet. anyukám naná hogy nem engedte hogy a hisztis kölyke leülhessen. és mégis normális felnőtt lett belőlem, aki átadja a helyét másoknak. a szüleim arra neveltek, hogy másokra is gondoljak, ne csak önmagamra. (ennek persze csak egy része volt az említett tréning, hogy hisztivel ne zsaroljak ki semmit.) ma nézz körül, hány ember nemcsak hogy nem adja át a helyét még kismamáknak sem, hanem úgy ül a buszon szétterpesztett lábakkal, hogy nem tudsz normálisan megállni és kapaszkodni mellette. ez mind annak az eredménye, hogy a kölykök mindent megkapnak és nem tanulják meg, hogy időnként korlátozni kell az igényeket. mert másoknak is vannak igényei, sőt jogai is amelyeket önző módon nem korlátozhatok.

  • 2011.04.09 14:24:29Los Alamuszi

    Kivételesen nem rossz divány cikk.
    Csak el kéne olvasni rendesen: szépen bemutatja a két pólust: akik egyáltalán rá nem szólnának a gyerekre és azokra, akik a legnormálisabb gyerekreakció láttán is tanácsokat osztogatnak és kritizálnak.
    És tessék már megkülönböztetni a neveletlen gyereket (metrón ülésre felállás, Decathlonban a többi emberre való tekintet nélküli száguldozás stb.) és a normális gyermeki reakciót, pl. egy hisztit, amibe a legjobban nevelt gyerek is beleesik, és aki ilyenkor beszól a reagáló, gyereket kezelni próbáló szülőnek, legalább akkora tahó, mint az, aki kontroll nélkül hagyja tombolni a gyerekét mondjuk egy wellnessben v. étteremben, mert ő pihen...

  • 2011.04.09 14:25:50Los Alamuszi

    Mert manapság igenis vannak, akik előszeretettel hivatkoznak arra étteremben, szállodában, cukrászdában, hogy ő is pihen, én meg kötelese vagyok elviselni, hogy a gyereke az ő pihenése közben tombol. Vagy a Decathlon is jó példa: gyermekbarát áruház, tök jó, legalább a gyerekek sem unatkoznak. De szerintem ez nem azt jelenti, hogy felügyelet nélkül száguldozhat a rollerrel. A játszótéren is rajta tartom a szemem a gyerekemen! És nem csak azért, hogy mások is tudjanak vásárolni, hanem mert mondjuk szabadjára engedni egy áruházban a gyereket RÁ NÉZVE is VESZÉLYES lehet.
    Ugyanez a kategória a metró: a gyereknek meg kell tanulnia, hogy ha emberek közt van, nem rugdosódik, nem áll az ülésre stb.

    A másik oldal a teljesen normális gyermeki viselkedés, pl. egy hisztiroham, ami a legjólneveltebb gyereket is elkaphatja.
    Ilyenkor ugyanakkora neveletlenség beszólni a REAGÁLÓ, TENNI AKARÓ szülőnek, mint hagyni a gyereket tombolni egy étteremben.

    Nyilván mindenkinek más a tolerancia határa: akinek esetleg nincs gyereke, és nem is szereti a gyerekeket akár attól is ideges lesz, hogy a cukrászdában leül mellé egy háromgyerekes anyuka, és a gyerek csámcsog vagy szürcsöli az üdítőt.

    Akinek van gyereke, elvisel többet is, de ettől még van határ, amit a közösségi helyeken a gyerekkel be kell tartatnia a szülőnek.
    Egyébként sok olyan ismerősöm van, akik, ha meg tudnak szökni egy szállodába egy hétvégére kettesben, akkor olyan helyre mennek, ahová nem mehet kisgyerek.
    Mert sajnos, ahogy itt, a kommentelők közt is írta valaki, olyan nincs, hogy a szülő pihen, ezért a gyerek azt csinál, amit csak akar. Még egy gyerekbarát szállodában sem. Ott max. SEGÍTENEK neki lekötni, elfoglalni a gyereket.

  • 2011.04.09 14:30:42Jud.

    Nem hiszem, hogy provokáció a cikk, aki annak szánja, azzal bajok vannak. (Valszeg a gyerekek tönketették az idegeit:D)
    Szóval én egyetértek a témával. Fel kell előre készíteni a gyereket: ha rosszalkodnak, akkor azonnal indulás és nem lesz több mignon.
    Ahova muszáj menni, pl. buszon utazni, ott is előre meg lehet beszélni a dolgokat. Igenis teret kell adni a tombolásnak, a rosszalkodásnak, de ezek erre kijelölt helyen legyenek.

  • 2011.04.09 14:37:50antiszociális exlúzer

    oliv08

    Unokatestvéremnek van két kisgyereke, az elsőt kisbabakora óta sokszor látom, hároméves lesz. Végtelen odafigyeléssel sikerült egy nyugodt, kedves kisgyereket nevelni belőle.
    Amikor náluk voltam, előfordult, hogy kétségbeesetten sírni kezdett (elejtett valami finomságot, amit kapott), mire az apja az ölébe vette és pár perc alatt lecsitította.
    Biztosan nem lesz belőle olyan gyerek, mint egy ismerősömé, aki ötévesen azt ordította a nagyanyjára, hogy "fogd be a pofád", mert az telefonált és nem őrá figyelt.

  • 2011.04.09 14:42:39stellaz1

    hajah

    ilyen cikkeket ír az, aki gyerekkorában egy élhetetlen kis görcs volt....

    ...majd felnőtként továbbra is egy élhetetlen kis görcs, akinek a kis cukiban vett nyugalom az etalon :)

  • 2011.04.09 14:45:33oliv08

    Szerintem teljesen más dolog megvigasztalni a leesett süti vagy mittudoménmi miatt a gyereket, és más, mikor mondjuk azért áll neki tombolni, mert nem arra mész az utcán, amerre ő akarja. Egyébként az én gyerekem is irtó jólnevelt tud lenni, ha idegen helyen vagyunk vagy van nálunk valaki.
    Az ötéves, akit írtál, az tényleg a borzalom kategória.

  • 2011.04.09 14:47:49oliv08

    stellaz1: ha te pl. elmész egy étterembe, mert mondjuk ünnepelsz valamit a pároddal kettesben, és a szomszéd asztaltól a gyerekek nekiállnak futkározni meg esetleg az asztalod alá mászkálni, te élhetetlen görcs vagy?

  • 2011.04.09 14:56:02ilonkanéni

    stellaz1: lehet, hogy a te gyereked rollerezik az üzletben, miközben a "barinőiddel" földkerülő ruhát választotok magatoknak, mert jajdetrendik vagyunk?

  • 2011.04.09 15:01:19kávéstej

    Alikam
    Akkor mivel nem értetted meg / nem olvastad el, mit írtam gy.k. még egyszer, hátha más szavakkal könnyebben megy: minden anya jobban ismeri a saját gyerekét másnál. Nekem van 2, + egy keresztlányom, mindháromnál más taktika válik be.
    És ezért nem érdemes más gyerekénél szakérteni, ja bocs, véleményezni, mert nem ismered a gyereket, és nem tudod, hogy mi az, amit a szülei már kipróbáltak nála, mivel tudnak rá hatni, mivel nem.
    Tudniillik, bár gyerekek, és vannak hasonló viselkedésmintáik, ők sem egyformák.

    És nem, nem vagyok sztár (nem is értem, ez hogy jön ide, asszem nem is adtam még gyereknevelési tanácsot a kommentjeimbem), mindösszesen azt állítom, hogy több tapasztalatom van annál, mint aki mások gyerekét látja napi / heti x percben.

    Akinek van gyereke, az tudja, hogy igenis nagy különbség, hogy valakinek van-e saját, mert látni magad körül példákat, vagy akár tanítani, óvónősködni más, mint amikor a saját bőrödön megéled. Összehasonlíthatatlan.

    Azt sem értem, hogy min vitatkozunk pontosan? Nem állítottam, hogy nem kell nevelni. Persze, hogy kell, ez olyan alaptétel, amit nem is lehet vitatni.

    Nekem tényleg csak azzal van a bajom, hogy az utcán egy pillanatképet látunk egy család életéből, és ez alapján vonunk le következtetéseket? Ítélkezni mindig könnyű, de a motivációkat nem ismerjük mögötte, így nem is szólhatunk bele.

  • 2011.04.09 15:06:28Los Alamuszi

    oliv08:
    pont ez az: nem a ló két oldalán kellene lovagolni.
    Én is úgy érzem, manapság sok az olyan gyerek, akinek mindent hagynak a szülei, aki aztán majd felnőttként is képtelen lesz normálisan a másik ember mellett élni, mert neki mindent szabad.

    Persze, hogy a gyerek, még a jólnevelt is, biológiai adottságok miatt jelentős zajkeltő forrás és alkalmas a nyugalom megzavarására :-)))
    De ezt egy normális felnőtt, akit GYEREKKORÁBAN jól szocializáltak és neveltek, elnézi, és nem húzza fel magát rajta, hanem alkalmazkodik és együtt él vele ;-)))
    Az ugyanilyen felnőtt pedig igenis rászól a gyerekére, mert a gyerek érdeke is, hogy megtanulja a nagy, együttélési társasjáték szabályait.
    Csak erre mondtam, hogy kőbe vésett határvonal nincs, mert azért mindenkinek más a toleranciaszintje.
    Én pl. morcos tudok lenni, amikor a strandon a szunyókálásból a szomszéd gyerekek csataüvöltése ébreszt, de nem a gyerekre, és nem a szüleikre haragszom, hiszen nekik meg joguk van játszani a strandon.
    Ugyanakkor igenis szólok, ha nem egy sima indiánosdiból vagy fociból származó hangzavar ébreszt, hanem mondjuk az, hogy negyedjére rohannak át rajtam, mintha ott sem lennék.
    Ahogy írod: én sem tudom, hogy akik itt most fel vannak háborodva, hogy a gyereknek igenis mindent lehet, semmiért nem kell rájuk szólni, az mit szól akkor, amikor mondjuk egy bevásárlóközpont parkolójában egy csapat, felügyelet nélküli bevásárlókocsival rohangáló gyerek simán végighúzza az Ő autójának az oldalát, mert jaj, hát véletlen nem tudta megállítani a kis huncut.... ;-)

  • 2011.04.09 15:14:48rena55

    Zárólejben mondanám, tundrazuzmó felvetésére: van a gyerekemnek apja, nem lombikban dobattam össze, de annyit van itthon, hogy inkább nincs is, ha meg igen, akkor nem neveli a gyereket. Én k.vára igyekszem rendes gyereket nevelni belőle és nincs 1 perc nyugtom sem, mert mindig figyelnem kell. Zárójel bezárva.

    Úgy látom, tényleg elbeszélgetünk néha egymás mellett. Minden gyerek már és más! Az is más, ha megvígasztalom , mert leejtett valamit, mint ha azért ordít, mert éppen olyanja van, az akaratát érvényesítené.
    Példának okáért az én gyerekemet fikarcnyit sem hatja meg, ha rásuhintok, az viszont igen, ha számára kedves program hopp, véget ér, mert szóltam 1x,2x,3x, aztán ráhúztam a kabátját és távoztunk. Ekkor még idegből nyom 10 perc sikítást menet közben és legközelebb elég mondjuk 2x szólnom, mert tudja, hogy távozunk. De ezt végig kell csinálnom! Annyiszor, de annyiszor szóltak meg, hogy az hihetetlen. De rá nem hagyom - épp a fentiek miatt -, emberekhez, helyzetekhez pedig szoknia kell.
    Taníthatók, csak épp mindegyik másképpen. Itt sajnos nincsenek aranyigazságok, de ha bárkinek van ilyenről tudomása, szóljon, én is akarom tudni!!:-)

  • 2011.04.09 15:25:49kávéstej

    rena55: ez nálunk is így működött, a falra másztam, hogy tudja, hogy ennek mi lesz a vége, de ugyanúgy végig futjuk a kötelező köröket, és aztán egyre kevesebb kört futottunk...
    És rám is néztek úgy, mint egy bűnözőre, és aztán az is elmúlott.
    És van, aki ezt hírből sem ismeri...
    Ez van.
    Maximális egyetértek, hogy nem szabad ráhagyni. Kitartás :))

  • 2011.04.09 16:18:55tundrazuzmo

    rena55: "Zárólejben mondanám, tundrazuzmó felvetésére: van a gyerekemnek apja, nem lombikban dobattam össze, de annyit van itthon, hogy inkább nincs is, ha meg igen, akkor nem neveli a gyereket. Én k.vára igyekszem rendes gyereket nevelni belőle és nincs 1 perc nyugtom sem, mert mindig figyelnem kell. Zárójel bezárva."

    Most nem fogom azt mondani, hogy "ugye megmondtam", mert az nem old meg semmit. Együttérzek, bár én nem tudnék egy ilyen szitut kezelni. Talán annyit érdemes volna megtenni, hogy a gyerek érdekében felvetni az apának ezt a kérdést. Ha néha otthon van, akkor sem a gyerekneveléssel kellene indítani, hanem azzal, hogy minőségi időt tölt együtt a gyerekkel. Utána lehet nevelni. Ha a valóvilág előtt ül, és a gyereket leszarja, akkor ez egy fájdalmas küzdelem lesz. Kezdjük a szombatokkal, nem hiszem, hogy minden nap dolgoznia kell mindig.

    "Itt sajnos nincsenek aranyigazságok, de ha bárkinek van ilyenről tudomása, szóljon, én is akarom tudni!!:-)"

    Van tudomásom ilyenről. A gyerek nem csak arról szól, hogy megcsinálod - ezzel lehetne apunál indítani. Házasok vagytok? Vállalt valami felelősséget, kötelezettséget, vagy csak becsusszant a gyerek?
    Ha ő is akarta a csemetét, akkor viszont vésse az agyába, hogy feladata is van vele, nem elég, ha dolgozik, és hozza haza a pénzt.

  • 2011.04.09 16:58:38summarygloss

    Kedves posztíró,

    szívből kívánom, hogy nagyobb örömöd, mint a mosóporod válogatása, ne legyen. Mivel ilyen szar a hozzáállásod a gyerekekhez, az átkom valószínűleg meg is fogan. :-D Wehehehehehehe.

  • 2011.04.09 20:06:01oliv08

    Alikam: pontosan! mivel az utca népének semmi köze ahhoz, ki hogy neveli a gyerekét, ne is szóljon bele. De ha a te személyes holmidat rongálja, az nem ez a kategória.
    Ó, már az a kivétel, ha valaki normálisan sétáltat kutyát, nem póráz nélkül vagy biciklivel!! Szájkosarat évek óta nem láttam kutyán.

  • 2011.04.09 20:28:50Martian

    "Manapság nem divat a NEVELÉS. Urambocsá a nevelési célzatú odacsapás. Nem péppé verésre gondolok természetesen, csak a megfelelő időpontban kiosztott meglegyintés vagy fenékre csapás igenis használ."

    Nem igazán szükséges megütni a gyereket, ha nagyon üvölt és nem unja meg, még mindig megteheted, hogy hozzáérés nélkül, de az arcától 2 centire te is leüvöltöd örmesteri hangon... megtettem már ezt úgy, hogy közben az előtte számba vett paradicsomlé folyt ki a szám szélén, hogy nyomatékosabb legyen... a gyerkőc fel is adta, mert nagyon szokatlan volt neki a helyzet. :)

  • 2011.04.09 21:46:36oliv08

    Martian: és ez mindig működik? És utcán?

  • 2011.04.09 22:48:59antiszociális exlúzer

    oliv08

    Igazad van, nem lehet mindig csitítani a gyereket. De vannak olyan esetek, amikor nyilvánvalóan azért hisztizik a gyerek nonstop, mert nem nevelik sehogy (ld. az említett ötéves gyereket), és még ők vannak vérig sértve, ha ez valakit zavar.

  • 2011.04.10 11:20:08sony

    Azt nem értem, hogy akkor a posztíró egy 6 személyes asztalhoz ült e a barátnőjével romantikázni? Ha én nem akarok asztaltársakat, a lehető legkisebb asztalhoz ülök le másodmagammal, ha nincs ilyen hely, máshova megyünk, vagy lélekben felkészülünk arra, hogy nem tudunk végig kettesben lenni. Ebben a helyzetben valószínűleg a lehető legjobban nevelt gyerekek is irritálták volna a posztírót, őszintén szólva azt sem éreztem hitelesnek, hogy a nagyobb gyerek folyamatosan tömte magába a sütiket, mert valószínűleg egy három gyerekes család nem vesz személyenként több süteményt, és a posztíró is később azt a kérdést teszi fel: azt a _4_ sütit miért nem a boltban vették?
    Ami még túl kereknek tűnik, az hogy ugyanebben a gatyában találkozott a metrón egy neveletlen gyerekkel.
    Mindebből arra gondolok, hogy ez az egész történet meg sem történt, csak valaki városi legendákból összegyúrt egy vitaindító posztot.

  • 2011.04.10 18:47:33Puszpanya

    Mikor még nem volt gyerekem, nagyon idegesítettek a gyerekek. Mióta van, idegesítenek a hülye gyerektelenek. :D Evvan.

  • 2011.04.10 21:05:31Pelikan

    Lefty-nel a pont... A kommentek tobbsege szintugy...

  • 2011.04.11 00:26:42Borcsika

    Korábban, ha a gyerekem levert egy hisztit, és elkezdtek tanácsokat osztogatni, valamint sajnálni szegény gyereket, hogy nem hagyom, hogy örjöngjön, odaszóltam a békésen üldögélő néniknek, és bácsiknak, hogy CSERÉLJÜNK! Én leülök sütikézni a cukrászda padjára, ők meg csititsák le a gyereket, és küzdjenek vele naponta. Nekem NE adjon senki nevelési tanácsot, se rokon, se ismerős, és főleg ne egy ismeretlen.
    Tavaly nyáron, a nyaralás alatt, külföldön (hol máshol), a fiam leesett a lépcsőn, és elegánsan koppant a feje is. Megijedtem, mert féltettem őt, ráadásul a balkánon fogalmam sincs, hogy milyen az orvosi ellátás, és biztosan akadtak volna nyelvi neházságek is. Mindez azalatt pörgött végig az agyamban, amig vigasztaltam őt. Erre megszólal a nagyokos, és gyermektelen sógorom: nem kell nagy ügyet csinálni belőle. Fiú gyerek. NORMÁLIS????

  • 2011.04.11 00:49:30Borcsika

    Végigolvastam a kommenteket. Én megértem, ha valakit idegesitenek a gyerekek, mert vannak valóban olyanok, akik nehezen kezelhetők. Minden gyerek más, mint ahogy minden önmagát felnőttnek érző ember is más. Éppen ezért, nem ártana tolerálni a gyermekeket, mert ők is tolerálják a felnőttek hülyeségeit. Kérdezem: ki az intelligensebb???
    Gondolja mindenki végig, amikor egy egész napos munka után kimegy a szabadba, és elmegy a haverjaival sörözni, akkor hogyan viselkedik? Olyankor miért nem megy oda az anyukája, és vágja pofán: kisfiam már megint káromkodtál, és fújd ki az orrodat! Mellesleg, ha nem visszük 1x 1x a gyerekeket emberek közé, akkor antiszociális bunkók lesznek.
    X ember kikapcsolódni megy a strandra, vagy a Libegőhöz. Y ember is hasonló célzattal megy ugyan oda, és visz a gyerekét is. Mert neki is jár, és mert joga van hozzá. És Y ember nem szól rá X-re, amikor a kóla megivása után hatalmasat böffent, ezzel remek példát mutatva a felnövekvő nemzedéknek.
    Érdemes ezeken a dolgokon pro és kontra elgondolkodni.

  • 2011.04.11 12:52:22Farkasokkal táncoló

    Strand, park, pláza, üzletek, fagyizó, mekdönci - és még egy rakás hely - olyan, ahol a gyerekek megszokottak.
    Opera, gyertyafényes étterem, drága cukrászda, teázó, könyvtár olvasóterme - és még számos más hely - pedig olyan, hogy ott a gyerekek idegesítők.

    Mindenki tudja, hogy a gyerekei mennyire fegyelmezhetők vagy fékentarthatók. Ha nehezen, akkor lehetőleg ne vigye ilyen helyekre.

    Tudomásul kell venni, hogy anyuci drága kincsei nem mindenki számára ugyanolyan kis édik. És ezen nem megsértődni.

  • 2011.04.11 14:34:55maim

    Neveléspárti vagyok,de mostmár sokmindent lazábban
    kezelnék,mint 7 év alatt a kisfiammal,aki igen jó gyerek.Rengeteg energia fekszik benne,sok idegeskedés.Túlságosan adtam a környezet véleményére és ezért sok szorongást én építettem bele,míg más gyerekek gátlástalanabbak voltak és
    az óvodában a főnök-szolga játékban ő volt a szolga.Ha újra kezdhetném nem fegyelmezném/szóban/
    annyira,nem mintha az nem lenne helyes,hanem a farkastörvények miatt lehetne egy kicsit gátlástalanabb.

  • 2011.04.15 09:58:29amariejade

    Borcsika

    "Gondolja mindenki végig, amikor egy egész napos munka után kimegy a szabadba, és elmegy a haverjaival sörözni, akkor hogyan viselkedik?"

    Nyilván biztos, hogy ordít, kötekedik és végighányja a plasztert.

    A legritkább esetben zavaró egy sörözgetve beszélgető társaság, ha valakit ennyi is irritál, az menjen remetének a Bakonyba. Az eszeveszett őrültként ordító gyerek annál inkább idegesítő. Ti., hogy mindenki értse, a viselkedni nem tudó, magának mindent megengedő gyerek.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta