Johanna terhesnaplója - Vannak ujjai! Frankón, láttuk!

Zanza!

Johanna végre fel tudta dobni a családját: elárulta nekik, hogy gyereket várnak. Ováció volt rendesen, most már csak attól fél, hogy mit tesznek majd vele a hormonok. Terhesnapló, 4. rész.

Ma voltunk 12 hetes ultrahangon. Vannak ujjai is. Frankón. Láttuk. Nem tudom, hogy Robi meghatódott-e, mikor meghallottuk a szívhangját (ugye ez már egy egész korrekt kis ultrahang készülék volt, és hangot is tudott), de nekem azért elpárásodott a tekintetem, pedig nem vagyok egy érzelgős fajta. Felvették dvd-re háromezer pénzért. Gyúrnom kell lélekre, mert az nem lehet, hogy majd még a végén be is bőgök, és pocaklakónak szólítom a sarjamat, vagy ami még rosszabb, manócskának... Először amúgy a patológiára mentünk, mert rosszul emlékeztem az emeletre.

Folyamatosan dilemmáim vannak egyébként, hogy mit ehetek és mit nem. Lehet-e csípőset enni például, vagy ihatok-e zöld teát? Legutóbb a citromfűvel (majdnem mindegyik gyümiteámban van) kapcsolatban volt ugyanez a kérdés. Mert valahol azt írták, hogy tilos, valahol pedig azt, hogy szabad. Kinek higgyek?

És képzeljétek, van már terhes farmerem. Bizony.
Volt családi vacsora, ugye azt terveztük, hogy ekkor mondjuk el nekik. Nagyon jól sikerült, mentünk anyumékhoz, aztán kajálás, utána mondtuk, hogy van még egy kis meglepetésünk úgy mindenkinek. Betettük a dvd-t, zene alatt futottak rólunk, rólam, a fiúmról fotók, senki sem sejtett semmit, aztán apró hatásszünet, és megjelent az ultrahangos felvétel. Eltartott pár másodpercig, míg leesett mindenkinek, miről van szó, aztán az anyám és a nővérem is elkezdtek zokogni. Aztán mindenki körbecsókolt engem, és baromi hihetetlennek tartották, hogy ennyi ideig tudtam titkolni. Nagyon durva ováció volt. Szóval jól sikerült, plusz poén, hogy kiderült, amit mondjuk sejtettem kezdettől fogva, hogy Robi öccsének a barátnője is terhes (5 hetes, még nagy titok egy darabig). Hát így zajlott.
Nagyon örült mindenki, tényleg, aztán anyám terjesztette az igét a család nagyobb körében is, és persze mindenki sírva hívott fel. Nem gondoltam volna, hogy ennyi embert megríkatok aznap.

Johanna

Blogmustra