SZÜLŐSÉG

Szívben fogant - várni. Nem 9 hónapot. Annál sokkal többet is.

2011. március 8., kedd 07:50

Sorozatunk előző részében Jázmin útját olvashattátok az örökbeadásig, ezúttal pedig azt boncolgatjuk, vajon mit is jelent a másik oldal: a babára várakozóé.

TSD7483

Amikor két évvel ezelőtt megkaptuk a határozatot, gyertyafényes vacsorával ünnepeltünk. Úgy gondoltuk, most már sínen vagyunk, nemsokára családos szülőkké válunk. Elképzelhetetlennek tartottuk, hogy ez a két év úgy telik el, hogy mire lejár a határozatunk, nem érkezik meg a várva várt gyerek. Pedig úgy telt el. Hosszabbítani egy évre lehet. Most nem volt gyertyafényes vacsora, megelégedtünk egy szelet párizsis kenyérrel is, nem bonyolítottuk túl a dolgot. Viszont most is abban a hitben élünk, hogy az ki van zárva, hogy megint eltelik egy év, mire gyermeket kapunk. Pedig ez is benne van a pakliban.

- Eleinte azt hittem, csak mi vagyunk ilyen szerencsétlenek, csak nálunk nem halad a sor, csak a mi megyénkben nem születnek örökbeadható gyerekek. Még az is felmerült bennem, hogy az ügyintézők bénázzák el a dolgot, de nem hinném, velünk mindig nagyon készségesek - mesélte Réka, akivel egy fórumon barátkoztunk össze. Hasonló cipőben jártunk. - Igaz, vannak olyan blogok, amelyben azt állítják, a kedvenc gyerekek aktája valahogy mindig a sor legaljára csúszik, hiszen a gondozók elsősorban a nehezen kezelhető gyerekeken szeretnének túladni. A kis kedvencek meg maradnak az intézetben, pechükre és a szülők pechére. Azért már háromszor is jött a várva várt telefon. Mind összetört. Az egyikben egy súlyosan beteg kislányt ajánlottak annak ellenére, hogy a határozatunkban egészséges vagy ,,korrigálható" betegségű gyermek szerepelt. Mi itt allergiára, asztmára, szemüvegességre gondoltunk, ehhez képest mást kaptunk. A kislánnyal végül találkoztunk is, hátha. Mondták, hogy kicsit le van maradva a fejlődésben, de erre nem számítottunk. Tíz hónapos létére még nem fordult meg, nem ült, nem tudott kúszni-mászni sem, csak feküdt a hátán. Ez még nem lett volna baj, hiszen úgy gondoltuk, gyógytornával majd javítunk a helyzeten, de a kislány szemében semmi értelem nem csillant. Így inkább lemondtunk róla. A második kiajánlás hasonló traumával ért véget: itt az anyukának volt olyan kezeletlen betegsége, ami súlyos fizikai és értelmi tüneteket okozhatott. Már nem is találkoztunk a kisfiúval. Igaz, mi akartunk volna, szerettük volna kikérni a papírjait, hogy megmutassuk orvosoknak, mi a véleményük, korrigálható-e a betegség, de személyiségi okokra hivatkozva nem engedték. A mai napig sokat jut eszembe az a négyéves srác, ha láthattuk volna egymást, lehet, hogy tudtuk, éreztük volna, hogy minden nehézség ellenére minket egymásnak rendeltek. Harmadszor egy béna kisfiút ajánlottak.

Kimondani a nemet elképzelhetetlenül nehéz. Hiszen mi is döntöttünk két gyermek sorsáról. És nagyon nehéz nem elcsábulni, nem azt mondani, hogy már annyit vártunk, mindegy, hogy ki jön, csak jöjjön, majd lesz valahogy. Nem lesz, mert ha nem tudjuk szívből elfogadni a gyereket, ő sem fogad minket őszintén. S hogy miért ajánlották ki nekünk ezeket a kicsiket? Mert bizonyos számú kiajánlásnak meg kell lennie ahhoz, hogy végül külföldre örökbeadhassák őket.
Amikor elmeséltem a sikertelen kísérleteket egy távoli rokonnak, rám támadt. Órákig hallgattuk, hogy annak oka van, ha egy családhoz nem akar gyermek menni, ezek szerint meg sem érdemeljük, és ha már örökbefogadással akarjuk kicselezni a sorsot, fogadjuk el azt az ajánlatot, amit kínálnak. Ha beteg a gyerek, beteg, a vér szerintinél sem garantálja senki, hogy az makkegészséges lesz.

Ez utóbbiban egyetértek, azt sem ígérheti meg nekem senki, hogy nem üt el egy autó és kényszerülök életem végéig tolószékbe. Mi nem is azt mondtuk, hogy kizárólag újszülött, szőke, kék szemű, 180-as IQ-jú gyereket fogadunk, csak azt, hogy kisebb betegséget tartunk elfogadhatónak. Az örökbefogadás alapja ugyanis az elfogadás, ami nem is annyira egyszerű, főleg abban a társadalomban nem, ahol élünk. Mert manapság az, aki örökbefogad, csodabogár, de nem baj.

Mi mindenesetre várunk. Várunk az igazira, a mi gyermekünkre.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2011.03.08 08:07:10marketingmunkás

    Nem akarlak utólag sokkolni, de hogy értelem csillog-e a szemében - hát 10 hósan még a napjától is függ, tényleg. meg hogy mennyire ismered. más azt mondta a babámról 6 hetesen, hogy bambula, de én tudtam, hogy ilyenkor max zöldségszintnél épp egy fokkal vannak feljebb, és hogy már mennyi mindent tud... és kire mosolyogjon? van, aki 10 hóig hurcolta, dadusgatta, beszélt hozzá folyamatosan? de gondolom nem adnak 1 órát, hogy foglalkozzatok vele, annyi alatt lehet, kiderül több is.

  • 2011.03.08 08:33:42plasztikcsirke

    Megértem, ha a szülők válogatósak. Ha már saját nem lehet, legalább az örökbefogadott gyerek legyen egészséges, értelmes. Így legalább örömük telik benne és talán enyhíti a fájdalmat, hogy vér szerinti nem lehet.
    Meg hát a fene se akarná olyan anya gyerekét nevelni, aki végigcigizte/drogozta/itta a terhességét, meg a gyereket is ki tudja, hol szedte össze.

  • 2011.03.08 08:37:40Puszpanya

    Megértem a leendő szülők kívánságát. Ha nem muszáj (nem saját gyerek), nem biztos h bevállalnék egy nagyobb fokú fogyatékossággal járó beteg gyereket. (Bár igen nehéz meghúzni a vonalat, szerintem)
    A 10 hónapost meg megmutattam volna egy fejlesztőnek, h ő döntse el, h csak ingerszegény környezetben tartották-e, vagy tényleg nagy a gond.

  • 2011.03.08 10:21:53fumerin

    Sajnos a hospitalizáció tünetek az idő előrehaladtával csak rosszabbodnak és nagyon nehéz feladatot adnak a szülőknek.
    Fél éves korig, ha nem kerül családba a gyermek, hatalmas lemaradásban lesz a kortársaival szemben.
    Nem is hiszem, hogy külső segítség (pszichológus, fejlesztők) sikerül nekik behozni a lemaradásukat, még a legnagyobb szeretet mellett sem.

  • 2011.03.08 10:22:42fumerin

    segítség nélkül...ez kimaradt.

  • 2011.03.08 10:34:03Peredhil

    "A vér szerintinél sem garantálja senki, hogy makkegészséges lesz..." Így van.
    De aki az örökbefogadás szándékáig eljutott, az már – gondolom – sok szenvedésen, lemondáson, fájdalmon és csalódáson van túl. Éppen eléggé megfizette a sorsnak a maga adóját. És ha (mondjuk a mérleg másik serpenyőjében legalább annyi van), hogy választhat, hát akkor választhasson...
    Tökéletesen megértem a leendő szülőket.

  • 2011.03.08 11:12:23kamillatea

    Szemuvegesseg mint betegseg, haaaaat... "bena"???? gyerek??? ilyen hozzaallassal - sok szerencset nektek.

  • 2011.03.08 11:25:31Noé88

    Én is megértem a leendő szülőket. És kívánom nekik, hogy minél hamarabb sikerüljön megtalálni azt a kis gyerkőcöt, akivel hármasban boldog családot alapíthatnak!

  • 2011.03.08 13:10:28kitike

    Nem tudom, bennem meglenne-e a képesség, egy olyan nyitott lelkiállapot, hogy örökbe fogadjak egy gyermeket. Nem tudom, bennük megvan-e, ezt ők tudják. Én csak úgy tudom elképzelni, ahogy a filmekben van (az ÁRvák hercegét láttátok? olyan bőgős lélek kimosós film, gyönyörű!); szóval úgy, hogy meglátom és érzem, hogy ő az enyém, és én, mi az övé.

  • 2011.03.08 13:40:36phoboss

    Én is tökéletesen megértem az örökbefogadó szülőket. Ha ők egészséges vagy korrigálható betegségben szenvedő gyereket szeretnének (bár a szemüvegességet nem nevezném annak), az abszolút érthető (ja és nála sem garantálja semmi, hogy soha nem lesz semmi baja, gondolom, ezzel tisztában vannak az örökbefogadó szülők is). Ha saját gyerekük nem lehet, az örökbefogadási procedúra hosszú folyamatában legalább egy ennyi választási lehetőség engedtessék meg nekik. A távoli rokon meg elmehet a fenébe a hülyeségeivel.

  • 2011.03.08 13:54:32plasztikcsirke

    Na meg amit még a szülők nem említettek, hogy cigányt sem akarnak:))Azt már 3 hónap után kapnának.

  • 2011.03.08 13:55:19marketingmunkás

    kitike, most, hogy már van 2, inkább tudnám elképzelni, mint előtte. mindet ártatlannak látom és a lehetőségek tárházának, nem tudom elmondani jobban.

  • 2011.03.08 14:17:56fumerin

    kitike: Lehet, hogy nem vagy még anya!
    Én simán és feltétel nélküli szeretettel lennék képes örökbe fogadni!

    A betegségek súlya, mértéke azért figyelemre méltó dolog ilyen esetben.
    Bár úgy érzem, hogy az összes nevelőintézetből adoptált gyermeknek vannak sérülései, ha nem a mozgáskészségben, nem a beszédkészségben...sorolhatnám, de bizonyosan lelkileg nem egészségesek, máshogy működnek a normál, családba született társaiknál.
    Egyszer kerültem ilyen helyre (szakmai tapasztalatok szerzése) és állíthatom, hogy mentálisan, lelkileg mindegyik gyermek máshogy viselkedett, mint ahogy azt életkoruk szerint kellett volna.
    Úgy érzem, hogy saját magam lelkét védve többször nem is áll szándékomba szembe nézni a problémával, mert egy anyai lelket igen csak megterhel egy röpke óra is közöttük.
    A szélsőségeket sikerült meglátnom, amit ugye nőként nem egyszerű feldolgozni.
    Az egyik véglet az volt, aki akkora közönyt mutatott a világ felé, mint egy 80 éves nénike, akinek már a demencia mértékét valami más, agyi betegség felkétszerezte (és tudom, hogy ez a súlyosabb változat) és volt olyan is (nekem ez fájt a legjobban), aki minden alkalmat meg akart ragadni arra, hogy ha mást nem is, csak egy pici mosolyt, egy jó szót, egy buksisimit kaphasson.

    Örökbefogadás...talán az egyik legszentebb és legelhivatottabb küldetése az embernek, mert nem saját produktumát (bocs csúnya szó) képes "isteníteni", hanem befogad egy külső személyt és őt kezdi el imádni.
    Én csak azt tudom mondani minden nevelőszülőnek, hogy emelem előttük a kalapomat (persze, ha ténylegesen szülőként viselkednek) !!!

  • 2011.03.08 16:04:02Peredhil

    plasztikcsirke: És...?

  • 2011.03.08 16:09:26plasztikcsirke

    peredhil

    Mit és?

  • 2011.03.08 16:24:27penelope garcia

    Egy kicsit bizonyítvány-magyarázat felhangja van ennek a szövegnek.
    Nekünk vagy magadnak bizonygatod, hogy helyesen döntöttél ezekben az esetekben?
    (A rokonod nyilván negyven körüli nő, aki hirtelen ezoterikusan megvilágosodott, aura-lát, ingázik és Coelho-idézetekkel tapétáz. Nem kell komolyan venni.)

  • 2011.03.08 19:36:45Andante Nikol

    Én még kutyát sem tudok úgy válogatni, mint ti a gyereket.

  • 2011.03.08 20:24:34tris

    szegény kicsi gyerekek :(

  • 2011.03.08 21:02:28kyskalacs .

    sajnálom azt a10 hónapos babát akit igy " leirtak".

Blogok, amiket olvasunk

SZUBKULT 3 világhírű márka, amit migránsok virágoztattak fel

Három olyan világhírű márka pálfordulását mutatom be, amelyeket a közelmúltban bevándorló tervezők keltettek újra életre.

PSZICHOLIGHT Így állj neki a befejezetlen dolgaidnak

Sok befejezetlen és abbamaradt dolgunk van az életben. Nekem is van vagy féltucat. Egy személyes példán keresztül mutatom be, hogyan gyűrhetjük le ezeket, ha ismerjük az útközben felmerülő buktatókat.

LINGOHOLIC Két szuper trükk német (vagy más) névelőkhöz

Ha sosem értetted, hogyan lehetséges megtanulni minden egyes főnévről, hogy milyen nemű, most mutatok két olyan módszert, ami sokszorosára növeli az esélyeidet!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta