SZÜLŐSÉG

Ha azt mondták volna, meghalok, elfogadtam volna - Lejla szüléstörténete

2011. március 6., vasárnap 09:03

Vasárnapi szubjektív rovatunkban szintén eheti kórházfigyelőnk témája, a Szent István kórház a helyszín, de ezúttal az élmény rettenetes. És mivel Olvasónk, Lejla szülése kegyetlenül hosszú is volt, 27 órás, két részben osztjuk meg veletek.

Fotó: Ross Catrow
Fotó: Ross Catrow

Először csak a vérnyomásom ugrott meg

Egész terhességem alatt magánrendelésre jártam, hogy biztos legyek benne, minden jó kézben van. 11 000 Ft/vizit, ez biztosan jó orvos és mindent kézben tart, gondoltam. Rosszul.
A babám amúgy rendesen fejlődött. Minden ultrahangvizsgálat jól ment, és mi persze nagyon boldogan vártuk. A 7. hónap végén jártam, amikor új lakásba költöztünk. A férjem mondta, hogy kíméljem magam, de én nem hallgattam rá: takarítottam, rendezgettem, úgy, mint bármely más várandós boldog nő tenné.

Nem sokkal később rettentően bevizesedtem. A 36. héten a vérnyomásom 160-170-re ugrott. Az orvosom azt mondta, ne idegeskedjek, mert attól magas. Naná, hogy én óránként mértem - de nem csökkent. Ekkor a szülészorvos javaslatára bementünk az ambulanciára, ott benn is fogtak, mert toxémiagyanús voltam. Szerencsére nem volt fehérjevizelésem, de a vérnyomásomat gyógyszerek segítségével állították be a helyes értékre. Azt is mondták, hogy ez a szülés után normalizálódni fog.

A magzatvíz aláírás közben elfolyt

Reggel a CTG-n, mivel a pici nem mozgott, a nővér azonnal orvost hívott. Amikor egy percen belül hárman jöttek és vittek ultrahangra, nagyon megijedtem. Szerencsére nem volt gond, de azt mondták, a kicsi súlya alig 2600 gramm. A 36. hét utolsó napját jártam, másnap hazaengedtek. Már éppen a folyosón voltunk a zárójelentést aláírni, amikor valami meleg folyadék öntötte el a nadrágomat. Lenéztem, mert nem tudtam mire vélni, a férjem azt hitte bepisiltem - de nem az volt.
A nővér rámnézett: "Magzatvíz: itt írja alá, és irány a 2. emeleti szülőszoba!"
Nagyon boldogan álltunk a liftben és tudtuk: ma végre gyerekünk lesz!

11 óra

Ekkor már 11 óra volt. A szülőszobán először megnézték, mennyire vagyok kitágulva. Hát, szinte semmi, és fájásaim sem nagyon voltak. Hosszas várakozás következett. Délután 5-6 óra körül valami elindult, kicsit fájdogált a derekam, meg a hasam is felkeményedett, de nem volt az igazi. Az orvosommal telefonon(!) tartottuk a kapcsolatot, azt mondta, ha nem indulnak be a fájások, tágítót kapok.

Este 8-kor az ügyeletes orvos tette fel a tágítót, miközben a férjem világított neki egy kis kézi lámpával. A tágító egy gumitömlő, amit a méhszájba helyezés után sóoldattal töltenek fel és így azonnal 5 cm-re tágulsz. Azt mondták, akkor lehet kivenni, ha magától kijön, vagyis a méhszáj hozzátágul.

Aztán eljött az éjszaka. Mivel a tágító behelyezése után beindultak a fájások, a férjem többször is kérdezte az éjszaka folyamán az orvost és a nővéreket, nem kell-e valamit csinálni, de mindig azt a választ kaptuk, hogy nem. Hajnali fél 3 körül bejött egy szülésznő és megnézte, hogy állok. Ekkor már rég kint volt a tágító. Reggelre kb. 6 ujjnyira tágultam.

Másnap reggel 8 óra

A szülésznő megkérdezte, kérek-e fájdalomcsillapítót. Kérdeztem hogy a gerincembe kapom? Mire azt a választ kaptam: nem, mert ehhez már túl késő, a fenekembe adja. Erre azt mondtam miért ne, legalább nem fog annyira fájni. Emlékszem annyira bénán szúrta meg a szülésznő a vénámat, hogy elbőgtem magam, pedig már komoly fájásaim voltak.

Megkaptam a fájdalomcsillapítót is, nem sokkal később nagyon elkezdtem szédülni, nem bírtam kinyitni a szememet sem. Az orvosom reggel (ekkor már kb 21-22 órája vajúdtam) 9 körül érkezett. Erre már nem nagyon emlékszem, de a szédüléskor az orvosom már mellettem állt és azt mondta, ez normális.  A fájások elég komollyá váltak, de köztük bele-belealudtam, nem voltam teljesen magamnál. A férjem szerint úgy néztem ki, mint aki bedrogozott.

A 24. óra

11 körül múlt el a szédülés, ekkor azt mondta az orvos, hogy mindjárt szülünk. Mikor tolni kellett volna, már semmi erő nem volt bennem - még a levegőt is rosszul vettem. De sajnos nem tudtuk kitolni még a 3. próbálkozásra sem, pedig tudom, a feje búbja látszott, mert kérdeztem van-e haja. Egy újabb orvos érkezett, aki könyökkel próbálta kitolni a babát - na ez jobban fájt mint a tolófájás - de még így sem sikerült.

Ekkor még mindig vártak, pedig már kb 1,5 órája toltunk! Kezdtem úgy érezni, nem bírom tovább. 14.00-körül bejött a főorvos, megvizsgált, bár ekkor már annyira fájt, hogy a lábamat sem bírtam szétnyitni, itt eldö̈ntö̈tték: császár lesz.

A 27. órában

Megkönnyebbültem. Toltak a műtő felé, majd megkaptam a gerinctáji érzéstelenítést (műtős: "Tud két pecig mozdulatlanul maradni?" Én: "Fél perces fájásokkal?!" "Igen."). A műtőasztalon tolófájás közben mozdulatlanul ü̈ltem. Emlékszem a pulzusmérő hangjára. Teljesen nyugodtan és egyenletesen vert a szívem.

Éreztem, ahogy elmúlik a fájdalom, ahogy lassan árad szét a testemben az anyag amit beadtak a gerincembe. Ebben az állapotomban ha azt mondták volna, most meg fogok halni, azt válaszoltam volna, hogy jó, csak legyen vége ennek az egésznek. Az epidurál persze nem hatott. Ekkor az altatóorvos felém tartott egy maszkot, mondta vegyek 3 mély levegő̋t. A harmadiknál már lehunytam a szemem, éreztem ahogy a maszkot az arcomra teszik, és mintha homokszemek peregtek volna végig arcomon. Ez volt az utolsó emlékem az ébredésem előtt.

Ami borzalmas volt.

Ébredés

Kezdett az öntudatom visszatérni az altatás után, az első gondolatom az volt, hogy végre túl vagyok rajta. Valaki fölém hajolt és szólongatni kezdett, nem tudtam a hangja alapján beazonosítani kicsoda szólongat. Megkérdeztem szép lett-e a baba - a hang azt mondta: gyönyörű. És sírni kezdett. Nem igazán értettem miért is sír, gondoltam a meghatottságtól. Azután anyukám fogta meg a kezem, arra nem emlékszem miről beszélgettünk, arra viszont igen, hogy ő is sírt. Aztán a húgom fogta meg a kezem és keservesen zokogott. Na ezt már végképp nem értettem. Aztán elaludtam.

Amikor magamhoz tértem, a férjem ült velem szemben. Valamit nagyon el szeretett volna mondani. "Magadnál vagy?" - kérdezte. "Igen." Mélyen a szemembe nézett és azt mondta:

- A baba nincs jól. Az orvosok szerint központi idegrendszeri károsodása van. Ránéztem és azt mondtam neki erre teljes nyugalommal:

- Nem lesz semmi baj.

Erre azt mondta:

- Nem érted, agykárosodott lett a gyerekünk!

Mire én teljes nyugalommal megint azt mondtam:

- Nem lesz semmi baj.

(folyt. köv.)

Lejla

Ne maradj le semmiről!

Újabb cikkünk ebben a témában:

Zalán orvosi csodának számít - Lejla szüléstörténete 2. rész - 2011.03.13.
Nem kifejezetten szülés előtt álló nőknek való olvasmány, de a civil kurázsi szempontjából mindenképp érdekes. Lesújtó és tanulságos történet egy hazai szülésről.

KOMMENTEK

  • 2011.03.06 09:45:30Puszpanya

    Csessze meg. Remélem, jó vége lesz!
    Egy időben elhatározott császárral 20-30 perc alatt túl lettél volna mindenen. Olyat még nem hallottam, h a jól beadott érzéstelenítő nem hat. Megint tanultam valamit.

  • 2011.03.06 10:02:17adria11

    Valaki mondja már el a kismamáknak, hogy 6 újjnyira nem lehet tágulni! A méhszáj teljes tágulása 10 cm, ami újjban mérve 5, mert egy újj 2 cm-nek számít. Tudom, hogy ez kicsiségnek tűnik, de arról szól, hogy az alkalmankénti 11e-ért még ezt sem mondta el az orvosa, vajon akkor annak a sok beavatkozásnak az előnyéről és kockázatáról, amit szülés közben kapott, felvilágosította-e őt a gondozozás során? Nem, nem ott a fájdalmak között hallva először, hanem a 9 hónap alatt. Lett volna ideje és a törvény is kötelezi rá. Remélem, ez az orvos is kéz- és lábbilincsben kerül a bíróság elé, hogy feleljen azért, amit tett. Ja, vagy ez a kórházi orvosoknál nem így szokott lenni?

  • 2011.03.06 10:40:01szalai.mre

    Kretusz!
    Hát te mit érdemelnél ennyi ésszel?

  • 2011.03.06 10:49:03Nojem

    Borzalmas lehetett... Nekem 1 és 3/4 óra volt a kitolási szakasz, én is aludtam már a fájások között, de végül rendben megszületett a baba. Remélem itt is végül minden a lehető legjobban alakul!!!

  • 2011.03.06 10:53:02Spiritmonger

    Nem stimmel az, amit leírt, hogy a 23.órában a fájások közt bealudt...Komoly fájások közt, amik 1-2 percenként jönnek, NEM LEHET ALUDNI....fél perces fájások sincsenek. És még amit adria11 leírt...
    Ha kint van a baba fejebúbja, be van illeszkedve a szülőcsatornába, általában már késő császározni.
    Nekem is csak a 12. kitolásra jött ki a gyerek, és az orvos is belémkönyökolt, 3800 gr volt a babám, de kijött. Egy 2600 gr.-ost ki lehetett volna segítséggel tolni. Persze ahhoz jó levegővétel és lentre irányuló nyomás kell, és csukott száj, nem jajgatás...
    Sajnálom Leilát a szenvedés miatt, de bizonyára nem volt jól felkészítve erre, és bizony nagy baj, hogy a baba kp. idegrendszere károsodott. De a korai fejlesztéssel sok képességet bizonyos szintig vissza lehet hozni.

  • 2011.03.06 10:54:37Hajnal80

    Ez szörnyű!Remélem,jó vége lett ennek a rémálomnak!
    Eddig sem éreztem túl nagy késztetést egy szüléshez,de most még annyit sem.
    Kretusz meg gondolom a kretén állat becézése.Nem lehetne kitörölni a hozzászólását?annyira felháborító.

  • 2011.03.06 10:55:07Spiritmonger

    Nekem 3 órán keresztül voltak 1 perces fájásaim, oxitocinos infúzió volt bennem végig...de kijött, és okos gyerek lett belőle.

  • 2011.03.06 11:18:14Kacsatollah

    Spiritmonger !
    Két perces fájások között LEHET ALUDNI !!!!!
    Én 24 órát vajúdtam az elsővel, az utolsó órában minden két fájás között aludtam vagy kb. negyed percet, amíg jött a következő. Egyszer volt köztük egy 5 perces szünet is, az abban lévő 4 perc alvás maga volt az álom.
    Igenis LEHET ALUDNI két perces fájások között, tudom, mert én is mindegyik végén arra a pár másodperc nyugira bealudtam, amíg nem jött a következő.
    Továbbá fél perces fájások is vannak !!! hogy tudsz kijelenteni ilyeneket, ha nem vagy orvos ? a nővérke engem is hazaküldött, hogy amíg nem tart egy percig egy fájás, továbbá, amíg nem kőkemény fájás alatt a has, addig nem lesz szülés. Nos, én fél perces fájásokkal, kb. 2 órán belül kitágultam a 2. gyerekemnél, és a kórházban kérdezték, miért nem jöttem előbb, mondtam, itt voltam, csak hazaküldtek, mert komolytalanok voltak a fájások. Nos, én azért megszültem velük. Ezek után a 3. gyereknél, mondanom sem kellett, ahogy elkezdett valami kis hascsikarás lenni, rohantunk a kórházba, mire beértünk, kb. 45 perc, addigre fullra ki voltam tágulva.
    Mindenki egyedi. Nem lehet szabályokat felállítani, hogy ilyen fájás nincs, ott meg nem lehet aludni. Dehogynem lehet ! máshogy túl sem éltem volna az elsőt...

  • 2011.03.06 11:27:43csarna

    Spritmonger!

    Abban teljesen igazad van, hogy ha be van illeszkedve a gyerek a szülőcsatornába, már késő császározni... nem véletlenül lett agykárosodott a gyerek. Valószínűleg az oxigénhiány "kicsit" megviselte...
    Nekem van egy ismerősöm, aki hasonlóképpen járt. Nem tudom, ennek a sztorinak mi lesz a vége, de ők sajnos nem voltak szerencsések. :((
    Én személy szerint "csak" 17 órát vajúdtam az első gyerekkel (este 10től, és másnap délután 15:14kor született meg), és a mai napig azt mondom, hogy a férjem és az orvos szülték meg a gyereket, mert én már képtelen voltam rá, annyira fáradt és kimerült voltam.
    Nem értem, egy ANYA, hogy olvashatja adatként ezt a történetet. Talán ez a legszomorúbb az egészben. :(

  • 2011.03.06 11:31:14cimpirimpi

    Nagyon sajnálom Lejlát, mert a világ legnagyobb tragédiája szerintem a beteg gyerek. Minden elismerésem azoké, akik méltósággal viselik ezt a súlyos terhet. Remélem ez az eset tartogat kellemes meglepetést!

  • 2011.03.06 12:32:30mystic83

    Lehet aludni fájások között, a 14.órában már oxitocinnal egy-két perces fájások között én is negyed percre bealudtam olyan iszonyat fáradt voltam bár félig ébren voltam mert tompán hallottam a külvilágot.Szóval ezzel a megállapítással én is vitatkoznék.

  • 2011.03.06 12:34:53Spiritmonger

    Kacsatollah!
    Ezek a minialvásként érzett dolgok inkább beleájulások lehettek, és a következő fájás észhez térített...
    A 10 perces fájások sem 10 percig tartanak és az 5 perces fájások sem 5 percig tartanak, hanem 5 percenként jönnek...ezek már erős menstruációs görcshöz hasonlóak. A 2 percesek már sűrűk és egyre jobban fájnak...és jobb, ha az 1 percesekről már nem is beszélünk... :-( mert ott már alig van szünet...lehet, hogy fél percig fáj, fél perc szünet...összesen 1 perc.)
    De, mint először írtam, remélem, a korai fejlesztéssel, - amit a gyerek születése után szinte azonnal elkezdenek, - sok mindent helyre lehet hozni, vagy sokkal jobb szintre emelni, mint ahogy volt. Bízom benne, hogy az erről szóló tájékoztatást azonnal magkapta az anyuka!

  • 2011.03.06 12:40:32Gondvana

    Sajnálom az anyát,gyermekét és a családot...remélem a folytatás jobb lesz...

  • 2011.03.06 13:07:21tris

    Kedves Lejla!

    Nagyon sajnálom ami veled történt, remélem jó vége lesz a történetnek.

    szerintem nem a te hibád, más nem volt a helyedben nem tudja megítélni.

    persze néhány anya azt hiszi, hogy ő aztán jobban szül, faszért nem kapnak érte díjat????

  • 2011.03.06 13:13:52Zennia

    Hajnal80:"Eddig sem éreztem túl nagy késztetést egy szüléshez,de most még annyit sem."

    Pontosan ezt a célt akarta a cikk elérni. Bemutat egy rendkívül szélsőséges esetet, hogy elriassza a nőket a gyerekvállalástól. Ilyen módon manipulál benneteket ez a szenny média. Ideje lenne már felébredni. Függetlenül ezektől sajnálom ami a Lejlával történt.

  • 2011.03.06 15:04:23Cartman (ex Cartman)

    Hajnal80 2011.03.06 10:54:37
    "Eddig sem éreztem túl nagy késztetést egy szüléshez,de most még annyit sem."
    Nem minden szülés ilyen. Nálunk már az első is megvolt (a magzatvíz elfolyásától számítva) 4 óra alatt. És ebből csak kb. szűk egy órát töltöttünk a szülőszobában. A feleségem annyira jól viselte, hogy még ott, a szülőágyon megkérdeztem tőle, hogy mit gondol, lesz második is? Mosolygott és igent mondott... És azóta lett is. Ilyen is van.

    Remélem, a folytatás jobb lesz...

  • 2011.03.06 15:22:35tris

    egyébként sem szülni akar senki, hanem gyereket.

    majd ha Hajni is szeretne gyereket, akkor terhes lesz. Akkor meg úgyis szülni kell nincs mese :)

    azt meg Hajninak kell érzeni, hogy akar-e. Ha nem akkor hiába mondasz bármit. Így tök mindegy, hogy mivel rémisztgetnek vagy motiválnak épp.

  • 2011.03.06 16:28:27Avenarius professzor

    spiritmonger,
    de, lehet fájások között aludni. oxitocin után, a vajúdás legeslegvégén nálam is eljött ez a fázis, bár biztosan nem általános a jelenség. álmodtam, majd hirtelen a szülőszobán találtam magam.

  • 2011.03.06 16:40:15hinta-palinta

    Fenékbe adott inj. még véletlenül sem mehet vénába.Izomba adják.A vénás inj.-ra más helyek vannak.

    Sajnálom a családot, én nem sejtek semmi jót egy elkésett császármetszés után egy visszaráncigált babánál.

  • 2011.03.06 16:59:19tris

    hinta-palinta

    de szerinted miért vártak ennyit???
    simán fennállt a magzat fertőzésének veszélye, hisz a magzatvíz rég elfolyt, valamint azt is tudni lehet, hogy a hosszú fájdalommal eltöltött órák alatt a szülő nő kifárad és nem lesz ereje nyomni.
    ezt az orvosnak tudnia kellett volna!

  • 2011.03.06 17:00:23tris

    hinta-palinta

    a sok kérdőjel nem neked szól, hanem az orvosnak, csak nagyon felkaptam a vizet...

    szóval nem igazán értem hogy miért vártak ennyit - egyszerűen nem fogom fel..

  • 2011.03.06 17:24:59hinta-palinta

    tris, hű, láttatlanban mit lehet erre mondani?Miért vártak?Hát azért, hátha megszületik hüvelyi úton.

    Számomra érthetetlen, hogy miért kallódott ez az anyuka.

  • 2011.03.06 17:29:48tris

    a szülésznőnek is tudnia kellett volna, hogy nem húzhatják ennyire - de lehet csak annyit tudnak hogy bizonyos tágulásig ne zavarják a dokit.

    ma már egész csinos összegekért is csak a tolásra megy be a doki.

    pedig tudniuk kéne, hogy azért fizetünk mert nem akarunk pl. így járni

  • 2011.03.06 18:59:58Puszpanya

    S akkor még nem is beszéltünk arról, h L.-t is feleslegesen veszélyeztették. Ha toxémiás volt, magas vérnyomással, hulla fáradtra kínozva, ráadásul kirángattak egy babát belőle... Hááát. Nem tudom, h rendben van-e, s hogy mennyi ideig tartott felépülnie? :S


    "Bemutat egy rendkívül szélsőséges esetet, hogy elriassza a nőket a gyerekvállalástól."

    Nem hiszem, h bárkit, aki gyermeket akar, bármivel is el lehetne riasztani. (Hányan vállalják be a kockázatot, még akkor is, ha a baba az anyuka életét is veszélyeztetheti!) A gyermek utáni vágy sokkal erősebb bárminél.
    Viszont egy ilyen történet "remek" (:S izé) ellenpontozása a szülés közben átélt orgazmusos történeteknek.
    Van ilyen is, meg olyan is.
    Nem hiszem, h az a tény, h az életben nem minden habos epertorta, a szenny média által manipulált valóság lenne.

  • 2011.03.06 19:03:05krizsi

    Őszintén remélem, hogy ez a történet jó véget ér.
    Az ikeröcsémnek anno nem jött össze. Nekem sikerült hüvelyi úton megszületni, neki nem, és a halogatott császártól olyan súlyos agykárosodása lett, hogy 4 hónaposan meghalt.
    Nagy veszteség mindannyiunknak.

  • 2011.03.06 20:11:30tris

    :(
    még egyszer elolvastam nagyon sajnállak titeket (megkönnyeztem:(, most már félek a folytatástól, annyira értelmetlen ez az egész amint keresztül kellett menjél!

  • 2011.03.06 21:06:03Lizababa1123

    Az sógornőmnél is 24 óráig tartott a vajúdás, a baba egészséges lett és végül hüvelyi úton jött világra, de ezek szörnyű példák a felesleges szenvedésre!
    Őszintén remélem, hogy vidámabb vége lesz a történetnek mint amit most sugall...hihetetlen, hogy ilyen ma megtörténhet - ráadásul fogadott orvossal...amikor a borítékot eltette bizonyára nem várt annyit...szakmája szégyene!
    Hajnal! Ne ijesszenek el a hasonló történetek! Sajnos az élet ilyen, ez benne van és természetesen minden állapotos nő átmegy az aggódás és félelem fázisain - nem is beszélve a pár nappal elszámolt vizsgálatról amikor a pár nap miatt már nem korrekt az eredmény és ráhozzák a szülőkre a frászt...
    Én az elsőt csajszit 3.45 óra alatt hoztam világra, a másodikat összvissz 20 perc alatt! Ha nagyon rá akarom fogni, akkor a második 1 óra 20 perc, de az az egy óra az csak hasmenésre hasonlított nem fájásra ( és a gyereke 3200 g-ok én meg 52 kg vagyok) Még egyazon anyukánál is más két szülés, nem lehet általánosítani, és ami örömöt ad az anyaság azt semmihez sem hasonlíthatod..Tiszta szívemből kívánom, hogy Lejla története is jó fordulatot vegyen, nagyon várom!!!!

  • 2011.03.06 21:45:02bebida

    En meg azt nem ertem, hogy ha mar kilatszott a feje bubja, akkor miert nem hasznaltak vakumot es fel perc mulva kinn lett volna.

  • 2011.03.06 22:11:46tris

    hát mert elmentünk a "nem avatkozunk be" akkor sem ha muszáj irányába.

    őrület, nem volt minden rossz régen, hogy mindent kidobtak az ablakon! Ilyet még szerintem 20 éve sem engedtek volna meg. Ésszel kéne, de ez a lány inkább elkallódott - szóval az ügyeletes letojta, a dokiját pedig úgy tűnik, csak a tágulás érdekelte, szerintem nem is fogta fel, hogy milyen régen elfolyt a magzatvíz. Ha felfogta volna akkor az szándékos veszélyeztetés.

  • 2011.03.07 02:21:36Hollandexxonvaldez

    a mi gyerekünk májusban születik,de ha ilyen hozzáállást fogok tapasztalni akkor géppuskás osztag fogja várni a személyzetet+mivel állattenyésztő vagyok magam vezetem le a szülést,a dokit a szülés után kiherélem a helyben levő női alkalmazottakat meg kimiskárolom mint az emsemalacot.

    pár boci megszületett a kezeim között de egy holsteinfriznél ennél sokkal jobban ügyelünk

  • 2011.03.07 09:28:12fernanda

    Valaki mondja már meg adria11-nek, hogy olyan nincs, hogy újj!

  • 2011.03.07 09:37:18bodzalekvár

    én 2005-ben 39 órán át vajúdtam a lányommal a szent imrében és azt is simán hagyták.
    szombat éjfélkor folyt el a magzatvizem, vasárnap napközben és éjszaka rendszertelen fájásaim voltak (hol 20 percenként jöttek hol 5 percenként), ezektől egy centit nem tágultam de persze aludni sem tudtam.
    hétfőn reggel hatkor kötötték rám az oxitocint, egy-két órán belül brutál 3-5 perces fájásaim lettek, amiknek a szünetébe én is simán belealudtam (akkor már 2,5 napja nem aludtam!) , egykor kezdtem el a kitolást és fél háromkor született meg a lányom hüvelyi úton. Hogy honnan szedtem az erőt és az energiát ehhez a tortúrához fogalmam sincs de marha nagy mázlink volt, hogy mind a baba mind pedig én bírtuk szívhanggal és erővel.
    hát ennyit a baba- és nem pedig mamabarát kórházakról.

  • 2011.03.07 11:57:18kapuka

    Hú, én április közepére vagyok kiírva, hát nem lett jobb kedvem :(
    Igaz, a férjem már mondta, hogy szülésig már ne olvasgassak szüléstörténeteket, meg praxis blogot, de hát...

    Mondjuk annyival jobb azért a helyzet, hogy én már szültem egyszer, és most is ugyanabban a kórházban (Bajcsy) ugyanannál a dokinál fogok szülni, és én abszolút elégedett voltam vele, már akkor eldöntöttem, hogy a következőt is nála szülöm.
    Nekem Pünkösd vasárnap hajnalban folyt el a magzatvíz, a 38. héten. Szép nyugisan elmentünk a kórházba, ott megállapították, hogy semmi tágulás nincs, fájásaim sem voltak, rákötöttek CTG-re, aztán mondták, hogy próbáljak meg aludni még. Aztán délelőtt újból megállapították, hogy sehol semmi, majd felhívták az orvosom. Ő bejött 12 után pár perccel (hozzáteszem csak miattam, senki más nem szült nála aznap), megvizsgált, aztán megbeszéltük, ha 1-ig nincs változás, akkor kapok oxitocint. Így is lett, akkor jöttek a fájások, tágulni is kezdtem, és 15.15-kor megszületett a gyönyörű kisfiam.

    Remélem, most is hasonló lesz.

  • 2011.03.07 13:58:58kattee

    Lejla!

    Remélem, tényleg nem lesz semmi baj! Nem tudom a folytatást, de a korai fejlesztés nagyon sokat számít! Az én babám fertőzés miatt lett agykárosodott, szintén a központi idegrendszere és a mozgásközpontja sérült, azt mondták, járni sem fog tudni, a szellemi fogyatékosságát meg majd meglátjuk... Most két éves és szakember sem mondja meg, hogy bármi baja lenne. 5 hetes korában kezdtük a fejlesztést, a Katona-tréning a mozgáson kívül az idegrendszert is fejleszti, új idegpályák épülnek ki a sérültek helyett, kb. fél éves korig. Sok sikert!

  • 2011.03.07 14:33:47emzéperiksz

    Szomorú történet. Mikor jön már a folytatás?

  • 2011.03.07 22:48:44Erika Viking

    Nagyon riasztó ez a történet, nem is értem, bár a kommentekből úgy tűnik, más sem. Az első szülésem nekem is elhúzódott, 29,5 óra volt, de teljesen egészségesen született meg. Igaz, én is olyan fáradt voltam a végére, hogy a hasamra kellett könyökölni.
    De azt baromira nem értem, hogy egy ilyen történetet miért kell félbevágni, és miért pont itt! Legalább a szülés előtt hagyta volna abba, de így nagyon rossz hangulata lett, és teljesen értelmetlennek érzem, hogy ezzel anyukákat stresszel. Legalábbis rám nagyon hatott.
    Tisztára Onedin-család

  • 2011.03.08 11:18:53Noé88

    Kedves Erika Viking, teljesen igazad van! Gondolom, azért kell félbevágni a történetet, mert így jó sokan jó sokszor idekattintanak, hogy megtudják, mi a történet folytatása, és egy netes oldalnak az első a látogatottság növelése... Úgy látszik, minden áron... Egy ilyen tragikus történetből üzleti fogást csinálni véleményem szerint nagyon etikátlan dolog, fúúúj!!!

  • 2011.03.08 11:38:54Puszpanya

    Kivéve, ha az anyukának helyes volt a megérzése, és ennyi béndzsaság után a kórház még a gyereket is félrediagnosztizálta, s nincs semmi maradandó károsodása...

  • 2011.03.08 12:15:02Erikaaa75

    Én nem is értem azt a fogadott dokit aki hagyja a kismamáját majdnem egy napig szenvedni, aztán kényelmesen beslattyog másnap reggel 9-re. Az ilyen nem érdemli meg, hogy privát betegei legyenek! Én is az Istvánban szültem (két gyereket). Az én doktornőm még 7 hónapos terhesen is bement a kismamáihoz, éjjel, nappal, hétvégén, hétköznap, MINDIG! És nem csak telefonálgatott. Valószínűleg úgy érezte, ha egy kismama bizalmat szavaz neki, akkor úgy korrekt, hogy ő azt teljes odafigyeléssel viszonozza. Kár, hogy nem minden doki ilyen.
    Mindenesetre nagyon drukkolok hogy a kisbabának ne legyen semmi baja, és hogy anyukája is kiheverje ezt a szörnyű élményt és a következő szülése egy igazi orvosnál sokkal jobban alakuljon.

  • 2011.03.08 14:15:26tris

    sok orvosnak van már magánrendelése és igyekszik a szüléseket ahhoz igazítani, így ha éjjel szülsz akkor jó kis tágíttatásokban lehet részed hogy reggelre meglegyél (aztán mennek magánrendelni úgy hogy nem aludtak már több mint egy napja.............) ha meg napközben szülsz és neki magánrendelése vagy fontos programja van, akkor csak a tolásra megy be. Tehát ha valami baj van akkor nincs ott!!!!
    Pedig azért fizetünk, hogy ha baj van, tegyenek meg mindent. EGyébként ügyeletben is lehetne szülni.

  • 2011.03.08 20:26:01Noé88

    Kedves Puszpanya! Én is remélem, hogy a sztorinak jó vége lesz, de eddig akkor is szörnyű, és épp ezért írtam, hogy ilyesmiből üzleti fogást csinálni etikátlan dolog.
    Tris! Az én szülészdokim zokszó nélkül hagyta ott a magánrendelését és rohant be a kórházba, amikor felhívták, hogy szülök (4 centire voltam tágulva amikor bementem és értesítették). Szóval nem csak tolásra jött, hatalmas segítséget jelentett nekem ő is, és a fogadott szülésznő is. Mindez az Istvánban, este 7-8 körül, szóval nem az ideális rendelési időben...

  • 2011.03.08 20:50:27tris

    Noé88
    ez lenne az elvárásunk, ezért kérjük fel az orvost.
    Nem tudom, én valahogy félek attól, hogy cserbenhagynak.

  • 2011.03.08 22:46:20Noé88

    tris, igen ez az elvárásunk, ebben egyetértek. És csak azzal tudlak biztatni, hogy engem nem hagyott cserben az orvos, sőt, nagyon klassz volt. Én próbáltam már a terhesség elején olyan orvost keresni, akiben emberileg is megbízom, emberileg is szimpatikus, ez nem könnyű, de én erre törekedtem és nem csalódtam végül.

  • 2011.03.09 09:20:58Puszpanya

    Most kicsit kötözködni fogok. Mivel nincs pontos kép arról, h L dokija miért nem ügetett lóhalálában:
    - mindig van ügyeletes nőgyógyász, aki (elméletileg) pontosan arra képes, mint egy fogadott orvos. Hallottam már olyat, h a vajúdó anyuka nem volt hajlandó együttműködni egy ügyeletessel.
    -olyan is előfordul, h a fogadott orvos két páciense egy időben szül.
    Szóval nem tudjuk, miért nem jelent meg. Más kérdés, h ha már fogadott orvos, akkor én v. a párom felhívom, megmondom, h nyugodtabb lennék, ha megnézne. S ezt előre le lehet tisztázni, még a súlyos 10ezrek fizetése előtt, h mik az elvárásaim. Ő elmondja, hogy szokta. Ha megfelel, hozzá járok, ha nem, akkor keresek mást.
    Mindenféle orvost lehet találni. Olyat is, aki jól tűri, ha anyuka hajnali kettőkor felhívja, h kettőt trüsszentett, ez árthat-e a babának.
    Ha nem jön az orvos, akkor meg a leendő apuka csapjon az asztalra, ha úgy érzi, h neglektálják az asszonyt az ügyeletesek.
    Kicsit úgy érzem, h rengeteg cikk születik, amelyben az orvos a bűnbak, a szaralak, aki miatt életek mennek tönkre. S valóban vannak esetek, amikor valahogy elkallódik a szülő nő. De úgy gondolom, h 98%ban (ha nem több) az orvosok azt teszik, amire felesküdtek. 1,5%ban bolygóegyüttállás van, a szülés során fellép valami katyvaz, a doki meg egy kicsit kihagy, aztán több-kevesebb sikerrel megoldják a szitut. Fél százalék meg, amikor az orvos nem tud mit tenni.
    Szerintem meglepődnénk, ha egy szülész elmondaná, h a sima eccerű szülés alatt is miket hárított csak úgy félkézzel, pedig az anyuka szerint csak a kitolásnál volt jelen...

  • 2011.03.09 14:30:52bejo

    Puszpanya: én azt fél százaléknál többre becsülöm:) amúgy utóbbiakkal egyetértek.
    Persze, bármikor bele lehet avatkozni egy vajúdásba, szülésbe, kicsit talán ezt is várjuk az orvostól, ha már "megvettük" a tudását. Utóbbi időben viszont próbálom magamban inkább azt súlykolni, hogy a fogantatás, a terhesség és az egész szülés egy nagy lutri. A természet dönt. Néhány röpke pillanattól eltekintve gőze nincs egy terhesnek, mi zajlik a hasában. Az orvos meg aszisztál, felismer jeleket. Szülés közben is millió és egy váratlan dolog történhet. És mi van, ha nincsenek jelek? Nekem most jobban esik ebbe belenyugodnom. És kiváncsian várom, hogyan bírkozott meg Lejla a helyzettel. Már lelkileg.

  • 2011.03.09 19:05:02tris

    Noé88

    az a doki akinél szültem bent volt, pont ügyeletes volt.
    Legközelebb is hozzá megyek, de én már nem bízom senkiben. Látom, hogy mennyit dolgoznak és látom milyen szerencse is kell, hogy mindenhol ott tudjanak lenni.
    Csak remélni merem, hogy nem magánrendelés napon fogok szülni, mert tuti, hogy nem fogja lemondani.
    Inkább késik onnan, úgy szokta. Van hogy órákat kell várni.

  • 2011.03.09 21:58:03Erikaaa75

    Az biztos, hogy nagyon sokat dolgoznak, nem ritka, hogy 48, de néha még 72 óra is összejöhet, ha pont úgy jön ki a lépés, hogy hol ügyeletesek, hol a privát betegük szül.
    Puszpanya: Persze, az ügyeletes doki is elvileg pont azt tudja mint a saját, csak egyrészt különböző elveik vannak a dokiknak, pl. van aki szokott kézzel tágítani, van aki ilyet egyáltalán nem csinál, hanem időt hagy, illetve megoldja szolidabb módszerekkel. Másrészt pedig szerintem nagyon fontos, hogy a doki emberileg is szimpatikus legyen. Én egyszer egy sajnálatos vetélés kapcsán beestem az ügyeletre, és egy irtó bunkó dokiba futottam. Szabályos sértésnek vette, hogy fel merem tartani (amikor ő kávézni, vagy nem tudom hova indult), tök bunkón viselkedett, semmi együttérzés nem volt benne, és igazán még kommunikálni sem tudtam vele, mert félreértette a kérdéseimet, és másra válaszolt. Na, ha nála kellett volna szülnöm, szerintem sírógörcsöt kapok, és az biztos hogy az nem segítette volna elő a könnyű szülést.
    Az, hogy valaki nem üget lóhalálában, vagy hogy 22 óra alatt sem ér oda, azért különbség. Ha meg nyomós érve lett volna, nyilván kimenti magát, és akkor Lejla sem ilyen szájízzel írt volna róla. Azzal egyetértek, hogy a terhesgondozás kezdetén tisztázni kell a dokival, hogy mire hajlandó, mikor hívható, mik az elképzelései a szüléssel kapcsolatban, illetve fórumokon is érdemes utánanézni, hogy a nála szült kismamáknak mi a véleményük.

  • 2011.11.01 17:14:38Bogiboszi

    nekem az a fura, már bocsánat,hogy hogy szúrhattak vénát a fájdalomcsillapítóval a Hölgynek,amikor a fenekébe kapta??..(én is ott szültem, egy nagyon nem egyszerű szüléssel, egy irtó nagy babát, és sok mindent átéltem és szeretem a kórházat, ha nem is tökéletes)
    legalább, amit leír, az legyen következetes és igaz!

SZÓLJON HOZZÁ!

Blogok, amiket olvasunk

STÍLER 4 ruhadarab, aminek nincs helye egy stílusos nő ruhatárában

A nagy őszi gardróbcsere remek alkalom arra, hogy megszabaduljunk néhány olyan holmitól, ami csak a megvásárlás pillanatában tűnt jó ötletnek. A divat változik, trendek jönnek-mennek, de biztos lehetsz benne, hogy a most következő cuccok nélkül igenis, lehet élni. Ráadásul egy magabiztos, stílusos életet.

KERTÉSZ Így gondozd ősszel a csónakorchidádat

Most, hogy ránk rúgta az ajtót az ősz, egyre jobban figyelünk a szobanövényekre. Az orchideák különösen népszerűek. ennek oka lehet különleges szépségük, szokatlan megjelenésük, vagy éppen az, hogy a meleg trópusi tájak hangulatát hozzák közel, ami télen különösen jóleső érzés.

OTTHONTÉRKÉP Elfogytak a zuglói garázsok

Fizetős övezetté vált a XIV. kerületben az Örs vezér tere és a Felvonulási tér környéke is. Ráadásul nem csak hétköznap, hanem szombat-vasárnap is. Gondoltuk, megnézzük, milyen a garázshelyzet a kerületben. Aztán koppantunk.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta