Zanza!

A bölcsi reality lezárult, Vörösmarty Attila utolsó posztjában - az aktualitásokhoz alkalmazkodva - saját Oscar-díjait osztja ki.

Leterítették az Oscar vörös szőnyegét . Akár még havazhat is, ezért fóliával próbálják melegen tartani a bejárat előtti részt.”

Péntek délután fáradtan leroskadva az ágyamra, Álmossal az ölemben, képzeletben kiosztottam a magam díjait.
A „legjobb berendező” Irénke, aki fáradhatatlanul dolgozik a nevelők keze alá, és alváshoz precízen teszi helyére az apró ágyakat.
A „legjobb epizodista” természetesen Bálint, a „kicsit buta vagy, de azért szeretlek” mondatáért.
A „legjobb jelmeztervező és díszletező” díját Anikó és Andi kapja a hóvirágokért, a fonal-és kartonvágásért, valamint a szalvétahajtogatásért.
Rita a „legvidámabb” kategória győztese, vele voltak a legkönnyedebb pillanatok. Bea mindenféleképpen a ” legtürelmesebb„- nek járó képzeletbeli kis szobrocskát veheti át.(Egyébként hógolyóval is igen pontosan céloz)
A különdíj Erikának, a vezetőnek jár, a legjobb „CSAPAT”-ért, akik nem egészségügyi és szociális dolgozók, hanem a szó igaz értelmében nevelők, a Zsóka, Andi, Anikó, Bea, Rita alkotta ötös fogat, a kecskeméti hunyadi városi kisgyermeknevelők.

Én pedig köszönöm Lilinek, a társamnak, hogy partner volt ebben, is mint annyi mindenben már. Balázsnak, hogy felhívta a figyelmemet az akcióra. Juditnak, a Poronty szerkesztőjének, hogy megszervezte, Katalinnak és Gabinak, hogy máshol ugyanezt végigcsinálta, Vikinek, hogy legjobb tudása szerint harcol a nevelőkért. A kolléganőknek (ha nem sértem meg ezzel őket), hogy befogadtak, és nem kíméltek. A takarítónőknek és a konyhásoknak, akikről soha nem beszélünk. A média munkatársainak, hogy nagyon figyeltek a gyerekekre a munkájuk közben.
Végül, de legfőképpen azoknak, akik nélkül ezt soha nem tudtam volna végigcsinálni: a fiúknak, Regőnek, Zéténynek és Álmosnak.

Blogmustra