SZÜLŐSÉG

Péntek - Ertsey Katalin nem csak kifáradt

2011. február 27., vasárnap 20:18 |

A hét végére képviselőink nem csak kifáradtak, de új ötletekkel felvértezve fel is tüzelték magukat a munkájukba való visszatéréshez. Ertsey Katalin utolsó posztja sem annyira aznapi beszámoló, mint inkább elmélkedés arról: mit, hogyan tovább.

üres

Itt a vége. Péntek du fél 6 körül kijöttem az ajtón, miután mindenkitől elbúcsúztam, és 10 percet ültem az autóban, mielőtt el tudtam volna indulni. Sokféle, elég vegyes kavargott bennem. Fáradt voltam, hogy ne lettem volna fáradt, a gyerekeket is úgy kellett keltegetni 3 után... A hétvégén kivételesen nincs kongresszus, csak egy megbeszélésem van, amihez nem kell korán kelni. Be tudjuk hozni az elmaradt szülinapi köszöntéseket, és végre együtt tudok lenni a gyerekekkel, akiket a héten alig láttam. Pénteken Zsófi, a bébiszitterünk hozta el őket, egy másik anyuka segítségével, volt egy kis kavar, meg félreértés, jaj, ilyenkor bizony furdal a lelkiismeret. A héten még kétszer más hozta el őket, de a 80 éves nagypapát már nem akartam harmadszor is terhelni. Egyszóval: jó, hogy már vége a hétnek. A derekam jól van, az achillesem fáj, de az nem újdonság, hétfőn végre tudok újra kezelésre menni.

Nem gondolom - egyes kommentelőkkel ellentétben :)) -, hogy az összes politikusnak inkább a bányába kéne mennie dolgozni, vagy tűzoltónak. Nekünk, újaknak, sajnos el kell viselnünk, hogy a "régiek" viselkedése és korrupciója miatt szinte minden egyes politikust egyaránt megvet a nép, tekintet nélkül arra, hogy az elmúlt akárhány évet az egyik viszkis és nokiás dobozok pakolásával (de említhetnék grippen aktákat is), a másik meg mondjuk a szociális vagy a civil szférában töltötte. Azt remélem, hogy hétfőn, amikor a bölcsődei dolgozók képviselői is beülnek velünk egy napra a parlamenti patkóba, az is kiderül számukra - és erről be is számolnak - hogy az sem láblógatás és havajdizsi. Különösen nem ellenzékből, és különösen nem most.

De ezentúl még inkább arra fogok törekedni, hogy - ha nem is ilyen látványos módon - de azokat a problémákat is megmutassam, amelyek mostanában láthatólag nem nagyon érdeklik a politikusokat: az átlagember egyre nehezebb megélhetését, a kilátástalan küszködést, és azt, hogy bizony kiöli az emberből a legmagasabb fokú hivatástudatot is a filléres megélhetési gondok feltorlódása. Hogy közhelyesen mondjam, ezen a héten a nemzet napszámosai közül is a marokszedők között éltem, és azt gondolom, hogy ez így nem mehet tovább. Remélem, ezt azok a képviselőtársaim is így gondolják, akik döntési helyzetben vannak.

De hogy ne megint rosszkedvűen zárjam, be kell vallanom, hogy a gyerekektől való búcsú nem viselt meg annyira, mint gondoltam. Na, nem azért, mintha nem tudtam volna hosszan elérzékenyülni, ha ők is hajlamosak erre. De hálistennek, amikor eljött a búcsú pillanata, vagyis megjött az apu vagy az anyu, akkor az addig órákig az ölemben ülő gyerek úgy lőtt ki, mint a rakéta. És ez így van rendjén. :)

A heti összesítést a kiadásokról vasárnap este fogom elvégezni, addig még vár rám egy kis munka és sok családi élet.

Ne maradj le semmiről!

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta