SZÜLŐSÉG

Nem akarok ma suliba menni. Igazolod, Anya?

2011. február 15., kedd 08:38

Este mondta a lányom, hogy másnap dolgozatot ír. Örültem, hogy készül, általában nem izgulja agyon a felmérőket, de most fontos neki a jegy. Reggel látványosan csapkodott, kicsit úgy csinált mintha készülődne, majd egyszer csak arra kért, igazoljam neki ezt a napot, nem akar bemenni a suliba. Vagyis nem akar dogát írni. Erről szó sem lehet! –volt a válaszom, mégis hogy képzeled? Azt akarod anya, hogy szar jegyet kapjak? Na, ez most az én felmérőm és nincs sok időm, 07.15  van, a suli mindjárt kezdődik...

Nem vele, csakis magammal vitázom. Ha igazolom ezt a napot (megtehetem, félévenként 3 napot igazolhatok mindenféle indoklás nélkül), akkor felmentem a felelősség alól. Elvégre nem tegnap tudta meg, hogy dogát ír, ossza be jobban az idejét. Főleg, ha jó jegyet akar. Ha nem igazolom ezt a napot, akkor ír egy egyest, nagyot ég az osztálytársai és a tanár előtt, és bárhogy tanul, ötös eleve nem lehet évvégén. Lehet, hogy nem is akar majd bizonyítani egy szikár egyessel az internetes naplóban, sőt még a tantárgyat is megutálja. Ha mégis igazolom, azt hiheti, hogy a kötelességeink szabadon választható tantárgyként működnek, kizárólag a saját kedvünk szerint. Ha mégsem igazolom, a tudtom nélkül is hiányozhat arról az óráról (egy igazolatlan óra nem okoz fennakadást a rendszerben). Cikáztak ide-oda a gondolataim, billegtem 1-2 percig az igen és a nem között, miközben bőszen készítettem a reggeli ébresztő kávémat.

Az első korty után a gyerekemre néztem, aki nagyon idegesen és türelmetlenül várta a válaszomat. És eltűnt minden racionális érv és ellenérv. A fenébe is, nem egy matematika feladatot kell megoldanom, ahol számokat, tételeket látok! Nem csapott be, nem mondta azt, hogy influenzás lett, fáj a feje és a torka is begyulladt (amire egyébként most jó esélye van), nem keres kifogásokat, csak közli a tényt, hogy nem készült fel jól és nem akar egyest kapni. Egyébként miért is gondolom azt, hogy csak én, a felnőtt ismerem, mit jelent a kötelesség, és hogy a lányom egy igazolt napon kiválóan fogja érezni magát itthon, egyedül, miközben a barátai a suliban jókat nevetgélnek. A segítségemet kéri, bízik bennem. Én meg bízom benne. Ez a bizalom nem egy egyszeri alkalomról szól, születése óta gyakoroljuk ezt a játékot. Ha most nem segítek, akkor én is egyest kaptam, mert a játékszabályokat rosszul alakítottam ki.

Persze azért elmondok egy szózatot a felkészülésről, meg hogy időben kell elkezdeni a tanulást, és hogy nagyon nem örülök, sőt a csalódás szó is elhangzik, aztán megírom az osztályfőnöknek az smst-t, hogy B.L. ma szülői engedéllyel hiányzik.

A kisfiam mostanában nem akar suliba járni. Egy ideje látom, hogy egyre fáradtabban ébred (6.45-kor kell kelnünk, hogy időben beérjünk a suliba), kedvetlen, sehol semmi mosoly. A "hogy aludtál?" kérdésre morgás a válasz, hiába bohóckodom vagy szigorkodom, nem az igazi ez az egész. De ő még kicsi, a felelősség meg a kötelesség szavak nem jelentenek túl sokat. Nem kell hozzá sok fantázia, hogy sejtsem, ezeknek a reggeli nehéz ébredéseknek oka van. Hiába, tiltakozik, lógásról szó sem lehet. Megszervezek egy napközimentes délutánt, amikor csak ketten vagyunk. Ő is érzi, hogy ez most különleges plusz idő, csak az övé és az enyém. Kajálunk, dumálunk, többek között a suliról is. Panaszkodik, hogy unalmasak az órák, főleg a matek. Nem vagyok egy mintaanya, nem tudom, hogy pontosan mikor mit tanulnak a suliban, de most precízen együtt megnéztük a füzeteket és a napnál is világosabb, hogy a srác tök homály matekból. Másnap bementem a tanító nénihez, kértem, hogy segítsen ő is, gyakoroltunk 2-3 napig, aztán jöttek is a megnyugtató kis csillagok. Azóta tünetmentes lett megint a fiam.

Mondhatom, hogy szerencsés vagyok. Igazán nem gyakran fordul elő, hogy lóg a gyerek a suliból. Évente talán egyszer-kétszer. De mit tennék, ha többször? Tudom, hogy nem egy eredeti ötlet, de beszélgetnék a kölyökkel. Ha kell, sokat! Sőt, az is megesik, hogy nem beszélgetésre van szükség, csak egy cinkos mosolyra, de úgy tisztán.

És akkor talán nem lesz több lógás.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2011.02.15 09:17:12Puszpanya

    Érdekes téma. A jó zanész most azt mondatja velem, h nem írtam volna igazolást. Mert úgy gondolom, h egy átlagos napról, ha úgy van kedve, hiányozzon. Viszont nem engedném meg, h ne írjon dogát főleg akkor, ha fel is készült. Igaz, nem is várnám el mindenáron a jó jegyet. Van úgy, h valami nem sikerül, s ezt is meg kell tanulni feldolgozni.

    (magamat ismerve, simán előfordulhat majd, h én is megírom az igazolást. Egyszer)

  • 2011.02.15 09:33:09Ngelina

    Hát, ha visszagondolok a gyerekkoromra, még azzal a szememmel is gyengének érzem ezeket az érveket:
    "Ha nem igazolom ezt a napot, akkor ír egy egyest, nagyot ég az osztálytársai és a tanár előtt, és bárhogy tanul, ötös eleve nem lehet évvégén. Lehet, hogy nem is akar majd bizonyítani egy szikár egyessel az internetes naplóban, sőt még a tantárgyat is megutálja."
    Mert ezek hosszútávú folyamatok eredményei, nem egy döntésé...(egyébként ha nem lehet ötös akkor nem lesz az, az csak egy szám. )

    Szerintem az az igazán jó megközelítés, amely alapján végül is döntöttél, és hogy milyennek ismered a lányod. Nem egy lógós, rossz tanuló, tehát ez most egy kivételes eset, tehát bízhatsz benne.
    Sztem ez dupla ötös: ha bízhatsz benne általában akkor jól nevelted és jól döntöttél, hogy néha engedsz neki egy kis extra pihit :)
    Gyerekkoromban anyukám hasonló döntései erősen hatottak ám a felelősségérzetemre. Ha egy ilyen "szívességet" tett kb évi egyszer, akkor úgy éreztem, hogy ezt azzal kell meghálálnom, hogy kiérdemlem és jó dogákat írok amikor csak tudok.

  • 2011.02.15 09:34:21wjozsi

    Jól gondolkozol, az érvek és ellenérvek is a helyükön vannak, de a következtetésed - szerintem - hibás. Én hasonló esetben mindenképpen elküldeném gyermekemet az iskolába, és és inkább azt beszélném (értetném) meg vele, hogy:

    1. Nem tisztességes a szabályokat felrúgni még akkor sem, ha azok épp nem kedveznek (a szülői igazolás bizonyos körülmények között szabályos ugyan, de ilyen körülmények között visszaélés volna egy joggal).

    2. A gyerek törekedjen az adott körülmények között a legjobb eredményre. Még az is lehet, hogy jó jegyet szerez - a stressz egy-egy nagyobb akadály előtt elhomályosíthatja az önértékelést.

    3. Nem akkora tragédia az sem, ha egyszer-egyszer becsúszik egy rossz jegy.

    4. Mindig van becsületes mód is a megcélzott eredmény elérésére (pontosabban ha nincs, akkor a célt kell módosítani). Ebben az esetben például a dolgozat után odamehet a tanárhoz, elmondhatja, hogy nem tudott rendesen fölkészülni, de ötöst szeretne, és kér egy javítási lehetőséget. Biztos vagyok benne, hogy lesz rá módja!

    Talán túl konzervatív az álláspontom, és a lelkiismeretes mérlegelésedet olvasva semmiképpen sem akarlak megbántani, de úgy foglalnám össze, hogy a kiskapuk keresése helyett az egyenes út a helyes.

  • 2011.02.15 10:01:07bakfittyműhelyponthu

    abszolút megértem a dilemmát, ha az én 11 éves fiam kérne ilyesmire, elbizonytalanodnék én is, mindenképp. de ha belemennék a lógásba, engedékenységem egy olyan lavinát indítana el, amit nem tudnék megállítani. pedig a fiam őszintén megmond mindent, jót és rosszat egyaránt. ha engednék, onnantól kezdve sok bepróbálkozás következne, minden olyan reggel, mikor fáradt, vagy álmos, vagy egyszerűen csak egy nehezebb megpróbáltatás vár rá. sajna a kudarc árán tanulja meg, hogy ha nem küzd meg a nehézséggel, nem halad előre.
    egyébként.... anyám volt, hogy engedett az ilyen irányú kérésemnek (pont emlékszem, ötödikes koromban "kezdődött"), és aztán később úgy gondoltam róla, nem érdekli, mi lesz belőlem, mert hagyja, hogy lógjak. ez lebeg a szemem előtt, mikor látom a fiamon, hogy küzd a tanulással és aggódik, hogy teljesít majd. és inkább mellé ülök és segítem. és foglalkozom vele és az ő problémájával. mert az ő "hogy sikerül kijavítanom a rossz jegyemet"-problémája neki ugyanolyan nagy, mint nekem a "dolgozom ezerrel, hogy kifizessem a csekkeket"-gondom. szerintem ez az, amit sok szülő már elfelejtett.
    szerintem.

  • 2011.02.15 10:02:32Ngelina

    Azért wjozsi kettes pontjában is van valami...:
    "2. A gyerek törekedjen az adott körülmények között a legjobb eredményre. "

    Az nem volt szép, ahogy a leány közelített: "azt akarod, hogy sz@r jegyet kapjak?" - talán azt jelenti: tudja, hogy TE szeretnéd ha ötös lenne év végén, ezért most rád hárítja a felelősséget. ebből nekem az jön le, hogy őt a négyes is bőven kielégíti, neki nem olyan nagy érdem ötösnek lenni. Egyébként talán neki van igaza...gyerekként úgy láttam, hogy az ötös tanulúk nem jobbak, mint a négyesek, csak több elvárás nehezedik rájuk. A hármasok és a négyesek között pedig a szorgalom volt a nagy különbség.

    Ha mégis suliba küldted volna, alátámaszthattad volna azzal, hogy törekedjen a legjobb eredményre de nem baj ha nem ötös. (az embernek úgysem a jegy miatt jó, ha tanul, hanem a tudásért és a későbbi lehetőségek miatt)
    Az életben úgysem az ötösre, hanem a tőlünk telhető legjobbra kell ösztönözve lenni, nem?

    Ha tényleg készült, akkor sikerül is a doga. Direkt meg úgysem lehet egyest írni mert az ember ha tudja, akkor le is fogja írni a választ, ennek a kísértésnek nem szoktak ellenálni :)

  • 2011.02.15 10:12:27Sx Xavier

    Hát nem tudom, a döntés tényleg nehéz lehetett. Mert egyfelől látod a kislányodon, hogy felfogta, hogy nem tanul, egyest fog kapni, tehát tisztában van a következményekkel.

    Másfelől viszont az sem jó, ha azt hiszi, hogy kibújhat a negatív következmények alól, mert ez meg később üthet vissza. Sokkal később, és sokkal nagyobb pofont jelenthet a dolog.

    Azthiszem, hogy elküldtem volna a "csatába" a kislányt, még akkor is, ha tudja, hogy vesztes helyzetből indul. Több okból: ha mégis megírja frankón, akkor nyert. Ha elszúrja, akkor legalább tudja, hogy ez azért volt, mert nem tanult. Másik oldalról persze nem kap nagy dícséretet a jó dolgozatért, de leszúrást sem ha nem sikerül a dolgozat. Az előbbi esetben további lógásra ösztönözném, az utóbbival meg aránytalan lenne a következmény.

  • 2011.02.15 10:25:23DreamerX

    Alapvetően egy rossz jegy valóban nem lenne baj. Én is így gondolom. Csak ezt nem mi, szülők döntjük el, hanem a tanárok.

    A lányom tavaly másodikos volt az általánosban.
    Mindenből ötöst hozott, nem volt egyetlen rossz jegye sem. E mellett versenyekre járt, igaz nem ért el kiemelkedő eredményt, de készül.
    Egész évben egyetlen magatartás fekete pontot szedett össze még év elején.
    Amikor évzárón sorra hívták ki az osztálytársait egy-egy jutalomkönyvért, dicséretért, én úgy vétel, ő is fog kapni, mi több, ő is ezt remélte, de nem.
    Egyetlen fekete pont miatt.

    Nem vagyok maximalista, én nem piszkálom érte, ha valami mégsem teljesen jól sikerül. De pontosan tisztában vagyok vele, hogy a világ olyan köröttünk, hogy csak az irreálisan hibátlan eredményeket értékeli igazán.

  • 2011.02.15 10:38:42MacMester

    Mi a fontosabb? Az elvek, vagy az őszinte kapcsolat megtartása a gyerekkel? Különösen, ha erre neveled. Egy gyerek nem hülye, ahogy azt sokan feltételezik. Azért mert gyerekként viselkedik még van agya. És ki fog találni alternatívákat. Krétapor? Hányinger? Bevérzett szemek? Ismerős?
    Szóval én a kapcsolatra szavazok. Ha megmarad az őszinte kapcsolat, akkor erről lehet beszélni. Ott, akkor 5 perc alatt kellett megoldani a helyzetet. A gyereknek ez akkor az egész jövőjét is jelenthette (az Ő szempontjából). Hozz helyre egy ilyen bizalomvesztést, ha a gyerek szemében tönkretetted a jövőjét. Ettől persze még rendszert nem kell belőle csinálni.

  • 2011.02.15 11:04:34Sx Xavier

    Az a baj, hogy amit most átadsz a gyereknek, az csak tíz, húsz vagy harminc év múlva érik be, és ki tudja, hogy akkor mi lesz az, ami használ neki? Vajon azőszinte kapcsolat oltárán feláldozott szigorúság, vagy a határozottság oltárán feláldozott őszinte kapcsolat...

    Szerintem ez nagyn erősen egyén és helyzetfüggő.

  • 2011.02.15 11:05:29marketingmunkás

    Tegye fel a kezét, aki még nem lógott. Ennyi.
    Amúgy meg, túl van spirázva, tényleg a kapcsolat a legfontosabb hosszú távon. A gyerek nagyobbnak érzi a jegy súlyát, mint ami, de erre majd csak sokkal később fog rájönni. Óriási nyereség hosszú távon, ha bízik benned. Mi már tudjuk (felnőttek), hogy nem minden fekete és fehér, ő is sejti, kár ellene papolni.

  • 2011.02.15 11:48:12phoboss

    Az "azt akarod anya, hogy szar jegyet kapjak?" valóban azt tükrözi, hogy a szülő vár ötöst. Nagyon jól tette fel a gyerek a kérdést. Neki jó lenne esetleg egy négyes vagy hármas is (mondjuk a szülő rögtön egyesre asszociál), ha nem lennének maximalista szülői elvárások.
    Nem értem, hogy ha amúgy jól tanul a gyerek, miértakkora tragédia néhány gyengébb jegy.

  • 2011.02.15 12:12:05wjozsi

    Azért azt ne gondolja már senki sem, hogy bizalomvesztést okoz, ha őszintén elmondod neki kb. azt a négy pontot, amit az előbb már vázoltam, miközben megnyugtatod, hogy te akkor is szereted és elfogadod, ha ez a nap nem sikerül olyan jól. Netán azt is bevallhatod, hogy neked is vannak rosszabb napjaid, a kudarcot te sem könnyen dolgozod fel, de hát a világ így működik.

    Akik eddig az engedélyezett lógás mellett érveltek, kivétel nélkül abból indultak ki, hogy csak így őrizhető meg a bizalom...

  • 2011.02.15 12:40:54rejtjel

    Mélységesen egyetértek a cikkíróval, én engedélyeztem volna az egy napi lógást. Az anyukám is ezt tette anno, ha így jártam, és nem lettem felelőtlen: azóta meglett a diploma, a doktori, család - vagyis nem lett belőlem tettei következményeivel nem számoló ember ;)

    Aki azt hiszi, hogy fél év elején egy egyesnek nincsenek következményei, álomvilágban él. A cikkíró helyesen látja a dolgot: az már nemigen lesz ötös év végén. Az pedig beszámít a felvételibe. Gondolom mindenki ismer olyat, aki egy ponttal csúszott le... (Az, hogy röhejes, hogy ekkora súlya lehet egy hibának, már az okt. rendszer hibája valszeg).
    Mindenki hibázik, én a súlyos következmények elhárításában segítettem volna a gyereknek.
    Amíg nem csinál rendszert belőle, addig én nem hinném, h ezáltal felelőtlenné válna.
    Ja, és szerintem minden gyerek jó jegyet akar.

  • 2011.02.15 14:12:15cz4eva

    Egyszer én se mentem így be. Kémiadolgozat lett volna, tanultam is rá, de reggel egyszerűen hullafáradtnak éreztem magam. Mondtam édesanyámnak, hogy ezt most kihagynám, ő pedig azt mondta, rendben. A következő órára felkészültem rendesen, lefeleltem belőle, jó jegyet kaptam, ahogy azelőtt és azután is (igen, én voltam az a bizonyos mintatanuló). És nem azt a következtetést vontam le az esetből, hogy a problémák elől el lehet futni, mindössze azt, hogy egyszer-egyszer előfordulhat olyan eset, amikor nem muszáj az embernek olyan szigorúnak lennie (magához és a gyerekéhez).

  • 2011.02.15 14:16:32bakfittyműhelyponthu

    maradjunk annyiban, hogy ez tényleg erősen helyzet- és személyfüggő.

  • 2011.02.15 15:10:30animmam

    En eddig havonta egy, most hogy nagyobbak ket-harom havonta egy napot engedelyezek nekik, kivehetik ha szukseguk van pihenesre. De: nem vehetik ki ha dolgozat iras van, ha delutan valami foglalkozasra mennek, es nem vehetik ki egyszerre mind a ketten. Nem szoktak kerni, vagy volt mar olyan hogy pont dolgozat elott kertek, hogy rakeszulhessenek.

  • 2011.02.15 22:16:14akkorisajuditvoltam

    sziasztok, Éva kommentje következik:
    Köszi a véleményeteket! Van aki, egyetért velem, és van, aki nem. Ezen egy pillanatig sem csodálkozom, mert ezt csináltam én is, az egyik percben nemet mondtam magamban, a másikban meg igent. Csakhogy a történet nem itt ért véget. A lányom azóta megírta a dogát, jó jegyet kapott. Kicsit restellte is az egészet. Egyébként igen, fontos nekem, hogy ő ötöst akarjon. (Ne aggódjatok, van neki mindenféle jegye...) Nem volt ez egy fehér-fekete helyzet, de nem is akarok romantikus regényt írni a gyerekeimmel.
    Éva

  • 2011.02.16 08:44:49Pelikan

    En siman igazoltam volna neki es az lett volna a feladata a napra, hogy felkeszuljon a dolgozatra, a nap vegen kikerdeztem volna. Ja, es megbeszeltuk volna, hogy egy felevben hanyszor lehet egy ilyet elloni... Igy a kapcsolat is rendben van, a felelossetudat si fejlodik... :-)

  • 2011.02.16 08:58:56Puszpanya

    Szóval, csak akkor lehet okés a kapcsolatom a gyerekkel, ha jófej vagyok és hagyom, h ellógjon egy nekem fontos dolgozatot?
    S ha így van, akkor hol a határ?

  • 2011.02.16 09:11:42Pelikan

    Szerintem a kapcsolat valahol a hatarszabas es lazasag vonalan alakul a nagyobb iskolas korban... Nekem sokszor jot tett volna, ha egy-egy napot loghattam volna es segitett volna latnom, hogy nem csak a kituno bizonyitvany a fontos... Kinek hogy Puszanya, ahany haz, annyi szokas :-)

  • 2011.02.16 09:52:33Puszpanya

    Aham... D:
    Meg nagyon ismernie kell a szülőnek a gyereket.

  • 2011.02.16 11:08:43caixa

    én biztos engedtem volna a kérésének.
    magam is rengeteget lógtam anno anyám orvosi igazolásával, de amíg én voltam a legjobb tanuló az osztályban, addig baromira nem érdekelt senkit. se a családot, se a tanárokat.

    igenis van, amikor az Életben is kell taktikázni, az is intelligens dolog, ha a helyzetet felmérve belátja, hogy egy adott helyzetben pl. az a legpraktikusabb, ha halaszt valamit (döntést, üzletkötést, elbocsátást stb.) vagy másképp oldja meg. az egyetemen pl. simán lehet halasztást kérni, jelképes összegért.

    nem vagyok híve a moralizálásnak meg a nagy erkölcsi meséknek

    a sztoriban a gyerek nem egy mini gazfickó, így miért ne alkudozhatna egyszer-egyszer, belefér, ennyi

  • 2011.02.16 12:43:08Frusciante Béla

    szerintem a szülő által igazolható napokat családi célra kell használni, és a gyerek kapjon még ugyanennyi napot pluszban a szülőtől (orvosi igazolással lefedezve) ajándékba egy félévre, amivel ő gazdálkodik ilyen esetekre.

  • 2011.02.16 17:05:55nehogymáneszójjakbe

    Én is hiányoztam így. Ez nem gond.
    Párom sosem hiányzott,csak amikor műtötték.
    Már megbeszéltük. Gyerek is "lóghat" néhányszor. (persze pótolnia kell amit kihagy) Neki is jár szabi amivel ő "rendelkezik"...

  • 2011.02.16 17:06:38nehogymáneszójjakbe

    Persze ez a zsarolós hozzáállás az más...

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta