SZÜLŐSÉG

Vasárnapi szubjektív - Eltűntél, ahogy gyereked lett!

2011. január 30., vasárnap 03:11 |

Nincs gyerekem, és bár már nagyon szeretnék, egyelőre nem tartok ott, hogy legyen. Van viszont megannyi családos barátom/barátnőm, szeretek a gyerekeikkel lenni, és mindent összevetve normális ember vagyok. Mégsem értem, miért vagyok parkolópályán, ha a hétvégi programokról van szó?! Családosok: miért kerülitek a szingliket?

Fotó: Danielle deLeon
Fotó: Danielle deLeon

Zita az egyik legjobb barátnőm volt. Együtt nőttünk fel, együtt sportoltunk, gimiben osztálytársak voltunk, és bár máshova jártunk egyetemre, hétvégenként csomószor mentünk együtt szórakozni vagy csak beszélgetni valahova. Amikor megismerkedett Matyival, eleinte sok dolgot csináltunk együtt: jártunk a Normafára és kutyát sétáltatni, moziba, cukrászdába, mentünk együtt a Balatonra, de még síelni is voltunk közösen. Jól kijöttem Matyival is, semmi csajos féltékenység, ilyesmi: örültem, hogy boldogok.

Azután Zita teherbe esett. Akkor egyszer csak áthelyeződtek a súlypontok, nincs ebben semmi különös, sőt. Nem zavart, hogy akkor hirtelen Katával lett a legjobb együtt lógni (ja, Katának egyéves volt akkor a lánya), de az már fura volt, hogy Kata mindenben tudta a tutit, nem csak a gyerekvárást és -nevelést illetőleg, de ő volt az autentikus információforrás a főzésben, lakberendezésben, mozifilmekben és így tovább. „Hivatalosan” Zita továbbra sem került, de azért abban a felfokozott állapotban jó, ha kéthavonta össze tudtunk futni. Pedig engem érdekelt, hogy mi van vele, ki lakik nála odabent, és az milyen érzés, oké, hogy nem ezzel töltöttem volna ki a napjaimat, de egy normális fokig tudni akartam róla.

Aztán megszületett az én barátnőm, Zita kisfia is: Bazsi születésekor megváltozott minden. Ami érthető is, én csak örültem, hogy pár hetesen már láthattam a kicsit, gyönyörű volt, és bár jó nagyok voltak a ruhák, amiket vittem nekik, nem az volt a lényeg, a játékokkal azóta is játszik. De Zita onnantól kezdve szuperanya akart lenni, és bár frusztrálta, hogy két hónapig gyakorlatilag szoba- és tréninggyatyafogságban volt, sehogy nem talált időt magára. Segítenék – mondtam. Nem hagyta. Csak amíg fodrászhoz elmész, vagy pihenni – semmi. Majd elmúlt a stresszes időszak, Zita kicsit lenyugodott, belátta, hogy a szuperanyaság hülyeség, mert inkább jó anya lesz. Szuper. Akkot összehozunk egy beszélgetőset? Persze, nemsoká.

Bazsi egyéves lett. Volt buli, három, de hát ilyenkor a tér a gyerekeké, így a jó. Én is csak röviden találkoztam Zitával és Bazsival, hogy odaadjam az ajándékot. Kérdeztem, mikor tudunk kávézni, felmennék, nem akarok zavarni. Majd. Baj van? Nincs. Csak... Csak.

Vannak az új kismamabarátok, akik valóban többet tudnak nálam a gyerekétrendről, az alvási rendről, a cukileszoktatásról és még százezernyi más gyermekes dologról. Vannak a játszótéri ismerősök, akik nélkül nem lehet majd átvészelni a hosszú téli játszótérmentes délutánokat. Vannak a nagyszülők, akik ugye kikövetelik maguknak a nekik járó unokaidőt. És van Matyi, ami meg természetes, hogy látna valamit a feleségéből.

Aláírom, mindez jogos. De hova tűnnek szülés után a régi barátságok? Lesz még olyan, hogy leülünk, és mondjuk az építészetről fecsegünk, vagy a régi sulistársainkról, netán Jolie-ék örökbefogadási szokásairól? Mennyi időnek kell eltelnie, hogy szülés után az embernek erre újra igénye legyen, vagy egyszerűbb, ha én is szülnék egy gyereket és bekerülnék a klikkbe?

Nem tudom. De mielőtt a földbe döngöltök, hogy bizonyára szociopszichopata-komplexusom van, meg ha amúgy sincs gyerekem, menjek innen is, gondoljátok csak végig: mikor beszéltetek a legjobb (gyerektelen) barátnőtökkel a legutóbb? Remélem, nem túl rég volt. Talán ideje felhívni és megkérdezni, hogy van? (Jól fog esni neki.)

Gabi

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2011.01.30 09:21:51Krumpli Bogart

    GiaMarie! Nem tudom miért kell, mert én sosem traktáltam a gyerekeimmel az ismerőseimet. A gyerekeseket sem. Itt viszont sem a kommentekben, sem a postban nem említette senki ezt a jelenséget.

  • 2011.01.30 09:36:21Carolina

    GiaMarie...
    én is így gondolom. Nekem 3 van, de sose jutott eszembe bárkit is a gyerekeim szokásaival és órákig tartó dicshimnuszokkal traktálni. Ha van valami vicces, ami valóban az, és megnevettet nem gyerekest is, akkor megosztom, de nem a gyerekek vannak állandóan középpontban. Nekem is van életem, igényeim. A nagy magyar hősanyák, nem fognak tudni leszakadni az aprónépről, és amikor tinédzser lesz, össze fognak zuhanni....
    Sőőt... tudjátok mi akaszt ki a legjobban? Amikor pasik kezdenek el zengedezni gyermekeikről, tök általnos dolgokat, amit mindenki átél, akinek gyereke van, és órákig tartó unalmas történeteket mesélnek. Borzasztó...

  • 2011.01.30 10:01:22Puszpanya

    Szerintem van ilyen anya is, meg olyan is. Az egyik ismerősömet pl. úgy kell "faggatni" a gyerekéről. Nekem meg természetes, h most gyerek korszakom van. Volt amikor moziba jártunk, meg szórakozni és hajnalig megváltottuk a világot. De most gyerek van. A nap 24 órájában. Így mikor a gyermektelen barátnőm azt mondja, h fussunk össze, beszélgessünk, az nekem nem megy. Mert a gyerek félpercenként váltja a játékait, meg felmászik, arrébb mászik, odahoz, elvisz, nem tudja levenni, s különben is ő is a vendégen akar lógni. A gyerek feje fölötti sekélyes beszélgetések meg nem mennek.
    Úgy gondolom, h amikor a gyerek beszélni kezd,és a saját igényeit verbálisan kifejezni majd akkor jön el az az idő, mikor nyugodtan tudok majd kávé mellett beszélgetni. Mert egyelőre én vagyok a "szócső", én tudom ( vagy tudni vélem), mikor mit akar, ez pedig azt kívánja, h rá figyeljek. Ez a pár év nem nagy áldozat.

  • 2011.01.30 10:09:28marketingmunkás

    változunk, változunk. 7 évente cserélődnek a barátok. először zokon vettem, de most én élem át, hogy változik a súlypont. ez van. én sem vagyok a gyerekről mindig beszélő ember, sőt, örülök ha kiszabadulhatok, hogy felszabadulhassak. de ehhez kell a háttér, a segítség nekem. és másoknak még ennyi segítségük sincs. meg hát valaki nagyon átéli ezt a dolgot, nagyon intenzíven. attól még valószínüleg szereti a régieket, csak vágyik minden percben anyának lenni.

  • 2011.01.30 10:19:14ÉSZLÉNY

    Sziasztok!
    Sztem, ott kezdődik a probléma, h amikor vk. gyereket hoz a világra azt hiszi onnantól kezdve megáll az élet az a fele, h mozi, kiállítás! Ez a magyar társadalmi nyomás! De nem' igaz! Baromira lehet nemgyerekes barátnőkkel igazán kvzni, hiszen Ő barátnő, halálosan megérti ha közben jössz mész és azt is élvezed!
    Én külföldön élek, itt a gyerek szerves része az általános programoknak, és higgyétek el nem, nem rossz az neki, ha van másik csemete azért nem, ha nincs akkor meg minden felnőttből kap egy kicsit. Felvilágosult, szocializálódott gyermek lesz belőle, aki nem szorong ha új környezetbe kerül, vagy új helyzetbe (pl. költözés)
    Sztem.....

  • 2011.01.30 10:25:28aladdin

    nekem kisbabam van es a gyermektelen baratnoimet latom ritkan. ami azt illeti a regi gyerekeseket is. Bar azt hittem en nem leszek jatszoteri anyuka, ugy nez ki megis. pedig szivesen beszelgetnek masrol is, nem csak a gyerekrol.

  • 2011.01.30 10:30:56lelkisegely

    Érdekes kérdés. Nekem is van 3, a játszótereket mindig utáltam, mert az ott üldögélő anyukák, a babakakáról tudtak csak beszélgetni. Felpakoltam a gyerekeimet, és mentem velük a szingli barátnőhöz, jöttek hozzám. Felnőtt dolgokról akartam beszélgetni felnőttekkel. Csak erre vágytam a gyes alatt :)

  • 2011.01.30 11:45:26margaritt

    Olvír: érdekes, nálam pont fordítva volt. Attól kezdve, h terhes lettem, csak erről kérdezett mindenki. Miután szültem, pláne.
    Mintha megszűntem volna nőként, barátnőként, gondolkodó emberként funkcionálni.
    Pedig pár hetes volt a kisbabám, már fordítgattam, fél éves volt, egyetemre jártam, nyelvet tanultam - lett volna téma bőven.
    Volt, aki már meglátott, már rögtön ledarálta, h szia, hogy vagy, gyerekek? Ugye tökéletesek a gyerekek, bocs, rohanok...

    Mi van? Meg akartam kérdezni, hogy van, milyen a munkája, nincs-e kedve vmi jó filmhez, kiállításhoz vagy szimpla beülünk, kávézgatunk dologra.
    A nap nagy részében a gyerekekkel, gyerekért vagyok (amióta dolgozom, változott a helyzet), olyan jó lenne, ha valaki kizökkentene belőle, de nem. Megszültél, így egyesek szemében automatikusan ősanya lettél, akit kerülni kell, mint a leprást.
    Szerencsére maradtak olyanok is, akik megmaradtak barátnőnek, és továbbra is normális emberként kezelnek:)
    Olvír, szerintem egyszer kegyetlenül őszintén beszélgess el Zitával, ahogy nő a gyerek, egyre oszlik a lila köd, egyszer még nagyon jól fog esni neki, hogy kitartasz mellette, és visszavárod a "felnőtt" világba!!!

  • 2011.01.30 12:05:55antiszociális exlúzer

    Krumpli Bogart
    "Itt viszont sem a kommentekben, sem a postban nem említette senki ezt a jelenséget."

    Dehogyisnem, épp te :)

    "Tudomásul kell venni, hogy a gyerekesek főtémája a gyerek és a nem gyerekes barátnő egy ideig érdeklődve hallgatja..."

  • 2011.01.30 12:53:40panka

    Hogy a felvetett problémára válaszoljak, valószínűleg Zita szegény be van punnyadva. Kicsit elfutott mellette a kinti világ, és lehet, hogy egyáltalán nem jár sehova, és semmi újat nem csinál, mert ez így momentán jó neki. És amúgy is minden stresszes, ha a gyerek úgyis belekeni a csokit a vendég szép ruhájába (amilyet Zita már vagy két éve nem vett fel, ami szintén kicsit frusztrálja, ha olyat lát a valaha volt legjobb barátnőjén). Szerintem békén kell hagyni, esetleg be lehet jelentkezni skype-on, és ha úgy látod, hogy eljött az idő, meg lehet próbálni újra bedobni a találkozást.

  • 2011.01.30 13:27:33phoboss

    Nem értem, hogy ha a gyerektelen barátnő belelóg a gyerekes programokba, miért nem lehet már az előzetes megbeszélés alapján egyeztetni, hogy figyi, szigorúan ettől eddig érek rá, mert utána etetés-fürdetés-altatás... És máris megoldódott a probléma.
    Amúgy meg, ha nem szólnak neki, honnan a fenéből tudhatná, hogy mikor van etetés pl.

  • 2011.01.30 14:43:43Amine

    Nálam pont fordítva történt. Az itteni egyetlen magyar barátnöm fordított nekem hátat, amikor kiderült, hogy terhes vagyok. ( Tavaly március.) Azóta alig érem el telefonon, ha véletlenül összefutunk, akkor jön, hogy bocsi most nincs idöm, majd hívlak, feltétlenül találkozunk...Amikor megszületett a fiam, annyit írt, hogy szeret minket és majd jövö héten felhív. Ez volt novemberben, azóta sem hallottam felöle.
    Pedig mi a fiammal nem zárkózunk be a négy fal közé, jövünk- megyünk minden nap. Lenne idönk kávézóba menni, beszélgetni, a baba nem is zavarna, mert mindig alszik vagy nézeget. És még nem is terhelném pelenkás, büfis témákkal...

  • 2011.01.30 15:25:18meronem

    Hm. Én meg egy apa vagyok, akinek annyira jó fej gyerekei vannak - köszönhetően főleg az anyának :) - hogy a régi barátok elhalványulnak mellettük, közel sem olyan érdekesek. Biztos rossz ez, de egyelőre... nem zavar.
    :(
    :)

  • 2011.01.30 16:29:53nekemnyafogj

    nahat nalunk is inkabb pont ugy volt, hgoy a gyermektelenek tuntek el a kornyezetembol. mert eleg problemas "barino" lettem, aki nem tudja elore megmondani, mikor lehet vele leulni kavezni, es evek ota nem volt szinhazban sem... vagy ha feljott hozzank valaki, nem tudot velem egy "rendeset" beszelgetni, mert valamigyerek mindig elterelte a figyelmem. mivel egymas utan harom gyerekem szuletett zsinorban, vagyis nem is mentem vissza dolgozni, szepen eltuntek a nemgyerekes ismerosok, kiveve, amelyiknek lett gyereke, es kezdte megertobben latni a dolgokat.
    az ahelyzet, hgoy kisgyerekek mellett nem nagoyn tud barinozesrol szolni az elet. majd ujra lesz ilyen, eljon az ideje.

  • 2011.01.30 17:34:07Rabyn

    Szerintem valahol akarás kérdése, hogy az ember el tudjon menni a barátnőivel/barátaival egy kávéra, vagy beszélgetni. Van annak a gyereknek apja is nem? És jó esetben vannak nagyszülők, más barátok, akik vigyáznak rá 1-2 órát, ameddig az ember elmegy kicsit kikapcsolódni.
    Különben egy idő után csak a növényekhez meg a tárgyakhoz fog tudni beszélni...
    És persze az apukával is el KELL menni valahova néha, a gyerekre addig vigyázhatnak a fent felsorolt felnőttek, esetleg, ha valakinek van rá pénze, akkor egy bébiszitter is.

  • 2011.01.30 18:32:44vikinga

    Ez a jelenség nálam is megvolt-van, részben.
    Mert a lányom, aki már 13 hónapos, még négyszer szopik naponta, és aludni is csak az ölemben, vagy séta közben hajlandó, ébren pedig vagy az etetőszékben nyammog -persze nem egyedül, vagy nyaggat, hogy játsszunk. Nem könnyű eset, azok szerint sem, akik már felneveltek pár gyereket. Azelőtt voltak nevelési elveim, de mind csődöt mondott, így megtanultam élvezni azt, ami van. Mellőlem elmaradtak a nem gyerekes, de a gyerekes barátnők is, az utazgatás, a vásárlás, a kultúra, a szórakozás minden olyan formája, amit vele nem lehet. Se időm, se energiám, se kedvem nincs már zenét hallgatni, olvasni, hobbiknak élni. Mert ezek is csak pótcselekvések voltak. Nem tudom, visszatér-e valaha a régi életem, és vajon akarom-e, hogy visszatérjen. Mert elég szörnyű volt, de ez más topik.
    Csak azt akarom mondani, nem biztos, hogy mindenki önszántából mond le minden másról a gyerekéért, de lehet, hogy nincs más (jó) megoldás. Csodálatos, mikor egy anya látja a gyerekét, ahogy napról-napra szebb, értelmesebb lesz, és egyszer majd vele együtt is lehet mindenfélét csinálni :)))

  • 2011.01.30 19:43:51Mille38

    Kár ezért bárkit is kárhoztatni. Biológiai ösztön, hogy az anya a kisgyermekre fókuszál. A gyerekek nagyobb része nem élné túl, ha nem így lenne. Ezen az ösztönön pedig éppoly nehéz felülkerekedni, mint a tüsszentésen vagy éhségen.
    A babáról szóló sok beszéd pedig a szorongások, frusztrációk kifejeződése (is lehet), esetleg szimpla segélykérés.

  • 2011.01.30 20:48:54czanni

    Két gyerekes barátnőm van (régi, sokat próbált barátságok) én meg még gyerektelen. Amióta poronty van, nehezebb belük találkozni - általában havi egy alkalom jön össze, gyakrabban gyerekestül, mint nem gyerekestül. És igen, adódik olyan, hogy megyek a nagy lelki válságaimmal, és azt remélem, hogy végre jól kibeszélem magam, ők meg nekem esnek Pistike vagy Józsika fogzási sztorijaival, első szavairól szóló sztorikkal. Hát akkor ez van.
    A "belelógásról" meg annyit, inkább ők mondják, hogy jaj, maradjál már, fürdetek altatok, és utána végre beszélhetünk normálisan, felnőtt módra. Ilyenkor lezuttyanok a tévé elé, és megvárom, míg végez (nem szereti, ha beleugrálok ebbe). És azért nem érzem zavarban magam, mert tudom, hogy valóban beszélgetni szeretne felnőtt dolgokról, és ha zavarnék, szemrebbenés nélkül haza lennék küldve.
    Hát ja, színházba/moziba már nem jönnek velem. Én meg rászoktam, hogy néha játszótérre menjek.
    Kompromisszum kérdése az egész - persze mindkét fél részéről

  • 2011.01.30 21:28:43maim

    Én is pont az ellenkezőjét tapasztalom.Mióta családos vagyok,nem csak gyerekes azóta a barátnőimet én hívogatom,jobban ráérek,mint ők és
    gyakorlatilag hanyagolva vagyok.Így már nem olyan érdekes a társaságom,mert nem járok bulizni és nem
    szidom a pasikat.A gyerektől úgy ugranak el,mint a
    büdös bogártól.Ha akarnám sem tudnám untatni őket
    a gyerek-sztorikkal,mert még a telefont is leteszik,ha csak a nevét megemlítem a gyereknek.
    Azon kezdtem gondolkodni,hogy mindjárt pont lesz@rom őket.Viszont némelyik anyukának,meg tényleg a házi bálványa a gyerek.
    A férjem a legmegértőbb barátom.

  • 2011.01.30 22:05:56Szirénke

    Nekem nincs gyerekem, de véleményem annál inkább. Nyilván tisztában vagyok vele, hogy megváltoznak a dolgok, ha a barátnőnek gyereke lesz, de nem mindegy, hogy mennyire. Tényleg muszáj anyarobottá válni, és megszűntetni a külvilágot? Az agyamra megy, hogy a gyerekes barátnőm felhív, hogy mizu, és közben folyamatosan párhuzamban beszél a gyerekhez is. Hívjon akkor, ha otthon van a gyerek apja. Sztem is gáz, ha valakinek megszűnik az addigi személyisége, és képtelen kinézni az anyaságból. Van a gyereknek apja, nagyszülője, néha otthon lehet hagyni egy kávé erejéig. Ha valaki erre képtelen, az ne lepődjön meg, hogy egy barát nélküli unalmas trampli lesz belőle

  • 2011.01.30 22:31:48értem

    Nagyon jo tema. En a gyerekes oldalt kepviselem, es en is esarevettem ezt a valtozast. Inkabb vagyok gyerekes baratokkal, olyanokkal is, akikkel regebben nem annyira.

    Nem arrol van szo, hogy semmi masrol nem beszelgetunk, csak a gyerek dolgairol. Beszelunk mi mindenfelerol, csak kozben van valami, amit nem kell megmagyaraznunk egymasnak, es egy gyerektelennek ha fejem tetejere allok sem tudom elmondani, de meg korulbelul sem.

    De azert igyekszem, hogy ne legyen parkolopalyan a regi barat teljesen, mert akkor hianyozna.

    Egyebkent jo poszt!

  • 2011.01.30 22:40:55sophie82

    Igen, megváltoznak a dolgok egy babával, de én úgy gondolom, ha az ember tényleg akar találkozni a régi barátokkal, akinek még nincs babájuk, akkor tud időt szakítani rá. Szerintem az a legnagyobb probléma, hogy a nők többsége "megelégszik" azzal, hogy ő már egy anya, aki csak a gyereknek él, és a külvilág már egyáltalán nem érdekli... Sajnos sok esetben -látva egy pár ismerős anyukát- saját magával már nem is törődik, neki teljesen megfelel, hogy 20-30 kilóval több mint volt korábban, "áhh fodrászhoz már nem járok, minek, hisz itt a férjem, aki szeret és itt a kisbabám és a gyerekes témákon kívül már más nem is érdekel... hiszen én már anya vagyok... Mire vágyhatnék ennél többre?" Úgy gondolom, hogy igenis kellenek a nemgyerekes barátok és felnőtt témák is, különben az ember lerobban agyilag egy idő után... És persze ne feledjük a férjünket, akinek épp úgy hiányzik a korábban szexi csajszi, akit megismert és akivel olyan jókat beszélgetett és ...:) Legtöbb esetben szerintem, nem a szingli barátnők fordulnak el az ujdonsült anyukától, hanem ő nem akar már velük programot szervezni... Én még csak egy pár hónapja szültem és a kisbabám a legfontosabb természetesen, de szorítok időt sok minden másra is, eljárunk társaságba, gyerekkel is és gyerek nélkül is, mert szerintem neki is szüksége van arra, hogy más embereket is lásson. És egyébként miért is baj, ha etetéskor és esetleg egy-kétszer fürdetéskor ott van a régi barinő? Akivel minden fontos dolgot megosztottatok éveken keresztül... Miért baj, ha ott van és közben beszélgettek? Ez mind csak "akarás" kérdése, szerintem...

  • 2011.01.30 23:06:15Bűbájos

    Most, hogy így jobban belegondolok, minden barátnőm anya már (én is) vagy pár hónapon belül az lesz. Nincs ilyen cikkbeli problémánk. :-)

  • 2011.01.31 00:25:31bölcsésztanár

    Tényleg, amíg nagyon kicsi a baba, nem is lehet esténként elszabadulni, de én pl. behoztam utána. Látogatóba meg akkor is tud jönni, aki akar.
    Pl. ebben az időszakban tudtam meg, melyek azok a barátságok, amik túlélik, ha nem találkozunk kéthetente.
    És mikor már huzamosabb ideje voltam itthon gyerekekkel, kifejezetten felüdülés volt szingli vagy házas, de gyerektelen barátnőkkel beszélgetni. Olyan volt, mint a friss levegő. Most havonta egyszer találkozunk, többnyire anyukák, de van, akinek még nincs gyereke.

  • 2011.01.31 02:48:06Eloise0915

    A téma nagyon érdekes....mellőlem a gyermektelen "barátnők" pont akkor maradtak el, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rájuk (szülés utáni depresszió, egész napos egyedüllét az ordító kis csomaggal, stb....)és országomat adtam volna 10 perc felnőtt beszélgetésért. Ha végül én hívtam fel valamelyiket, percek alatt lepattintott, hogy "nem akarlak zavarni, biztos rengeteg dolgod van", meg egyéb figyelmességek. Amikor már kialakult napirendje volt a lányomnak, és már az én 24 órás jelenlétemet sem igényelte, megpendítettem nekik, hogy annyira mennék már bulizni, dumálni, pörögni, bármit csinálni velük, aminek nincs köze babákhoz, látszólag örültek is neki, majd valahogy mindig úgy jött ki a lépés, hogy soha nem szóltak, véletlenül folyton elfelejtettek rám csörögni, ha este buli volt. Szóval ennyit arról, hogy a friss anyukák elmaradoznak, vagy unalmas a társaságuk, mert csak a gyerekről lehet velük dumálni. Mostanra teljesen eltűntek a képből, én meg egy szintén kisgyerekes anyukával járok havonta néhány alkalommal lazítani, amikor szóba sem kerülnek a gyerekek... hogy is van ez, kedves Olvír...???

  • 2011.01.31 07:26:51Majda

    Simán értem, miért alakul úgy, ahogy a posztban leírta: nekem legalábbis kb három év volt, mire kötetlenül beszélgetve nem két percen belül a gyerekről van szó. És ebben már egy év munka, rendesen, bejárással is benne van! Biztos eléggé idegesítettem a barát jellegű kollégákat, de még tudatos odafigyeléssel is csak kicsit tudtam meghosszabbítani ezt az időt. Munkáról beszélni más, de az életem összes többi területébe annyira beleszövődött őfelsége, hogy nehéz kihagyni. Így meg nehéz beszélgetni. Ha ők nem maradtak volna el, akkor úgyis elriadtak volna...

  • 2011.01.31 07:40:22magyar bucó

    "mondjuk az építészetről fecsegünk, vagy a régi sulistársainkról, netán Jolie-ék örökbefogadási szokásairól?"

    Ezek tényleg az élet fontos és aktuális dolgai. A gyerek meg ráér. :D
    Egy anyának mondjuk a gyerek emésztése fontosabb, mint a fenti három téma együttvéve...
    Ennyi empátiával nem csoda, hogy kerülnek...

  • 2011.01.31 08:43:57babbs

    Mindenkinek arra van ideje ,amire akarja ,hogy legyen!Pontosan,jó esetben van a gyereknek apja ,nagyszülei,akikre időnként rá lehet bízni,és kimozdulni,mással foglalkozni._A gyereknek meg kifejezetten jót tesz,ha nincs bezárva az anyjával a négy fal közé,sokkal nyíltabb,barátságosabb lesz.És ha ott van egy bnő a fürdetésnél,akkor meg mi a fene történik???Nem is értem.Aztán mikor a gyerek már egy -két éves,lehet panaszkodni,hogy jajj ,nem tudok menni sehova,olyan anyás a gyerek!Imádják ezt a mártír dumát az ősanyák,a gyerek meg meglát egy idegent ,és elbőgi magát,elbújik az anyja mögé.
    Bőven vannak az ember mellett olyanok ,akikkel meg lehet vitatni a baba emésztését.Férj,nagyszülők,gyerekes barátok.
    Egy gyerek mindennapos csoda,fantasztikus élmény,de hogy az ég világon más ne érdekeljen a világ dolgaiból???Aztán ezért lép le sok kisgyerekes apuka,mert elveszik mellőle a nő,a társ,barát.Akinek fontosak a barátai,és igazi barátai vannak,a mellől nem fognak eltűnni,mert minden élethelyzetben barátok,és minketten tesznek azért,hogy azok is maradjanak.

  • 2011.01.31 08:57:14ezt nem hagyhattam ki...

    Szirénke

    ez a telefonos dolog nekem sem tetszik
    a húgomnak 2 kisfia van, ahányszor beszélünk telefonon, ő mindig ordít közben a 2 gyerekkel, hogy ezt vagy azt ne csináljátok...
    mindegy, hogy ott van a férje is, és csak át kellene mennie egy másik helyiségbe
    szerintem ez nagyon irritáló tud lenni
    és ha az ember szóvá teszi,még ő van megsértődve, és mindig azzal kell jönni, hogy majd ha neked is lesz, megtudod
    nem biztos...szerintem nagyon sok múlik a nevelésen is
    én most vagyok a 17. hétben, de már az én "barátnőim" is lemaradoznak
    én soha nem beszélek magamtól erről az állapotról, ők meg szerintem azt hiszik, hogy engem már csak ez a téma érdekel
    elég rossz így...

  • 2011.01.31 09:17:27Szirénke

    RE: ezt nem hagyhattam ki...: Szerintem még most, amíg "csak" várod a babát ülj le a barátaiddal és beszéld ezt meg, mert ha most hagyod elúszni a dolgot, utána már késő lesz..

  • 2011.01.31 09:45:04Alter E

    A gyerekteleneknek azt tanácsolnám, ha fontos nekik a barátnőjük, tartsanak ki, kezeljék úgy ezt az állapotot, mint egy külföldi kiküldetést. A gyerekes barátnőjük nagyon hálás lesz, ha egyszer ott folytathatják, ahol abbahagyták. Az én gyerekeim már nagyok, de ma is jól emlékszem az első hónapokra, évre, amikor tényleg élet/halál kérdésnek tűnik gyerek jóléte, minden apró történése, ami mellett minden más jelentéktelenné válik. A racionalitás ilyenkor eléggé ki tud kapcsolni egy időre. Amit Mille38 ír, nagyon igaz a mértéke persze egyéniség- és azt hiszem segítségfüggő.

  • 2011.01.31 10:11:41Puszpanya

    Nem értem, miért minősíti bárki is azokat a szülőket, akik annyira szeretnek a gyerek társaságában lenni, h MOST nincs másra igényük?

    S az, h a gyerekkel van az ember nem a 4 falat jelenti. Életemben nem éltem pl. ennyire egészségesen, mint mióta a du. ébredés után a gyerekkel 2-3 órát csavargunk.

  • 2011.01.31 10:18:07Balance Of Power

    A kommenteket atolvasva (es az osszes kategoriaban ismerosokkel rendelkezve) en csak arra vagyok kivancsi, hogy akitol akarmilyen okbol eltavolodnak a baratok es a sajat partnere, mit fog csinalni akkor amikor a gyerek tinedzserkoratol egyre kevesebb idot kivan a szuleivel tolteni...?

  • 2011.01.31 10:28:33nekemnyafogj

    en nem ertem, miert de nem jelent meg a hsz-om. szoval en azt hiszem, ha fenn akartam volna tartani a korabbi eletformam gyerekek mellett, vagyis hogy mindig beuljek egy-egy baratnovel, meg koncertekre jarjak, meg mittudomen, akkor ugy kellett volna dontenem, hgoy ne legyen gyerekem, vagy ha megis, akkor a nagymama nevelje fel. egyszeruen nincs ido mar mindenre, es vannak dolgok, maik nem is igazan erik meg a szervezest. a ferjemmel is kevesebb idot tudunk kettesben tolteni, igy a nagyszuloi segitseget inkabb ilyen iranyban vesszuk igenybe, a baratnoknek pedig legtobbszor be kene erniuk azzal, hgoy gyerekkel egyutt lehet velem programot csinalni, mert ez van, megvaltozott az eletem. a tobbsegnek ez mar nem igazan tetszik, es meg is ertem, de a csalad mindig elobbrevalo lesz, es egy csaladanya elete mindenkeppen mas mar, nehezen fer bele, hogy csak egy embert ki tudjak tuntetni a teljes fiyelmemmel - meg a gyerekek is osztoznak. akinek nincs gyereke, annak az fura, ha feljon, es nem tudok vele nyugodtan leulni, mert eztazt csinalni KELL, gyerek nem maradhat kakiban, naponta tobbszor is esznek, es egyik biztos beleesik mig itt van valaki, es bizny hetkor furdes van. ha valaki ezt ugy eli meg, hogy "zavar engem" az ilyesmiben, ha feljon, az rosszul kezeli a dolgot. es eleg hamar elmarad. a gyerekesek sokkal megertobbek, es rutinjuk is van abban, hgoy ugy beszelgetunk, hogy akar percek telnek el, mire folytatjuk a gondolatot. es ugye esetemben mar harom gyerekrol beszelunk, es mind kicsi. szoval ha valaki elmarad, en megertem, de engem is tessek megerteni, hgoy a kapacitasom jelenleg ennyi. ha nagyobbak lesznek a gyerekek, es mar nem kellek annyira, megint mas lesz ahelyzet.

  • 2011.01.31 10:29:56nekemnyafogj

    @ balance: mindig jonnek ujak, tetszik vagy nem, senki sem potolhatatlan. az az egypar "igazi" pedig ki fog tartani.

  • 2011.01.31 11:08:40Balance Of Power

    nekemnyafogj: Ujak? Honnan? Tenyleg puszta kivancsisag, mert ismerek begubozott es bulizos kisgyerekes szuloket egyarant. Es olyat is ismerek, aki alig varta, hogy visszajohessen dolgozni, mert a jatszoteri kismamakkal nagyon nem talalta a kozos hangot. Most megint fel egy kicsit, mert jon a 2.

  • 2011.01.31 11:08:51lizabennet

    En szivesen eltunnek neha :-)) amikor mar elegem van abbol hogy egy eszveszto PMS alatt is profi es targyalokepes legyek :-)
    Komolyra forditva a szot, nagyon orulok a sokfele kommentnek: levontam a kovetkeztetest mindegyikbol!
    Kapcsolodo temak nalam: szingli es gyerekes baratnok kozos vonasa: hetekkel elore kell idopontot foglalni naluk mert az egyik nem akar egyedul lenni es azert van betablazva, a masik meg sosincs 1edul! Plusz szingli lanyok mas szinglikkel szeretnek inkabb eljarni..konyorgom, azert mert menyasszony vagyok meg nem valtoztam Godzillava! Ugyanaz a bulizos csaj maradtam..maradnek, ha a ket baratnom nem egyszerre esett volna teherbe, a szinglik meg ramernenek nagy neha :-)
    Tema ketto: eleg egy allando/aktualis pasi ahhoz h eltunjon a baratno, nem kell gyerek feltetelenul...

  • 2011.01.31 11:17:45lizabennet

    Bocs meg mindig off: igy elvezze ki az ember lanya az utolso gyerek nelkuli eveit (honapjait?): estenkent mindenfele noknek konyorog varosszerte hogy ugyan menjenek mar el vele valahova :-))

  • 2011.01.31 12:08:58nekemnyafogj

    @balance: ha mar dolgozik az anyuka, akkor munkahelyrol, meglevo baratoktol, netrol (!!), az edzoterembol, es a regiek egy resze is visszater. ha meg kicsik a gyerekek, de mar lehet veluk jobban mozogni, akkor a jatszoterrol, a babaklubbol, az ovibol vagy iskolabol, szinten a netrol, es azok jonnek meg ehhez,k akik idokozben gyerekesekke valtak, es hasonlok. a mindennapjainkat atszovik a kapcsolatok, egy felszinesebb baratsagra (kave szinhaz kiallitas) konnyen talani partnert, ha van igenyunk ilyesmire.

    lizabennet: ilyenkor jon jol egy "barati hazaspar". na ezt viszont nehez talani. :)

  • 2011.01.31 14:27:01hopp-hopp

    őszintén - minden barátnő radikálisat változik amikor lesz - pasi-gyerek-ház-kocsi. el kell fogadni és ha úgy alakul, hogy megtartható a baráti kapcsolat - akkor harcolni kell érte.

    nekem lassan már csak 3 gyermektelen barátnőm van.
    a családosokkal nehezen értek szót - mert a gyerekeken túl már nagyon nem terjed a beszélgetés.

    van akinél elviselem. van ahol nem.
    ennyi.

  • 2011.01.31 17:34:26maim

    Végül is az az élet rendje,hogy az ember családot alapít és ha megöregszik,akkor normális esetben
    a családja gondoskodik róla és nem a hason korú
    barátok.Ha meg így van,akkor természetes,hogy a
    fontossági sorrend a család javára dől el.
    Az egyedülállóknál meg egy idő múlva egyfajta önös
    befeléfordulást látok.Ha nem is hangoztatják,de
    idegesítőnek találják a gyerekeket,főleg ha elérik azt a kort,amikor már biztos,hogy nem lehet
    gyerekük.Ekkor vagy kiteljesednek valami hobbiban,
    vagy sajnos,amit sokakon megfigyeltem,egykedvű
    savanyúságba torkollnak.

  • 2011.01.31 20:29:00kicsibuta

    Szerintem ez személyfüggő: az anya jellemétől is függ meg a gyermektelen nőétől is.
    Nekem nincs gyerekem, van viszont két kétgyerekes barátnőm: egyiknél 1,5 év van a gyerekek között, a másiknál 6. Mindegyik esetben a gyerek csúszó-mászó korától viszonylag rendszeres látogató voltam a családnál. A felnőttek örültek, hogy kicsit kizökkennek a mindennapokból, a gyerekek örültek, hogy másnak a cipőfűzőjét, szemüvegét stb. is lehet piszkálni, nemcsak anyáét-apáét. :) A szülők pontosan megmondták, ahogy itt többen (nagyon helyesen!) javasolták, hogy meddig maradhatok. Amikor már álltak-jártak a srácok, korántsem volt annyira intim, bensőséges dolog a fürdetés, mint amilyennek azt itt valaki lefestette. Addigra már jól ismertek a gyerkőcök. Volt, hogy mindkét gyereket (a kis korkülönbségűeket) én fürdettem meg: semmivel nem tartott tovább, mint anyával, viszont folyamatosan nevettünk és játszottunk közben. Alvás előtt természetesen elmentem - a mese, az elalvás tényleg intim: anyával-apával az igazi.
    Még valamit, ami szintén személyfüggő: én egyáltalán nem úgy vettem észre, hogy ne lehetne a kisgyerekes anyákkal másról beszélni, mint a gyerek - és nem csak erről a két barátnőmről beszélek. Persze, a gyerek is téma volt - de nem csak ő.

  • 2011.02.01 00:19:12Rabyn

    A gyerekkel való jövés-menés.
    Ez szerintem szoktatás kérdése is. Több olyan ismerősöm is van, aki a 2-3 hónapos gyerekével már jött-ment/jön-megy bele a nagyvilágba. Mi meg örültünk neki, hogy lehet babázni, mivel a baráti körömben még kevés a gyerek (de egyre több lesz és várjuk is, hogy legyenek, hiszen ez az élet rendje).
    Persze ehhez az is kell, hogy anyu ne tekintse a gyerekét a tulajdonának, merje kiadni a kezéből másnak is.
    Ha sajátom lesz, én is vinni fogom mindenhova, neki is jó, nekem is, mert nem leszek bezárva a lakásba.
    :D Meg a kutya miatt, amúgy is sokat kell kimozdulni.:D

  • 2011.02.01 10:43:04babbs

    kicsibuta és Rabyn,teljesen egyetértek!Szerintem mindeketten jó szülők lesztek!:)

  • 2011.02.02 18:52:08oliv08

    Persze, lehet menni a gyerekkel ide-oda, ha bírja és alkalmazkodó természetű. Sőt a csecsemővel könnyebb, mint egy nagyobb gyerekkel. Csak legyen meg az alvás- és etetési idő, és semmi baj. Nagyobb gyereknél meg a mozgás.

  • 2011.02.03 22:17:45kicsinycsillag

    Jesszus, ezzel én is tök így voltam, mint az író, a barátnőmmel, ahogy gyereke lett, teljesen megváltozott a viszonyunk.

    Én azóta elfogadtam azt, hogy az anyává válással valami végleg átkapcsolódik a nők agyában, és kész, a régi barátnőnek annyi. Legalábbis, amíg neked is lesz gyereked, addig tuti semmi nem lesz már a régi.

    Én azt utálom a legjobban, hogy egy csomó nőn azt látom, azzal hogy anya lett, hirtelen mindent sokkal de sokkal jobban tud, ami gyerek kérdés. Az mindegy, hogy előtte ő is ugyanolyan életet élt, mint te, és hasonló tapasztalatokat szerzett. Gyerek témából innentől neked - akinek nincs még gyereked - szóval innentől kuss lesz, mert hiába lenne véleményed, ezt te "nem tudhatod, te nem vagy anya". Kész. És ezzel a vita le van zárva.
    Egyszer arra is rákérdeztem kisgyerekes barátnőmnél, h miért nem "használt" ki, amikor pici volt a pici, h elmehessen ide vagy oda, erre egy gyakorlati képenröhögés lett a válasz: hogy bízna gyereket arra, akinek még nincs...

    Úgyhogy én elfogadtam, h elvesztettem egy közeli barátot bizonyos kérdésekben, és azt is, hogy a gyerek téma tabu részemről. Persze meghallgatom az ő gyerekes sztoriait és problémáit, de tudom, h nem szabad rá semmit mondanom a bólogatáson kívül, mert akkor jön a "te ne szólj bele, neked nincs gyereked, te ezt nem tudhatod".

  • 2011.02.03 22:25:56kicsinycsillag

    Elolvastam most a többi kommentet is, és csak bólogatni tudok.
    Annyiszor történt már velem, h közeledtem a gyerekes barátnőimhez, ugyanúgy akartam kiönteni a lelkem, mint régen, erre mit kaptam vissza? A sztorim közben állandóan a gyerekhez beszélt, vele foglalkozott, őt nevelte. Oké, akkor nem mesélek, nem nagy dolog. De akkor nem lepődjenek meg az anyák, hogy eltűnnek a nem gyerekes barátok. És igen is, szerintem is lehet(ne) azt a gyereket az apjára is hagyni, vagy h. a nagyi nézzen rá egy órácskát, csak például az én barátnőm annyira gyerekmániás lett, hogy a gyerek első 2 évében egy félórára sem merte senkire, még az apjára se hagyni a gyereket. Aztán persze jött a csodálkozás, h miért ilyen "anyás" ez a gyerek. Amikor meg megjegyeztem, h ő ragasztotta ennyire magához, jött a szokásos "te nem értesz ehhez, neked nincs gyereked" rész :-)

  • 2011.02.03 22:40:47maim

    Nem szabad megsértődni az anyukák beszűkült tudat-állapotán.Ez bele van kódolva a nőkbe gyárilag,hogy a gyerekszületés körül az utódra koncentrálnak.Úgy látszik ez egy vízválasztó a gyerekes és nem gyerekes nők közt.Ha a nem gyerekes is bekerül a másik élethelyzetébe,valszínűleg ugyanúgy fog viselkedni.Még az állatvilágban is így működik.

  • 2011.02.03 22:50:54kicsinycsillag

    oké, más tudatállapot, elfogadom.
    A fellengzősséget meg a nem-gyerekesek lenézését viszont nem, arra nincs jó magyarázat. max a bunkóság.

  • 2011.02.04 13:18:09R2D2 & C3PO

    Én hagynám a fr_ncba a "kedves" Zitát.

    3 igazán jó barátom van, mindnek van gyereke (nem is egy) és egyik sem koccoltatott le amiatt, hogy nekem még nincs. Az elején nyilván nem lábatlankodtam náluk, de a gyerekágy után havonta, kéthetente elmentem hozzájuk. Kb. 4-kor és együtt maradtunk 10-ig, 12-ig. Mint a régi szép időkben.

    Sőt, segíthettem fürdetni és megnézhettem közvetlen közelről, hogyan kell szoptatni - legalább nem nyeretlen kétévesként kell bénáznom a sajátommal. (Sőt, kifejezetten jó olyankor még két kéz, mikor egész nap rázni kell a kölyköt, mert különben ordít...)

    És igen: ez az időszak baromi gyorsan eltelik, a tizenplusz éves gyerekekkel nem is nagyon találkozunk, már felnőttbulikat tartanak a gyerekes barátok is. (Sőt, nekem sem szabad meghívni a gyerekeiket. Kell a szülőknek az a pár önálló este.)

    Tényleg elválik, hogy ki az igazi barát: az ilyen nők sosem voltak azok. Higgy nekem.

SZÓLJON HOZZÁ!

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta