Zanza!

Múltkori cikkünkből kiderült, mi a fiús anyák rémálma: a fitymaszűkület. Akkori írásunkra annyi megjegyzés, kérdés és hozzászólás érkezett, hogy úgy láttuk jónak, ha segítünk a kritikus pontok tisztázásában.

Nincs teljeskörű konszenzus, mit is kell tenni, ha a kicsi problémás. Az általunk megkérdezett traumatológus sebész főorvos ugyanis nem mindenben osztja a Magyar Gyermeksebész Társaság véleményét. Szerinte van a német és a francia iskola, és a sebészek között sincsen a kérdésben konszenzus, inkább csak erővonalak.

A főorvos (aki éppen e nézeteltérés miatt nem vállalta nevét, nevezzük hát Gyuri főorvosnak) véleményét mégis a vele megélt és látott tapasztalatok alapján tartjuk relevánsnak – de mint sok hasonló gyerekgyógyászati ügyben, az ő véleménye sem feltétlenül a végső igazság. Ha valaki más véleménnyel találkozik, és azt megbízhatónak tartja, járjon el akként.

Miről beszélünk?

A fityma újszülöttkorban a makkhoz tapad, hogy védje azt. Ezért nem szabad hozzányúlni, bántani, húzogatva erőltetni a mozgását. Mindenképpen kezelni kell viszont, amennyiben begyullad vagy vizelési akadályt képez (ha a kisgyerek a vizelet ürítésére nehezen képes, vagy ha a vizelet nem egyenes sugarú, netán ballooning-jelenség, azaz pisilés közbeni fitymafelfúvódás figyelhető meg).

Mikor alakul ki a fitymaszűkület?

Alapvetően bármely életkorban előfordulhat, de a leggyakrabban kisgyermekkorban észlelik. A pubertáskort követően kialakuló ún. “másodlagos” fitymaszűkület, vagy a gyermekkori kezeletlen esetek viszont akár nemzési képtelenséget is okozhatnak, tehát mindenképpen érdemes orvoshoz fordulni, és az ő szakvéleményére támaszkodva kezelni a dolgot.

Fitymaszűkület vagy „csak” letapadás?

Fitymaszűkületről akkor beszélünk, ha az előbőr annyira szűk, hogy a makkról nem húzható vissza. A valódi, komoly szűkület csak műtéttel gyógyítható, és bár enyhébb formái speciális kenőccsel helyrehozhatóak, az eset súlyosságát és a szükséges kezelés mibenlétét csak az orvos tudja megállapítani.

Ettől el kell különíteni az egyszerű letapadást (szaknyelven sejtes letapadás), amely pelenkás korban (egészen a gyerek 4 éves koráig) még teljesen normális dolog. A teljes vagy részleges letapadás később magától vagy segítséggel oldódó, de műtétet semmiképpen sem igénylő jelenség.

Húzni, nem húzni?

Az orvosok szerint egyéves kor körül kell elkezdeni finoman húzogatva a bőrt az esti tisztálkodáskor, de csak addig szabad hátrahúzni, amíg erőltetés nélkül megy, és úgy kell leöblíteni. Csecsemők és kisgyerekek esetében nem kell alaposan megmosni a fitymát, elég a tiszta vizes öblítés. Az előbőr, azaz a fityma erőteljes húzogatása TILOS, hiszen az erőltetés nyomán a bőr berepedezhet, és esetenként éppen ezen sebek hegesedése vezethet fitymaszűkülethez.

Miért kell kezelni?

Elsősorban azért, mert később jellemzően csak jóval nagyobb fájdalom és trauma árán lehet ezt az egyébiránt egyszerű problémát elintézni. Nem mellékesek persze az egészségügyi hatások, hiszen a letapadt vagy szűkült előbőr alatt nem megoldható az alapos tisztálkodás, és alatta felhalmozódhat a fityma és a makk között termelődő faggyúszerű anyag. Ennek begyulladása rendkívül fájdalmas lehet a kisgyereknek (de még felnőttkorban is az). De még ha nem is gyullad be, amennyiben a bőr sokáig nem lesz visszahúzva, a már nagyobb gyereket érheti saját magával szemben kellemetlen élmény – és ha minden jól megy, nem éppen az első szexuális próbálkozás alatt szakad fel a letapadás.

Gyuri főorvos szerint nem igaz tehát, hogy elég csak kivárni, amíg magától felszabad a letapadt fitymabőr. (Természetesen vannak, akik nem így tartják, úgyhogy nyugodtan hihetünk saját orvosunknak, ha azt mondja, nem szükséges a beavatkozás!)

Mikor érdemes elvinni a gyereket szakorvoshoz?

A Gyermeksebész Társaság kétéves kor után javasolja a gyerek vizsgálatát. Gyuri főorvos véleménye szerint érdemes már egy-másfél éves korban szakorvossal megnézetni a kukit, mert ha beavatkozásra van szükség, minél kisebb a gyerek, annál kisebb a kukiügyi trauma. Egy két-hároméves gyerek már teljesen máshogy éli meg a dolgot, és akármennyire kis fájdalommal és ijedtséggel jár az ügy, járhatunk úgy, mint Zsuzsi, akinek kétéves Bencéje így ment haza „Apu, a doktor bácsi levágta a kukimat!” A jó orvos mindazonáltal tudja kezelni a gyereket, és ennek segítségével áthidalható a trauma és a félelem.

Kezelés és utána

A letapadás kezelésének legegyszerűbb módja a leválasztás, azaz érzéstelenítéssel (ami esetenként jobban fáj a műveletnél) vagy érzéstelenítés nélkül végzett visszahúzás egy kerek végű csipesz segítségével. Ezt szükség esetén az orvos egy-két alkalommal megismételheti. Mindkét esetben fájdalomra lehet számítani, de nem annyira magánál a beavatkozásnál, sokkal inkább utána: ekkorra ajánlják a Lidocain kenőcsöt.

Van, hogy a visszarántást említi az orvos, ezt többnyire negatív előjellel, ugyanis olyankor az érzékeny hámréteg akár be is szakadhat, további fájdalmat okozva az amúgy is érzékeny területen. Felmerülhet még az úgynevezett „szondás megoldás”, amely esetben egy fém szondát vezet az orvos a makk és a fityma közé, így választva szét őket, erre fitymaszűkület esetén lehet szükség az orvos döntése alapján.

Fitymaszűkület esetén szokták javasolni a szteroidos kenőcsöt, amely a szteroidok a bőrt elvékonyító (mellék-)hatását kihasználva segít ilyen esetekben. Ezek (mint a Ftorocort, Pimafucort,  Advantan és a többi) hosszantartó használata nem javasolt, legfeljebb 2-3 hétig szabad alkalmazni őket. Fontos! Ezen szteroid tartalmú krémek alkalmazása KIZÁRÓLAG fitymaszűkületen segít, a letapadáson nem.

A hámfosztott terület akár egy hétig is minden pisilésnél fájni fog, és bár néhány napig nem lehet hozzányúlni, utána esténként már be kell kenni a kenőccsel (vagy követni az orvos utasítását, ha másképp rendelkezik). A fityma rendszeres hátrahúzása ezt követően a napi rendszeres tisztálkodás része kell, hogy legyen, így elkerülhető az újbóli visszatapadás. Nagyon fontos a habfürdő és más mosdószerek alapos leöblítése, amely szintén megakadályozhatja az előbőr visszatapadását.

Kihez forduljunk?

Első körben természetesen a gyerekorvosnak kell megmutatni, de ha begyulladt, vagy „gyanús” a dolog, keressünk fel egy gyermeksebészeti vagy urológiai szakrendelést, netán gyermektraumatológiát.

Blogmustra