SZÜLŐSÉG

Gyereknevelés: Hogyan büntessük a gyereket?

2011. január 21., péntek 07:57

"Hogyan büntessük a gyereket?" - vetődik fel sok szülőben a kérdés. Szeretnénk, ha gyermekünk „rendes” emberré válna, elvégezné a feladatait, nem változtatná sem csatatérré, sem disznóóllá a lakást, szépen köszönne a szomszéd néninek, stb. Közben a társadalom egyre inkább elítéli a testi fenyítést, jobban elfogadja a jutalom megvonását büntetésként, ami azonban – kár tagadni –, nem jár olyan látványos eredménnyel, mint (legalábbis átmenetileg) a durvább módszerek. Erről ír nekünk Bujdosó Karolina, pszichológus.

Nos, érdemes messzebbről kezdeni. Nem a módszer a legfontosabb. A gyermek elsősorban utánzással és modellkövetéssel tanul, illetve azon keresztül, hogyha jó a kapcsolat, azonosul a szülővel, az értékeivel, normáival.

Tehát a nevelés döntő része szándékunkon kívül, automatikusan zajlik pusztán azon keresztül, amit lát, hall, érzékel belőlünk a gyermek. Ezért reménytelen vállalkozás, amikor a szülő olyasmire akarja változatos módszerekkel idomítani a gyermeket, amely saját magából hiányzik. Belső ellentmondás a jó gyermeket veréssel faragni szándékozó szülő. A verés, legyen az szentesítve a legszebb ideológiával, agresszió, méghozzá kettős: testi, és mivel a gyermek attól kapja, akihez legerősebben kötődik, még inkább lelki bántalmazás. Ez nem jelenti, hogy egy ingerültségünkben elcsattant pofontól összedől a világ. Csupán tudnunk kell, hogy ezzel épp esendőségünket, eszköztelenségünket mutattuk meg. Ami nem baj, ha ezzel összhangban kommunikálunk, és utólag, lehiggadva elmondjuk, hogy elvesztettük a fejünket, sőt, akár bocsánatot is kérünk. Ezzel bizony tényleg nevelünk, méghozzá valami nagyon fontosat: a felelősségvállalást, az esendőség felvállalását, és az őszinte bocsánatkérést. Ne féljünk, hogy ez elfújja a tekintélyünket: a tekintélyt sosem az erőszakosság, hanem a belső erő, a hitelesség szüli.

Visszatérve a miként kérdéskörére: a büntetés tágabb fogalom, mint hinnénk, messze túlnyúlik a verésen, sarokba állításon, szobafogságon és a tévézés megvonásán. A szülővel bensőséges, bizalommal teli kapcsolatban álló gyermek számára a szó jó értelmében büntetés az is, ha látja, anya, apa nem örül annak, amit tett, hogy szomorú, csalódott. Ez a leghatásosabb büntetés, mert ez alakul fokozatosan belső meggyőződéssé. Egy idő után már nem szükséges a szülő vigyázó tekintete, a gyermekben belül alakul ki ez a rosszallás, amit úgy nevezünk: lelkiismeret.

Mondhatják erre, hogy bizonyos kor alatt a kisded nem érzékeny a szülő haragjára, a másfél éves babát ezzel nem tudjuk távol tartani a konnektortól. Igen ám, de ebben a korban nem is nevelni kell, inkább megvédeni saját magától a kisgyermeket. És bizonyos életkor után is lezárul a nevelés lehetősége: a kamaszt már kevéssé hatja meg a szülői rosszallás (sőt!), az a szülő, aki ekkor szeretné beléplántálni csemetéjébe az általa vallott értékeket, bizony elkésett. Ebben az időszakban más csoportok, a kortárs csoport és egyéb, családon kívüli példaképek adnak viszonyítási pontot. Ez a kísérletezés ideje, amihez szükséges eltávolodni a szülők bevált receptjeitől. Ez ne ijesszen meg senkit: később, ha kissé átdolgozva, saját magára szabva is, de vissza fog hozzájuk térni a felnőtt gyermek.

Amellett, hogy a nevelés lényege a hitelességben, a bensőséges kapcsolatban rejlik, a gyermek biztonságérzetéhez szükséges néhány kis számú, de fix korlát felállítása. Ezek a szabályok legyenek ésszerűek, az életkornak megfelelőek, és kiszámítható legyen a megszegésük következménye. A jó nevelés egyik kulcsa a következetesség: ez egyszerű alaptörvény, mégis kevesen tartják be. Nem jó, ha ugyanaz a viselkedés egyszer leszidást vált ki, másszor megbocsátó mosolyt annak megfelelően, hogy milyen a szülő hangulata éppen.

Végül, a büntetésről szólva érdemes kitérni az ezzel szoros kapcsolatban álló jutalmazás kérdéskörére. A rossz jutalmazás ugyanolyan veszélyeket rejt magában, mint a büntetés, még ha ártatlanabb terepnek is tűnik első pillantásra. Szóval, dícsérettel, elismeréssel jutalmazzunk, ne ajándékokkal! Az ajándék lényege az ingyenesség: nem azért kapod, mert „jó” voltál, hanem csak úgy. Ha kisautó, pénz, számítógép vagy bármi egyéb jár bizonyos teljesítményekért, a gyermek hamar megtanulja a külső vezérlést, hogy ne saját örömére, hanem valami más cél érdekében tegyen erőfeszítést. A pszichológusok állandóan kongatják a vészharangot, mégis töretlenül zajlik az iskolák zömében a gyakorlat, hogy a tudásszomjjal teli, érdeklődő gyermekekből osztályozással és különféle jutalmazási-büntetési technikák segítségével rövid időn belül alulmotivált iskolásokat gyártanak. A tapasztalat szerint a szóbeli elismerés szerencsés kivételt képez: ez inkább megerősíti a belső lelkesedést, semmint gyengítené. A dicséret, legyen az csak egy mosoly akár, azt üzeni a gyermeknek: te képes vagy teljesítményt létrehozni, sikert elérni, megvan benned, ami ehhez kell, csak így tovább!

Hitelesség, kapcsolat és következetesség, ezek a kulcsszavak. A sikeres nevelés alapja tehát a gyermekre odafigyelő, időt szánó szülő, aki magával is békében él. Nincs olyan csodamódszer, amely ezt pótolhatná.

Bujdosó Karolina

www.lelki-segitseg.hu

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2011.01.21 12:16:39kitike

    A kép rémisztő :)
    A cikk tetszett, bár egy kicsit könyvszagú, kevés valódi tapasztalatot érzek mögötte (anyaként, vagy pszihomókusként). Az üzenettel én is mélységesen egyetértek, és folyamatosan küzdök azért, hogy önmagammal békében legyek...

  • 2011.01.21 13:22:47Pelikan

    Hat nem tudom, szerintem ez volt eddig a legertelmesebb cikk az uj Porontyon es pont nagyon eletszerunek ereztem egy pszichologustol :-). Izlesek es pofonok, hogy temanal maradjunk...

  • 2011.01.21 13:23:45oliv08

    Már csak a kérdésre nem kaptam választ. És egyáltalán, hány éves kortól érdemes büntetni?

  • 2011.01.21 15:09:47Reman

    oliv08:

    ne büntess, dicsérj! Mondd neki, hogy büszke vagy rá, ha valamit jól csinált.
    Ha valami rosszat csinált, mondd neki, hogy ez téged szomorúvá tesz.
    És legyél vele türelmes és következetes.
    Mi mindkét Frutinkat így neveltük - és boldogok, kiegyensúlyozottak.

  • 2011.01.21 16:13:58háténimmár

    2,5 éves a fiam. Mindenkinek köszön, ha inni akar akkor "mami! Kérek inni"-van már hosszú hónapok ótam, amit ha megkap, akkor mosolyogva "köszönömszépen" van.
    És a vicc, hogy szinte mindenki a környezetemben (hasonló méretű magok szülei) el van ájulva és akarják a receptet, hogy hogyan lehet erre megtanítani.
    Könyörgöm! sehogy! Soha nem szóltam rá, hogy kérni kell vagy megköszönni, na adj isten köszönni a szomszédnak.
    Egyszerűen ha szeretnék tőle valamit akkor használom a kérem és a légyszíves szavakat, ha megteszi, akkor megköszönöm Neki. Reggel jóreggelt kívánok, ha esik akkor jóétvágyat. És Ő pont ugyanezt teszi.
    Teljesen igaz, hogy a gyerek nem nevelődik hanem szimplán utánoz.

    Ha valami hülyeséget csinál vagy valamin raplizni kezdene, akkor nem felülről lefelé magyarázok, hanem leülök a földre, odahívom, hogy üljön az ölembe és megbeszéljük. És ha "leereszkedek hozzá" mind fizikailag mind értelmileg/érzelmileg, akkor egyszerűen elfogadja a mondandóm. Megbeszéljük, hogy az adott dolgot miért nem szabad, és ha nem tök elvetemült az ötlete, akkor azt is megbeszéljük, hogy mikor és hol lesz kivitelezhető (pl holnap a játszótéren, stb). És ami a legfontosabb, igyekszem ezeket az ígéreteket nem elfelejteni és akkor is véghezvinni, ha Ő már régen elfelejtette. És ez ad bizalmat neki az irányomba, ami viszont feltételezi és előrevetíti a jövőbeni szófogadást is.

    És most úgy tűnik, mintha bezzeganya lennék, mert visszaolvasva ez bazi okoskodó lett :-)))

    Pedig tényleg nem vagyok ám olyan.

  • 2011.01.21 16:38:27phoboss

    "...büntetés az is, ha látja, anya, apa nem örül annak, amit tett, hogy szomorú, csalódott. Ez a leghatásosabb büntetés, mert ez alakul fokozatosan belső meggyőződéssé."

    Ez hosszú távon a legrosszabb büntetés, ezzel anya, apa csak azt éri el, hogy a gyerekben az a belső kényszer alakuljon ki, hogy meg kell felelnie a szüleinek. Nem pedig saját magának. A gyerek egy külön személyiség, más, mint a szülők, a személyisége kibontakozását kell segíteni, nem pedig a szülők személyiségéhez köthető állandó lelkiismeretfurdalást kelteni benne. Ráadásul manipulatív módon, hiszen a szülő sokszor csak teszi, hogy szomorú, mert tudja, hogy ez hat. A sok lelki terrort nagyon megsínyli a gyerek később.
    Sokkal jobb leülni a gyerekkel és az ő szintjén megbeszélni, hogy ez vagy az VALÓBAN miért nem helyes.

  • 2011.01.21 17:28:48maim

    Az én kisfiam kb 6 éves koráig szinte fegyelmezhetetlen volt.Nem hatott nála semmi,ha olyanja volt,mondhattunk amit akartunk,néha az őrületbe kergetett,viszont tele élettel,energiával,ő nagyon jól érezte magát.Mi nem annyira.Ahogy cseperedik,úgy válik egyre nyugodtabbá,mostmár lehet fegyelmezni is.De erre
    meg kellett érnie,mert olyan volt,mint egy kölyökkutya.Én viszont kisgyermekként nagyon engedelmes,udvarias voltam,de 16 éves koromban
    nem volt bennem sok köszönet.Mindenkinek van lázadó korszaka,kinek ekkor,kinek akkor,kinek sokszor.

  • 2011.01.22 17:43:24akkorisajuditvoltam

    háténimmár - ettől még nem lettél bezzeg, csak normális. de nálunk is uez a helyzet, elájulnak, hogy köszön a gyerek...
    bár azt, hogy "köszönj a bácsinak" néha még úgy reagálja, hogy köszön: "köszönöm!" :)))

  • 2011.01.22 18:46:23Farkasokkal táncoló

    Phobos,
    és most azt hiszed, hogy már letudtad a fiadnál a kamaszkort? Hajajj...

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta