SZÜLŐSÉG

Anya, ott ül az ágyamon a Fekete Ember!

2011. január 9., vasárnap 09:25

Furcsa ilyet hallani egy kétéves szájából. Kiváltképp akkor, ha eme kijelentésnek semmi előzménye nem volt. De most itt állunk, tanácstalanul és aggódva, és azon agyalunk, vajon hogyan tovább.

Fotó: Jon Ovington
Fotó: Jon Ovington

Bár tudjuk, hogy már az újszülöttekben is van félelemérzet – például felemeléskor, kádban, ha nem érzi annak szélét, vagy éppen ha egyensúlyát veszti, mert valaki bizonytalanul fogja. Nyolc hónapos koruk körül kezd erősödni a kicsikben az úgynevezett szeparációs félelem, amelynek háttere az egyedülléttől, illetve az anya elvesztésétől való szorongás. Az igazi félelmek azonban két-, két és fél éves korban jelentkeznek a gyerekeknél. Ekkor ugyanis...

Belép a képzelet

A képzelőerő alapjában véve jó dolog. Kreativitást és intelligenciát jelez, de a mi esetünkben a fantázia veszélyforrást is jelentett. „Az mi?” – kérdezi riadtan. „Párna anya ágyán, kicsim!” „Félek tőle!” Vagy éppen: „Az mi?” „Párna.” „Nem, az egy cápa! Félek tőle!” És egyik napról a másikra a párna cápává avanzsált, a lépcső ijesztő lett, és persze megjelent a Fekete Ember. Akiről még mindig nem tudjuk, kicsoda és honnan jött.

A mese

A szakértő szerint a gyerekek félelmeiről azért fontos beszélni velük, mert ők még nem érzik a dolgok valóságtartalmát és határait. Így például nagyon fontos az, hogy az ilyen, 2-3 éves gyerekek csak felügyelettel nézhessenek tévét (de még jobb, az ellenőrzött tartalom miatt, ha már néznek valamit, az DVD lesz). Ha olyan a mese, fontos, hogy a szülő értelmezze a látottakat, azaz lefordítsa a gyerek nyelvezetére és világába. A kicsik ugyanis identifikációs hajlamuk révén azonosulnak a mesékben látottakkal, és ahogy a mesék tovább élnek fejükben, úgy formálják át a gyerekek valós környezetét. Tehát ha ijesztő a mese, ijesztő lesz a környezet is.

Ez eddig rendben is van. Ha mesét néz, mellette vagyunk. Elmeséljük, amit lát. És persze jobban szeretjük a DVD-ket, mert ott ellenőrzött a tartalom és még a reklámban sem merülnek fel a tömegpusztító fegyverek. De honnan került ide a Fekete Ember?

A sötétség

A sötétségtől való félelem is jellemzően két-, két és fél éves korban kezdődik, és szintén szeparációs szorongásra vezethető vissza. A gyerek önmagának vagy a környezetének az eltűnésétől fél (hiszen a sötétben minden eltűnik), és ez már mindenképpen olyan dolog, amellyel komolyan foglalkozni kell. Nem szabad ugyanis a gyerek félelmeit lekicsinyleni.

A szülő feladata ilyenkor semmiképpen sem a gyerek „túlvédése”. Az ugyanis azt vonja maga után, hogy a kisded később is mindig minden probléma vagy ijedtség esetén a szüleihez rohan majd. Ehelyett segíteni kell megismerni a félelmet keltő dolgokat, meg kell tanítani kezelni a félelmeket, mert ha az sikerül, a gyerek később a nagyobb veszélyeket is kezelni tudja majd. Úgy lesz egészséges, ha megismerkedik a félelmekkel, de tudja őket kezelni. A sötétség esetében például jó módszer lehet, ha megmutatjuk, milyen érdekes is lehet a sötét. Egy diavetítővel megvilágított falon játszhatunk árnyjátékot, formázhatunk nyuszit (vagy amit tudunk), és játszhatunk kitalálósdit a sötétben kézbe adott tárgyakkal. Ezek segítik leküzdeni a sötétfóbiát, amelyhez gyakran akaratunkon kívül mi járultunk hozzá megjegyzéseinkkel.

És hogy mi lett a Fekete Ember sorsa?

Nos, első körben (gyakorlatilag amint meghallottam, fiam mit mondott), azonnal behívtam apát. „Apa, feladatod van: fogd meg azonnal keményen a Fekete Embert Vince ágyán és vidd ki innen úgy, hogy soha ne jöjjön vissza!” És bár Apának fogalma nem volt arról, miről beszélek, tette a dolgát, kőkeményen megragadta a Fekete Embert, kivitte a lakásból, az ajtóban még jól fenékbe billentette, és megfenyegette, hogy vissza ne merjen térni.

Egyelőre nem jött.

És hogy miért hívtunk mégis boszorkányt a házhoz, azt a jövő vasárnap mondom el.

Zita

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2011.01.09 12:22:31Ezt Nóra mondja:

    @felfordított teáscsésze: Rosszul érzed. Anyuci oldotta meg a kérdést, hisz behívta A Világ Legerősebb Emberét, természetesen apát, hogy bánjon el a fekete emberrel. Nálunk is volt egy hasonló eset, a gyerek a komód fiókjának fa-erezetében egyszer csak - este - meglátott egy gonosz, vigyorgó pofát, akitől nem lehet elaludni, mert néz és vigyorog. Megkértem, rajzolja le azt a pofát, gyűrje össze és dobja ki. A komódfiókot meg letakartuk egy kendővel. Nem volt több para. Az ember megtanul improvizálni mellettük, egy dolgot nem lehet csak: rálegyinteni, vagy azt mondani, hogy "micsoda marhaság, kisfiam, nincs is ott semmi..."

    Ja, és nem kell hozzá dvd, vagy félelmetes tévéműsor - az én gyerekeim is Kisvakondon nőttek fel, mégis voltak félelmeik.

  • 2011.01.09 14:17:29Gereblyés Paraszt

    Huncut egy ember ez a Pákó!

  • 2011.01.09 14:18:28Gereblyés Paraszt

    "És hogy miért hívtunk mégis boszorkányt a házhoz, azt a jövő vasárnap mondom el."

    Ökör.

  • 2011.01.09 14:28:38bende

    Na ezt jól elszúrtad!
    Boszorkányt hívni? Attól tartok a Fekete Ember sokáig nálatok fog lakni. Ezekkel az emberekkel mindenféle démoni cuccok jönnek, szorongások, tragédiák, ne játszatok az ilyen tűzzel!

  • 2011.01.09 14:50:26kIára

    A gyerekkori szorongás nagyon fontos eleme/feltétele a normális, egészséges psziché kialakulásának. A Fekete Emberre ugyanúgy szükség van mint bármilyen más mumusra.
    Minden kölök amúgy nagyon tapintatos magával, a félelmeik soha nem jutnak el a rettegésig.
    Persze ha hülye képeket lát a tévében és a szülő is rátesz néhány lapáttal akkor már más a helyzet.

    Mindaddig amíg a saját képzelete teremti ezeket, nincs baj.
    Ez, bármennyire is furcsa, az _egészséges lelki fejlődés_ jele.

    Amúgy fontos eleme a társadalomba való beilleszkedésünknek, mert előbb hinni kell a Fekete Emberben, a Mikulásban, a Fogtündérben hogy majd felnőttként képes legyen hinni az olyan dolgokban, mint Igazság, Egyenlőség, Testvériség, Haza (amik persze ugyanolyan nevetséges fikciók, mint az angyalka és társaik).

    Hogy boszorkányt hívtál, már megelőlegezem: --> elkúrtad.

  • 2011.01.09 15:14:32VOGAben

    Közölni kell a kis krapekkel hogy, majd jön a nagy vörös SÁTÁN és elzavarja a fekete embert.

  • 2011.01.09 16:18:22memo

    Az én kislányom pár napja kezdte el, hogy lefekszünk az ágyba, betakarom, melléfekszek, és közli, hogy egy néni ül a lábán. Kérdezem: milyen néni??? Mondja és mutatja, hogy ott, anya, ott ül a lábamon. Azért számomra ez elég ilyesztő!

  • 2011.01.09 16:57:44Molenbruck Binko

    Csak úgy mondom, hogy a gyerekek olyasmiket is látnak ténylegesen (már úgy értem ezt nem csak képzelik), amiket a felnőttek már nem. Úgyhogy "fekete ember" és "lábon ülő néni" közel sem biztos, hogy a kicsi képzeletének a szüleménye...

  • 2011.01.09 17:11:17axaic

    nálunk elemlámpát kapott a két és háromnegyed éves, ha fél előveszi, és jól bevilágít a sötétbe.

  • 2011.01.09 17:18:18antiszociális exlúzer

    Molenbruck Binko

    Valóban, nem biztos. Engem is elgondolkodtat.
    Ugyanakkor emlékszem rá, hogy 2-3 évesen konkrétan kiagyaltam magamnak egy mumust, sőt nem is egyet. Az egyik egy fekete kalapos férfi volt.
    Tehát biztosan nem démont vagy ittrekedt túlvilági lelkeket láttam. Egyszerűen jólesett egy kicsit borzongani. Nyilván megvan ennek a fejlődéspszichológiai magyarázata, ahogy klára is kiemelte.

  • 2011.01.09 17:43:07memo

    Teljesen egyet értek Molenbruck Binko-val.
    A kisfiammal történt, hogy megkérdezte tőlem, hogy "anya, mit mondott a bácsi???" Kérdezem: Milyen bácsi??? Erre ő: Hát az, amelyik ott áll melletted. Mit mondott?
    Természetesen senki nem állt mellettem, sem a közelemben. A hideg futkosott a hátamon...

  • 2011.01.09 18:18:33tundrazuzmo

    Teljes sötétség az alváshoz? Régi rossz tradíció. Éjszakai fény a megoldás, több helyen láttam, működik. Ma már kapható a boltban is, de ismerősöm már 20 éve is meg tudta oldani egy színes karácsonyfaizzóval, amit valami csengőtrafóhoz kötött.

    A gyerek is lát mindent a szobában, elég sötét van azért az alváshoz, és ráadásul a szülő is csak benéz, és már látja, hogy minden rendben.

  • 2011.01.09 18:20:49tundrazuzmo

    A fekete ember pedig létezik. A boszorkány nem jó ellene, csak klónoz belőle még 2-3-mat. A fekete ember ellen használ a fehér ember, ha a gyerek ilyet nem lát, akkor tessék jobb környékre költözni...:)

  • 2011.01.09 18:24:27hangaagi

    Fogalmam sincsen, én mit csináljak, nálunk a gyereknek végre legyőztük a félelmét, születése óta csak ellenőrzött tartalmat kap, nem ismeri a Grimm meséket, meséket csak dvd-ről nézhet, a magyar népmeséknél mellette ülünk, kommentáljuk, megbeszéljük, biztatjuk a legkisebb királyfit vagy a kiskirálykisasszonyt.
    4 és fél évesen már nem félt, erre most a ZSENIÁLIS IMAHARCOS NAGYANYJA elmondta neki, hogy azért szokott rosszat álmodni (mármint a fiam), mert az ördögök előjönnek a föld alól, és belesuttogják az álmot a fülébe, amíg alszik. ÉS azért kell IMÁDKOZNI folyamatosan, hogy ne jöjjenek elő az ördögök.
    MI A TÚRÓT CSINÁLJAK???
    most 5 éves a gyerek és miután egy egész délutánt azzal töltöttünk, hogy megnéztük a Föld bolygó földréteg rajzait, meg csomó vulkános filmet, rajzoltuk is, meg megnéztük a pompei romokat is, hogy milyen forró odabent a Föld, hajnal negyed 2ig nem mert aludni még mindig az apróság, mert félt lecsukni a szemét. (Ja, és próbálkoztunk azzal is, hogy amikor ő alszik, sokáig ébren vagyunk, semmi ördögöt nem látunk, ha látnánk, szólnánk neki, mert mindig igazat mondunk neki - az oltás fájdalmas is lehet, a vérvétel kényelmetlen etc., de mindig felkészítjük a valós élményre, ami várja).
    TI MIT TENNÉTEK (azon kívül, hogy a nagymamát most hadd ne mondjam, hol rugdosnám meg)...
    agnes.hanga at gmail.com

  • 2011.01.09 18:33:47deflorator

    Nos, várható, hogy előbb-utóbb elérkezik az a pillanat az életében, hogy szóba áll rajtatok kívül mással is...
    Kiváló alkalom megtanítani arra, hogy nem kell mindenkinek mindent elhinnie.

  • 2011.01.09 18:53:07kIára

    @hangaagi
    A Grimm mesék jók. Nagyon ősi archetípusokkal találkozhat a gyerek ezeken keresztül.
    Persze nem rajzfilmeken, hanem mikor egy bizalmas, intim meseolvasáson keresztül találkozik ezekkel.
    A gyerek, miközben a mesét hallgatja _belső képeket_ készít. Látja a sárkányt, a boszorkányt, a királyfit és társait.
    Közben meg szorong. Ez, ismétlem, nem baj. Pontosan tudja, hogy meddig mehet el, milyen képekre van szüksége.
    Az illusztrált meséknek, rajzfilmeknek, mesefilmeknek pont ez a baja. Kész képeket ad a gyereknek, méghozzá meglehetősen durvákat, amiket sokszor beteges felnőttek készítettek saját fantáziaviláguk kielégítésére.
    Szóval nyugodtan vedd kezedbe a Grimmet és öledbe a gyerkőcöt és olvass neki mesét. Nem lesz semmi baja, sőt.

    A valláskárosult nagyival meg komolyan beszélgess el. Ha neked nem megy, akkor ez a férjed feladata.

  • 2011.01.09 18:57:57Puszpanya

    Én pl. kinevezném apát a szuperhősnek, aki ilyen teremtményekkel csuklóból elbánik. Anyának meg készítenék egy üres spriccelős-tisztítószeres flakonból ördögűző szérumot, amivel látványosan körbefújnám minden este - amíg a félelem el nem múlik-, az ágy környékét, valami jó kis ördögűző versike kíséretében. A védőkörön ugyanis semmilyen teremtmény nem jut át.
    Olyan gyereknél, akinek igen élénk a fantáziája, ez használhat. A fantáziavilághoz hozzátartoznak az ellenszérumok is.

  • 2011.01.09 19:04:52Puszpanya

    Nekem jó volt, én a rossz fantáziaszülött ellen azonnal létrehoztam egy jót is. Így nem volt gond.
    A barátnőm kislánya viszont anno egyik este kijött a szobájából, aminek közelébe utána 3 évig nem lehetett vinni. Nem mondta meg, mitől ijedt meg. Utána kezelték is, de a pszicho sem tudott kiszedni belőle semmi konkrétumot.

  • 2011.01.09 19:55:34kolbászoszsömle

    Ezdeszar!

    Van egy irracionális félelem, amit úgy kezeltek, mintha igaz lenne a tárgy...
    Bazeg, nem lepődnék meg, ha ennek bepisi-bekaki-dadogás lenne a vége.

    Így hinteni az ostobaságot, táplálni a mágikus félelmeket, esztelenség.

  • 2011.01.09 20:08:12Puszpanya

    A gyerek számára az egy "igazi" tárgy.


    Viszont a megoldás amit javasoltál, biztosan használni fog.

  • 2011.01.09 20:08:37sunny_days

    Ági, a nagyi azt is megmondta, mi a teendő: imádkozni kell. Biztos ki tudsz találni olyan "imádságot", ami nem ellenkezik a világnézeteddel. A lefekvési szertartás részévé lehet tenni.
    Nem kell megrugdosni a nagyit. Tudod, ő az édesanyja annak, akit a legjobban szeretsz.
    Szerintem túlmisztifikálod a gyereknevelést, túlliheged saját szerepedet. Keress magadnak valami értelmes elfoglaltságot, de az ne a gyűlölködés legyen.

  • 2011.01.09 20:08:59kolbászoszsömle

    hangaagi, meséld el neki a sztorit.
    Töviről, hegyire.
    Hogy régen azt hitték az emberek, hogy vannak ördögök, meg isten, de ma már tudnak fúrni, meg űrhajót lőni a világűrbe, meg mindenféle nagy és érzékeny műszerekkel fel tudják térképezni a föld belsejét is.
    A nagymama régen született, és azt hiszi, hogy vannak ördögök, akik kimásznak, mi pedig nem régen születtünk, így tudjuk, hogy nincsenek.

    Az a lényeg, hogy a gyerek TUDJA, és ELHIGGYE, hogy a nagymama téved, mert egy gyerek számára nem egyértelmű az, hogy HA a te magyarázatod igaz, AKKOR az övé (a nagymamáé) szükségképpen hamis, mert kb kilenc-tíz éves korig nem elég fejlett ehhez az agya.

  • 2011.01.09 20:14:47Puszpanya

    vannak olyanok, (a nagymama pl) akik ma is úgy hiszik,h van isten.

  • 2011.01.09 20:17:13kolbászoszsömle

    Puszpanya, nem igazi tárgy. Igazivá te teszed, amikor úgy csinálsz, mintha létezne.

    Eleinte a gyerek nem tudja szétválogatni a valóságot attól, amit annak hisz.
    Ebben a külvilág (legfőképpen a szülei) segítenek neki. Ha ezek a határok nem egyértelműek (pl. ha a mintha-játék belecsúszik a valóságba -apuci úgy csinál, mintha kivinné a szörnyet, ahelyett, hogy elmesélné, hogy nincs is szörny -ez utóbbi ugyan fél órával tovább tart, és lehet, hogy meg kell ismételni pár napig), akkor azzal elismeri a szörny VALÓSÁGOS létét, ami frankón összezavarja a gyereket.

  • 2011.01.09 20:21:53kolbászoszsömle

    Puszpanya, a gyerek nem politikailag korrekt. A nagymama azt hiszi, hogy van Isten, a szülő meg nem hiszi, hogy jönnek az ördögök, akik suttognak, akkor meg kell mondani a gyereknek, hogy a nagymama téved, mert csak azt hiszi, hogy jönnek az ördögök.

    Aztán majd a gyerek leugatja a nagymamát, ha elkezdi nyomni a vakert, a nagymama megsértődik, és kész.
    Majd megnyugszik.
    Vagy nem, de legalább nem fogja ijesztgetni a gyereket.

  • 2011.01.09 20:23:20Rabyn

    Klára írtam neked e-mailt.

    Egyébként én biztosan elküldeném a nagyit a francba, hogy ne ijesztgesse a gyerekemet mert többet nem megy hozzá a gyerek ha ilyeneket mond...

    Én nehezen elalvó gyerek voltam, anya varrt egy párnát, amiben alvásvarázslat van. Na azóta köszönöm jól alszok, akárhol ahol ott a párnám.:D Mert hogy még mindig megvan ám. Igaz már eléggé cafatokban, szóval mindig huzatban van, de megvan.
    Illetve, ami jó még az a védőállat (Valami plüss) aki elbánik a gonosz szörnyekkel. Csak hinni kell benne. Amikor már nagyobb lesz akkor úgy is tudni fogja, hogy nem jönnek a szörnyek.

  • 2011.01.09 20:31:21Puszpanya

    No igen, de ha a gyerek nem fogadja el, h szörnyek márpedig nincsenek a valóságban, akkor szerintem nem ártunk vele, ha megpróbáljuk a szörnyet közösen kvázi visszakergetni a fantázia világába.
    Én csak annyit tudok, h igen élénk volt a fantáziám, (most is imádom a jó horrort), és akkor is hittem a mikulásban, mikor már tudtam, h nem létezik.
    S nekem a szörnyek ellen megvoltak a magam védői. (kb. mint Harry Potternek a szarvas)

  • 2011.01.09 20:37:59Puszpanya

    Igen, de így a szülő a nagymama (vagy a vallása) ellen hangolja a gyereket.
    Nem tudom, hogy hangzott el az ominózus ördögi suttogásos jelenet. Lehet, h szegény a mai mesék világában nem is gondolta, h pont az ördögre izgul rá az unokája.
    Ha direkt ijesztgette az unokát, mert valami szentfazék, akkor égjen máglyán, le kell hordani 4szemközt, és unokamentesíteni, amíg egymáshoz nem érnek agyilag. (mármint az unoka ki tudja válogatni, mi igaz abból, amit a nagyi mond)

  • 2011.01.09 21:12:36kolbászoszsömle

    Puszpanya, miért is az a baj, hogy a gyereket a nagyi vallása ellen hangolja az igazság, nem pedig az, hogy a nagyi vallása miatt nem tud aludni/fél a gyerek?

    Itten arányossági problémát látok.
    Elvi síkon és gyakorlatin egyaránt.

    El kell dönteni, hogy ki neveli a gyereket, kinek az értékrendje, világszemlélete alapján lesz nevelve a gyerek.
    Ha a szülők a főmájerek, akkor a nagyi vallása, hacsak nem egyezik a szülőével, pont le van ejtve, ha meg a nagyi értékrendjében hisz a szülő, nem a sajátjában, akkor minek lakik a szülőknél a gyerek?
    Oda kell adni a nagyinak, úgy mindenkinek jobb lesz!

    Amikor a vallás begyalogol a gyereken keresztül egy nem vallásos család életébe, akkor el kell dönteni, hogy mi legyen!
    Felvállalja-e a szülő azt, hogy megsérti a vallásos ember szent érzéseit, és elmeséli a gyereknek azt, amit ő gondol róla, vagy hagyja a dolgokat menni a saját útjukon, hogy majdcsak lesz valami.
    Ez utóbbi döntés esetén olyan érdekes dolgokra kell felkészülni, hogy amikor a gyerek kérdezni fog, akkor ezen kérdésre adott válasz vagy hazug lesz, vagy bukik a be nem avatkozás ideája, tehát megsérti a szent érzéseket.

    Így az igazi választás az között történik, hogy fontosabb-e az, hogy ne sérts meg egy másik embert, mint az, hogy ne hazudj a gyerekednek.

  • 2011.01.09 22:16:30Puszpanya

    Szerintem meg az a jó, ha a gyerek majd maga dönt, mit követ. A világszemléletet/értékrendet átadom, de nem ráerőltetem a gyerekre.
    Nem akarom belenevelni a gyerekbe,h az én és csakis az én "utam" a helyes és járható. Mert könnyen lehet, h az övé más lesz. Esetleg nekem nem tetsző.
    Nem vagyok vallásos, bár hiszek valamiben.
    Én ebben a helyzetben (ha a nagymama nem rosszindulatúan, kegyetlenkedve ördögözött), elmondanám a saját véleményem az ördög nem létéről, de megpróbálnám nem leminősíteni a gyerek előtt a nagyi hitét.
    Kíváncsi lennék egyébként, h egy vallásos család hogyan hidalja át azt a kérdést, amikor Gézuka az oviban a gyerek képébe vágja, h Isten nincs és anyukám szerint ti buták vagytok.
    Ugyanennek a problémának kvázi a másik oldala.

  • 2011.01.09 23:54:10bende

    Puszpanya,
    Ne gondold, hogy igazad van! Elég nagy becsapottságban élsz, hogy ha azt hiszed, hogy nincs Isten és nincsenek angyalok és démonok. Azt hiszed, hogy a tudomány az eszköz, ami ezt megmutatja, ez nagy tévedés. Sok vakbuzgó ateista úgy gondolja, hogy a tudomány eszközeit jó használni érvük alátámasztására, de a szitu az, hogy semleges elmével a tudományok sokkal inkább Istent támasztják alá, mint az ateizmust. Szóval ne gondold, hogy ha ateistává neveled a gyereket, akkor a valóságra tanítod meg!

  • 2011.01.10 00:10:31phoboss

    Ha mindig az igazat mondjátok a gyereknek, akkor talán azt is meg lehetne mondani neki, hogy a nagyi hülyeségeket beszél (na jó, csak fantáziál). A nagyi lehet vallásos, az mindenkinek a magánügye, hihet felőlem az ördögökben is, de nekem is kedvem lenne megrugdosni (na jó, komolyan elbeszélgetni vele) ha ilyen hülyeséggel ijesztgetné a gyerekemet.

  • 2011.01.10 00:11:31kolbászoszsömle

    Puszpanya, itt a hitelességről van szó.

    Mit tudsz képviselni, és az, amit képviselsz, az egy konzekvens világkép, vagy szél fújja, fújdogálja, mész amerre lejt, se hús se hal.

    Hogy tudsz-e BIZTONSÁGOT nyújtani.
    Ha azzal tudsz biztonságot nyújtani, hogy imádkozni kell, mert akkor nem suttognak az ördögök, akkor azt kell csinálni. Ha ebben nem hiszel, de ezt nem mondod meg a gyereknek, hogy hadd főljön a saját levében, és majd eldönti, hogy miben akar hinni, akkor bizonytalanságban tartod.
    A gyerek HOZZÁD viszonyít, legalábbis addig, amíg TUD hozzád viszonyítani. Amíg bizonyosság vagy a számára. Ezt a bizonyosságot a be nem avatkozás hamis elvével nagyon gyorsan szét lehet törni. Azzal, hogy amikor kérdez, mellébeszélsz, ha nem azt mondod, amit gondolsz, hanem azt, amit szerinted hallania kell.

    Ez az egyik dolog.

    A másik meg az, hogy a SAJÁT problémáddal kell foglalkozni!
    Neked nem az a feladatod, hogy kezeld annak a hívő családnak a gondját, amelyikben a kis Bonifác azt hallja az óvodában a másik gyerektől, miközben épp kiselőadást tart az angyalokról, Istenről, meg az ördögről, hogy nincs is ilyen, és hogy ez csak egy mese.
    Ez az ő dolguk, ők rakják helyre otthon.
    Mittomén, imádkoznak a kis pogány/eretnek lelki üdvéért.

    folyt.

  • 2011.01.10 00:23:06kolbászoszsömle

    Szóval, a saját bajokra kell gyógyír, jelen esetben arra, hogy a nagyi sugdosó ördögökről beszél.

    Itt a probléma az, hogy ettől beszart a gyerek, és nem mer aludni.
    És itt egy nagyon fontos momentumra hívnám fel a figyelmet: a határkijelölésre.
    Az ember tudja, hogy miért, kiért tartozik felelősséggel, kinek és mennyire szólhat bele az életébe, ÉS azt is, hogy ki mennyire szólhat bele az övébe.
    Ha Szerinted az egy szimmetrikus kapcsolat, miszerint a vallásos emberek hinthetik az igét a gyerekednek, de Te, mivel nem vagy vallásos, nem akarod befolyásolni az ő gondolkodásmódját a témában, akkor nagyon más fogalmaid vannak a szimmetriáról, mint pl. nekem.
    Valamint, ha te neveled a gyereket, és a gyereknevelést többnek gondolod annál, minthogy kap enni, inni, meg ruhát, akkor elkerülhetetlen dolog az értékek közvetítése (ezért írtam feljebb, hogy hamis a be nem avatkozás elve).

  • 2011.01.10 00:30:08bende

    Puszpanya,
    "Kíváncsi lennék egyébként, h egy vallásos család hogyan hidalja át azt a kérdést, amikor Gézuka az oviban a gyerek képébe vágja, h Isten nincs és anyukám szerint ti buták vagytok."

    A valódi hívő és nem csak "vallásos" keresztény családokban a gyerekek nem rózsaszín lufiban nőnek fel. Pontosan tudják, hogy sok ember nem hisz Istenben. Így az ilyen szituk nem érik meglepetésként őket, másrészt otthon beszélhetünk szegény emberekről, akik nem hisznek Istenben.

  • 2011.01.10 00:39:05phoboss

    bende, nem kell a gyereket ateistának nevelni, a szülő átadja neki a saját nézeteit, de nem erőlteti rá, a gyereknek majd kialakulnak a saját nézetei. Viszont semmivel sem rosszabb egy gyereket ateistának nevelni, mint pl úgy, hogy ráerőlteted a te hitedet, leszólod előtte és becsapottnak, szegény embereknek nevezed azokat, akik nem hisznek Istenben.

  • 2011.01.10 10:51:21kyskalacs .

    szegény emberek :DDD
    beszarok minGGYá.

  • 2011.01.10 12:44:13Rabyn

    Engem nem neveltek vallásosra, de hitem az azért van.:) (Egyszer egy jehova néni megkérdezte miben hiszek, én meg visszakérdeztem, hogy biztosan tudni akarja? Mert öléggé összetett. Na annyira azért nem érdekelte.)

    Egyébként a mit teszel ha...
    Volt egy óvónőm, aki minden étkezést azzal kezdett, hogy na most akkor imádkozzunk. Mint ovis persze elkezdtem ezt otthon, mire anya rosszul lett, hiszen mi nem vagyunk vallásos család. Mint kiderült több szülő is hasonlóan reagált. Megkérték az óvónőt, hogy ne imádkozzon már egy állami óvodában 1989-ben ha nem muszáj. Egy ideig kuss volt, aztán újrakezdte. Kitették. Mi gyerekek játéknak fogtuk fel a dolgot.
    A vallásos ovisok és a nem vallásosak együtt játszanak és mesének látják még a vallást. Iskolában detto. Voltak jehova osztálytársaim, akik nem tartottak ünnepeket. Először nem értettük miért, de elmesélték és ennyi. Megértettük. A gyerekek ebből nem csinálnak ügyet. A felnőttek fognak fegyvert egymásra, ha másban hisznek.

  • 2011.01.10 13:00:33Puszpanya

    Ez így van. Ezért írtam, h felnőttként nem kritizálnám a gyerek felé a nagyi vallásosságát, de elmondanám, h én nem hiszek az ördögben.

    Óvónénis kérdés:
    ha nem kötelezné a nem hívő gyereket imádkozásra, nem zavarna. Ha a gyerek játék szinten részt akarna venni a közös imában, nem foglalkoznék vele. Ha otthon akarna imádkozni kaja előtt, az sem zavarna. (Abból sem csinálnék gondot, ha ezentúl minden étkezés előtt elénekelné a süss fel napot.) Persze kifejteném, h mi apával nem imádkozunk, nem hiszünk benne...stb. Egész addig nem zavarna a dolog, amíg a gyerek nem kezdene valamiféle téves ideológiát gyártani az ima köré.
    Mi történik az oviban, ha egy bigottan vallásos szülők gyereke kerül a közösségbe? Nem imádkozhat, mert a csoport alapjában nem vallásos?

  • 2011.01.10 15:24:03Rabyn

    Puszpanya: A sztori 1989-ben esett meg egy állami óvódában, ahol NEM imádkoznak. Ahogy állami iskolában sem. A gyerek önmaga, egyedül ha akarja megteheti, de közösségi ima nincsen. Ahogy nincsen kint kereszt sem, kisbuddha sem és semmilyen vallási jelkép. Aki bigottan vallásos nem fogja a gyereket állami intézménybe íratni.

  • 2011.01.10 18:01:50Puszpanya

    Erről egy történet jut eszembe a romániából áttelepült doktornőről aki a lakótelep háziorvosa volt. Az időszak kb. stimmel. Nagyon szerették a hozzá tartozó betegek, míg valaki egy vasárnap meg nem látta a templomból kijönni. No rögtön találtak valami indokot, amivel elvették a körzetet tőle. Hiába álltak ki mellette a betegek. A két történet között a különbség annyi, h ő nem rendelési időben imádkozott.

  • 2011.01.10 18:46:34Luella Menendez

    Csak az a baj, hogy simán elképzelhető, hogy a gyerek valami gonosz szellemet látott. Annak az elűzéséhez meg apa kicsit kevés lesz.

    A szellemvilág létező valóság-akkor is, ha a materialista-kommunista rendszerben ezt következetesen igyekeztek letagadni és elzárni az egészet az emberek elől.

  • 2011.01.10 19:36:04Ezt Nóra mondja:

    Eszembe jutott még egy nagyon jó módszer esti félelmek ellen - nekünk ez is bevált. A gyerekorvosunk pszichoterapeuta is, és amikor tanácsot kértem a nehezen elalvó, még éjjeli lámpácska mellett is félő gyerekem ügyében, ezt javasolta: lefektetéskor, amikor már eloltottuk a lámpát, ne csak a gyerektől köszönjünk el, hanem szépen, sorban a szoba tárgyaitól is - mint egy leltár, úgy hangzik! "Jó éjszakát könyvespolc, jó éjszakát, fotel, jó éjszakát íróasztal...". Így a gyerek még egyszer felidézi, hogy milyen - ismerős! - dolgok veszik körül, nem kezd el fantáziálni arról, hogy a sarokban lapul valami félelmetes... Ez aztán szertartás lett, van, amikor a fiúk kérik, hogy papa rappelve mondja, vagy mittudomén... Egyszóval beépült az esti menetrendünkbe.

  • 2011.01.10 21:45:20akkorisajuditvoltam

    Megkérdeztem egy szakpszichológust, és véleménye szerint a legjobb megoldás - amely persze csak általánosítás, de mégis - a Zita által leírt verzió: erős apakép, határozott fellépés és a tudat, hogy any és apa kezelni tudja a helyzetet. De például csakúgy, mint Nóráék, mi is elbúcsúzunk esténként mindentől a fürdőszobából kifelé jövet, és az is igen hasznos dolog! Apuméknál éjjelente alvajárt a gyerek, és amikor felébredt, nem mindig tudta, hol van - nem melyik szobában, hanem melyik _valóságban_. Ebben is segített az elbúcsúzósdi, mert ilyenkor megmutatták neki, hogy itthon vagy, itt a szekrény, a polcon a maci, a kismagnód, stb.

  • 2011.01.10 22:18:50Rabyn

    Puszpanya: Az óvónőt nem azért rúgták ki mert vallásos volt, hanem mert imára tanította a gyerekeket egy nem vallásos intézményben. Ez olyan, mintha én elkezdeném széltébe-hosszába terjeszteni egy vallásos iskolában, hogy nincs isten...

    Az elköszönőshöz: Van egy ismerős család, együtt táboroztunk a nyáron a kb. 3 éves lányuk a következőt csinálta minden este, mikor mentek aludni: Jóéjszakát fűszálak, jóéjszakát cillagok, jóéjszakát ajtó. Mire az apja: Jóéjszakát Julcsi. Mire a gyerek: jóéjszakát apa.
    És kész volt:D

  • 2011.01.11 09:02:46Puszpanya

    Nekem fura ez az elköszönősdi. Biztosan a cihók jobban tudják persze. Az tény, h amikor a gyereket átköltöztettük a szobájába a miénkből két éjszaka is megébredt és nem tudta, mi hol vagyunk. (ő hol van.) Neki elég volt a tudat, h jövünk, ha hív, és elmagyaráztuk neki, h mi a másik szobában vagyunk.

    Rabyn, vágom az óvónős sztorit, de ragozhatjuk még, ha gondolod...

  • 2011.01.16 14:54:20antiszociális exlúzer

    bende

    "másrészt otthon beszélhetünk szegény emberekről, akik nem hisznek Istenben"

    Remek, így oltod a gyerekbe a felsőbbrendűség-tudatot...

    Egyébként az én nagymamám mélyen hívő ember, mégsem jutott volna eszébe soha, hogy ördögökkel ijesztgessen egy kisgyereket.
    Nem tudom, mit akart ezzel elérni a nagymama, de hiba volt.

  • 2011.01.17 10:52:21Foxhunter

    És mi van az ismerősön gyerekével, aki napközben is szokta látni a bácsit? Nem olvastam végig az összes hozzászólást, de senkiben nem merült fel, hogy tényleg lát a gyerek valakit?

  • 2011.01.17 12:25:06Puszpanya

    Ha fel is merült, elég nehéz lenne elfogadni, h léteznek szellemekkel suttogók.
    (mondom ezt úgy, h a húgom felnőttként is angyalokkal társalog)

  • 2011.01.17 20:27:31kolbászoszsömle

    Foxhunter, annak neve van, ha tényleg lát valamit, és azt a nevesített dolgot kezelni kell.

    Persze könnyebb elhinni, hogy a rézfaszú bagoly kergeti a gyereket, mint azt, hogy hallucinációi vannak, és segítségre szorul, de ugye mindenki a saját szerencséjének a pogácsa, és lehet hívni szellemlátót, meg nézni mindenféle misztikus sorozatokat, amikből kiderül az igazság.

SZÓLJON HOZZÁ!

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta