Volt már, hogy egy egyszerű séta a gyerekeddel babakocsis dzsungelharci kiképzéshez hasonlított? Anyáztál már azért, mert soha nem bírnak átengedni az autósok a zebrán? Vagy megértően bólogatsz, hogy á, biztos neki is rossz napja volt? Emberi erőforrás-menedzserünk, Fanni ezúttal egy olyan témát jár körül, amelyik a szakértők szerint „lerágott csont” – de az átlagember sosem hallott róla. Az asszertivitásról lesz szó.
Egy céggel közösen a közelmúltban tréninget tartottunk anyáknak, akik sokévi otthonlét után ismét munkát vállalnak. Úgy gondolom, az asszertivitás mindenképpen szükséges akár a magánéletben való boldoguláshoz, akár a munkahelyen való érvényesüléshez, és szerintem nagyon fontos, hogy mindenki alkalmazza ilyesfajta tudását a mindennapi életben. Az asszertivitás ugyanis az önérvényesítés képessége. És ez egy anyának gyakran igen nehéz terep. Sőt, az apáknak is.
Mindannyian tudjuk, hogy az anyaság egy olyan állapot, amikor a legtöbb esetben valamilyen szinten feladjuk önmagunkat: létezünk a gyermekünkért, létezünk a párunkért/férjünkért, a háztartásunkért, és legkevésbé önmagunk vágyaira figyelünk. Egy idő után azt vesszük észre, hogy elképzeléseink, a saját érdekeink valahova a távolba vesznek, nem érezzük fontosnak magunkat a családban. Ez magával hozza a stresszt, fusztrációt, egyre gyakoribbak a veszekedések, mert egyik fél sem érzi magát jól ebben a helyzetben. Elidegenedhetünk társunktól, barátunktól, és sokszor úgy érezhetjük magunkat, hogy mindenki csak ellenünk van.
Mivel tudjuk elkerülni ezt a helyzetet, vagy mivel tudunk kikerülni ebből a helyzetből?
Talán az asszertivitás egy megoldás lehet.
Az asszertivitás annak a képessége, hogy ki tudjuk fejezni a saját érzéseinket, miközben figyelembe vesszük mások érdekeit. Az asszertív viselkedés, nyílt őszinte és közvetlen. Azok az emberek, akik megtanultak asszertív módon élni, sikeresen csökkentették kapcsolataikban a konfliktusok számát, és ezáltal az ezzel járó stresszt is. Baráti, kollégális kapcsolataink megerősödhetnek tőle, hiszen kimondjuk ugyan az érzéseinket egy témával kapcsolatban, de nem sértünk meg mást vele.
Jelen világunkban talán a legelfogadottabb az agresszív viselkedés. Ki ne találkozna vele nap mint nap az utcán, boltokban? Az agresszív viselkedés megalázó, sértő és eltávolító. Ebben a fajta viselkedésben a negatív szempontok érvényesülnek, és megtorlás célzatú.
Nagyon gyakran előfordul az is, hogy inkább passzívan viselkedünk, elhallgatjuk érzéseinket, véleményünket, csak azért, hogy ne kerüljünk konfliktusba a másikkal, legyen meg a béke. Ezzel egy csomó stresszt generálunk saját magunkban, amellyel egy idő után már nem bíruk megbirkózni. Ráadásul a passzív viselkedés könnyen átfordulhat agresszív viselkedésbe, vagy akár pszichoszomatikus betegségbe.
A három viselkedésre nagyon jó példa, amikor egy bőbeszédű barátod felhív, mert rossz napja van, viszont neked határidős munkát kell leadnod.
Az agresszív ember lepattintja, mközben azt gondolja: úgyis megvan a saját problémája is.
A passzív végighallgatja, és emiatt túlóráznia kell.
Az asszertív 1-2 percet vár, majd visszajelez: Úgy hallom nehéz napod volt! Nagyon szeretnék erről beszélni, de most nincs elég időm rá. Vissza tudunk rá térni még az este?
Az asszertivitás segítségével bár érvényesítjük érdekeinket, mégis figyelünk a másikra, és nem hagyjuk megszűnni a kapcsolatainkat.
Az agresszív viselkedés elidegenedést eredményez, mert a másik úgy érzi támadás érte, és ezért kerülni kezdi az illetőt. Az agresszív emberek elveszítik kapcsolataikat, kevés szociális támogatással rendelkeznek, de azt nem látják, hogy mindez kapcsolatan van a saját viselkedésükkel. Áldozatnak érzik magukat.
A passzívan viselkedők is elveszítik kapcsolataikat. Szintén áldozatnak érzik magukat, nem mondják ki érzéseiket, elvárásaikat, és a végén egyedül maradnak.
De akkor hogyan tudunk asszertívek lenni?!
A legfontosabb az önismeret, vagyishogy miképpen látjuk magunkat ebben a helyzetben. Az alábbi kérdések segítenek a felismerésben:
- Nehéz elfogadni az építő jellegű kritikát?
- Úgy találod, hogy inkább mondasz igent,a mikor nemet kellene mondanod csak azért, hogy a másik ne csalódjon?
- Bajban érzed magad, amikor hangot kell adnod eltérő véleményednek?
- Úgy érzed az emberek elidegenednek tőled, amikor hangot adsz egyet nem értésednek?
- Úgy érzed, hogy támadnak, ha nem ugyanazon a véleményen vagy?
Ha sikerül megismerni önmagad, segíthet megoldani a problémáidat is. A képesség, hogy kkiálljunk önmagunkért segít szociális kihívásainkban és konfliktushelyzetekben, növeli az önbizalmat és még az egészségünkre is kihatással van! Megéri megtanulni...
„Ily módon együtt lenni egy másik személlyel azt jelenti, hogy erre az időre félre kell tennünk nézeteinket és értékeinket, amelyeket a magunk számára helyesnek tartunk azért, hogy előítélet nélkül léphessünk a másik világába.”
(Carl Rogers: A személyközpontú megközelítés alapjai)
Fanni
