Még egyszer az otthonszülésről - adatokon nyugvó érvek és ellenérvek utoljára

Zanza!

Az elmúlt napokban volt szerencsém számos emberrel vitatkozni az otthonszülés kérdéséről, így szükségét éreztem, hogy felvértezzem magam az általuk megfogalmazott állításokkal szemben.

Az egyik vitapartnerem (természetesen férfi), azzal érvelt, hogy a szülő nő nem kompetens annak megválasztásában, hogy hol és kinél szüljön, mert ez az orvos kompetenciája; a legtöbb nő még azt sem tudja eldönteni, melyik orvos a legjobb számára – mivel szakmailag, úgymond járatlan a témában. Így hát beleástam magam az erről szóló szakirodalomba.

Első számú érv: a kórházi szülés biztonságosabb

A kórházi és az intézményen kívüli szülések összehasonlításához most nem a holland példát fogom használni, ahol 30% körüli az otthonszülések aránya, mivel ezt az emberek nagy része extrémnek tartja. (Lám, ezek a hollandok ebben is milyen szabadosak!) Vegyük a britteket inkább, mert ott hagyomány és konzervativizmus kéz a kézben jár – feltételezem, az egészségügyben is.

Száz évvel ezelőtt az otthonszülések aránya 99%-os volt (ahogy általában mindenütt Európában), míg 1980-ra ez az arány 1% alá csökkent. Ezen időszak alatt az anyai halálozás drasztikusan csökkent, amelyhez a “kórházi körülményeken” túl az is hozzájárult, hogy a nők kevesebb gyermeket vállaltak, jobban táplálkoztak, általánosságban nőtt az életszínvonal, és nem utolsó sorban olyan gyógyszerek kerültek a piacra, amelyek hatékonyan szembeszálltak a fertőzésekkel.

Mára ezeket a feltételeket tekintjük alapnak – családtervezés, kiegyensúlyozott táplálkozás, penicillin. Ezzel együtt a nők 2%-a választja az intézményen kívüli szülést Nagy-Britanniában.

Mégis számos tanulmány foglalkozik az otthonszülés biztonságosságával. Így a British Medical Journal-ben 1996-ban megjelent kutatások megállapítják, hogy az otthonszülés biztonságos a normális, alacsony kockázati csoportba sorolt várandósoknak, ha a megfelelő infrastruktúra és szaksegítség rendelkezésre áll. (bővebben itt)

De lássuk egy ennél jóval nagyobb volumenű, több mint félmillió, Észak-Amerikában és Európában lefolytatott szülést elemző tanulmány metaanalízisével készült kutatás eredményeit. (Az American Journal of Obstetrics and Gynecology folyóiratban az idén publikált kutatás a világon mindenütt nagy vihart kavart, és számos kritika érte. (Bővebben itt)

Első olvasatban a tanulmány megállapítja, hogy a tervezett otthonszülés során született csecsemők körében kétszer olyan magas a halálozás aránya, mint a tervezett kórházi szülések esetében. A kockázat azonban még így is alacsony, csupán 0,2 % (azaz 2/1000 születés).

Összehasonlításként, Magyarországon az újszülötthalandósági mutatók 0,76 százalékon állnak (7,6/1000), ami a WHO fejlett országokra vonatkozó 0,4 százalékos átlagának majd a kétszerese.

Visszatérve a magasabb halálozási arányra, magától értetődő volna a magyarázat, hogy a különbség oka az, hogy vészhelyzetben a kórházon kívül születő babák egy részét nem lehet újraéleszteni és megmenteni, csakhogy... a perinatális (születés közbeni) halálozási adatok pont nem támasztják alá, hogy az otthon született babák közül többen halnának meg azért, mert szüléskor vészhelyzetben megfelelő szaktudás vagy a szükséges eszközök hiányában nem sikerül őket életben tartani (erről részletesebben itt olvashatsz).

A tanulmány ellenben megállapítja,  hogy az otthonszülések körében kisebb volt a koraszülés, a kis születési súly és a légzési rendellenesség (az újszülöttkori halálozás vezető okai). Továbbá rögzíti, hogy a tervezett otthonszülések és kórházi szülések körében a perinatális halálozás hasonló volt. Ahol magasabb értéket mértek az otthonszülések körében, aneonatális (vagyis a szülést követő 28 napban bekövetkező) halálozás volt, ez is csupán 0,2%, azaz 32 haláleset 16500 otthonszülésből

A kutatás számunkra legfontosabb következtetése pedig az, hogy amennyiben az otthonszülések (itt) közül csak a valóban tervezett és szaksegítség jelenlétével zajló szüléseket vették figyelembe, vagyis azokat, amelyeknél szakképzett bába volt jelen, akkor ez a különbség az újszülötthalandóságban eltűnt. Vagyis a baba élete, egészsége szempontjából az jelentett megnövekedett kockázatot, ha a szülésnél nem volt jelen senki, vagy a jelenlévő személy nem rendelkezett szaktudással.

Kettes számú érv: az otthonszülés a nő kényelmét szolgálja

Mind a korábbi brit tanulmány, mind a legfrissebb kutatás szerint a tervezett otthonszüléseknél kevesebb az orvosi beavatkozás - monitorozás, epidurális érzéstelenítés, gátmetszés - és kevesebb a szülés utáni vérzés, az anyai fertőzés, valamint a harmadfokú vagy annál súlyosabb gátrepedés is. A baba szempontjából nézve, az otthonszületett csecsemők ritkábban szenvednek el születés közben sérüléseket, meglepő módon jobb az APGAR értékük, és ritkábban kell újraélesztést alkalmazni, mint kórházban született társaiknál.

Úgy gondolom, a mára elvárt túlélésen kívül a szülő nőnek jogos igénye, nem pedig luxus, ha nem azzal kell foglalkoznia, hogy milyen kispárnára üljön a gátsebével, vagy hogyan kaparja össze magát a baba szoptatásához, ellátásához.

Hármas számú érv: az otthonszülés drágább

Számos megjegyzést olvastam arról, hogy “na nehogymá' az én pénzemből a TB fizesse ezt a hóbortot!” Egyrészt, a kórházi szülés napi árfolyama – TB támogatás nélkül – 600-750 ezer forint, amely magában foglalja a szülész-nőgyógyász, a szülésznő, az aneszteziológus, neonatológus, gyermekorvos szolgálatait, a technikai eszközöket, és a rendes (á la carte) ellátást. Ha nem engedhetjük meg magunknak, hogy magánkórházba vonulunk, de választott orvosunk van, az “adómentes” hálapénz 50-150 ezer forint körül mozog, de erről természetesen nincsenek adataim.

Újfent brit adatokra hivatkozva állíthatom, hogy az otthonszülés költségei lényegesen alacsonyabbak, mivel megspórolják a kórházi ellátás költségeit, valamint kevesebb a szülés közben elvégzett beavatkozás – mindez úgy, hogy figyelembe vesszük a kórházba szállítással és ellátással végződő otthonszüléseket is. (ld. például National Birthday Trust Report)

Az intézményen kívüli szülés szabályozásakor érdemes a fenti érveket is figyelembe venni, mert orvosnak, bábának, törvényhozónak, szakminiszternek a legfontosabb célja kell legyen az anya és újszülött biztonságának szavatolása. Ha ez még anyagi előnyökkel is jár – annál jobb.

Blogmustra