Aludj el szépen, kis Balázs - Mindent az alvásról

Zanza!

Amikor megszületett a harmadik gyerekem, úgy gondoltam, hogy ő is mellettem fog aludni, mint a két nagyobb, mert ez így természetes. Hittem, hogy az együttalvás az egyik legjobb megoldás a szülők számára, hogy a lehető legjobban gondoskodhassanak gyermekükről, az anya a babát igény szerint szoptathassa – és mindannyian a lehető legtöbbet pihenhessenek; de rá kellett jönnöm, hogy nem ez az egyetlen megoldás. Valószínűleg az a lényeg, hogy minden család megtalálja a neki legmegfelelőbb pihenési módot. Mi, harmadik gyerekünknél már a kiságyat választottuk - igaz, szorosan a közelünkbe tolva - hogy mindenki nyugodtan alhasson.

Schneiderné Diószegi Eszter pszichológus, laktációs szaktanácsadó (La Leche Liga)Családi élet éjszaka című előadása, amelyet a Nemzetközi Babahordozó Hét keretében hallgattam meg, megerősített abban, hogy jól döntöttem.

Az együttalvásról

Egy közelmúltbeli kutatás szerint a szülők hajlamosak hallgatni a gyermekorvos vagy a védőnő előtt arról, hogy megosztják ágyukat a kisbabával, míg családtagjaik, barátaik előtt nyíltan felvállalják e szokásukat. Az orvosok, védőnők körében felvett kérdőívek szerint a „családi ágyasok” aránya csupán 30 %, ezzel szemben a szülők 80 %-a számolt be arról, hogy együtt alszik csecsemőjével. Ebben szerepet játszhat az is, hogy társadalmilag jobban elfogadott, ha egy nő jól fizető állása mellett, a stressz miatt csak néhány órát alszik éjszaka, míg ha kisbabája miatt kialvatlan, komoly fejcsóválásra számíthat.

Átalussza már a baba az éjszakát?

Gyakorló kismamaként hányszor halljuk ezt a kérdést a napközben békésen szundikáló csecsemőnk mellett, és megpróbálunk mosolyt erőltetni az arcunkra, amikor azt válaszoljuk: „Még nem, de már csak kétszer ébred.” Ahogy telnek a hónapok azonban, azt vesszük észre, hogy nemhogy nem alussza át az éjszakát, de időnként négyszer-ötször is felsír. Normális ez? Valójában hány hónapos, hány éves korban „kellene” átaludnia az éjszakát egy gyereknek?

Ha a könnyen tanácsot osztó családtagokra, ismerősökre hallgatunk, megtudjuk, hogy az ő gyermekük bizony hat hetes korától átaludta az éjszakát, sőt ezután már nem is igényelte az éjszakai táplálást. Nem szól a fáma azonban a négy, kilenc hónapos, másfél, vagy 3 éves babáról, akiről, ha utánakérdezünk, hamar kiderül, hogy amikor felébredt éjszaka, a szülők más-más „tuti-módszerrel” altatták őt vissza: teáztatás, cumiztatás, ringatás, simogatás, esti víz, stb., neadjisten, még az ágyukba is beengedték az éjszakai kisbaglyot.

Diószegi Eszter előadása elején siet megnyugtatni minket, hogy a csecsemők bizony általában elég sokáig felébrednek éjszaka, sőt, az egyfolytában (vagyis felébredés nélkül) alvással töltött időtartam egy bizonyos korig csökken, aztán újból nőni kezd. Érdekes adat, hogy míg a felnőttek alvási ciklusai (könnyű álomból mély álomba, majd ismét könnyűbe) átlagosan 90 percig tartanak, a csecsemők ciklusai ennél rövidebbek, 50-60 percesek, ezért az éjjeli felébredés szempontjából kritikus perióduson óránként vagy még annál is gyakrabban átesnek.

Tévhit, hogy az elalvás körülményeitől függ az éjszaka átalvása: ha ez igaz lenne, akkor nem vándorolna át éjszaka a szülői ágyba olyan sok, amúgy már teljesen magától elalvó kisgyerek. Sokkal inkább igaz, hogy a kisgyerekek a szülői jelenlét, a testkontaktus nyújtotta biztonságérzetet keresik.

Miért ébred fel?

Minden életkorban más okból ébrednek fel csemetéink. Az újszülött gyomra pici, egyszerre kevés fér csak bele akár anyatejből, akár tápszerből, így szüksége van az éjszakai evésekre is. (Bár a tápszerrel táplált csecsemők jellemzően hosszabb időszakokat alszanak át, mivel azt nehezebb és több ideig tart megemészteni, pusztán ezért senkinek sem ajánlanám az anyatejről tápszerre való váltást.)

Hathetes kor után általában valóban következik egy nyugodtabb időszak, amikor akár az egész éjszakát – értsd késő estétől hajnalig – átalusszák a babák, három-négy hónapos korban azonban a csecsemők többsége újra gyakrabban ébred. Egyrészt szükségük van arra, hogy megbizonyosodjanak anyukájuk jelenlétéről, másrészt ekkor szoktak megváltozni a babák nappali étkezési szokásai: könnyen elterelhető a figyelmük, gyakran néhány perc alatt letudják a szopizást, és más, fontosabb dolgok felé fordulnak. Éjszaka viszont ingerszegény a környezet, teljesen át tudják adni magukat a szopizásnak. Később, hat-nyolc hónapos korban leggyakrabban a fogzás zavarja meg a babák éjszakai nyugalmát, és ebben a korban jelentkezik a szeparációs szorongás is, amikor a baba erősebben kötődik szüleihez, így éjjel is többször meg kell győződnie a jelenlétükről.

Mindezeken túl, bármely életkorban okozhatnak éjszakai nyugtalanságot a felfordulással, stresszel járó események, például ha egy új fejlődési szakasz előtt áll a kicsi, vagy ha a mama tanulásából, munkájából kifolyólag más vigyáz rá, továbbá ha megbetegszik.

Az én kisbabám egyedül alszik el

Végezetül hadd oszlassam el azt a tévhitet, hogy egyes kisbabák képesek egyedül elaludni, és ezért minden anyukának arra kellene törekedni, hogy ezt a tudományt „megtanítsa” gyermekének – a lehető leghamarabb!

Ennek magyarázata, hogy az újszülött éretlen idegrendszerének kezdetben nehézséget okoz az ingerek szabályozása, egyedül nem képes előállítani azt az ellazult, befelé fordult lelkiállapotot, amely az elalváshoz szükséges, mert ehhez hatékonyan ki kellene zárnia a külső-belső ingereket. Azt hiszem, minden kisgyereket nevelő szülő ismeri ezt a jelenséget: túlságosan fáradt, álmos a csecsemő, mégsem alszik el, hanem túlpörög. Ez még gyakran ovis korban is előfordul.

Ebből következően a kisbabák segítséget igényelnek az elalváshoz is – akárcsak az evéshez, az öltözéshez vagy a tisztálkodáshoz. Ez lehet ritmikus mozgás, mint a ringatás vagy a babakocsizás, de a fáradt, nyűgös baba elaltatásának egyik legjobb és legegyszerűbb módja a szoptatás.

Fontos szem előtt tartanunk, hogy a cumival, alvómacival, „rongyival” szundikáló gyerekek sem alszanak el egyedül! De ahogy abban is tökéletesen biztos mindenki, hogy ezekről a szokásokról előbb-utóbb le fog mondani a gyerek, ugyanez áll a szopira, ringatásra is, hiszen a cumi, maci és rongyi is a szoptatás és a mama pótszerei.

Majd én megtanítom aludni!

Sajnos mindig vannak olyan „csodamódszerek”, amelyek azt hirdetik, hogy a babákat igenis meg kell tanítani elaludni és az éjszakát átaludni. E módszerek lényege, hogy a babát külön szobában, külön ágyban kell altatni, sírni kell hagyni, amíg meg nem tanulja, hogy aludjon. Bár a módszer egyes babáknál hatásosnak tűnhet, az igazság az, hogy a sírni hagyott csecsemők nem elaludni tanulnak meg, hanem reményvesztetten pszichésen visszahúzódnak, s az úgynevezett tanult tehetetlenség állapotába kerülnek. Soha, soha nem szabadna sírni hagyni egy kisbabát, mert komoly és visszafordíthatatlan testi és lelki károsodást okozhatunk ezzel. Sérül az önmagába és a világba vetett bizalma, a külvilággal való kapcsolata. Ráadásul az így „edzett” babáknál a hatás legtöbbször nem tartós, és sokszor később, két-három-négy éves korban valódi alvászavarok jelentkeznek náluk.

Lupa

Blogmustra