Sosem lesz gyereke, akinek a tanulás a fontos?

A brit tudósok most épp azt írják, hogy egy kutatás szerint a “készséges” (agreeable jelenthet még kellemes, szeretetre méltót is) nők nagyobb eséllyel válnak anyává fiatal korban, mint a “nyitott gondolkodásúak”. A “nyitott gondolkodásúak” sokszor inkább a tanulást választják, így azt is kockáztathatják, hogy gyermek nélkül maradnak, írja a jezebel.com.

Az, hogy a személyiségjegyek mind a tanulással, mind az anyasággal kapcsolatos döntéseinket erősen befolyásolják, ahogy Lara Patricio Tavares kutató írja, nem különösen meglepőek, ahogy a kutató másik megállapítása sem, miszerint a “lágyszívűség” is növeli esélyeinket a korai anyaságra. Naná, aki már tizenhat-húszévesen is elgyönyörödik egy szép kisbaba látványában, annak még szép, hogy nagyobb az esélye, hogy maga is beszerezzen egyet mihamarabb, mint annak, aki az egyetemi jegyzetei fölött kikacsintva csak egy maszatos kis vandált lát, aki épp leköpte sütőtökpürével a féltett könyvritkaságait.

Szóval persze, az, amit hagyományosan nőies tulajdonságnak gondolunk, az általában segít annak elfogadásában, hogy amikor anyák leszünk, akkor leginkább az önzetlenségünkre, a készséges odaadásunkra, a gyöngédségünkre lesz szükség, főleg az első években, bár halkan megjegyzem, nem árt, ha kéznél van a józan eszünk is a gyereknevelési helyzetek többségében. Az pedig valahol arcpirító, hogy a tanulást fontosnak tartó nők az élethosszig tartó gyerektelenséget kockáztatják a kutatás szerint.

Tény, hogy a fertilitás az valami olyasmi, ami legtöbbünknél csökken az életkor előrehaladtával. Az egyik gimnáziumi osztálytársam ma elismert meddőségi szakértő, sokakat segített gyermekáldáshoz modern orvosi módszerekkel és műszerekkel. A legutóbbi osztálytalálkozón azonban amikor szóba került a téma, elismerte, hogy a mostani módszerek is hatástalanok lehetnek. Beszámolt akkor arról is, hogy a sok-sok év alatt sokakkal találkozott, akiknek huszonhat-huszonnyolc éves kora körül még semmilyen problémája nem volt a termékenységével, ám ha akkor tudatosan a gyermekvállalás elhalasztásáról döntött, akkor néhány év múlva már esélye sem volt többé. Sajnos ezt előre nem lehet látni -–ám a saját készítésű statisztikák ismeretében volt, akit rábeszélt, tartsa meg a gyereket, vagy igenis tudatosan döntsön az elképzeltnél korábbi gyerekvállalás mellett. “Volt olyan páciensem, aki pár évvel később már képtelen volt másodszor is megfoganni, miközben az elsőre, bevallom, erőteljesen rábeszéltem, mert kívülállóként úgy láttam, mindenük megvan testileg-lelkileg-anyagilag arra, hogy boldog szülők lehessenek. Bár beleszólni mások életébe lutri, ez esetben nem bántam meg.”

Szóval kedves brit tudósok, azt kéne még kikutatni, hogyan tanulhatnak bátran a készséges, kellemes egyéniségű, netalán lágyszívű nők anélkül, hogy kockáztatnák esélyüket az anyaságra. Vagy épp hogyan kerüljék el, mondjuk tanulással a korai munkanélküliséget, ha fiatalon döntenek egy vagy több gyerek vállalása mellett. Én erre lennék “nyitott gondolkodású” – hogy a “készségesség” és társai ne csak gyerekre, de vállalható életpályára is tisztességes esélyt adjon.

Oszd meg másokkal is!
Mustra