SZÜLŐSÉG

Palkónapló: Két lábon tágasabb a világ

2010. július 30., péntek 11:31

Jár a baba, jár. Persze nem katonás, vagy legényes léptekkel, és nem is túl magabiztosan, inkább valahogy úgy, mint aki tojásokon lépked, vagy kötélen táncol, esetleg valami nagyon szűk és rozoga függőhídon imbolyog keresztül, de megy előre, rendíthetetlenül, élvezettel, az új játék örömével.


Csak előre tesszük az egyik tappancsot, oda, a másik elé, aztán a másikat, az egyik elé, mindenki így csinálja, és olyan egyszerűnek tűnik, na, na, sikerült, ez az, Palkó óvatosan kacarászni kezd, mint aki nagy zavarban van, aztán zutty. Pelenkás fenék a földön, ordítás, de csak egy pillanatig, mert a könnyes szemű mami már ugrik, már ölel, már dícsér, hogy milyen ügyes, pedig csak két remegő lépés volt, csak kettő, de valami megint elkezdődött, valami gyönyörű, valami visszafordíthatatlan.

Ám ahogy értékeltem, vadásztam eleinte ezeket a két lábon töltött pillanatokat, amikor Palkó feláll, és némi egyensúlyozás után két lábon viszi tovább bájos, pelenkás bugyrait, úgy vadászom most a négykézláb trappoló kisbabámra, egyre inkább hiába. A világ fentről tágasabb, Palkó egyre ügyesebb, és ez a dolgok rendje. A kölkök nőnek, a mamák mindig másra büszkék, esetleg egyre büszkébbek, hiszen minden korszaknak megvannak a maga újdonságai, szépségei, hát mi a bajom ezzel az egésszel? Mert igen, így van, a kezdeti öröm után minden egyes fejlődési ugrást megszenvedek, és a fényképezőgép kattogtatás helyett a pár hónappal korábbi képeket nézegetem. Nosztalgiázom, ingatom a fejemet, mint a nagymamák, és gondolatban már az oltár elé kísérem Palkót, kissé már rozzantan, de büszkén, és mindez hiába örömteli, ha egyszer szomorú.

Tudom, tudom, tiszta hülye vagyok, és biztos a delikvens is így gondolja, ahogy most a lábaim előtt éppen a kockát erőszakolja bele a játékgömb háromszög alakú lyukába, de nem tudok segíteni magamon. Mert ez a gyerek már nem az a gyerek. Változik a mérete, az arca, a tudása, kéthavonta kicserélődik a fél ruhatára, és amiket régen csinált azokat már nem csinálja, amiket régen mondott, azokat már elfelejtette. És hiába látom nap mint nap, szoknom kell ezt az új Palkót, ezt a két lábon járó, egyre nyúlánkabb gyereket, aki már csak egyszer szopik egy nap, és aki most már óvatosan ugyan, de a darabos ételekkel is barátkozni kezdett. Ahogy a szomszédok, barátok is meglepetten rikkantanak minden egyes találkozáskor, hogy milyen nagy lett Palkó! Hogy megnőtt ez a gyerek! És persze örülök, meg büszke vagyok, no de hol van az előző? A mászós gyerekem? És hol van a kúszós-forgós? A heőzős? A mindig alvós?

Kénytelen vagyok azt gondolni, hogy bennem van a hiba. Hogy nekem semmi sem jó. Hogy el kellene felejteni ezt a kettősséget, hogy ki kellene élvezni azt, ami van. És megkapaszkodni abban az örömben, hogy a gyerekem jár, hogy szép, hogy egészséges. Hogy növekszik, fejlődik, és igen, egyre kevésbé lesz szüksége rám. És ez nekem is jó lesz, több lesz az időm, másra is lesz időm. Tegyük csak félre azokat a sírós hormonokat, semmi szükség rájuk.

Úgy három hete tette meg Palkó az első lépéseket, izgatottan nevetgélve, egyik ölelő karból a másikba billenve, és mi boldogok voltunk, újra és újra elismételtettük vele a produkciót, néztük azokat a padlóba kapaszkodó kis tappancsokat, és vigyáztuk a suta kis lépteket. Mára pedig mindez természetessé vált. És bár elfogytak a családunkból a négykézláb járó kölkök, eggyel több két lábon járó gyerekem van. A járás izgalmas, érdekes játék lett, Palkó szenvedélyesen gyakorolja, mi meg bíztatjuk, csodáljuk, és vele együtt nevetünk, bár én egyre hamisabban.

Mert ez nem játék már, kisfiam.

Panzej

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.07.30 13:09:41keke80

    Panzej, készen vagytok! :D Palkó jár, lassan normál kaját is eszik, szóval kész a gyerek. :D De akkor is gonosz dolog, hogy ENNYIRE gyorsan felnönek. :(

    Én tegnap pityeredtem el, mikor a boltban Mini megpillantotta az apját és egy 50méteres sprintet vágott le világrekord idö alatt, ahogy odaszaladt hozzá.. Sikongatott és kacagott a boldogságtól, hogy Ö szalad a papájához! :D

  • 2010.07.30 13:38:43hinta-palinta

    Úgy megnőttél, szinte félek

    Amikor még piciny voltál,
    olyan nagyon enyém voltál,
    engem ettél, engem ittál,
    rám nevettél, nekem ríttál.

    Mikor később nagyobb lettél,
    mindig messzebb, messzebb mentél,
    először csak a kiskertbe,
    aztán a nagy-idegenbe.

    Ha itt vagy is, csak elnézel,
    akkor is nem engem érzel,
    nem anyádat, nem apádat,
    valami más csillagtájat.

    Úgy megnőttél szinte félek,
    már a válladig sem érek,
    alig-alig hihetem már,
    hogy ölbéli bubám voltál.

    Én voltam-e óriási,
    vagy Te lehettél parányi?
    Sosem voltál nehéz nékem,
    nem éreztem gyöngeségem.

    Melletted most kicsiny lettem,
    ágaskodik hát a lelkem,
    nőni akar, hogy elérjen,
    homlokodig, hogy felérjen.

    Húzol engem Te fölfelé,
    mint a napfény maga felé
    fát, virágot, lombos ágat -
    fölemeled az anyádat.

    Várnai Zseni

  • 2010.07.30 13:44:25intel

    Nem nem csak te vagy ilyen Panzej!!! En is folyton siränkozok azon, hogy mär mekkora a länyom, hogy soha nem kapom mär vissza azt a piciket, hogy ha nem akar engem eltol, rämszol. Mär akarata van es ervenyt is ad neki. Estenkent mikor alszik bemegyek a szobäjäba es csak nezem a kiterült gyereket, ki mär olyan eszmeletlen nagy es közben mennyire kicsike meg. Napi szinten szorul el a szivem, hogy eljön az idö amikor mär ennyire sem kellek... minden vägyam az, hogy a nehez tini koräban is szeressen engem es megbizzon bennem. Nem tudom, hogyan erem ezt el majd, de mindent szeretnek megtenni erte. Jön a ketteske, ö is kisläny... tegnap neztem az ujszülött läbmeretet a länyomnak es mär szinte ketszer akkora most a csülök... valoszinüleg meg sem merem majd fogni kettesket a majdnem 2,5eves länykäm emelgetese utän:) 14-kilo es 3,5 kilo(mondjuk) között van egy kis különbseg:)

  • 2010.07.30 13:49:52csenke

    Hát Panzej, nálam is elindultak a hormonok. A lányom 26-án lesz 1 éves, és mostanában egyre többet gondolok arra a kisbabára aki volt. Mintha az én érzéseimet írtad volna le.

  • 2010.07.30 14:05:35Puszpanya

    Ez nagyon szép, igaz és megható volt!
    S mi lesz majd 18 évesen vagy majd mikor a saját fiát hozza vasárnapi ebédre??? :D
    Minden napnak megvan a maga "vesztesége".

  • 2010.07.30 14:18:33szitom3

    KAFFKA MARGIT
    Petike jár

    Két harcsaszájú, picike jószág,
    Butácska, édes gyerektopán,
    Tétova - együgyü, tündéri nesszel
    Most tipeg által egy ócska szobán.
    Ébred a szivem játékos kedve,
    Elborít hófehér virágeső.
    Amikor látom, a kacagásom
    Hangosan, édesen csapkod elő.
    Sok régi holmim, szürke iráson
    Úgy fut, iramlik száz furcsa sugár,
    S én ennek is, annak is kiáltani vágyom:
    - Tip-top. Megindult. Petike jár!

    Még fogja erősen az asztallábat,
    És nyitva az ajka és úgy kipirul.
    Hős emberi lázzal, tüzes akarással
    E rózsarügyecske megállni tanul.
    Most-most! Elhagyja és indul előre.
    Hogy csetlik-botlik, mily tévedező!
    Tip-top! S aprózva, közbe megállva
    Koppan vitézül a törpe cipő.
    Már ideér. Most nyújtja a karját.
    - "Csak lassan, okosan, Peti fiam!"
    Megered szaporán, elesni nem ér rá.
    Előrehajlik - s az ölembe' van.

    Tetszik a játék, kezdheti ujra.
    A karszék mellé kerülök én,
    - Nagyhosszút lépne, nagyhamar elérne.
    S fölbillen szegényke az elején.
    Remeg a szája, sírni szeretne,
    Szétnéz: sajnálja-é valaki?
    Gondolkozik. majd felkél szepegve
    S uj erővel fog ujra neki.
    Rózsaszin ujját előretartva
    "Tip-top " - így indul óvatosan.
    Halkan selypítve biztatja magát, hogy:
    "Csak las-san, okos-san, Peti fi-am!"

    S elnézem hosszan, homályos szemmel,
    Borus káprázat szállt le reám,
    .Tünnek az évek. Megöregedtem.
    Egyedül lakom ócska szobán.
    S ím, néha erős lépés zaja hallik.
    Jön egy daliás, ifju legény:
    Te vagy? Mit adjak? Kávét-e? Kalácsot?"
    "Tip-top " - öregesen járom körül én.

    S míg sok vidám csinyjét, nagy küszködését
    Sorra beszéli kacagva, vigan -
    "Csak lassan,
    Csak lassan, okosan, Peti fiam!"

  • 2010.07.30 16:18:39Leluti

    Hát nem tudom, az én hormonjaim most hogy állnak, minden esetre az én könnyeim is potyognak. Elsőre Palkót látva, mert az én fiam is egyidős vele és ugyanilyen terpeszléptekben, két autóval-,lapáttal,-stb. a kezében rója a köröket az asztaltól fotelig, kanapétól ajtóig.
    Később pedig a kommenteket olvasva, mert a lányom meg lassan utolér magasságban....

  • 2010.07.30 16:34:46manka78

    Én minden este úgy alszom el, hogy bebújok a kicsi mellé /igen, együtt alszunk.:)/, és még egy picit gyönyörködöm benne, kicsit sajnálom, hogy többször nem lesz már pici babánk. Mégis imádom a mostani korszakot, 2 és fél éves, imádni való szövegláda.
    A nagy pedig 9 éves, már csajosodik, vele az előbb jöttünk haza a fodrásztól, vágattunk neki vagány frizurát.:)

  • 2010.07.30 16:40:31pirosalma

    2010.07.30 16:34:46manka78

    Mi is együtt alszunk. Olyan jó. Alváskor még olyan babás. Bár már nagyon tudja dobálni a tagjait.:)
    Meg úgy ébredni, hogy fölém hajol és rám mosolyog.

  • 2010.07.30 16:47:50dodóó

    Én lányom is velem vagy velünk alszik el többnyire.Aztán vagy átviszem a helyére vagy marad köztünk.
    Imádom az illatát,olyan kis babás.Ha felébred éjjel akkor megsimogatja az arcunkat.

  • 2010.07.30 17:00:36manka78

    Nálunk is van, mikor arrébb kell tolnom, mert annyira bújna hozzám, hogy kitúr a helyemről, pedig jóóó nagy ágyunk van. Szerencsére úgy alszik, hogy észre sem veszi, mikor odébb pakolom.

  • 2010.07.30 17:54:19pet.pois

    Kedves Panzej, ezt köszönöm, nagyon tetszett - mint a Palkónapló mindig. Még csak egy hónapos a kislányom, és hirtelen rájöttem mit is élünk át most mi ketten.

  • 2010.07.30 18:06:27Farkasokkal táncoló

    2010.07.30 16:34:46manka78

    CComing out következik: sajnos tudom, hogy ez egy lehetetlen állapot, sőt a lányom is tudja stb, de az a nagy helyzet, hogy a 6 éves unokám még mmindig úgy van, hogy képtelen elaludni, ha nem az anyja (vagy másvalaki) mellett fekszik.

    Mivel elég gyakran alszik velem is (különösen az utóbbbi hónapokban, amikor a lányomnak már kialakult egy kapcsolata), hát ez elég nehézkes. Mert nekem csak egy 90x200-as fenyőfa ágyam van, és hát a gyerek akármennyire is sovány... vigyázzállásban kell aludnom mellette. A lányom mér bevezette, hogy nem mellette, hanem vele egy szobában, de a földön alszik szivacson. Viszont az én kis szobám annyira kicsi, hoyg ha ezt teszem, akkor egyszerűen rálépek, ha éjjel ki kell mennem mondjuk pisilni...

    Jó, megvan ennek is az eredője, és ez nem a kötődő nevelés, hanem az, hoyg amikor elválltak, akkor a gyreek mindössze 2 éves volt, és a lányom kvázi egy ideig a gyerekbe menekült a magány elől, no meg a gyreeknek is nehéz volt feldolgozni, hogy apa immár nem alszik itt... stb stb. Csak szerintem már itt lenne az ideje annak, hoyg ezt lezárjuk.

    Van valakinek ehhez valami javaslata? Én amúgy nem vagyok az együttalvás ellensége, a lányaim csecsemő és kisbaba korukban velünk aludtak egy ágyban, később is állandóan átjártak az éjszaka folyamán, volt úgy sokszor, hogy ketten aludtunk el a nászágyban aztán négyen ébredtünk, de ők azért egyedül el tudtak aludni...

  • 2010.07.30 18:14:42Zahara

    Valami bazi nagy plüssel nem lehet kiváltani az embert?

  • 2010.07.30 18:21:38Farkasokkal táncoló

    Utálja a plüssállatokat. Te, ilyen gyereket még nem is láttál, komolyan. Vagy 3 zsáknyi plüssállatot adtunk anno az ovodának...

    De olyan, - hiszen átéltem - hogy álmában , ha rosszat álmodik, akkor elkezd tapogatni. És ha nem talál egy fejet, amin van haj, meg van FÜL (elalvásnál hideg fület gyűröget már 4 hónapos kora óta), akkor felébred és sír. Ha van egy fej, meg egy fül, akkor elernyed és alszik tovább.

  • 2010.07.30 18:39:25Zahara

    Hú akkor sajni több ötletem nincs. Hátha valaki járt hasonló cipőben.

  • 2010.07.30 18:40:38Bazsarozsa

    FT, most elrohanok közértbe, utána írok szívesen, nálunk is hasonló volt a szitu, ötéves koráig dettó ugyanez, utána fokozatok, nah megírom majd de bezár a bót....

  • 2010.07.30 18:46:46dodóó

    Bazsarozsa,hoznál nekem 1/2kenyeret?

  • 2010.07.30 19:32:47Farkasokkal táncoló

    Közben beszélgettem a kis szomszédasszonykámmal, aki az ikerszomszédomnak a második felesége. (AZ elsővel is jóba voltam, meg ezzel is). Na neki ez a második házassága, és van egy kb 10 éves fia. És ő is azt mesélte, hogy náluk is ugyanez volt. Hogy még mikor iskolába ment akkor is csak vele volt hajlandó elaludni, és hogy milyen nehéz volt külön ágyba - arról nem is beszélve, hogy külön szobába! - mert unokámnak is van ám külön gyerekszobája, ahol különös módon mindig rend van... bár ne lenne...

  • 2010.07.30 19:48:57Bazsarozsa

    dodóó, hehe, teleportálni kéne megtanulni...

  • 2010.07.30 19:50:49nanemárrr

    2010.07.30 13:38:43hinta-palinta
    Panzej írásán még csak szipogtam és nagyokat nyeltem, de a verset elolvasva én is bőgök. Hihetetlen, hogy egy év alatt mennyit nőnek, fejlődnek, okosodnak, ügyesednek ezek a kölykök. Még baba a fiunk, de ma egy ismerős nála majdnem kereken egy évvel fiatalabb kisfiát (2 hónapos) úgy ringatta a bébihordozóban, mint egy nagyfiú.
    Lassan csak elgondolkodunk a tesón...

  • 2010.07.30 19:55:34Farkasokkal táncoló

    2010.07.30 18:40:38Bazsarozsa

    Epedve várom a tapasztalataidat, de most el kell vonulnom, mert fent említett unoka megint velem alszik, és meg kell fürdetnem, aztán vele együtt elaludni... :-(

  • 2010.07.30 20:21:01Bazsarozsa

    Én meg most jutottam géphez, remélem olvasod majd:)))

    Szóval a nagyleány öt éves kora után szokott ki közülünk. Amikor már nagyon szűk volt hármunknak a 140 széles ágy, kezdtük pedzegetni hogy épp ideje a saját ágyába vonulnia (ott viszont senki nem tud melléfeküdni, leesésgátlós gyerekheverő) mert ő már NAGY meg nem is kényelmes ez így.
    Először kitűztük a négyéves szülinapot, nem ment. A mi szobánkban elhelyezett gyerekágy se vált be. Szállodákban előszeretettel próbálgatott viszont 3-4 éves korában külön ágyikót, de volt ahol mi mondtuk hogy inkább ne, mivel hajlamos leesni, le is potyogott, ahol a szállodás ágy magas volt az első potty után lebeszéltük:((
    Az ötéves szülinapot mint határidőt akkor már szinte minden nap elmondtuk vagy fél éven át, kérdeztünk kis cimbiket is, ki alszik egyedül (azért ebben a korban már szinte mind, egy kivételével). Én egy nagy szivacsmatracot vittem át, az hevert a gyerekszoba közepén hetekig, először ott is aludtam, aztán éjjel közepén mentem ki, aztán egyszer belépett a MUSZÁJ hogy még sürgősen csinálnom kellett valamit este, de ott motoszkáltam mellette. A szobaajtót sose csuktuk be. Na akkor jött rá, hogy el tud ő aludni egyedül ha kell.

    Kistesó érkezéséig majd mindennap megjelent azért hajnalban, futólépés, csukafejes- ez utóbbi miatt viszont kértem, most már ne, mert a négykilós tesója nem élné túl....tényleg fejben dől el sok minden, mert onnantól nem jött át.
    Együtt aludni viszont változatlanul szeret, a nagyanyjánál pl. nem alszik külön (hiába hogy anyám néha még horkolni is tud). Hat-nyolchetes kora óta aludt velünk, irtó sokat magyaráztunk, de végül elértük, hogy aludjon az ágyában balhé nélkül. A Kicsivel remélem nem tart eddig, igaz ő hajlandó aludni a rácsosban, az már az én saram, hogy általában az első éjjeli felébredésig csak.

  • 2010.07.30 20:22:40Bazsarozsa

    Ja és a nagylány (szintén hat) a mai napig hajlamos bármely ágyról leesni, a földre tett matracról is képes legurulni. Nyugtalan alvó, beszél, forog, ő is tapogat baba kora óta, ott van-e valaki. Alvórongya sose volt, plüssállat ma már van, de minden nap másik.

  • 2010.07.30 20:24:52Bazsarozsa

    És még egy. Amikor beteg volt, nem akart most se egyedül aludni. Mivel én babázok, az apja aludt vele. Remélem azért tizenöt éves korában nem fog az első fiú mellé feküdni, csak mert kinőtte a plüssállatokat:))) - és talán az anyja hüle szokását se veszi át, aki lánykorában az első adandó alkalommal az ágyába vette az eleven, doromboló-forgolódó macskát.

  • 2010.07.30 20:28:48Auguszta Romanova_2

    de szep baba.

    A kalyhanak az ajtojanal nem utheti meg magat??

  • 2010.07.30 20:31:19Farkasokkal táncoló

    Hát most nálunk az a szitu, hoyg a lányom elutazik pihenni 10 napra (e hétvége meg a jövő hét) a pasijával (aki mellesleg nem nagyon bírja a gyerekeket, de nem is akar hozzámenni, csak éppen ugye ...értitek). Most éppen az van, hogy a gyerek azt választotta, hogy nála fürödjön, ne nálunk. Úgy hogy kb 10 percen belül itt lesz pizsamástul. Közben meg a férjemmel kinyitottuk a nappaliban lévő 3személyes izét (kanapé?) , amit eddig soha, mert az legalább elég széles.

    De szerintem nehogymár én szoktassam le, ez az anyja dolga.

  • 2010.07.30 20:34:01nanemárrr

    FT, én tennék egy próbát...bár én az éjszakai nyugodt alvásomért nagyon sokra lennék képes!

  • 2010.07.30 20:40:36Farkasokkal táncoló

    Én is fogok tenni egy próbát basszus.
    Mert ma éjjel a nappaliban alszunk el, de ha elaludt, én bevonulok a hálófülkémbe, és ott alszom. Majd reggel után referálok...

  • 2010.07.30 20:41:56nanemárrr

    Kíváncsian várom a híreidet FT!

  • 2010.07.30 20:44:04Bazsarozsa

    Van amikor új személlyel, másik helyen hirtelen átkattan a gyerekben valami, meg az is nagy szám, amikor rájön hogy DE, TUD egyedül elaludni, a miénk meg volt győződve hogy ő bezony nem tud.

  • 2010.07.30 20:52:06Panka ustokos

    Csajok, jo ez a poszt!
    Nagyon tetszik az iras, Varnai Zsenit imadom!
    Es igen, mi is egyutt alszunk, sajnalhatja aki kihagyja!
    Imadom nezni, 3 honapos, de mar olyan nagynak latom, naprol napra ahogy no,a babakocsi, a kisagya egyre kisebb.

  • 2010.07.30 21:17:36egyremegy

    Olyan jó téged olvasni, Panzej. Megnyugtató, hogy természetes ez az érzés.

    (Mondjuk a heőzést én is keresem, de más okból....

  • 2010.07.30 21:31:10Magenta

    Nagyon jó írás, mint mindig. :)

    hinta-palintának külön köszönet a versért, nem ismertem, de elraktam.
    Az ugrott be róla, hogy a nagy nemrég, tényleg két pislogással ezelőtt még akkora volt, mint most a kicsi, mostanra meg akkora, mint én. Még egy pislogás és kirepül teljesen.

  • 2010.07.30 21:45:57Panka ustokos

    Egy darabig ne pislakolj akkor.

  • 2010.07.30 21:49:12Magenta

    Nem lehet, kiszárad a szemem.

  • 2010.07.30 21:51:26Mirca_

    Ez most nagyon betalált. Remek írás.
    Mivel már nem lesz több gyerek, megpróbálok mindent jól "megőrizni" magamban. De olyan gyors a folyamat. Petim most 9 hónapos. Minden nap megtanul valami új kunsztot és elhagy néhány korábbi szokást. Kézen fogva lépeget, kezd a babából kisfiúvá válni, de amikor alszik, olyan aprócska.
    (Bár a nagylányomat is kicsinek látom mikor alszik)

  • 2010.07.30 21:53:2524 órás...

    Nekem is szakadt Veled(veletek) a szívem.Nagyon vártam mindennap,hogy lesz-e már Palkónapló.A lányom 3 éves,kezdjük az ovit.Szerintem nekem lesz nagyon keserves a leválás,nem a lánynak.A kisfiam 2 éves,ő még marad egy kicsit velem...egy kicsit.

  • 2010.07.30 21:59:58Panka ustokos

    En most meg csak itt tartok:
    Azt kerdezed tolem, hogyan vartalak?
    Mint az ejszakara folvirrad a nap
    mint a delutanra jon az alkonyat,
    mint ha szello jelzi a forgetegeket-
    -ezer pici jelbol tudtam jottodet.
    Mint tavaszi reggel a nap sugarat,
    fagyos teli este jegcsap csillagat,
    mint az alma izet,tejet,kenyeret-
    -pedig nem is lattalak meg,
    ugy ismertelek.
    Mint a feny az arnyat,
    zaport a virag,
    mint patak a medret,
    madarat az ag,
    mint sohajtast nyari ejjel a
    fak az eget-mindenkinel jobban
    Tegedet igy szerettelek.

  • 2010.07.30 22:01:42Panka ustokos

    Magenta

    :))))

  • 2010.07.31 09:42:12hinta-palinta

    Magenta

    Várnai Zsenire akkor találtam rá, amikor elveszítettem valakit.Az off-ba belinkelem azt a verset, ide nem illik.

  • 2010.07.31 10:19:59phoboss

    Nagyon jó írás, mint mindig, és végre egy videó is van Palkóról, ügyes nagyfiú :)

  • 2010.07.31 10:39:39egyedi

    Na most én is könnyeztem. :)
    Mivel az én fiam is mindjárt egy éves, és szőke kékszemű huncut, hasonlítanak. És mostanában nekem is hasonló gondolataim vannak. Mert ő is álldogál, és kapaszkodva lépeget, és lassan ő is elindul egyedül.
    Úgy repül az idő! Még csak most született!És olyan jó, hogy még hozzám bújik mindig, mert a nagy kamaszok, már csak néha-néha teszik ezt.
    Köszi Panzej, mindig nagy öröm téged olvasni :)

  • 2010.07.31 12:22:32Czumpákovics Izidóra

    Nagyon kedves poszt, és a kommentekben a versek... 16 hónapos kislányom már a lépcső fokait hódítja meg, hol négykézláb, hol két lábon...és elkezdett beszélni. És én egyre többet gondolok arra a kis csomagra, aki rejtvény volt, gesztusai újak és ismeretlenek, csak szippantotta magába a világot...

  • 2010.07.31 21:14:08kinga1

    Hogy hozza azt a ket autot! Edi!!:)) Jo a fal szine, szepen harmonizalnak vele a butorok!

  • 2010.08.01 10:15:11Panzej

    Sziasztok!
    Köszönöm a verseket. Várnai Zseni valahogy kimaradt az életemből eddig, most hirtelen több versét is elolvastam, sőt, felvéstem a könyvét a kívánságlistámba. Kaffka Margit meg tényleg pontosan leírja a szitut, köszi Brumi, most már látom, hogy nem vagyok egyedül, másnál is ez az ábra :-)

  • 2010.08.01 10:31:08e_e

    o, panzej, amikor az ilyen irasaidat olvasom, mindig jon a max. szaranya-feeling, mert en bizony ugy orultem mindig, mikor ket labra alltak!
    amiyen nagyfius fizimiskaja van palkonak, nagyon meglepodtem, hogy csak most kezdett el jarni, valahogy ezt mar reg hozzakepzeltem!:)

  • 2010.08.01 10:42:17Panzej

    Palkó lassan és megfontoltan növekszik, mondom én, jé, még csak itt tart? - mondják a játszón ;-DD

    Nekem anyám volt ilyen, mint te, alig várta, hogy lábra álljunk, elinduljunk, beszéljünk, lehessen menni, dumálni velünk.

    Palkó másban egyébként gyorsabban fejlődik, ma pl. egy olyan orbitális hisztit vágott le, hogy meg is adta a mai blogbejegyzésemet. csak úgy pusztított maga körül a fiatalember tehetetlen haragjában.

  • 2010.08.01 10:43:52Panzej

    Szaranya feelingem nekem meg attól van, hogy nem örülök kellőképpen a szépen fejlődő kölöknek. Mindig attól reszketek, hogy ez majd valahol visszaüt.

  • 2010.08.01 11:03:10e_e

    igen, a beszed nagyon fontos resze a gyerekek elvezeti ertekenek, en is igy vagyok vele es ezt biztos tudjak is a gyerekeim, mert a 1.5 eves is mar mondatokban csapatja:)

    tenyleg koran kezdi a hisztit palko!:)

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta