Terhesnapló 6.0: A szív hangja elhallgat

Zanza!

Az orvosom elnéző-kedvesen magyarázta ma reggel, miközben vetkőztem, hogy a rózsaszínes folyás majdhogynem természetes a terhesség alatt és ha nem kísérik görcsök, vagy nem erősödik látható vérzéssé, nem kell aggódni. Tévedés, hogy fertőzés okozná. Megnézett, azonnal látta is, hogy a méhszájam vérzik egy kicsit, ott ahol az előző szülésnél szétrepedt. De ne aggódjak, semmi vész, a méhem szép nagyot nőtt, mióta utoljára látott. Lássuk akkor azért az ultrahangot!

Egy fél pillanat alatt öregedett húsz évet az arca, szuggerált a látvány, és mikorra kimondta, hogy sajnos rossz hírei vannak, már valami nyugodt kábulatban voltam. Hát persze! Nem sikerült. Megint nem.

Nehéz dolog ez. Végiggondolni, hogy mi rossz, hogy mi a rossz bennünk, hogy hol a hiba.

Kismamák, akik gond nélkül estek teherbe és hordjátok ki a gyermekeiteket, még ha közben néha rosszul is vagytok, ha fáj a derekatok, ha rosszul alszotok, adjatok hálát, hogy ilyen szerencsések vagytok!

Ti pedig, akiknek harc a teherbeesés, vagy akár, mint nekem, mi sem könnyebb annál, csak épp újabb és újabb gyermeket veszítetek el útközben, ne adjátok fel!

Nekünk egyszer már sikerült, a fiunk gyönyörű ajándék, és sikerül majd újra, akármilyen rögös is addig az út!

Nyuszómuszó

Blogmustra