Öngyilkos gondolatok a kisbaba mellett

A napokban beszélgettem az anyukámmal, és kiderült, hogy annak idején, rögtön a születésem után, szülés utáni depresszión esett át. Ő nem ezt a kifejezést használta, mert nem ismerte magát a fogalmat, csak azt tudta, hogy maga alatt volt néhány hónapig. Mindez a hetvenes évek derekán történt, valószínűleg fel sem merült benne, hogy más anyákat is érint a probléma. Ma valamennyivel többet beszélünk a jelenségről: az összes baba-mama magazinban vagy egészségportálon olvashatunk róla. Összességében mindegyik válfaját nehéz felismerni a kimerültség, szorongás mögött, ami egy újszülöttet gondozó családban normális állapot.

Egy barátnőm a szülés utáni 2-3. hónaptól kb. 1-2 hónapig szenvedett szülés utáni depresszióban. Az egyébként energiától duzzadó, optimista, harsány barátnőm levert volt, öngyilkossági gondolatok foglalkoztatták, a baba iránt közönyt mutatott. Sikerült meggyőzni, hogy jól teszi, ha elmegy egy helyi pszichológushoz, akit máshol már ajánlottak neki. A szakember egy rövid vizsgálat után közölte vele, hogy igazából semmi baja nincs, csak az, hogy túl sok ideje van gondolkodni, gyógyszert pedig nem tud felírni, mert a barátnőm szoptat. Így aztán megvárta, míg magától elmúlik az állapota – de addig, nyugodtan mondhatjuk, pokol volt az élete.

Engem a szülés utáni 6. hónapban ért utol a szülés utáni depresszió. Addig boldogan tettem-vettem a baba körül, szoptatások közben még fejvédőt is varrtam, holott nem vagyok erős a kézimunkában. Egyik napról a másikra azonban elkapott az az állapot, amikor az ember úgy érzi, egy mély, sötét gödör fenekén ül és legfeljebb csak vágyakozva tud nézni felfelé, a fény irányába, de semmit nem tud tenni azért, hogy kimásszon. Amikor tudom, hogy az a boldogság, ha az ember egyszerűen csak él, és nem fáj élni, nem kerül erőfeszítésbe minden hétköznapi cselekvés: amikor szépnek látja az eget a lassan úszkáló habfehér felhőkkel, amikor nem kínozzák sötét gondolatok, egyszerűen csak van. Ez az állapot onnan lentről nézve elérhetetlennek tűnik.

Szorongás, hogy nem vagyok jó anya, hogy nem lesz karrierem, hogy mások már mennyi mindent elértek, míg én értéktelen vagyok, és csak otthon lopom a napot. Türelmetlenség a babával, a párommal, ebből kifolyólag mindennapos veszekedések, állandó rosszkedv. Az állapotom kb. 2-3 hónapig tartott, hullámzóan: voltak jobb és rosszabb napok: néha órákra sikerült kimásznom, hogy aztán visszazuhanjak. Aztán, mint a mesében, egy nap arra ébredtem, hogy már nem akarok megszűnni létezni, hanem örülök, hogy reggel van és süt a nap és családom van és megint minden jó. Hiába olvastam előtte a témáról az összes újságban, hiába ismertem a jelenséget, sőt számítottam rá: csak utólag tudtam meg, hogy szülés utáni depresszióban szenvedtem, mert a gödörből nézve csak a hideget és a sötétet éreztem, nem voltam képes racionális gondolkodásra.

Mit mond a szakirodalom?

Ismerjük az ún. baby bluest, ami csak néhány napig tart, hangulatingadozással jár, amikor levertség váltakozik az euforikus boldogsággal, gyakori sírás kíséri, összefüggésbe hozzák a kialvatlansággal és a szorongással, illetve a hormonális változásokkal. Olvashatunk a szülés utáni depresszióról, ami a szülő nők 10-15 százalékánál fordul elő. 3-6 hónapig tarthat, általában nem tart egy évnél tovább. Tünetei lehetnek: kimerültség, levertség, étvágybeli és alvászavarok, gyenge koncentrációs képesség, zavartság, emlékezeti problémák, a baba iránti túlzott aggódás, váratlan sírás, ingerlékenység, bűnösség, elégtelenség, értéktelenség érzése, megküzdési képtelenség, a baba iránti közöny, félelem, hogy bánthatja a babát, vagy önmagát, félelem a kontrollvesztéstől és 'megőrüléstől', eltúlzott örömök és mélypontok, a szex iránti érdektelenség, álmatlanság, bizarr, különös gondolatok.

Szorongás (pánik, kényszer)

Előfordul, hogy az anya nem érzi magát depressziósnak, ám különösen szorongó, ami akár halálfélelemig fokozódhat és szökni akarással vagy fizikai tünetekkel is együtt jár (felgyorsult légzés, gyors szívdobogás, hő- vagy hideghullámok).

Szülés utáni pszichózis

Legszélsőségesebb esetben a szülés utáni hangulatváltozás veszélyes téveszmékkel (ezek közt a legrosszabb annak gondolata, hogy a babák valamiféleképpen torzak vagy elátkozottak), vagy hallucinációkkal (melyek erőszakos cselekedeteket hívhatnak elő) járhat. Egyes súlyos esetekben mindez tragikus öngyilkossági és/vagy csecsemőgyilkossági kísérletbe torkollhat. A gyermekgyilkosság az öngyilkosság része: az anya nem látja gyermekét önmagától elkülönített egyénként, és nem akarja a tehetetlenségben magára hagyni.

A szülés utáni – post partum – betegségek kialakulásában biológiai és pszichológiai-társadalmi okokat egyaránt felelőssé tesznek, így az ösztrogén és progeszteronszint hirtelen csökkenését, vagy a tejtermeléshez köthető prolaktin szint változását illetve a kismamaszerep konfliktusait, az anyagi és párkapcsolati gondokat.

A cikkek írói általában azt javasolják, ha a fenti tünetek valamelyikét észleljük magunkon, forduljunk szakemberhez. Kihangsúlyozzák, hogy valamennyi tünet – a legsúlyosabb is – átmeneti, szakszerű orvosi, pszichiátriai segítséggel és támogatással gyógyítható és a kilátások jók! A szülés utáni hangulati zavarokkal mindenképpen szakemberhez kell fordulni, mert megfelelő kezelés hiányában mind az anya, mind a gyerek testi-lelki egészsége veszélybe kerülhet.

(Forrás: http://www.bura.hu)

Edina

Oszd meg másokkal is!
Mustra