SZÜLŐSÉG

Legközelebb a fejedet hagyod el

2010. július 23., péntek 10:29

...mondta anyám általános iskolában, amikor kiderült, már megint elhánytam valamit. Elég gyakran előfordult velem, az áldozatok közt volt számos toll és ceruza, radír és uzsonnatáska, kardigán és teljes tornafelszerelés. A fejem épp csak azért nem, mert a teremtő elég jól odaerősítette a nyakamhoz. Felejtős is voltam - a kedvenc film kezdési időpontját, a barátnőm születésnapi buliját, a matek házi feladatot, muskátlit locsolni, bármit. Az elhagyásokból egyetlen előnyt tudtam kovácsolni – mivel sosem tudtam, hová vertem el épp a cetliket és a telefonnoteszeket, én voltam az, akitől sokáig meg lehetett kérdezni a legfontosabb telefonszámokat akár a strandon – a fejem ugye mindenképpen nálam volt.

Körülbelül második gimire a jelenség szinte teljesen megszűnt. Nem emlékszem, hogy felnőttként hagytam volna el bármi fontosat – pénzt, lakáskulcsot, bankkártyát, ruhákat vagy hasonlót. Sapka pottyant le a fejemről, anélkül hogy észrevettem volna, és fél pár kesztyűből is sorakozik a fiókban (vajon minek is?) jó pár darab. De semmi ennél komolyabb. Nyilván megtanultam a dolgokat Felnőtt Technikákkal kezelni – például hogy háromnál több csomagot nem viszek soha (ha megszegtem, ügethettem vissza valamelyik meglátogatott pontra a nejlonzacskóért, amiben a legfontosabb lapult, például a gyerekem frissen kiváltott gyógyszere), használok listát, naptárt, Outlookot, valamint a két lábon járó emlékeztető szolgálatként működő anyámat, aki szerintem még mindig azt hiszi, ha ő nem szól, a szakadó esőben se viszek esernyőt és elfelejtem a saját születésnapomat.

Számos pszichológus szerint a sorozatos tárgyvesztés valami komoly veszteségre, lelki zavarra is utalhat, „elhagyom őket, mielőtt ők hagynak el engem” – a valakit-valamit gyászolók reakciója is lehet ez, gyereknél például ha a családban meghal a nagymama, vagy kimondják a válást. Nálam nem erről volt szó, minden komolyabb megrázkódtatás tizenegy-tizenkét éves korom után következett be, tehát a hétéves korban elhányt radírokat semmiképp nem lehet ennek a számlájára írni. Én egyszerűen szórakozott voltam, másra figyeltem épp befelé – abban az iskolában sokan voltunk valamiért ilyenek, volt osztálytárs, aki egy feladványon töprengve belegyalogolt egy hirdetőoszlopba (utána azt mondta: bocsánat...), a másik simán felballagott a kémialaborba tornaruhában, de olyan is volt, aki elfelejtett elmenni felvételizni, vagy másik vizsgára készült, mint amire elment.

Mindannyiunkból viszonylag normális, viszonylag szervezett felnőtt lett. Tűnődöm azóta is, hogy a gyerekeknek érdemes-e megtanítani a felnőtt technikák egy részét – minden fontosat leírni és legalább két helyen tárolni, minél kevesebb cucc társaságában közlekedni, gondosan vezetni a határidőnaplót meg hasonlók.  Kérdés, hogy az elhagyós-elfelejtős gyerekek szülei mennyire tudják az utódnak időben megtanítani, hogy mekkora galiba kerekedhet a szórakozott professzor hozzáállásból. Elvégre egy ceruza, egy tornaruha nem akkora ügy, legfeljebb veszünk a gyereknek másikat, mondják sokan. Amíg nem az útlevél marad otthon a horvátországi nyaraláskor, a síléc a síelésen és a személyi igazolvány az esküvőn. Vagy nem tépjük a hajunkat, mint az az ismerős, aki egy borítékban a kocsija tetejére tett le lazán egy hárommillió forintot, majd szórakozottan tovahajtott. Szerencséjére kicsi településen történt, de Kálmán kis híján infarktust kapott, míg a kicsoszogó kíváncsi öregasszony visszaszolgáltatta neki az előkészített lakásbeugrót.

A gyerek legtöbbször még nem érzi a súlyát az ügynek. „Olyan fontos neked ez a radír?” – kérdezte elsős tanító nénim, amikor már harmadszorra töröltem fel az 1.a padlóját négykézláb. „Nekem nem” – jött az őszinte válasz- „de az anyukámnak nagyon!”

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.07.23 11:11:32Magenta

    Terhesen voltam mindent elfelejtős, de csak egyszer hagytam el valamit, akkor a teljes táskámat egy Meki székén hagytam, mert egy cuki gyereket nézegettem, aki csúszdázott éppen.

    Már az autópályán voltunk, amikor feltűnt, hogy nincs meg a táskám, benne telefon, iratok, leletek, pénz, kulcsok, kocsi pótkulcs, bérletek, plusz kulcs a barátnőm lakásához térképpel!
    Már fordultunk vissza, amikor "csörögtem" a férjem telefonjára, hogy a táskám átvehető a menedzsernél.

    Valaki nagyon rendes volt, még a pénzt se vették ki belőle. Azóta is hálás vagyok neki.

  • 2010.07.23 11:11:55Laliath

    A gondosan megírt, majd természetesen otthon felejtett bevásárlólista nálunk mindkét ágon családi hagyomány :)

    Minden más szempontból a terhesség 2.harmadáig két lábon járó menedzserkalkulátor voltam. Aztán valahogy csak a gyerekkel kapcsolatos dolgok maradtak meg a fejemben. Talán mostanra kezdek visszaállni a régi kerékvágásba.

    A terhességi kívánóssággal itt-ott elhagyott holmikra meg programleíráom van :D

  • 2010.07.23 11:12:13Magenta

    Brumi: :)))

  • 2010.07.23 11:12:29Ribizlee

    drága párom a lakáskulcsot hagyja rendszeresen a zárban - természetesen kívülről. már megismerem a szomszéd kopogását (még jó hogy szól...) :-S

  • 2010.07.23 11:13:17átlagos anya

    Amíg nem hagyjuk el a gyereket, addig nincs nagyobb baj:)

  • 2010.07.23 11:16:22Magenta

    Múltkor hallottam rádióban, hogy Amerikában évente 50 gyerek hal bele abba, hogy megfő az autóban, ebből 30 olyan, hogy a szülő elfelejti (!), hogy a gyerek az autóban van.

  • 2010.07.23 11:16:58Magenta

    Mennyi "hogy". Bocs.

  • 2010.07.23 11:17:04prozi

    átlagos anya:)

  • 2010.07.23 11:23:22kancellar

    Mi is mindig úgy indulunk hosszú útra, hogy gyerek megvan, nagy gond nem lehet. A reklámból kiindulva :)

  • 2010.07.23 11:31:48Brumibaby

    Nekem van egy ismerősöm, aki egy olyan városban lakik, ahol volt egy kisebb földrengés, épp csak összekocogtak a poharak a szekjrényben, s himbálódzott a csillár. A lakótelepi házból mindenki, így ő is, rémülten kirohant (földszinten laktak). Aztán eszébe jutott, mit felejtett benn. A hathetes gyereket...

  • 2010.07.23 11:34:11Magenta

    Azért a pánikhelyzet más, ott nem nagyon tudod józan ésszel kontrollálni, mit csinálsz, szerintem.

    Én pl. pánikhelyzetben gondolkodom a legjózanabbul és legnyugodtabban, utána viszont összeomlok és nem tudok lábra állni órákig. A lányom meg nem alszik legalább 24 órát, ha valami gázos helyzet van. És egyikünknél se tudatos.

    De az, hogy elmész a szupermarketbe és bentfelejted a gyereket a kocsiban, az gáz.

  • 2010.07.23 11:38:30Brumibaby

    Persze, csak olyan poénos történet ez. A gyerek azóta majdnem 30, de akkor szegény csaj hosszan hallgatta a minekazilyennekgyereket

  • 2010.07.23 11:44:11cat a

    egyszer úgy jártam, hogy a gyerek megette a bevásárló listát amíg a kosárba pakoltam :)

  • 2010.07.23 11:50:38kekcsillag

    A gyerek legyen meg. Minden másra ott a MasterCard. ;)

    Nagybátyámék minden egyes nálunk jártukkor otthagyták unokatesóm cumisüvegét. Már eleve úgy kezdtek pakolni, mikor indultak, hogy a cumisüveg nehogy itt maradjon. És ettől függetlenül is ott maradt.

  • 2010.07.23 12:03:22horkinca

    Ismerősömék a pár hetes gyereküket felejtették a parkban. Valamiért külön mentek haza a parkból, és csak otthon vették észre, hogy egyikőjük sem tolja a babakocsit. Hanyat-homlok rohantak vissza a parkba, amit addigra (Anglia lévén) már kulcsra zártak. Kerítést másztak, zörögtek a bokorban a korom sötétben, aztán megtalálták a békésen alvó gyereket. Akkor nem szóltak egymáshoz egy pár napig... most, 14 évvel később könnyes szemmel röhögnek rajta...

  • 2010.07.23 12:21:03tökcsősz

    Anyáék a nővéremet hagyták el. Pár hónapos volt, nagyonpici, leesett a szánkóról. Békésen aludt tovább a hóban, nyakig bundazsákban :)

    Túlélte, most várja a második babáját.

  • 2010.07.23 12:27:02muha_ha

    A kérdésre válaszolva, szerintem érdemes a gyerekeket mindenféle gondolat rendszerező technikára megtanítani. Nagyon szuper erre a gyerek agykontroll is. Játékos, élvezik és azt is, hogy utána a szülőknek magyarázhatják, hogy mit csináljon, hogy ne fájjon a feje, megtalálja a kulcsot, stb.

  • 2010.07.23 12:39:52Veg_

    Nyaraláskor, vagy mikor több van az embernél, mint egy viz, egy papucs és egy törölköző, érdemes listát irni, és tételenként pipálni.
    Olyanok vannak a gépemen: egy hét külföld apartman, két hét külföld apartman, egy hét külföld szálloda, két hét külföld szálloda, egy hét itthon apartman, hosszu hétvége itthon, stb.
    Mivel mindig viz mellé megyünk (természetes vagy wellness, gyógyfürdő, ilyesmi), és ha szálloda, félpanziós, ahhoz igazodik a lista.
    Vannak még mikrolisták: Nem kell vinni cimzettel egy felsorolás, hgoy a gyakoribb helyekre mit fölösleges a szokottból, és azt akkor nyomtatás elött lehuzom.
    Lista nélkül csak elemlámpát, fürdőruhát, törölközőt, gyógyszert és hasonló nyalánkságokat hagytunk eddig otthon. Tiszta jó, ha a tengerre igyekszel, és mondjuk 200 km után, miközben végig vettétek, mit pakoltatok esik le, hogy mi hiányzik... Van, amit megveszünk a célnál, de speckós gyógyszerért vissza kell fordulni :( Akárhonnan...
    Amit vinni akartok, azt egy kiszemelt helyen érdemes összeszedni (mittomén az ágyon), és leellenőrizni bepakolás elött.
    Eddig ez vált be. Egyébként nem vagyok szórakozott, ha kenyérért megyek le, ergo a kenyeret nem irom a listára (hiszen ugyis azért indultam!), tutira elfelejtek venni...

  • 2010.07.23 12:45:43Veg_

    2010.07.23 11:05:19Magenta
    Én is beleirom az összes név- és szülinapot, meg házasságikat, meg ilyesmit... Multkor csörög. Anyázok, hogy mit felejtettem el, kinek van ilyen hülye időpontban valamilye??? Utána megláttam. Saját szülinapomat...

  • 2010.07.23 12:56:47sobri jóskáné

    Én bármikor elindulok otthoni papucsban bárhová. Ez akkor gáz, ha mondjuk jobb lenne valami elegáns magasat húzni helyette. Talán télen hamarabb észreveszem, mert lefagy a csülköm.
    Szemüveget, kontaktlencsét soha nem felejtek el, mert nem látok :))
    Két telefonom van (1 céges, 1 saját), bármikor otthon hagyom mindkettőt. Bevásárlólista alap a kosarammal együtt. Nagyon szépen tudnak otthon pihenni. Hétfőn indulunk nyaralni, már írjuk a listát...

  • 2010.07.23 12:57:39drlucifer

    Szövet!
    Remélem, tisztában vagy vele, mekkora mákod volt a laptoppal.

    Mag!
    Hol vettél ilyen táblát? Mármint aminek fele ilyen, fele olyan?
    Kialvatlanul olyan zizzent vagyok, hogy szerintem a fejemre kéne valami fecnit ragasztani, hogy hova tettem a bevásárlólistát meg a noteszt. Ha ez a kettő meg van, akkor klappol minden. Merthogy amikor van ötletem, a naptárba írom fel, hogy melyik nap mit fogok főzni. Azt is képes vagyok elfelejteni...

  • 2010.07.23 13:06:01Ribizlee

    Luci, szerintem ha veszel két kisebb táblát (egy ilyet-egy olyat), és egymás mellé rögzíted, akkor ugyanez a végeredmény :-)

    egyébként marha jó ötlet az ajtóra tenni, ott tényleg szem előtt van!

  • 2010.07.23 13:17:08R2D2 & C3PO

    2010.07.23 11:05:19 Magenta

    Jelentkezem!

    Tényleg súlyos. ;-DDD

    De a héten elindítottam a reformot, a Flylady[link] után szabadon, és kop-kop-kop, egyelőre műxik. Még engem is meglep. :-P

  • 2010.07.23 13:31:34R2D2 & C3PO

    Pl. bevezettem az induló-széket.

    Adott egy (egyébként fölöslegessé vált) székem. Erre pakolok mindent: az utcai ruhámat, ha levettem és még tiszta, a napszemüvegem, a kulcsom, a mobilom, a mobiltöltőm, a táskám, a csekkek. Amit fontos elintézni, pl. a bevásárló lista, azt rögtön be is teszem a táskám hátsózsebébe. Azért jó a szék, mert tényleg minden szir-szar elfér rajta. Mikor elindulok, akkor egyrészt mindent egy helyen találok (mondjuk arra erősen kell koncentrálnom, hogy oda rakjam le, mikor hazajövök...), másrészt egyetlen pillantással ellenőrizni tudom a helyzetet.

    Na, azóta hordom magammal a mobilom (notórius itthonhagyó vagyok), a pótszatyrot, a bevásárlólistám, a kulcsomért sem kell két-három kört futnom a lakásban. Bár ma volt a 3. nap, hogy használtam a módszert...

    Meg zavaróan rendezett a lakás...

  • 2010.07.23 13:32:15Silverveil

    Egyszer az állatorvosnál láttam egy olyan jelenetet, hogy Apuka ugyan hozta magával a gyereket, de a kutya sajnos otthon maradt :))

    Tudjátok milyen nehéz egy ilyen helyzetben visszafojtani a röhögést? Az állatokat szólítják ugyanis.
    Morzsi?
    Ó vazze, tudtam, hogy elfelejtettem valamit :))

  • 2010.07.23 13:41:34Laliath

    2010.07.23 13:32:15Silverveil

    :DDDDD Ez kész :D

  • 2010.07.23 13:42:27keke80

    Bevesztek a klubba??? :DDD Én ezt amúgy elegánsan csak SZASZnak hívom. SzitaAgySzindróma. Férjem a SiebHirnSyndrom, azaz SHS megnevezés alatt ismeri... borzasztó!!!

    Listát írok a bevásárlásról, a nyaraláshoz. Mindig a mi ágyunkon pakolom a böröndöket. Azaz lista alapján összevadászom a cuccost, lerakom az ágyunkra és ha minden ott van, akkor pakolom a böröndre, bepakolásnál még egyszer kontrollálva, hogy ugye télleg megvan minden...

    A bevásárlólistát szoktam az konyhapulton felejteni, mivel én ott írom, nekem az a praktikus. Aztán ha elbizonytalanodok a boltban, hívom pasit, hogy ugyanmá olvassa be a listát, hogy valami kimaradt-e... :D Ez akkor kínos, ha elötte elfelejtettem feltölteni a mobil aksiját...

  • 2010.07.23 13:45:24kertedi

    A terhességnek is tünete a feledékenység, legalább is én arra fogom. Például elfelejtek bejelentkezni a 12. heti uh-ra, és mikor felhívom őket, közlik, hogy csak egy hónap múlva van már időpont...

  • 2010.07.23 13:47:26kertedi

    Ja, a bevásárlólistát szerintem még soha életemben nem vittem magammal a boltba: mindig itthon pihen.

  • 2010.07.23 13:47:57horkinca

    Az "osztálykirándulásos" otthagyások is szuperek. Emlékműlátogatás után visszamászás a buszra, utánna szokásos kérdés: "Mindenkinek ott a párja?".
    De amikor párban hiányoznak a diákok, az szívás.
    Ez 100 kilóméterekbe kerülhet, meg pirosfejű, zavaros magyarozkadásokba a szülőknek.

  • 2010.07.23 13:48:23kertedi

    Vagy amikor a dm-ből rohan utánam a biztonsági őr, hogy a kosarat biztosan haza szeretném vinni? Milyen kosarat? csodálkozom, aztán lepillantok az alkaromra, és tényleg ott lóg.

  • 2010.07.23 13:49:09kertedi

    Osztálykirándulásra komplett tisztálkodási pakkot nem vittem egyszer, még papucsot sem. Még jó, hogy csak egy éjszakás volt.

  • 2010.07.23 13:50:09pirosalma

    2010.07.23 13:32:15Silverveil

    Ez király sztori! :DDD

    A témához.
    Érdekes, mert én kisgyerekként baromi pedáns voltam. Mindenhol rend, minden noteszba írva.
    Soha semmit sem hagytam el, csak max elkallódott például a nagyimnál. És ezeknek a tárgyaknak mai napig fáj a hiánya. :D Tudom dilis vagyok.

    Viszont a férjem rossz hatással van rám, és már nem tudok olyan szép rendet tartani (mert ő "segít", hogy hamar kupi legyen), noteszt se tudok vezetni. A szülinapokat ugyan fejbe tartom, de mégsem küldök mindenkinek aznap üzenetet vagy hívom fel. Régen meg szépen megírt lapokat postáztam.

    És hiányzik az a pedáns régi énem.
    Húgom meg érdekes mód a fordítottam. Ő gyerekként volt kupis, trehány, most meg egy házitündér és iszonyat rendszerető.
    Én is az vagyok, csak nem látszik! :(

  • 2010.07.23 13:52:24kertedi

    Bejárati ajtó belsejére egyszerű post it a nem elfelejtős dolgokkal szintén bevált.

  • 2010.07.23 14:00:31keke80

    pirosalma, szintén... nem gyözök pasi után pakolni. EMrt hogy egy 2éves még nem rámol el maga után, oké. De egy 37éves?????? most értem el a heti mélypontot. Ma van a napja, hogy NEM teszem el az ö cuccait, csak a gyerekét meg az enyémet, hogy lássa, mennyi minden marad csak úgy szétszórva. Aztán megbeszéljük és oké lesz minden jövö péntekig... :D

  • 2010.07.23 14:05:37Chang Yai

    nálam egyszer egy gyereket hagytak ott az oviban. épp nem volt telefonvonal, a mobilom lemerült... a szülők valamikor este hétkor keveredtek haza, kiderült, mindkettő azt gondolta, hogy a másiknál van a gyerek.... akkor rohantak vissza az oviba. addigra a gyerek már álomba sírta magát és 39 fokos láza volt, én is ott aludtam mellette a földön....

  • 2010.07.23 14:13:28nanemárrr

    Chang Yai, akkor én nyertem! Nekem olyan gyerek ott felejtős sztorim van, hogy este fél8kor értek oda. Ez egy hétközbeni bentlakásos diákotthon. A fiú nővére felejtette el hazavinni az öccsét pénteken. Telefonálok a szülőknek, akik kétségbeesve azt sem tudták merre legyenek, mert Alsómocsoládról akkor már se vonat, se busz nem jött, autójuk nem volt. Megkértek valakit, hogy hozza be őket a gyerekért. Mondom fél8 volt, mire odaértek. Ehhez hozzáteszem, hogy akkorra a gyereknél már percenként jelentkeztek az egyre durvább dührohamok (autista gyerek), a kolléganővel, aki megsajnált és behívott a csoportjába, hátha ketten bírunk a gyerkőccel, már teljesen készen voltunk. Az volt a szerencsém, hogy ez a kolleganő bent volt aznap és ő is ismerte a gyereket.

    Ja, én a mindenről listát író, pedáns (már-már kényszeres), sosem elfelejtős/ottfelejtős vagyok...szerintem ezért vagyok jó helyen az autistáimnál. :)

  • 2010.07.23 14:16:08keke80

    Na, gyerekottfelejteni nem semmi dolog... A keresztapám a sajátja helyett egy másikat vitt haza az oviból, mert azt nyomták a kezébe... Aszonta otthon vállrándítva: nem mindeegy, majd holnap visszacseréljük öket... :D

  • 2010.07.23 14:18:30horkinca

    80-as évek közepe... a fukar szomszéd jugó nyaralással készül kényeztetni kis családját. Skoda kisbusz megtömve minden földi jóval, a fél utca integetve búcsúztatja őket.
    Két nap múlva újra a ház előtt áll az autó, pakolnak ki.
    Azt hittük baja lett a kocsinak, és azért kullogtak haza. De nem. Kiderült, hogy az egyik gyereknek nem vitték el a fürdőnadrágját, és az apja sajnálta egy újra a pénzt.... így hazajöttek.
    ???????

  • 2010.07.23 14:21:17horkinca

    Keke80 :-)))
    A gyerek nem tiltakozott?

  • 2010.07.23 14:24:15nanemárrr

    keke, nálunk meg fordított sztori volt. Az egyik csoportba beugrott egy kollega helyettesíteni (talán mosdóba ment az eredeti tanerő?!)...5 percről volt szó...nem nagyon ismerte még a gyerekeket, így amikor egy anyuka jött a gyerekért, a kollega megjegyezte: nyugodtan tessék válogatni! És bepanaszolta, pedig áldott jó ember és munkatárs!

  • 2010.07.23 14:24:31keke80

    Nem, mert ismerös volt... :D

    Én minden próbálkozás ellenére általában a gyerek pelusát szoktam elfelejteni... inkább a pelust, mint a gyereket...

  • 2010.07.23 14:28:09cat a

    jut eszembe én egyszer elfelejtettem elmenni az öcsémért az oviba, igaz 5 után jutott eszembe mert anyámék túlóráztak, de nem volt semmi baj segített összepakolni az ovónőnek, és ő jött el utoljára, rohantam mint állat mikor eszembe jutott:)

  • 2010.07.23 14:31:15keke80

    Ja, igen, hugit rendszeresen felejtettem ott az oviban. Sajna anyuéknak mindig feltünt a hiány... :D Akkoriban néha nem bántam volna, ha nem így van... :D Most meg! Pont fordítva!!! :D

  • 2010.07.23 16:10:22cunningman

    2010.07.23 12:57:39drlucifer

    Én olyan "felemás" táblát ma láttam a Tescóban, a papíráruknál.

    Ottfelejtés fordítva: szüleimmel vittünk 30 gyereket táborozni, vonattal, pesti átszállással, metrózással, nagyon figyeltünk, számoltunk, le ne maradjon valaki. Megáll a metró a Deákon, leszállunk, apám még utoljára körülnéz, kézen fogja az utolsó gyereket, lép le a kocsiról, a gyerek engedelmesen követi, mikor egy hölgy kétségbeesetten utánuk szól:

    "Andriskám, kisfiam, ne menj el a bácsival!"

  • 2010.07.23 16:25:44Ziebi

    Legutóbb a legjobb barátom szülinapját felejtettem el, de csak úgy, hogy nem készültem előre. egy héttel előtte még eszemben volt naponta többször is hogy leülök és csinálok neki valami apróságot, de aztán egyszer csak kiesett a fejemből, és a szülinapján jutott eszembe. Szóval nem nagy ügy, de én úgy kiborultam tőle... :D

  • 2010.07.23 16:42:28Puszpanya

    Én szülés óta nem merek listát írni, mivel félek, h akkor teljesen elhülyülök. Próbálom tréningezni az agyam. Emiatt általában hülyén állok a boltban, h mi a fenéért is jöttem ide. De van olyan is, h teljes meggyőződéssel mást veszek, mint amiért mentem.

  • 2010.07.23 17:38:29mazsola84

    Most nem leszek népszerű, de én idegbajt kapok, ha ilyen szitaagyú, folyamatosan késő, megbízhatatlan emberekkel vagyok körülvéve. Volt egy barátnőm, aki rendszeresen fél-háromnegyed órákat késett a találkozókról, elegem lett belőle. Ez annyira tiszteletlenség a másikkal szemben. Ha barát még hagyján, de a munkában pláne nem tudom elviselni, ha ilyen lüke valaki. Mert valakinek mindig meg kell csinálni, amit a másik elbandzsított. Nálam ez már kicsit mánia, hogy mindenhova időben megyek, és ha valakinek megígérem, hogy 3 hét múlva 4kor találkozunk a Móriczon, akkor nem kell mindennap egyeztetni, én ott leszek.

  • 2010.07.23 20:24:52pupákos

    mazsola, szerintem a notorius késők és a szitaagyúak nem ugyanaz az állatfaj :-) Nekem is van késő barátnőm, de mindent fejben tud tartani, csak valahogy mindig elcseszi az időt.

  • 2010.07.26 06:13:18Veg_

    2010.07.23 17:38:29mazsola84
    Itt szitaagy volt a gáz, nem a késés :)
    Munkaügyben szerintem is a pontosság a fő. Viszont ha abban maradunk, hogy feljössz hozzám háromra, és te ott vagy három elött 2 perccel, komoly idegrohamot okoznál, az fix :D Inkább gyere negyed négyre... Többnyire koppra az utolsó másodpercekben még van teritek, vagy öltözök :D

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta