SZÜLŐSÉG

A harapás meggyógyul, de a lélek nem

2010. július 23., péntek 14:33 |

Egy állat – leginkább kutya – támadása nemcsak testi, hanem lelki sérülést is okoz áldozatának. Egy most megjelent kutatás szerint gyermekkorban különösen nagy a hosszan tartó és nehezen megszüntethető lelki panaszok, a poszttraumás stressz szindróma esélye.

Ki ne emlékezne még arra, hogy még néhány évtizeddel ezelőtt is a televízió híreibe kívánkozó esemény volt, ha egy kutya valahol megharapott egy kisgyereket, mely után a sajtó nyilvánosságát kérték az állat gazdájának megtalálásához és az oltási könyv adatainak beszerzéséhez. Az utóbbi években mintha eltűntek volna ezek a hírek a tévéből és a rádióból, ami persze nem jelenti azt, hogy mostában megritkultak volna a kutyatámadások.

Az állat fogai által okozott sérülés azonban szerencsés esetben viszonylag gyorsan meggyógyul – nem úgy, mint az átélt izgalom okozta lelki károsodások. Egy most megjelent cikkben kínai kutatók arról számolnak be, hogy az állattámadások gyermekkorú áldozatai esetében lényegesen nagyobb az úgynevezett poszttraumás stressz szindróma (PTSS) kialakulásának esélye, mint felnőttkorban. A tünetcsoport jellegzetessége, hogy rövidebb-hosszabb idővel az átélt megrázkódtatás után indokolatlan félelemérzés, szorongás jelentkezik az érintettnél, aki gondolatban újra és újra átéli a történteket. Gyermekeknél nem ritka, hogy hallgatásba burkolóznak, magukba fordulnak, senkinek nem beszélnek problémájukról, melyre így csak későn derül fény.

A pekingi egyetemen most lezárult vizsgálatban 358, öt és tizenhét év közötti gyereket vizsgáltak, akik legtöbbjét kutya támadta meg, de nem volt ritka a macska-, nyúl-, patkány- vagy tengerimalac-harapás sem. A sérülés akut ellátása után három hónappal elvégzett vizsgálatok szerint 19 gyereknél észlelték PTSS tüneteit. A betegség előfordulását nem befolyásolta a gyermek életkora és neme, azaz minden életkorban nagyjából azonos gyakorisággal jelentkezett a lányok és a fiúk körében is. Egyedüli befolyásoló tényezőnek a kórházi ellátás számított, hiszen a 19 eset több mint fele azok körében fordult elő, akik sérülésük folytán kórházi kezelésre szorultak – noha ők a teljes csoport mindössze egytizedét alkották.

A Pediatrics című lapban a szerzők hangsúlyozzák, hogy az általuk észlelt 19 eset valószínűleg csak a jéghegy csúcsa, hiszen sok gyerek nem osztja meg problémáját a felnőttekkel, és elég nagy lehet azon esetek száma is, amikor a tünetek súlyossága még nem indokolja ugyan a PTSS diagnózisának kimondását, ahhoz viszont eléggé súlyosak, hogy az áldozat későbbi életét és fejlődését megnehezítsék.

De mit tehetünk akkor, ha éppen egy acsarkodó kutyával nézünk farkasszemet? Az MTI szakértője válaszol.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.07.25 23:25:26márc23

    PTSD, nem PTSS.

  • 2010.07.26 06:12:36különös illúzió

    Kedves ft, nem hiszem, h. bármilyen fórumon beszélgetni szeretnék veled-ui.nem értem az indulataidat. Nem vagyok kutyamentő aktivista, csak értek valamennyit a témához, szakmám és gyakorlatom révén. Hozzászólásaimmal segíteni szerettem volna azoknak, akiket ez érint.

  • 2010.07.26 13:13:26Veg_

    Én itthon ezt javasolnám, vagy öt éve járunk hozzájuk a nyulakkal különféle rendezvényeken, kutyasétáltatóik vannak, ismerik az ebeket, amennyire lehet, odafigyelnek mindenre. A többi menüpont közt is érdemes mászkálni...

    [link]

  • 2010.07.26 13:15:40Veg_

    És nem csak kutyájuk szokott lenni, érdeklődni célszerü, a honlapon nem tudom, mennyire aktuális a többi faj, vagy feltöltik-e

  • 2010.07.27 11:18:40brekuci

    Látom itt már egész más irányba kanyarodott a beszélgetés, de azért leírom az én tapasztalatomat. Engem 4 évesen harapott meg rokonok kutyája, úgy hogy kívülállóként néztem, hogy a többi gyerek a kutyával játszik, egyszer csak ott hagyta őket és nekem támadt, jól megrágicsált. Szerencsére a fejemet kihagyta karomat, lábamat és a fenekemet kóstolta meg. Nekem a kórházi 2 hét nagyobb traumát okozott(akkor még csak látogatási időben, nem mindennap lehetett csak a szülőknek a kórházba jönni). Ezután nem féltem a kutyáktól, de azóta már kétszer megharapott kutya, mindig kerítés nélküli háztól kiszaladva, nem mondom most már van bennem egy kis félelem, amit ugye a kutya megérez:(
    A kutya tartáshoz csak annyit, hogy az állatot legyen bármilyen szeretni kell, gondozni és foglalkozni vele. Tudnia kell, hogy ki a falkavezér a családban és azt is hogy hol van az ő helye. Erre szerintem jó példa, hogy a párom, amikor először látogatott el hozzánk a kutya nagyon rossz szemmel nézte a hozzám való közeledését és bizony megmorogta, de aztán világossá tettük számára, hogy ő is a családhoz tartozik és nagyon jó barátok lettek:)
    Nekem is van egy kislányom, akit hamarosan most először viszünk olyan helyre, ahol kutyák vannak és izgulok, hogy hogy fogadják majd a kutyák, de remélem minden rendben lesz:)

  • 2010.07.29 19:45:47renege

    Hát, mi sajnos örököltük, hogy félni kell a kutyáktól, anyukám nagyon félt, mi meg simán eltanultuk.
    De sajnos az unoka (az én fiam) ezt már extra mértékben megtanulta, így most ott tartunk, hogy nem akar kimenni a házból.

    Pont az imént jöttünk be, hát nagy trauma volt, neki is, de nekem is.
    Épp két házsor között akartam átmenni a 2 gyerekkel, egy olyan 2 méter széles, vagy 10 méter hosszú szakaszon kell átmenni, mikor is az egyik gyerek már bent volt a minisikátorban, a másiknak meg rimánkodtam, hogy jöjjön már. Ekkor aztán egy kutya ott termett köztem és a gyerek között. A fiam elkezdett üvölteni, igazi halálfélelme volt, én üvöltöttem a kutya gazdájának, hogy fogja már meg, de egyszerűen csak bámulta, hogy mit üvölt a fiam.
    Aztán Bálint fogta, és elszaladt a fenébe. A ház túloldalán járókelők sétáltak, utánanéztek, hogy elszáguld mellettük a fiam, de egyiknem sem jutott eszébe valahogy segíteni.
    mire én is átértem, már sehol nem volt. a lányom még mindig a házsor másik felén álldogált, nem igazán értette, hogy mi van, az a mázlim, hogy ő nem kezdett el szaladni a másik irányba, mert akkor meg is őrülök.
    végül a fiam egy kört tett, és visszaért hozzám, hisztériás sírás közepette.
    De én egy percig azt sem tudtam, merre fussak, hogyan szedjem össze agyerekem. borzasztó volt.
    na kb eddigre esett le a csajnak, hogy az ő kutyája okozta a galibát, és sikerült neki feltenni a pórázt :(

    A fiam most nem hajlandó kijönni a házból, sőt, az ágyából sem, mert mi van, ha mégis a lakásba is bejön egy kutya :(((

    nagyon kétségbe vagyok esve. mondtam neki, hogy máskor hozzám fusson, de azért érthető, hogy a kutyától elfele menekült.
    szerencse, hogy nem rohant autó alá...
    még most is halál ideges vagyok.

  • 2010.07.30 21:53:43Veg_

    2010.07.29 19:45:47renege
    Lehet, hogy nem kellett volna ész nélkül üvöltened? Legalább a gyerekek érdekében próbáld magad visszafogni - vagy mittomén, menj el egy kutyakiképzőhöz, és tanuld meg a megfelelő viselkedést. Ha üvöltözés helyett szólsz, hogy elnézést, a fiam fél a kutyáktól, fogja vissza, akkor az egész nincs. Megérti, mit akarsz, visszafogja, és a gyerekben nem erősits rá a halálfélelemre... Valahogy olyan volt, mintha egy tériszonyost rátennél egy létrára, majd kétségbeesetten üvöltöznél vele, hogy uristen, hol állsz, le fogsz zuhanni, össze fogod magad törni, és mindezt üvöltve.
    Nem csoda, hogy nem értette, mi bajod a nyugodt kutyájával...

    Egyébként ez nem genetikai defekt, hogy örökölni lehessen. Beléd nevelték, de meg tudod tanulni a helyes viselkedést ilyen szituban.

  • 2010.07.30 22:05:56renege

    Veg_, köszi, szerettem volna hallani, hogy nyilván egy lakótelepen én vagyok a hülye, aki mer gyerekkel sétálni a járdán, és természetesen az a normális, aki póráz nélkül sétáltatja a vakarcsát.

    Én nem a saját geyrekemre üvöltöttem, hanem a kutya gazdáját kértem, hogy fogja már meg a kutyáját, mert magától még ennyi esze sem volt. SZerintem neki sem ártana egy kutyakiképző...
    Így a tériszonyos hasonlatod sántít. A gyerek a tériszonyos, én viszont a kutya gazdáját szerettem volna rávenni, hogy vonszolja ki a kutyáját közülünk.

    Szerintem felelőtlenség kutyát póráz nélkül sétáltatni, eleve gusztustalan, hogy megnyalhatja a pulóverem, amit a padon hagytam, és aztán még csak kezelni sem tudja a helyzetet.
    Nem gondolom, hog ynekem kellene értenem a kutyákhoz. bár nem árt, mint ahogy nem árt nekem érteni az összes betegségemhez sem. De szerintem nem ez a normális.

  • 2010.07.30 22:17:25manka78

    renege! Én kicsi gyerekként borzasztóan féltem a kutyáktól. Mindegy mekkora volt, féltem mindtől. Pedig senkitől nem láttam a családban, hogy félne tőlük. Képes voltam a játszótéren a mászóka tetejére felmászni, ha a lépcsőházunkban lakó csajszi lehozta a tacskóját. Onnan ordítottam fel a 4. emeletre a szüleimnek. Hiába mondták nekem, hogy nem bánt. Aztán 11 éves voltam, mikor építkezésbe fogtak a szüleim. Apukám hozott egy kis kölyök tacskó keveréket. Akkor kezdtem megbarátkozni a kutyákkal. Jelenleg pedig a kutya a kedvenc állatom.:)
    Hülye kutyatartók pedig vannak.:(

  • 2010.07.30 22:18:36Magenta

    renege, a nagylányom ugyanilyen volt kisebbnek egy trauma után, évekig tartó "lélekmasszázs" kellett, de kinőtte.

  • 2010.07.30 22:23:26renege

    Mag, az a baj, hogy nehéz úgy hitelesen lélekmasszírozni, ha én magam is félek a kutyáktól.
    Eredetileg azt terveztük az apjával még rég, hogy majd ő segít neki megbarátkozni a kutyákkal, mivel a férjem szerette a kutyákat.

    De ugye így, hogy nem is látogatja őket, ezt a tervem kidobhattam.

    Azért remélem, majd találunk valami megoldást. Mondjuk bíztató, hogy azért ma kiment az utcára, nem volt hiszti, és mindig hozzám jött, ha meglátott egy kutyát.
    De olyan borzalmas nézni azt a félelmet a kis arcán :((

  • 2010.07.30 22:27:43Magenta

    Tudom, hogy rossz. :(

    Te nem próbáltál megbarátkozni még a kutyákkal?

  • 2010.07.30 22:29:07manka78

    renege! Az nem lenne jó lépés, ha elvinnéd őket mondjuk egy kutyamenhelyre, ahol ketrecekben vannak a kutyák, és érzik a gyerekek, hogy nem tudnak a kutyák kijönni? Mégis is ismerkedhetnének a kutyákkal.

  • 2010.07.30 22:31:43renege

    Hát. Úgy igazán nem.
    Nekem nem simán kutya fóbiám van, hanem komplett állat fóbiám. Tudom, nagyon ciki, de én ezt tanultam el. Egy szőrös állatot sem simogattam még, és a gondolattól is irtózom.
    Vicces, mert meséltem az egykori pszichológusomnak, de nem igazán érdekelte :(

    Nekem gyerek koromban volt egy barátnőm, akik vettek egy vizslát. a barátkozásban addig jutottunk, hogy képes voltam egy lakásban lenni a vizslával, de ettől függetlenül nagyon féltem. Csak hát ugye a barátság utáni vágy motivált.
    Hozzá sosem nyúltam, és folyamatosan féltem.

    LEhet, nekem kellene elkezdeni, ez igaz.

  • 2010.07.30 22:31:51Magenta

    manka, én hétvégén voltam menhelyen, ahol a ketrecben levő kutyák ugattak és ugráltak fel a ketrecre, néha majd betojtam, ráadásul hátraugrani sem lehet, mert egy egy méter széles folyosó van.
    Szerintem ez nem a legjobb ötlet. Esetleg ha van kutyás barát, vagy valaki a telepen, akivel jóban vagy és van kutyája?

  • 2010.07.30 22:33:36Magenta

    renege, sajna amíg azt érzi, hogy te magad rettegsz, ő sem fog másként reagálni. :(

  • 2010.07.30 22:33:54Ziebi

    Jaj én úgy szeretnék állatokat de nem lehet egyelőre :((

    És sajnálom a rossz élményeiteket, én meg annyira állatos vagyok, hogy igazán fel sem tudom fogni hogy lehet félni tőlük, csak igyekszem belegondolni.

    Én a menhelyről zokogva jöttem volna el, hogy nem vihetem őket haza... :/

  • 2010.07.30 22:34:36renege

    Anyóséknak van kutyája, de messzi laknak. És pláne "baj", hogy egy roti. (a szép hosszú nevét nem tudom fejből, és nincs kedvek kiguglizni, na).

    Nem tudom, ilyesmivel kellene-e kezdenünk...
    De mondjuk ott van szintén két kisgyerek, akik meg nem félnek nyilván. Talán az is hatna az enyéimre.

  • 2010.07.30 22:34:47Magenta

    De szerintem van valami veleszületett is az állatok felé, mert a kisebb gyereket nem érdekli a macska itthon, viszont imádta a tengerimalacot. És meg van őrülve minden kutyáért az utcán, úgyhogy már bőven tanulja, hogy nem futunk oda, nem fogdossuk meg csak úgy, stb.

  • 2010.07.30 22:35:44Magenta

    Ziebi, én is elhoztam volna mindet, de csak egyet hoztunk. :) Nem hozzánk.

  • 2010.07.30 22:38:03manka78

    Akkor nem szóltam.:(

  • 2010.07.30 22:45:11Ziebi

    Sógornőm rettegett az állatoktól sokáig, és a család pszichológus barátja vitt nekik egyszer egy kiscicát. Egy hétig nem tette ki a szobájából a lábát a csajszi, de aztán végül úgy megbarátkoztak, hogy most meg él-hal a macskákért, és a kutyust már ő vitte haza. :) Ilyen is van. :)

  • 2010.07.30 23:11:12Veg_

    2010.07.30 22:05:56renege
    Képzeld, fogtam, hogy nem a gyerekkel üvöltöttél, egy, a leirásod alapján halálosan veszélytelen szituációban.
    A gyerek félt. Ilyenkor nem üvöltözünk, azt erősitve benne, hogy oka van a félelmének. Azzal segitesz a gyerekenek, ha magadban le tudod győzni ezt a félelmet. Mindegy, hogy a létrás hasonlatomnál a gyereknek üvöltözöl, vagy a nagymamának, aki felengedte, miszerint meg van veszve, hgoy veszélyezteti a gyereket. A gyerek leveszi, hogy valóban halálosan veszélyes mondjuk egy sámlinra/lexikonra/létra első fokára felállni. Tehát te erősited fel a gyerek rettegését. Ha be vagy szarva, ha nem, ha segiteni akarsz a gyereknek, ne ordits, ha fél. Pláne, ha semmi veszély, csak ok nélkül fél.

  • 2010.07.30 23:15:41renege

    azt vajon honnan lehet tudni, hogy a kutya mennyire veszélytelen, ha épp ráüvölt egy gyerek?

  • 2010.07.30 23:20:02Veg_

    2010.07.30 22:31:51Magenta
    Hát én se véletlen javasoltam neki, hogy menjen el egy kutyás szakemberhez - pl. kutyaiskola tanárához -, mert neki kell ezen tullépni, ha nem akarja fanatizálni a gyereket kutyák/állatok ellen...
    De le lettem baszva, hogy hogyképzelem. Evvan.

  • 2010.07.30 23:28:37renege

    Ok Veg_, igazad van.

    Csak az a baj, hogy enélkül is van elég bajom. És utálom, hogy egy lakótelepen lakok, ahol kerülgetni kell a bazi nagy kutyákat, akik persze összejárnak, és így már falkában kóvályognak jó messzi a gazdájuktól.
    Miközben van kutyafuttató, csak 300 métert odébb kellene sétálni azzal a kutyával.

    Hogy mindig annak kell tennie valamit, akit zavar a dolog. ugye, ez én vagyok, mert én félek, és az, aki az egészet okozza, az magasról leszarja, hogy mi van.
    mit érdekli őt, hogy kerülőúton kell járnunk a hülye kutyája miatt?

    miért nem lehet simán betartani a szabályokat? kutyát pórázon, kutyafuttatóban.
    miért nekem kell elmennem kutyaiskolába, mikor biztos vagyok benne, hogy sosem lesz kutyám?

    én csak szeretnék nyugodtan élni, nincs kedvem konfrontálni magam ezzel a problémámmal IS. tényleg, van sok más.

    persze, ha a gyerek félelme nagyon elharapózik, nyilván előrébb kerül a sorban ez is.

    legközelebb megpróbálok nem üvölteni, és a gyereknek is nap mint nap mondom, hogy ne tegye, és hogy felém fusson. egyelőre ennyi telik tőlem.

    köszi a tanácsot.

  • 2010.07.30 23:29:50Veg_

    2010.07.30 23:15:41renege
    Az alapsztori szerint a kutya nem mutatott semmi támadékonyságot, és a gazdija se értette, mit ordibálsz vele. Ha a kutya nem idegbeteg, és a gyereked nem nyul hozzá, akkor semmi se történik, ha ordit félelmében, mert alapjáraton a kutya (nincs féltékenység, nem most hoztad haza a csecsemőt a kutya mellé, stb, stb.) ilyenkor azt keresi, hogy a gyerek mitől rémült meg. Ha póráz nélkül volt, és a gazdi, mikor megértette, mi van, pórázra tette, akkor normális kutya, normális gazdi. Vagyis nem volt veszélyben a gyerek. Viszont az orditásod jól megrémitette - a gyereket!
    Rossz esetben a kutya téged vett volna veszélyforrásnak - nem voltál mellette, nem tutira veszi le, hogy az anya vagy -, és rádtámadhatott volna. Ez létező veszély. De ez nem a gyerek veszélye, hanem az orditásodé és rajtad csattanhatott volna.
    Sajnálom, de nem jó ötlet felnőtt embernek egy kutya gazdijával üvöltözni, fanatizálva a dologgal gyereket, kutyát...
    Azt hiába irnám, hogy simán leveheted a kutya viselkedésének jeleit a testi jeleiből, és onnan lejön a veszély mértéke, ha nem ismered a kutyákat, és nem is akarod megtanulni az állati jelzéseket és kezelésüket.

  • 2010.07.30 23:39:30Veg_

    2010.07.30 23:28:37renege
    Én az első perctől megértettem, hogy ez a bajod. Mindazonáltal nem fogsz megváltozatatni egy kupac kutyást. Magadon kéne annyit változtatnod, hogy ha félsz is, a gyerek elött nem mutatod ki olyan mértékig, hogy ordibálsz egy kutya gazdájával, mert merészel ő is a járdán járni.
    Nem a félelmed a baj (pontosabban baj, de ha nem birod legyőzni, akkor ezzel kell együtt élned), hanem hogy a gyerek rettegését növelted adott szituban, pluszban a gazdival orditás sose jó módszer egy állatnál, mert lehet, hgoy meg akarja védeni.
    Ha tudatosan megtanulod a kutya jelzéseit, akkor, ha félsz is, tudatosan tudsz rá figyelni, hogy igen, ez nem akar támadni. Tényleg veszély van, mit is kell ilyenkor tenni?
    Nem könnyü, de tényleg csak igy védheted a gyereket. Kutyákkal szemben a legnagyobb veszélyben a tőlük félő gyerekek vannak, mert nem ismerik a kutyák jelzéseit.

  • 2010.07.30 23:42:25renege

    Ok.

  • 2010.07.30 23:43:04Panka ustokos

    Veg

    Igazad van, de Renegenek is, irja, hogy o is fel a kutyaktol, gondolom ezert reagalt igy. Nekem volt kutyam es ismerem a testbeszedet, eppen ezert rengetegszer mergelodom, ha latom, hogy egy kutya raall valakire, a gazdaja meg sz... megfogni.
    Amugy is, van ahol el lehet engedni, van ahol illik porazra venni.

  • 2010.07.30 23:45:50Veg_

    Egyébként az első beirásodtól azon agyalok, mivel lehetne ezt a problémádat megoldani, de egy könnyen kezelhető kölyökállaton kivül nem jutott semmi eszembe :( Hogy kutya, vagy tüskés egér, vagy macska, vagy görény, vagy csincsilla, vagy bármi más, az mindegy lenne. Próbálj találni valami házikedvencként tartható jószágot méret és tipusfüggetlenül, amit képes vagy megsimizni kölyökként, vagy legalább nagyon tetszik, mint kicsi, és tudod biztositani a megfelelő életfeltételeit. Arra figyelj, hogy olyan tenyésztőtől válassz, aki többek szerint nyugodt, nem agressziv álatokat tanyészt, és külön közöld is, hgyo a leghiggadtabb állatai érdekelnek.
    Talán, ha megtörik a jég egy állatnál, akkor könnyebb lesz egy másikkal is...

  • 2010.07.30 23:52:26Veg_

    2010.07.30 23:43:04Panka ustokos
    Én is a hajam tépem a hülye kutyásoktól. Muter is a harapás után évtizedekig rettegett (amig a kölyökkutyámat nem gyömöszöltem az ölébe, mire hazaértünk, már édes kutyulimutyuli volt ugye), szóval el tudom fogadni, hogy van ilyen.
    Minden rettegés szar. Minden fóbia borzalmas. Csak azért lenne jó változtatni, legalább egy kicsit, hgoy a gyerekének ne legyen olyan rossz, mint neki. És minél fiatalabb a gyerek, annál egyszerübb neki segiteni. Ha nem megy legyőzni, elleplezni, mikor ott van a gyerek.
    Gondolom ehhez kell pszichiáter, vagy legalább pszichológus, és valami kutyákhoz értő személy.

    Vagy egy bazi plüsskutya, hogy szőrös legyen ;-)

    Nagyon drukkolok, hogy változtatni tudjon a hozzáállásán

  • 2010.07.30 23:52:39Magenta

    Ez nekem is eszembe jutott, mondjuk egy hörcsög vagy degu, de nem mertem javasolni.

  • 2010.07.30 23:54:38renege

    "Egyébként az első beirásodtól azon agyalok, mivel lehetne ezt a problémádat megoldani, de egy könnyen kezelhető kölyökállaton kivül nem jutott semmi eszembe "


    Sajnos valószínű tényleg nincs is rá más módszer.
    De ehhez írtó nagy levegőt kellene venni, és mint mondtam, a probléma, hogy anyám is fél, tuti többet nem jönne a lakásunkba.

    Amit nem engedhetek meg magamnak, mivel ők szoktak a gyerekekre vigyázni.

    szóval azon kívül, hogy bevallottan nekem sem fűlik hozzá a fogam, egy csomó más gátló tényező is van.

    ez tudom, pont úgy hangzik, mint aki sír, itt tanácsot adnak, aztán mindenre talál kifogást.
    de tényleg azon kívül, hog most ez nagyon rossz élmény volt, nem ez egyelőre a legégetőbb problémám, amit meg kellene oldanom hasonló nagy levegővételekkel.

    De megjegyzem, amiket itt írtok, és még valósznű fog hasznosulni.

  • 2010.07.31 00:01:31renege

    Na, kaptam "telefonos" segítséget, csak, hogy még egy indokot mondjak, hogy miért ne nekem kelljen levegőt vennem.
    Panelbe nem való a kutya. Állatbarát megfontolások alapján.

    Ja, és hörcsög, az semmiképp. akkor már leghamarabb a kutya. még cica sem.
    válogatós, finnyás, és hajthatatlan vagyok.
    minekazilyennektanácsotadni?

    amúgy tényleg köszi őket.

  • 2010.07.31 00:30:41Panka ustokos

    Veg

    En is drukkolok!
    A tv-ben volt musor,ami olyan gyerekekrol szolt,akiknek hasonlo problemajuk volt.Csak egy kislanyra emlekszem, nyuszit simogattatak vele, nem is tudom, hogy felt v. undorodott tole.Nem egyszeru.

  • 2010.07.31 06:46:32Rosa Rugosa

    2010.07.29 19:45:47renege
    Hát ez borzasztó.
    Én minden idióta kutyásnak, aki a "nem bánt a kutyus" szekcióba tartozik adnék egy kurva nagy büntetést.
    Mit nem lehet azon érteni, hogy egy középtermetű kutya is olyan nagy, mint egy kisgyerek, a felnőttek nem lennének soha beszarva egy velük egy méretű kutyától?

    Volt egy baráti család, az ő gyerekeik annyira betegesen féltek a kutyától, hogy amikor a rotinknak kiskutyái lettek és bevittünk egy kb.2-3 hetes kiskutyát nekik megmutatni (aki kb. a hasán csúszott előre), attól is rettegtek.
    Hozzá sem mertek érni.
    Nem tudom mit lehet csinálni.

    Tudod mit kéne tartanotok?
    Nyulat. Komolyan.
    A szomszédban van egy törpenyuszi, halál édes, hallgat a nevére, nem menekül, hanem jön, ha hallja a hangod és olyan jó kis bundája van!
    Sok vizet nem zavar.

  • 2010.07.31 06:50:53Rosa Rugosa

    A nyuszi...
    [link]

  • 2010.07.31 07:19:38Rosa Rugosa

    Nekem ez a kutya tetszik már régóta.
    Olyan csúnya, hogy már szép:
    [link]

  • 2010.07.31 09:06:55különös illúzió

    Ren, jövök újabb 5lettel:)))
    Esetleg nem rögtön saját jószággal kezdeni a 'hozzászokást', hanem ismerősi körben találni vmi számodra elviselhető állat-félét, azzal próbálni kicsit közelebbről megismerkedni, neked és Bálintnak.

  • 2010.07.31 10:00:25dodóó

    Barátnőmék először jöttek fel hozzánk,a kutya bent volt a férjemmel az egyik szobába ajtó becsukva.
    X lement rágyújtani és a barátnőm fia beakart menni a kutyához.
    Sajnos lett minimális sértődés a dologból mert megkértem hogy ne menjen be,aztán viszont rá is szóltam hogy 7 évesen nem maradhat egyedül a kutyával akit most lát először.Ráadásul allergiás és fulladt is szegény.

  • 2010.07.31 11:18:20Veg_

    2010.07.31 00:01:31renege
    Mi az, hogy egy kutya nem való panelbe? Egyáltaában, mi az, hogy kutya? Csau-csau? Németjuhász? Palotapincsi? Marhaság... A törpeuszkárom istenien elvolt a panelben. Csak sétáltatni kell. No azt muszáj... Amig nem lesz szobatiszta, addig minél sürübben - mi direkt szabi elött hoztuk el, egy hétig kétóránként levittük. Egy előszobapisi lett, mielött szobatisztává vált, mikor ott pattogott, hogy dejó, megyünk sétálni... Utána meg reggel, mikor az első családtag hazaér, illetve lefekvés elött. Tehát a minimum a három.
    Ez alap kutyánál. Szerintem kerti kutyánál is alap lenne, akkor nem tépi szét a virágokat, és nem lesz aknásitva a kert. Kerttiszta is volt az enyém, ott is szólt, hogy kimenne. Semmi akna és kikotort virágágy - bár ültetéskor ő is kapart a zöldségek közt :)
    Lakásba (nem panelba, kert nélküli lakásba!) tényleg nem való egy nagy mozgásigényü munkakutya. Pl. ne tarts agarat, vizslát, kuvaszt, ilyesmit. De egy normálisan sétáltatott, átlagos mozgásigényü kutyával semmi gond. A kutya imádja az embert. Ha megkapja az igényeinek megfelelő bánásmódot (séta, kaja, játék, pláne, ha tanitják is) akkor a kutyának halál mindegy, hogy egy kétszobásban lakik a 80. emeleten, vagy egy parkban. Sőt, ha a parkban nem játszanak vele, nem tanitják, nem foglalkoznak vele, nagyon szerencsétlen kutya lesz a bazi területen...

  • 2010.07.31 11:20:27Veg_

    Nyugodt tipusu munkakutyát - mittomén golden - is nyugodtan lehet tartani lakásban, de akkor sok idő kell hozzá, tanitani, mozgatni, sokat foglalkozni vele. Ez gyerek mellett tényleg nem biztos, hogy belefér. Ne higgy azoknak, akik szerint lakásba (mi az, hogy panelba, nem mindegy a technológia???) nem való kutya. A kutya társállat. Oda való, ahol a társa (te) él. Csak meg kell nézni, hova, milyen kutyát vesz az ember. Fajtajellemzők, egyedi tulajdonságok. No de ez minden olyan fajra vonatkozik, amit sok fajtára tenyésztettek szét.
    A kutya amellé nem való, aki nem foglalkozik vele se általánosságban, se fajtájának megfelelő módon

  • 2010.07.31 11:24:21Veg_

    2010.07.31 06:50:53Rosa Rugosa
    Én inkább házinyulra szavaznék, mondjuk rexre, annak csodás plüssös a bundája :) Általában könnyebb találni nyugodta tipusu házinyulat, és éppen ugy macskaalomba jár, mint a törpicsekem :)

  • 2010.07.31 11:36:28Veg_

    2010.07.31 07:19:38Rosa Rugosa

    Nekem ez :)
    [link]
    [link]

    No meg ez :)
    [link]

    Meg még egy csomó :D

  • 2010.08.06 03:57:16cozumel

    FT

    emlekszel a labi kolyokre, akit tanacsoltal nekunk?
    na, ma kint volt a menhelyen (mert o egyebkent befogado csaladnal van, amig nem talalnak neki otthont).
    Valami gyonyoruseges, mar jo nagyot nott persze a kephez kepest.
    Ketrecen keresztul haverkodtunk, dorgolodzott, nyalakodott.
    Kertem a csajt, hozza ki nekunk.
    Na, amint kimentunk a kifuto reszre, le se szart, oda se jott hozzam vagy 5 percig. Aztan bemereszkedtek a gyerekeim is, akkor meg kb. fel pillanat alatt felallt a fiam vallaira.
    Na most, a kolyok ket fejjel kisebb az allo kutyanal, es ez meg nem full meret.

    A gyerek megrogyott alatta, kapott ket nyalintast a kutyatol :D, tiszta mocsok volt a kis kepe, viszont a hatarol sajnos kicsit lenyuzta a bort a kutyus. Mondjuk harom konnycseppel megusztuk, viszont sajnos ugy dontottunk, ez a kaland meg nem nekunk valo....

  • 2010.08.06 08:13:48Wish1973

    a vizsla kapcsán vitatkoznék. nekünk lakásban volt, imádta a fűtőtestet, mindig odavackolta magát, fűtésszezonban. a m. vizsla rövid szőrű, télen, hóban, fagyban nem való neki a kert. napi 3 sétából az esti az egy órás volt, nagy bandázás ment a szent istván parkban (akkor még a déli részén lehetett). hétvégén, meg szünetekben úgy futtattuk, h öcsém v. én biciklin, kutya meg mellette. ha én futottam volna,kb. kiröhög, az neki nem tempó. szóval van mozgásigénye, de gyönyörűen el van lakásban. és nem ugatós, szomszédok nem szólnak érte.

  • 2010.08.06 08:27:35Temptation

    Wishhez hasonlóan meg tudom erősíteni, hogy a vizsla ugyan nagyon szeret mozogni, meg ha lehet nagyokat rohangál, de amikor otthon vagyunk, akkor szépen elvan, nem izgágáskodik, heverészik, szemlélődik jön hízelegni.
    Egyébként szerintem kifejezetten terápiás kutya, olyan lelke, és úgy ki is tudja, mutatni, hogy döbbenetes. Szeret és szerethető. Kisgyerek mellé is ideális.

  • 2010.08.06 09:15:51Veg_

    2010.08.06 08:13:48Wish1973
    Egyetértek, a vizsla nem is kerti kutya, pláne télen, még vadásztól se hallottam, hogy kint hagyta volna. Gyerekeket is szereti (meg én is szeretem a vizslát :) Lelket ápolni is tud. Egyébként azt hallottátok, hogy próbáltak vizslából vakvezető kutyát nevelni, de nem ment, mert tul akaratos, és tul nagy mozgásigényü hozzá? Ha muszáj, elővakarom a vaklistáról a levelet is akár.
    De erőteljes különség van az intenziven mozgatott vizsla, meg a vizsla, akivel reggel lerohannak, majd hazaesik a hulla család, megint lerohannak, este vagy sétál egy órát, vagy nem, mert a család hulla, stb, szal főleg a lakásban van... A vizsla nagyon meg tud zakkanni (meg a többi felsorolt), ha sokat van a lakásba bezárva, őt arra tenyésztették, hogy voltaképpen a gazdival éljen és dolgozzon 24 órában
    Nem javasolnék olyan családnak vizslát, amelyik nem tervez intenziven mozgatni, okitani, stb-stb-stb. Pulit se. Pumit se. Mudit se. Pointert se. A vizsla példa volt, és most is állitom, hogy jó példa. Ma is sok helyen vadászatra használt munkakutya. És azok a munkakutyák (pásztor és vadászkutyákra gondolok), amikből még nem genetikázták ki a külső érdekében a belenevelt melózást, azokat nem szivesen látnám valami kezdő kutyás kezében egy másfél szobás lakásban. Ugyanott istenien elvan egy bichon ugyanazzal a kezdő kutyás családdal. De akár egy komondor is, mert ugyan az is munkakutya, de nem a nyáj után futkározott (arra ott volt a puli), hanem elkapta az arra tévedő farkast. Sokkal jobban megvan nyugiban a szőnyegen két séta között.
    Egyébként minden kutyánál lehet egyedi példákat sorolni, hogy milyen jól megvolt x és z kutyás családoknál, és ellenpéldát, hogy izébigyó nem heves vérmérsékletü, nem ugatós de y-ék mégis támadékony, ugatós idiótát neveltek belőle, de minek?

  • 2010.08.06 09:52:51nyúlmama

    renege
    Most jértam erre, ha még majd jössz, leírom a mi történetünket.
    A kicsi unokahúgom nagyon félt a kutyáktól egy rossz élmény miatt.Úgy 3-4 éves lehetett, amikor jöttem vele haza, és egy kicsi uszkár jött velünk szembe.A kislány úgy sikított, hogy a férjemék is hallották fent a 3. emeleten, mint utóbb kiderült.
    Na, most, én men üvöltöttem a kutya gazdájára, mert az üvöltés minden seteben a legrosszabb megoldás, a gyerek ugyanis még attól is megijed, plusz az jön le belőle neki, hogy nagyon nagy a gebasz, hiszen a felnőtt, akiben ő bízik, üvölt, ergo baj van.Ilyenkor inkább azt kell felé üzenni, hogy nem történt semmi baj, mert a gyerek elsősorban a szeretett felnőttben bízik, az ő reakciója adja neki a megnyugtatást-vagy épp ellenkezőleg, a megerősítést a félelemre.
    A gazda odahívta a kiskutyát, megfogta, és ketten együtt próbáltuk megnyugtatni a kislányt.Nem mondom, hogy teljes sikert értünk el akkor,de azóta már 10 éves a csajszi, és nem üvölt a kutyáktól.
    És ne érts félre, kérlek, nem kioktatni akarlak, csak egy lehetséges negoldást mondtam el.
    Ha félsz a kutyáktól, akkor nyilván nem fogsz odamenni, de semmiképpen ne üvölts máskor, és próbáld meg a gyerekre nem átültetni ezt a félelmet.
    Egyébként én is utálom, ha kutyákat, pláne nagytestűt, sétáltatnak póráz nélkül, ebben teljesen igazad van.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta