Bár megfogadtam, hogy nem ártom magam olyan témákban, amikben nem feltétlenül rendelkezem minden szükséges tudással, mint orvosi szaktudás vagy gasztronómia, ezeket szép sorozatban mégis megszegem, ez esetben utóbbi téma kerülését.
Bár nem csúcsgasztro, de talán van még aki szereti a citromot a melegben, vagy szívesen díszítene egy rakás gyerekkel rendhagyó szülinapi tortát, valami megehető módon. Nekünk ugyanis kipróbáltan sikerült.
Szóval nálunk a szülinapi torták némileg egzotikusak, a leány, aki közismerten nem nagy evő, mindig valami érdekes kívánsággal áll elő, a megvalósítást hol rábízzuk valami cukrászra (amikor Marcipán Cica képét kellett rátenni), hol magunk kísérletezünk vele. Az idei kívánság olyan torta volt, ami piskóta alapon citromkrém. Másik kívánság az volt, hogy olyasmi készüljön, amibe belesegíthet ő is.
Nos jó, piskótát tudok sütni én is, a citromkrémért viszont feltúrtam a netet, mert bevallom, olyannal még nem próbálkoztam. Találtam tejes, tejszínes és tejnélküli verziókat, a hat-hét rostán fennakadt recept hozzávalóit felolvastam az érdekeltnek, aztán döntöttünk, tej nélküli lesz. Az alapreceptet angol nyelvterületen lemon curdnek hívják, én nagy bátran megfeleztem az eredeti recept cukormennyiségét, felnőtt és gyerek szerint is elég volt bele fele annyi. A piskótaalap egyszerű, négy tojásos vizes piskóta, kicsit sok lett a gyümölcstorta-formába, hogy apának is legyen valami dolga vele, ő szedte ki a tésztából a sütőformát – nem, nem írtam el, a tészta ugyanis szépen körbefolyta a külső felét is a peremnek, pedig azt már nem vajaztam be.
Lemon curd (innen: http://edesem.blogspot.com/2009/03/barmit-feldob-olasz-mogyorotorta-citrom.html )
2 nagy vagy 3 kis citrom
3 tojás, enyhén felverve
200 g cukor
85 g vaj (én speciel sózatlant használtam)
A citromok héját lereszelem, és a levével együtt egy lábosba öntöm. Hozzáadom a tojásokat, a cukrot és a vajat. Alacsony hőfokon addig főzöm (és folyamatosan kevergetem), amíg krém állagúvá válik.
Vakmacska variációja: 20 dkg helyett 10 dkg cukorral, a tojások fehérje és sárgája külön felverve, majd összekeverve, belé zuttyintva a biztonság kedvéért egy kis evőkanálnyi réteslisztet és egy pici pohárnyi (tán egy deci sem) tejet, de szerintem anélkül is pont olyan jó lett volna. Az eredeti leírás fakanalat, spatulát ír, én a fém habverőt (azt a drótos formát) használtam a keveréshez, és nem lábasban, hanem inox tálban kevertem, a lábas ez alatt volt, benne a csendben rotyogó vízzel, tehát a krém gőz fölött készült. Az elkészült cucc besűrűsödés után pont megszólalásig úgy néz ki, mint egy „rendes” vaníliapuding, csak a „megszólalás” – tehát az íze egészen más. Sokkal könnyedebb és persze citromos. A gyerekkel együtt szépen rátettük kihűlés után a krémet a piskótaalapra, majd rá vagy három szép citromkarikát, egy mentalevelet. Elég jól nézett ki, de valahogy befejezetlennek tűnt.
Megérkeztek a vendégek, hirtelen ötlettel kiborítottam egy-egy tálba cukorgolyót (franciadrazsé, kisebb és nagyobb M&M) és fagyasztott bogyós gyümölcsöket (ribizli, málna, szeder), majd botcsinálta Stahl Juditként feltettem a kérdést: „Gyerekek, ki akar tortát dísziteni?”
Megdöbbenésemre mindenki akart, a fiúk is. Körülbelül három perc alatt díszítették a képen látható színes kavalkádot (csapatépítési gyakorlatnak sem utolsó), én annyi utasítást mellékeltem hozzá, hogy akinek a könyökén vagy tenyerén citromkrémet látok, azt diszkvalifikálom. Végül csak a saját öthónapos fiam keze ért kicsit bele, mivel aki fogta éppen, nem tartotta őt elég távol a sütitől, és elég színes-érdekesnek találta, hogy a szélére odategye az apró mancsát.
Citromos italként a gyerekeknek egyszerű citromos limonádét, a felnőtteknek egy távoli szigeten tanult primitív limonádés koktélt ajánlhatok mellé:
Kék macskaszem koktél (arrafelé tényleg így hívták):
Három egység limonádé (nem kell túlcukrozni)
Egy egység vodka
Fél egység curacao likőr (aminek olyan vicces kék színe van)
Mentalevél a díszítéshez és az ízhatáshoz
Jéggel az igazi, de jég nélkül is iható, lehetőleg szép hosszúkás pohárból, csicsás szívószállal.
Aki ennél nagyobb gasztronómiai csúcsokra törekedne a melegben, az további recepteket olvashat itt: http://c-generacio.blog.hu/, ahol hetente változó alapanyagokra épülő, gyereknek is való receptekkel lehet versenyezni (citrom még nem volt, tehát Vakmacsek nem pályázott ezzel). A blog alapszerzői valódi gasztrobloggerek, tehát nem Vakmacska (vagy esetleg Wish) , hanem a könyvben is kiváló Fűszeres Eszter, esetleg Lila Füge, Kicsi Vú és Maimoni.
