A 4 éves Bálint fiam és a 2 éves Anna lányom számos kedves aranyköpéssel boldogít nap mint nap. Néha sikerül őket lejegyzetelni, itt van pár, hátha feldobja a Ti napotokat is egy kicsit. Már csak azért is, hogy mégse mindig csak panaszkodjak itt a Porontyon.
Fityma
Bálint fürdetése közben próbálom rávenni, hogy húzza vissza a fütyijén a bőrt, és mossuk ki alatta is.
"Bálint, húzzuk már vissza. Azt vissza kell húzni, és szépen kimosni alatta. Mindenki visszahúzza, tudod, azt úgy kell" - majd próbálom nyomatékosítani a mondandómat némi személyes példával "Tudod Bálint, nagyapa is mindig így csinálja."
Mire Bálint: "Te meg azt honnan tudod?"
Jézuska?
- Látod, Bálint, milyen szép a karácsonyfa? Tudod, azoknak a gyerekeknek, akik jók voltak, hoz a Jézuska karácsonyfát. - mire Bálint kicsit megrökönyödve:
- Mi vettünk magunknak!!!
Rossz ebéd
Bálint csak pár falatot evett az ebédből, amit főztem, majd feláll, hogy ő nem kér többet, és indul a nagyszoba felé. Jól elszomorodom, hogy ennyire nem sikeres a kajám, és így megkérdezem:
- Bálint! Nem ízlett az ebéd?
- Nem, anyu, nem ízlett.
- És mi baj van vele?
- Semmi baj nincs vele, anyu. Csak nem ízlik. Nincs vele semmi baj.
Türelem
Bálint kapott egy meglepetés könyvet (meglepetésként hoztam haza a vásárlásból, azóta így hívja). Ez egy olyan könyv, amiben minden oldalon van egy ábra nagyban, és a lap sarkában ugyanaz az ábra kicsiben és a szó nyomtatott betűkkel. A könyv végén a kicsi ábrák és a szavak matricaként vannak elhelyezve, és a helyüket megtalálva be kell őket ragasztani, majd ez alapján lehet a nagy ábrát kiszínezni.
Egyszer éppen a telefon matricáját tartotta a kezében, és lapozgat, lapozgat és keresi. Már én kezdem megunni, és mondom is neki:
- Te, Bálint, nincs is meg az a telefon. - mire ő:
- De anyu, megvan a telefon, csak ez egy ilyen türelemkönyv.
Télapó
- Anyu, én nem akajom, hogy ejjöjjön hozzám a Téjapó!
- Miért, kisfiam?
- Hát, csak mert nem akajom, hogy eljöjjön hozzám a Téjapó...
- Hát jó, ha így szeretnéd, nem fog hozzád eljönni.
- Tudod, anyu, én jeszoktam a téjapójój.
Köszönés
Sétálgattunk, mikor is a padon megláttuk a szomszéd bácsit. Aki amúgy mindig nagyon kedves a gyerekekkel, köszön, beszélget velük, neki is van 2 kicsi. Ránk is köszönt most is, én persze fogadtam, és mondtam a 2 éves Anna lányomnak is, hogy köszönjön. De Anna csak hallgat.
- Anna, köszönjél a bácsinak, légy szíves. - unszolom a lányom.
- Nem köszönök. - kapom az egyenes, határozott választ. Teljesen meglepődök az ellenkezés ilyen fajta megnyilvánulásán.
- De hát miért nem köszönsz, Anna? - kérdezem meglepetten.
- Idegesít, bácsi.
Otthon
Pankám nagyon aktívan használja a nyelvet, és annak minden logikáját. A jelenlegi kedvencem, az itthon/otthon analógiájára kialakított nagymamaHON és nagyapaHON.
Amikor pedig azt akarta elmagyarázni, hogy azt mondta a galamboknak, hogy ssss, hogy elrepüljenek, ezt mondta:
- Megsüssöjtem gajambokat.
Renege