SZÜLŐSÉG

Zokogott a család a szülőszoba előtt

2010. július 18., vasárnap 10:17 |

A Poronty történetének legkönnyesebb szülésleírása érkezett a héten Böbétől, aki elmeséli, milyen lelki magasságokba emelkedett a szülés pillanatában és az azt követő napokban.

Bár végül császármetszésre került sor, de ezen már nem sírt senki. Te is szeretnéd megosztani szüléstörténeted? Küldd el nekünk erre a címre!

Ez a nap is úgy indult mint a többi... várakozással telve. 2010. Június 23 van, mára vagyunk kiírva. Semmi jele annak, hogy ma megérkeznél, de Te mégis másképp döntöttél. De kezdjük az elején... Mint az utóbbi 4 hétben, most is menni kell a kórházba ctg-re, meghallgatni a kis szíved dobogását, hogy minden rendben van-e. Mindig izgulok előtte, most sincs másként. Minden rendben a vizsgálaton, semmi jele annak, hogy szeretnél jönni. Doki bácsi megvizsgál, megnézi a magzatvizet, hogy tiszta-e. Ott is minden rendben. Mivel semmi jele annak, hogy érkeznél, ezért elindulunk haza. Haza? Dehogy! A laptopot megcsináltatni, ugyanis nem jó. Mire kiérünk a kocsihoz, furcsa fájdalmat éreztem a hasamban. Ez is csak jósló - gondoltam. Majd jött a következő a következő, a következő... Néztem az időt, és kereken 4 percenként jöttek. Erősek, mások mint eddig. Első feljegyzés: 13:55. Hazaértünk, lezuhanyoztam, hátha elmúlik... de nem!  Csak jöttek szabályos 4 percenként. Hívtam a szülésznőmet, aki éppen hazaindult volna, mondta, hogy mindenképpen induljunk be, megnéz.

Beértünk a kórházba, Férjem, Gabi, és Szüleim a tömött folyosón izgultak. Engem Etelka megvizsgált, és igen! Elkezdődött! Elkezdődött az, amire 9 hónapja vártam. Hamarosan a karjaimban tarthatlak, DRÁGÁM! Kiengedtek a szülőszobáról elbúcsúzni. Sírva omlottam Férjem karjaimba, akinek örök életemben hálás leszek, amiért mellettem volt életem legfájdalmasabb, egyben leggyönyörtelibb perceiben. Anyukám is velem zokogott, Aput is megöleltem.

Nem volt vesztegetni való idő, menni kellett. Gabi hozta a cuccaimat, és bezárult a szülőszoba fotocellás ajtaja. Befektettek a vajúdóba, ahol ctg-t kötöttek rám, és figyeltük a fájásokat, és a kicsi szíved dobogását. Minden rendben. Hamarosan jött doki bácsi, aki megvizsgált, majd burkot repesztett, ekkor 16:10 volt. Hatalmas erővel zúdult ki a meleg magzatvíz. Ekkor döbbentem rá, hogy nincs visszaút, ma ANYA leszek.

Jöttek, jöttek a fájások már 3 percenként, egyre erősebbek, egyre hosszabbak. Kimentünk sétálgatni a folyosóra, mikor jött egy fájás, bizony kapaszkodtam. Telt az idő... nem tudom, mennyi lehetett, mikor jött Etelka, és bekísért minket egy szülőszobába. Itt csak ketten voltunk Gabival. Illetve 3-an, de Te akkor még a pocakomban voltál. Betették a cd-nket is, és nagyon jó volt hallgatni és lazítani rá, megnyugtatott. Megkértem Gabit, hogy Anyu is hadd jöhessen be. Cseréltek. Jó volt, hogy velem volt. Beszélgettünk. Semmire sem emlékszem, ugyanis az idő pörgött, mintha nem is ebben a dimenzióban lettem volna. Gabi visszajött. Sokat kellett pisilnem menni, és mindig Ő segített nekem tolni az infúziós állványt, ugyanis kaptam oxitocint, mivel a méhnyakam nem akart puhulni. Ennek hatására iszonyatosan erősödtek a fájdalmaim, de semmit sem használt. Könyörögtem, hogy valamivel enyhítsék a fájdalmamat, valamit csináljanak, mert meghalok. Egyik vécés kalandom után olyan szinten legyűrt a fájdalom, hogy estem össze, levert a víz. Innen nem igazán emlékszem semmire, csak arra, hogy túl kell élnem. Már a vizsgálatokra sem emlékszem. Este 10:30 lehetett, mikor a következő vizsgálat alkalmával is változatlan volt a helyzet. Semmit sem tágultam, nem rövidült a méhnyak. Maradt az eredeti 2111. Ekkor megkonzultálták velem, hogy most Ők ajánlják az epidurális érzéstelenítést, hátha valami csoda folytán felpuhít. Jött is az anesztes doki, aki nagyon kedves volt. Megkaptam az epit, és mint aki újjászületett.... elmúlt minden fájdalmam.  Megkértem Gabit, hogy Anyu hadd jöhessen be megint. Jó volt beszélgetni, igaz, semmire sem emlékszem belőle. Tájékoztattak, hogy jobb is, hogy epit kaptam, mert ha esetleg császármetszés lenne a vége, akkor ebbe kaphatok fájdalomcsillapítót akár éjszaka is.

Nagyon hosszú ideig volt velem Anyu. Jó volt,  hogy velem lehetett.

Gabi mikor visszajött, hamarosan jött az utolsó vizsgálat ideje. Doki bácsi kézzel tágított. Teljesen eltűnt méhszáj, 4,5 ujjnyira nyitva vagyok. Viszont a szívhang lement 59-70-re, a szabályos 130-170-ről. Szülésznőm arcán láttam a félelmet, Gabi rettegve nézett. Nyugtattam, hogy minden rendben lesz. Aggódva néztem a monitort. Több gyógyszert (antibiotikumot is) kaptam, a vérnyomásom nagyon magas volt. Doktor bácsi meghozta az ítéletet: MŰTŐ. Őszintén, én fellélegeztem, mert tudtam, hogy minden rendben lesz. 1-1,5 órán belül megszülettél volna, ha minden rendben lett volna. Mint később kiderült, sehogy sem tudtál volna természetes úton megszületni, ugyanis a nyakadra volt tekeredve a köldökzsinór, ami már fojtott, ahogy csúsztál egyre lejjebb.

Ami rossz volt, hogy Apának még egy csókot sem adhattam, annyira gyorsan történt minden. Anyut is csak egy pillanatra láthattam ahogy eltoltak a fotocellás ajtó előtt.

A műtőben kaptam sokféle gyógyszert, fájdalomcsillapítót, nagyon nem voltam magamnál. Majd egyszer csak meghallottam, hogy: "A születés ideje: 00:54" És azt is, hogy most visznek el, megláthatlak. Azt az érzést elmondani nem lehet... Csak sírtam, sírtam, sírtam hangtalanul. Hallottam a kis hangodat, amint életed első levegővételével küzdesz. De sikerült! 3620 gramm, és 55 cm! Ez egy óriás baba! – gondoltam, majd elvittek. Nem is láthattalak, csak egy pillanatra.

1:45-kor toltak ki a műtőből, és mivel telt ház volt, ezért a vajúdóba toltak vissza, ahol másik 2 kismama (császáros) is volt. Majd hamarosan megérkeztél Apával és Etelkával, egy pár percre magamhoz ölelhettelek. Készült 2 fotó, de mennetek kellett. Mondanom sem kell, hogy egész éjjel nem aludtam semmit. Vártam a reggelt, hogy láthassalak. Éjjel 2x bejött egy másik anesztes, és adott abba a katéterbe (vagy mibe) fájdalom csillapítót. Jó volt, elmúlt minden fájdalmam.

Szóval megtörtént a világ legnagyobb CSODÁJA 2010. 06. 24.-én 00:54-kor! MEGSZÜLETTÉL, ÉLETEM!! Elmondani szavakkal nem lehet azt az érzést, amit azóta érzek. Most is itt szuszmákolsz mellettem, gyönyörűséges szép ÉLETEM!

Köszönöm Mindenkinek a segítséget, a biztatást, a kitartást!!!

Hosszú időbe telt, mire megírtam ezeket a sorokat, ugyanis könnyeim utat engedtek maguknak, és csak potyognak, potyognak... Sokszor elindulnak, már csak attól is, mikor Rád nézek, Szépséges Tündérem, Drága Kislányom!

ÖRÖKKÉ SZERETLEK!

Anya

Böbe

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.07.18 18:25:20afonya_lekvar

    apukáját = mármint a gyerekem apját.

  • 2010.07.18 18:28:09zoxó

    A baba tünemény, de ez a történet nálam még a Danielláét is veri csöpögősségben.

  • 2010.07.18 18:40:10kandi

    afonya_lekvar: én is azt mondtam, hogy senki ne jöjjön, amikor hazamegyünk a kórházból. Végül mindkét oldalról ott voltak a nagyszülők, plussz sógorok, sógornőm. És ilyenkor az ég világon senki nem várja el, hogy szórakoztasd. Végül iszonyat nagy segítség volt, hogy bevásároltak, kitakarítottak, főztek, elpakoltak utánam, pedig nem kevés cuccal jöttem haza. Plussz nagyon sokat kellett fejnem, és addig a babát is dajkálták. Plussz mivel hétvége volt, valaki az ügyeletes gyógyszertárat kereste fel nekem. Szóval sok kicsi sokra ment. Én meg magammal meg a babával törődtem, és legalább azon nem idegeskedtem, hogy milyen kupi van, semmit nem találok, nincs tiszta ruhám (ja mert hogy ki is mostak, meg kivasaltak).:)) Szóval végül örültem, hogy jöttek.

  • 2010.07.18 18:42:13kandi

    Senki nem maradt sokat, nem tolakodtak, szó nélkül segítettek mindenben. Bár lehet ez nem mindenkinek menne.

  • 2010.07.18 18:42:15Ockham

    En az elso ket sor utan nem birtam tovabbolvasni. De a kommenteket olvasva azt hiszem megis megteszem, mar kivancsi lettem. :)

  • 2010.07.18 19:07:29herbivore

    én végigolvastam, de nem értettem
    kicsoda Gabi, Apa, Apu és Anyu?
    Gabi=férj=a gyerek apja? ő is Gabinak szólítja majd?

    a felfokozott érzelmi állapot teljesen érthető, lehet, hogy már a posztíró is megbánta, hogy beküldte :)

  • 2010.07.18 19:39:58cozumel

    OUT szul. tortenete a vilag leghosszabb szulestortenete, ha attol jo, hogy elolvasni maganal a leghosszabb szulesnel is tovabb tart, akkor valoban remek.

  • 2010.07.18 20:17:10Anyek

    Hát, én elvileg a hat napja történt szülésemmel eléggé hormontúltengéses állapotban vagyok, de ez iszonyú.
    A baba viszont tényleg gyönyörű.
    Az első terhességemet végigbőgtem, egy idióta romantikus filmen képes voltam elsírni magam, de ilyet ily módon soha nem érezetem, és bele is borzongok, ha valaki így adja elő magát.

  • 2010.07.18 20:55:16dodóó

    Anyek,nem is tudtam hogy megszületett a babád.
    Szabad tudni hogy fiú vagy lány lett-e?

    Gratulálok.

  • 2010.07.18 20:55:46Puszpanya

    Nekem az tetszik, h az "orvosi részeket" nem lihegi túl. Nincs szülés-élmény utáni nyafi, meg ilyenek. Csak az anyává (apává, nagyszülővé) válást éli(k) így meg, ami nem gáz szerintem.

  • 2010.07.18 21:03:46renege

    Hát így megélni nem gáz, de így leírni már necces.
    És sajnos én is ismerek olyat, akinek nem lehet a hormonháztartására fogni az ilyen csöpögős megnyilatkozásokat... nekem nagyon nem jön be.

  • 2010.07.18 21:04:27Farkasokkal táncoló

    Igen, nekem is ez volt a szimpatikus, hogy azzal ébredt, hogy jaj de jó végre megismerem a gyerekem ezen a napon, és nem azzal, hogy milyen lesz a szülésélményem. Így kell ezt csinálni, és akkor anya is gyereke is boldog lesz.

  • 2010.07.18 21:06:00Farkasokkal táncoló

    2010.07.18 21:03:46renege

    Elmúlik ám ez. Gondolom a mostani írásaimból nem az jön neked le, hogy én egy csupanyál akárki vagyok, de ismertél volna engem 25 éves koromban a szülés után!!! Lenne ám meglepi!!! :-)

  • 2010.07.18 21:08:49másutt

    2010.07.18 20:17:10Anyek
    Hát, én elvileg a hat napja történt szülésemmel eléggé hormontúltengéses állapotban vagyok, de ez iszonyú.
    A baba viszont tényleg gyönyörű.

    A korhazi agyrol jelentem, 48 oraval a szülés utan ugyanezt.

    De engem a szülés bekemenyit...

  • 2010.07.18 21:15:55renege

    Ft, ok, hogy 30 év után elmúlik, de nekem már az is sok, aki mondjuk még 8 hónap után is azt írja, hogy nem bírja kivárni, míg a gyerek alszik, mert ő akkor is ott akarna lenni, és vele lenni, és jaj neki, mit csináljon, a gyerek délután 2 órát alszik, és ő ezt nem bírj anélküle...

  • 2010.07.18 21:22:31Farkasokkal táncoló

    2010.07.18 21:15:55renege

    És gondolod a posztíró anyuka is ez a típus?
    Remélem nem. De még csak pár hetes a kislánya, adjunk neki időt ha kérhetem.

  • 2010.07.18 21:30:59renege

    Ft, felőlem örök életére írhat így, nem is akartam túlságosan megkritizálni.
    én is tudok ilyen csöpögős lenni, de azt max egy embernek mondanám el :)

  • 2010.07.18 21:39:13renege

    Jó, de pont ezért nem muszáj, hogy nekem tetszen.

  • 2010.07.18 21:43:45Ördög

    Brumi, a 2111 a méhszáj tágulására utal. Itt le van írva, melyik szám mit jelent:[link]

  • 2010.07.18 21:44:33Ördög

    Brumi, a 2111 a méhszáj tágulására utal. Itt le van írva, melyik szám mit jelent:[link]

  • 2010.07.18 21:44:33Ördög

    Brumi, a 2111 a méhszáj tágulására utal. Itt le van írva, melyik szám mit jelent:[link]

  • 2010.07.18 21:44:33Ördög

    Brumi, a 2111 a méhszáj tágulására utal. Itt le van írva, melyik szám mit jelent:[link]

  • 2010.07.18 21:45:25Ördög

    Elnézést, én csak egyszer szerettem volna elküldeni.

  • 2010.07.18 21:45:41Farkasokkal táncoló

    2010.07.18 21:44:33Ördög

    KÖSZÖNJÜK FELFOGTUK! :-)))))

  • 2010.07.18 21:46:36Brumibaby

    Ördög :)
    Most megjegyzem egy életre :)

  • 2010.07.18 21:51:52Brumibaby

    Még a poszthoz.

    Én bírom a csajt. Mert a sok zokogás nyilván röhejes, viszont ma már ez igenis egyéni hangvételnek számít, hiszen csak önironikusan és viccesen szabad írni, és mindenki így ír, s ami pár éve még rendkívüli volt, ma unalmas és 12 egy tucat (én is úgy írok, különben).

    És akkor jön ez a csaj, halál spontán, és bele meri tolni a képünkbe azt, hogy ő hogy élte meg, és nem fél attól, hogy tucatjával jönnek majd a cukrostakonyozó kommentek.
    Ehhez bátorság kell, és ez nekem tetszik.

  • 2010.07.18 21:52:56Farkasokkal táncoló

    2010.07.18 21:30:59renege

    Én megértem ezt az anyukát, mert én is ilyen voltam. Egyszerűen nem tudtam MEGEMÉSZTENI, hogy immár tényleg anya vagyok. Olyan furcsa volt, hogy részemről nem is volt olyan nagy dolog sem a terhesség, sem a szülés (könnyű terhességem és könnyű szüléseim voltak) , és kaptam egy kis csodát. Mert így volt. Nem tudtam sokáig megemészteni, hogy itt van előttem egy kisbaba, akit én szültem, aki belőlem meg a férjemből van stb.

    Ki kellett beszélnem magamból,és emiatt gyakorlatilag használhatatlan lettem kb másfél évig a régi baráti körömben, mert CSAK a szülésről meg a gyerekről (meg az új terhességemről) tudtam beszélni. Ha akkor lett volna net, akkor hétszentség, hogy csatlakozom a babanet kemény magjához vagy a mamami hu kemény magjához. Akik mai szememmel- őrültek és fanatikusok.

  • 2010.07.18 22:02:27renege

    Jó, én meg olyan vagyok, aki állandóan csak dicsekedne a gyerekeivel. de azért baromira igyekszem csak a közeli hozzátartozókat fárasztani az én tökéletes és gyönyörű gyerekeimről szóló áradozással.

    és mondjuk azt, nekem most ÉPP személyes sérelmem egy ilyen hangvételű blog, lehet, ezért ugrottam. amúgy nem nagyon szoktam.

  • 2010.07.18 22:15:23Zamat

    gratulálok a csemetéhez, hát van ilyen is, engem szerencsére ez elkerült, én nem lettem ennyire csöpögős a hormonoktól, nálunk rajtam kívül az egész család szégyentelenül bőgött:)))
    csak egyet sajnálok, mivel altattak ezért az első napon nem lehettem a gyerekkel, születése után félpercre nyomták a kezembe és alig emlékszem vmire belőle.

  • 2010.07.18 22:15:30Farkasokkal táncoló

    Ugyanmár, ha az embernek születik egy kisbabája mindene megvan, adatai tankönyvszerűek az maga a csoda nem?

    Tényleg van ám a szülésben valami misztikum, és ezt a legridegebb kórházi szülészeten is át lehet élni. "a világmindenséget ostromoljuk" ha szülünk, tényleg ez van.

    És egy ideig hagyjuk meg már ebben a lelkiállapotban a kismamákat is szülés után. Persze ha egy idő után nem jönnek rá, hogy "hé ez a Föld nevű bolygó kezicsókolom" , akkor baj van....

  • 2010.07.18 22:33:22ozsusk-Zsuska

    Böbe, a babához gratulálok, viszont ha ezt az írást a gyermekednek szánod, akkor azért a férj szót írd át apára, anyát nagymamára, aput meg nagymamára, mert így elég zavaros...

  • 2010.07.18 22:37:16renege

    az aput nagymamára különösen tiszta vizet fog önteni a pohárba :)

  • 2010.07.18 23:12:11johnny29

    "Szepseges Tunderem,Draga Kislanyom! OROKKE SZERETLEK! Anya." Nekem csak ez a lenyeg,nem a nyelvtan,a stilus. Gratulalok,gyonyoru Gyermek! A szived is az :). Az erzeketlenek nem banthatjak,tudom. Az enyem sem.

  • 2010.07.18 23:23:41Rosa Rugosa

    Bár tőlem ez a fajta stílus távol áll (titokban én is érzek ilyet, de jól csendben maradok, mert szinte kimondani se merem), azért azt kívánom, hogy tartson ki ez az érzés, és anyuka ugyanígy érezzen 15 év múlva is a gyerekével kapcsolatban (amikor esetleg megpróbál beosonni a szobába, hát ha nem veszik észre az új piercingjét:D), a gyereke pedig ne csak kapjon, hanem adjon is és akkor minden rendben lesz.

  • 2010.07.18 23:24:46afonya_lekvar

    2010.07.18 18:40:10 kandi

    az ilyenfajta segítség, amit leírtál, valóban irigylésreméltó :)
    örülnék, ha hasonlót tapasztalhatnék majd meg a saját családommal.

  • 2010.07.19 00:44:53Panzej

    Etelka, fotocellás ajtó stb, ez a II. sz. női klinika. Gratula a babához, hát igen, ez egy első gyerekes írás. Felfoghatatlan csoda :-)

  • 2010.07.19 01:43:10a szív fészkei

    Brumi, kösz! Valami ilyesmit írtam, de neked van itt ehhez tekintélyed, hogy elfogadják. :-))

    Azt, hogy legyen már szabad sokfélének lenni és az vállalni. Aki kemény, mint a vídia, legyen az, aki szellemes és a szülését is így adja elő, az is oké és üdítő, de nagy néha lehessen már érzelmesnek lenni is! Van abszurd és van operett. Itt csak az első stíl mehet minden körülmények között?

    Nekem is tetszik, ahogy - noha nem az írás a kenyere, az látszik - belevágott, iderakta, nem is jön hisztizni és kikérni magának a fikát.
    Nem kell vele barátkozni, játszózni, így nem lesz senkinek tolakodó ez hatalmas nagy rajongása a gyereke iránt.

    Ez pont olyan, hogy nekem nem fájt annyira kétszer sem, más viszont kis híján belehalt, - hát az érzelmek is ennyire szórnak. Én se estem ekkora érzelmi kómába, de megértem, ha valakinek sokk, hogy ott terem a karjában hirtelen egy másik élőlény, aki belőle van és rá lesz bízva egy életre.

    Majd holnap keres a Tünde egy faszacsajkarakánulszül-típusú sztorit és helyrebillen a világ egyensúlya.

  • 2010.07.19 01:51:53a szív fészkei

    Amúgy meg megvan az emberlányában a misztikum is, amit ft említett, a rettegés, hogy jézusmáriaszentjózsef a sünömet épp, hogy elláttam 1 évig, de ez most egy gyerek lesz!!!, akit mindennap kell etetni, tisztán tartani, nincs lógás belőle meg a bazmegolás is a nagyobb fájásoknál. Ki mire emlékszik utána.

    Én így turmixolva, de Böbe egy szerencsés egyéniség, ha csak a mámor maradt meg benne. :-)) Családi nevek majd kiderülnek a dednek, ezen kár rugózni.

    És őszintén nem tudom, ha végre egyszer lesz unokám, én mit fogok csinálni. (remélem, valami hasznosat)De mivel bőgtem ballagásokon, bőgtem diplomaosztón, hát akkor képzelhető mi lesz a kölyök kibújásakor????

  • 2010.07.19 04:01:43cozumel

    Sziv

    marhara nem arrol van szo, hogy a vilag kemenyekre meg erzelmesekre oszlik.

    Arrol van szo, hogy bar mindannyian (na jo, legtobben) ateljuk ezt a lehengerlo erzest, amikor egyszeruen kicsordul a szeretet, imadat, rajongas a gyereked irant, azert a tobbseg ezeket a pillanatait valahogy tul intimnek iteli meg, hogy a nyilvanossag ele dobja.

    Es most lehet mondani, h ma mar az internet koraban nincsenek korlatok es megdumaljuk "arctalanul", h mkor van peteeres, milyen pozban dugunk a ferjunkkel, szexelunk-e mensi alatt, a nyilvanossag ele tarjuk az eletunk minden reszletet, ez a jovo... csak nemtom, jo -e, ha ennyire lemeztelenitjuk a lelkunk.
    Vagy netan megiscsak jo lenne egy-ket csendes gondolatot megtartani magunknak?

    nemtom, csak gondolkodom....

  • 2010.07.19 07:34:25pirosalma

    2010.07.19 01:43:10a szív fészkei

    Azért tényleg grat a posztírónak, hogy merte vállalni a nyilvánosság előtt és aztán nem is hőbörgött, hogy de szemetek vagyunk stb.

    És az érzelemtúltengéssel sincs gond. Én is néha már vadidegen gyerek láttán is elbőgöm magam, ha valami édeset csinál. :D

    Nekem az édi-bédi stílus nem jött be.

    Azt hogy, nem tudom feldolgozni, hogy gyerekünk lesz, én a naplómba írtam be naponta. :)

    2010.07.19 04:01:43cozumel

    Egyetértek.
    A mai világban van valami magamutogatós kényszer. Ha nem vagy iwiwen, facebookon, már csodabogár vagy. Ahol pedig illik bizonygatni, hogy hepi az ember, csodálatos férjjel, gyerekkel stb.

    Én spec tök jól érzem magam, mikor épp autózom és rájövök, hogy boldog vagyok. És örülök a saját kis világomban. :)))

  • 2010.07.19 07:40:58johnny29

    A szeretet,a rajongas tul intim? Lemeztelenitjuk vele a lelkunk? Am legyen. Reszemrol inkabb igy,mint arctalanul,erzeketlenul megmutatni az empatia mentes,szegenyes "lelkunke".

  • 2010.07.19 07:42:58johnny29

    t

  • 2010.07.19 07:52:51johnny29

    "ide lojetek poszt"??? Hat,egy pillanatig sem jutott eszembe loni,talan nehany kommentre;de nem tettem. Ugy erzem senkit nincs jogom,szivem megbantani. Meg arctalanul sem. Na,azert az elozo kommenten kicsit durrantot. Elnezest a keneoyektol.

  • 2010.07.19 08:41:07Brumibaby

    coz, azok után, hogy másutt szüléséről online közvetítés van, a 4. hét főszereplői gyakorlatilag nyilvánosan peteérnek-akcióznak, egy másik poszton hosszú oldalakon taglalták mekkora és hogyan kell lemérni és hogyan függ össze a reszelés minősége és gyakorisággal a reszelő méretével - hááát, nem tudom, mik az intimitás esélyei.

  • 2010.07.19 11:00:57Anyek

    dodóó! Köszönöm, igen kisfiú.

  • 2010.07.19 14:21:22Böbe01

    Köszönöm mindenkinek a véleményét!
    Az alpári beszólásokon csak jókat mosolyogtunk!

    Én így éltem át, és vállalom! A személyekkel kapcsolatban valóban van egy kis kavar, de még nem olvastam át mióta megírtam. :) Köszönöm ozsusk-Zsuskának, hogy erre kedvesen figyelmeztetett!

    Szép napot mindenkinek!

    Böbe

    Ui: Valóban a SOTE II-n szültem.

  • 2010.07.19 23:00:47rath.dinen

    Böbe: ha valamit kiadsz a kezedből, szerintem olvasd át előtte.

  • 2010.07.20 09:04:57Böbe01

    rath.dinen: Kellett volna tudom, (most már) de egy újszülött mellett...illetve eszembe sem jutott...
    Hiába! A memóriám még nem a régi.

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta