SZÜLŐSÉG

Terhesnapló 5.0: A kismama a császármetszést választja

2010. július 14., szerda 10:37

39. hét

+15 kg

Valamikor az elmúlt egy héten a gyerek átvitorlázott azon a súlyhatáron, ami számomra egy nagyon fontos döntés alapja volt. Hónapok óta követtem a növekedését, és szinte biztos, hogy most már nehezebb, mint 3,5 kg. Erről a számról beszélgettem nagyon sok hónappal ezelőtt a szülészemmel, mint a határ, ameddig szeretnék mindent megtenni egy hüvelyi szülés érdekében. Megbeszéltük, hogy ezt elhagyva stratégiát váltunk, és a császárra készülünk inkább. Nem mondhatnám, hogy ez egy könnyű döntés volt, és nem tette könnyebbé, hogy mint fizetővendég egy magánkórházban, sokkal nagyobb beleszólásom van abba, hogy hogyan szeretnék szülni, mint egy átlag kismamának. Gyakorlatilag megrendelhettem volna a császármetszést a hathetes kontrollon is, avagy ragaszkodhatnék ahhoz az utolsó pillanatig, hogy megkíséreljük a teljesen természetes szülést, ameddig az nem ütközik nyilvánvaló orvosi akadályokba. Emiatt a döntésért nagy részben felelős vagyok, de megbékéltem vele az elmúlt pár napban, és úgy érzem, egy hatalmas stressztől szabadultam meg.

Az első terhességem alatt mindent megtettem annak érdekében, hogy természetes úton szülhessek. A kórház és kezelőválasztástól a homeopátiás szereken át egészen a szakirodalomig olyan fegyvertárat sorakoztattam fel, amit bárki megirigyelhetett volna. Nem csoda hát, hogy amikor a szülésem 14. órájában a műtő fele szaladtak velem, potyogtak a könnyeim, és alig akartam elhinni, hogy ilyen előfordulhat velem.  Az utolsó pillanatig azt kérdezgettem, hogy muszáj-e kikapni azt a gyereket, nem lehetne-e várni még. A második terhességem első pillanatától kezdve okosítottam magam a császármetszés utáni hüvelyi szülés témában. Olyan új orvost választottam, aki nyitott volt erre, és sok kollégájával ellentétben támogatta, hogy megkíséreljem azt, ami legutóbb nem sikerült. A legelső beszélgetésünkben is erre a témára szántuk a legtöbb időt. Akkor egy íratlan megállapodást kötöttünk: ő azt ígérte meg, hogy alapos ok nélkül nem fog beavatkozni a szülés természetes folyamatába, én pedig azt, hogy nem fogok makacsul kitartani egy olyan terv mellett, ami veszélyessé vagy akár felelőtlenné válhat. Ő mindvégig tartotta magát az ígéretéhez, és most úgy érzem, rajtam áll a sor.

Bár pár évtizeddel ezelőttig egy császármetszés garantálta, hogy a nő már soha nem fog természetes úton szülni, ez manapság már nem így van. Nagyon sokan sikeresen szülnek hüvelyi úton császár után, ha megadják nekik az esélyt. Mégis, sok esetben a legrövidebb út a császármetszéshez egy előző császár. Az orvosok, a várandós nők és a biztosítós rendszerek egyformán ludasak ebben. Sok orvos kapva kap a lehetőségen, hogy egy számára sokkal kényelmesebb, kiszámíthatóbb, és esetlegesen nagyobb tarifával kecsegtető eseményt lefixáljon a naptárában fél évre előre. Sok várandós nő nincsen tisztában azzal, hogy a császár utáni hüvelyi szülés kockázata szinte megegyezik a sokadik császár kockázatával, azaz nem sokkal veszélyesebb. És olyan helyeken, ahol ez meghatározó tényező, mint például az Egyesült Államokban, gyakran a biztosító egyáltalán nem állja a szülés költségét, ha a nő a saját útját járva megkísérel nemet mondani egy programcsászárra, aminek egyetlen oka egy balszerencsés véletlen volt az előző szülés alatt, például egy az utolsó pillanatban rossz irányba forduló magzat (ez történt velem is).

"Az orvos mit mond erről? Azért van világklasszis választott orvosunk, hogy az ilyen döntéseket meghozza!" csodálkozott a párom, amikor jó huszadszorra róttam le gondolatköröket a témában otthon.  Kivételes empátiája és minden jóindulata ellenére szerintem nem érti, hogy miért olyan hatalmas dilemma ez az egész számomra. Ésszerűen és logikusan azt gondolja, hogy ha második gyermeke és annak anyja ragyogó egészségben és boldogan jönnek ki a kórházból, akkor teljesen mindegy, hogy a gyerek hogyan hagyta el az anyja testét. És voltaképpen igaza is van. Mégis, valami iszonyúan nagy felelősségnek éreztem, hogy egy problémamentes, egészségben eltöltött terhesség utolsó hetében kiveszem a természet kezéből a  döntést arról, hogy hogyan és mikor születik meg a gyerek, és azt egy svéd szülészorvosnő szikés kezébe adom. Egyszerűen furcsa érzés.

És mit mondott az orvos maga? Ő azt mondta, hogy a legjobb és legkisebb kockázattal járó szülés az anyára és a gyerekre nézve a természetes lemenetű hüvelyi szülés. A második legjobb, ha azt valami indokolja, az előre megtervezett és kontrolált körülmények között, nyugodtan lebonyolított császármetszés. És a harmadik, a legkockázatosabb opció az, amikor egy szülés hüvelyinek indul, de vészhelyzet alakul ki, amikor császármetszést kell végezni, hogy a nő vagy a gyermek életét megmentsék. És ugye ilyenem egyszer már volt. És utáltam.

Az esetemben jó pár tényező is fennáll, ami óvatosságra int, és sok helyen ezek bármelyike magában is indokolna egy császármetszést. A kevesebb mint 3 éve lezajlott császármetszésen kívül a korom (nem számítok fiatal kismamának a magam 38 évével), a gyerek becsült súlya a terminuskor (3,8-4 kg) és tendenciája a forgolódásra és harántfekvésre (bár ideje nagy részét most már fejjel lefelé tölti, néha még mindig úgy tűnik, mintha keresztbe fordulna, bár ezt ultrahanggal bizonyítani nem sikerült) mind-mind azt sugallják, hogy a császár tényleg indokolt lenne. De a fentiekből csak egyetlen tényező, a magzat súlya volt bizonytalan. Ha megindult volna a szülés a 39. hét előtt, és azelőtt, hogy meg nem született lányom ilyen szép méretekre nőtt és hízott, akkor a terv szerint az aktív szülés alatt, a gyerek fekvését, súlyát és saját állapotomat (tágulás, teherbírás, stb.) mérlegelve eldöntöttük volna, hogy hogyan tovább. De nem született még meg. Így maradt a másik út.

Be vagyok jelentve a kórházba július 23.-ra, a kiírt napomra, császármetszésre. A napot én választottam, mert a dátumjaim alapján mindig ez a péntek jött ki, és a kockázatok minimalizálása érdekében nem ajánlatos túlhordanom a gyereket. A papírokat megkaptam, aláírtam és visszaküldtem. Kiválasztottam, hogy milyen szobában szeretnék lenni a szülés után. Szeretettel várnak ott, akkor reggel, felszerelt műtővel. Ha pedig július 23 előtt indulna meg a szülés, akkor azonnal hívom az orvost és a kórházban találkozunk. (Ez nagyon nagy különbség ahhoz képest, hogy az itteni protokoll szerint hüvelyi szülénél rendszeres, 4-5 percenkénti fájások előtt nem fogad a kórház). Ennyi bizonytalanság azért megmaradt: nem vettük el a gyerektől a döntést teljesen. Ha készen áll, jöhet. De az már biztos, hogy nem fognak meglepetésszerűen, sírva tolni a műtőbe császárra. Most már készen állok bármire, arra is, amiről azt hittem talán megúszom.

Másutt

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.07.14 20:18:02pupákos

    Szerintem Másutt szimplán a tapasztalatait írja le. Azt meg már a multkor is említette, hogy azért van ilyen fasza biztosítása, mert expatek a párjával. Én szívesen olvasom a naplóját, mert rácsodálkozom, hogy mennyivel másabb a terhesgondozás, mint amit én tapasztaltam. Szuper orvosom van, meg jó kórházban szültem, de amikor EDÁ-ért könyörögtem 6 óra durva fájások után (és egy napja elfolyt magzatvíz után), annyit kaptam, hogy mi nem támogatjuk az EDÁt, csak különösen indokolt esetben. Köszike. És akkor nem éreztem úgy, hogy partnerként/felnőttként kezelnek, mert basztak elmondani a miértet, én meg, uram bocsá két perces fájásokkal nem álltam le kérdezősködni, hanem elfogadtam, hogy ez van. Lényeg a lényeg, Másutt másutt él és ott més a rendszer.

  • 2010.07.14 20:18:51pupákos

    más

  • 2010.07.14 22:17:20GERMIL

    Ez egy kicsit nekem is furcsa...hogy 8 hónapig a hüvelyemet se látja....hmmm
    Meg sztetoszkóp...meg semmi asztal.
    Nálam akkor ott nagy gond lett volna.
    6 hónapra szültem, egy 1 kiló alatti babát.
    És mert már a 6 hónapban vagy tucatszor megnéztek, és a sztetoszkópot is ismerem, így él és kutya baja.
    Persze őt császárral szültem, nem élte volna túl a hüvelyit. Rá két évvel a 39. héten természetes úton a kis öccsét! Örökre hálás vagyok az orvosomnak, hogy másodjára nem tolt azonnal a műtőbe, hanem megpróbáltuk. Életem legszebb napja volt!

  • 2010.07.14 22:28:14Auguszta Romanova_2

    Gratulalok az egy kilo alatti egeszseges babanak.Ez nagy dolog.

  • 2010.07.14 22:37:20Nödön

    Ez sajnos így van Wish. Angliában se Pető intézetes kezelések, se Dévény-torna nincs. Csípőficam és társaiban nagyon gyengék és miután mindenük a tradíció, egy darabig nem is igen lesz e területen fejlődés.
    Nem is nagyon ismerik fel az izomtónusos dolgokat, sztem ez nem nagyon része a képzésüknek.
    Helyette van kerekesszék, meg minden más kütyü, meg klubbok.
    Ha lenne rá igény, ezekkel a kezelésekkel nagy bizniszt lehetni csinálni.

  • 2010.07.14 22:47:45másutt

    reszben azert emlegetem allandoan (tudom, hogy egyeseket zavar), hogy privat ellatasban reszesulok (jol emlekszel, pupakos, hogy miert) mert honapokon at kaptam a fejemre, hogy az NHS igy meg ugy, es az 'angolok" igy meg ugy.

    de az ellatas, amit en kapok, es ez igaz a terhesgondozastol egeszen a baba csiposzureseg NEM reprezentativ az angolra, mert itt is TELJESEN feher hollo vagyok.

    sot: kozelebb allok HOZZATOK, mint az angol "juliusra kiirva" kismamaforum tagjaihoz!

    az en gyerekemet szurtek csipoficamra, eleve orvos kezel, es nem MIDWIFE...

    egyszer irtam egy naploizet arrol, hogy hogyan menekultem az NHS terhesellatasbol (elveztem azert 5 evig azt is). nem semmi, amit csinalnak.
    az en dokim is hatradolos es laza csaj, de a hatradolos meg a nemtorodom kozott oriasi kulonbseg van.

    ja es azert puszilom meg, mert kedvelem, nem kenyszeriti magat ram...

    lehet, hogy nehez elhinni, de eloben elegge kozvetlen leny vagyok.

  • 2010.07.14 22:49:50Rien25

    Auguszta, nem reagáltál semmit a kérdésemre.
    Még várok :D

    Pupákok, a Szent Imrében szültél?

    Zahara, nem hiszem hogy te voltál, ugyanis ez egy ismerős kismama volt és a szülés után készült képeit mutatta... azon láttam, ijjjj. Kissé "borvirágos" volt ;)
    Nekem meg semmi nem volt. Pedig ha már megbökik ujjal a combomat, belilul 3 hétre.

  • 2010.07.14 22:51:02Auguszta Romanova_2

    Kerdesreeee?
    Jaaaa

  • 2010.07.14 22:53:05Wish1973

    Nödön, pető van, csak conductive education néven fut. amikor én jártam fősulira, még nálunk képződtek a britek, most már Birmingham- ben van képzés. és vannak központok is, csak az alapellátásban nem elterjedt gründolni kell rá a pénzt, alapítványok charityk intézik. mert az alap kb a heti egy fizioterápia. és,ha vki jó helyen lakik és jól informált, akkor még egy konduktív órát is el tud intézni. ha nagyon mázlis, akkor egy de-t vagy fél du-t. míg itthon napi szintű intenzív kezelés van. és már a vidéki nagyvárosokban is kiépült, nem kell felutazniuk bp-re.
    szóval, létezik, csak az elektromos szarokra több zsét adnak. mert van pénzük, nem létszükséglet az önellátás. itthon azért tudott így elterjedni, mert akadálymentesítésre, segédeszk-re és egyéb dologra sem jut. így létkérdés, h minél jobb állapotú legyen a gyerek/felnőtt. na meg kint ez nem olyan stigma, amivel ne lehetne utcán megjelenni. szóval együtt lehet élni a dologgal minden tekintetben. itthon meg nem. ezért a sok erőfeszítés.

  • 2010.07.14 22:54:14Auguszta Romanova_2

    [link]

  • 2010.07.14 22:56:29Auguszta Romanova_2

    [link]

    Konkluzio:
    CONCLUSIONS: Avulsion of the inferomedial aspects of the levator ani from the pelvic sidewall occurred in approximately one third of all women delivered vaginally and was associated with stress incontinence 3 months after childbirth.


    Szoval elszakadt izom= huscafat.
    Van ennel nagyobb 300 non vegzett vizsgalat ,az egynegyed esetben mutatott levator avulsziot,de most nem keresem meg,mar belinkeletem tobbszor,

    Szuleskor elszakad egy izom.De csak a nok egyharmadanal.

  • 2010.07.14 22:58:51Rien25

    Huh, Germil. Én is gratulálok.

    Most voltam a 26. heti ultrahangon...
    az én babám is kicsit több mint 1 kg...
    elképzelni nem tudnám mi lenne ha most akarna megszületni....

  • 2010.07.14 23:04:46Rien25

    Ahhham... így már értem. :)

    Nekem mákom volt. Meg tudtam már előtte, hogy rövid és széles a szülőcsatornám, hát nem is sérült.
    Még a gyereket sem éreztem a kitolásnál.
    Kívül meg csak a bőr picit (de nálam volt oxi, meg pocaknyomásos is)

    Ja, és nem lett húscafat, erre én is kíváncsi voltam. Úgyhogy a szülésznő megmutatta tükörrel.
    Látvány: a szokásosnál kissé nagyobb (duzzadtabb) nuni, vér és egyéb csúnyaság sehol.
    6 hét múlva: ugyanakkora nuni mint korábban.

    Na ezért nem értem én a húscafatot...

  • 2010.07.14 23:05:38Rien25

    Nem értettem.. múlt időben!

  • 2010.07.14 23:06:17Auguszta Romanova_2

    Szeles?
    Mi?

  • 2010.07.14 23:11:33Rien25

    Szeles?

  • 2010.07.14 23:11:55Auguszta Romanova_2

    hogy rövid és széles a szülőcsatornám, hát nem is sérült.

  • 2010.07.14 23:14:08Rien25

    egy természetgyógyi mondta, amúgy meg érzem, hogy ha elengedem magam, akkor tud laza lenni... olyankor tényleg az.
    Mert amúgy meg kell velem küzdeni, mert ki vagyok gyúrva ott rendesen ;)

    12 éves korom óta tornáztatom. (akkor még csak ösztönösen szórakozgattam a felfedezett izmokkal)

  • 2010.07.14 23:14:43hinta-palinta

    másutt, szerintem az ilyen pénzes helyeken csak elhitetik, hogy te dontesz.Orvosod dönt, csak ügyesen tálalja.Van valami olyan mondás, hogy a jó feleség is úgy teszi a dolgát, hogy a férje azt hiszi, ő aki irányít, pedig nem..Szóval nem kell ám elhinni, hogy a doki a betegtől VÁR therápiás javaslatot...

  • 2010.07.14 23:15:50Rien25

    De nem szeles. Még véletlenül sem. :D

    Jah, a poén, amikor gésagolyókat nézegettünk barátnőmmel a szexshopban. Odajött a srác, megmutatta a választékot.
    MOndom neki: Ezt nem hiszem el... KISEBB NINCS? :D:D:D

  • 2010.07.14 23:49:28másutt

    Hinta, nagyesellyel igazad van.
    Parom is hasonlot mondott egyszer, a reszletekre nem emlekszem.
    Amiben biztos vagyok: veszely eseten NAGYON magabiztosak, ott szultem a multkor is.
    Amikor baj lett, vaskezzel iranyitottak az esemenyeket, ami nagyon jo is volt, mert nem maradt ketelyem abban, hogy tudjak, mit csinalnak.

  • 2010.07.15 00:04:00pupákos

    Rien 25: Igen :-) Szent Imre?

  • 2010.07.15 08:53:45csirimiri

    január 18: Kihez jár az Istvánban a barátnőd?

  • 2010.07.15 09:01:08epres négercsók

    2010.07.14 13:04:18Kukorica Janosne

    Nem tudom, másutt (vagy valaki más) válaszolt-e a kérdésedre, hogy milyen idegen nyelven szülni. Erről a kérdésről én sem tudok nyilatkozni, de azt elmesélem, hogy pár évvel ezelőtt, mikor Amerikában dolgoztam, beszereztem egy csúnya térdsérülést, amolyan üvöltöttem a fájdalomtól jellegűt (szó szerint). Vittek az ügyeletre, ahol természetesen csakis angolul lehetett kommunikálni. Kicsit paráztam én is, mert mi lesz, ha nem tudjuk egymással megértetni magunkat. De teljesen meglepődtem magamon, mert minden simán ment. Egyetlen kérdésüket nem értettem, de azt is hamar körülírták. A röntgen felé meg már én mondtam előre a nővérnek, hogy no, I'm not pregnant :) (= nem vagyok terhes). Szóval nekem az a tapasztalatom, ha az embernek őrült fájdalmai vannak, meg az adrenalinszint is megemelkedik kicsit, olyanok is eszébe jutnak, amiken amúgy gondolkodni kellene. Érdekes, mert pont fordítva gondolná az ember. Persze lehet, hogy erről másnak más tapasztalatai vannak.

    Hajrá Másutt! :)

  • 2010.07.15 10:02:28femsz

    Én is mindenáron a hüvelyi szüléshez ragaszkodtam, de amikor már 3 órája próbáltam kitolni a kis lurkót és lassan az ájulás szélén voltam a fájdalomtól - ami úgy tűnt, soha nem akart véget érni - már mindent megadtam volna egy császárért, de már nem volt visszaút. Ugyanis a fiunk a homlokával és nem a feje búbjával indult útnak, így amikor próbálták kézzel benyúlva odabent fordítgatni, fetrengtem a kíntól (a férjem ájult el helyettem, úgy kapták el :-/). De minden jó, ha a vége jó, Peti végül rendben megérkezett és utólag örülök, hogy nem lett belőle császár.

  • 2010.07.15 10:10:42Zamat

    2010.07.15 09:01:08epres négercsók
    ez igaz, de pl. ha lázas vagy és szétrobban a fejed, akkor a legalapvetőbb szavak sem jutnak eszedbe idegen nyelven, nekem ez volt a tapasztalatom, meg az, h ne legyél Angliában beteg, vagy csak igen erős szervezettel:))

  • 2010.07.15 10:44:45oreille

    Epres, nekem pont ellenkezőek a tapasztalataim. Én szültem idegen nyelven (amit kiválóan beszélek), senki nem volt körülöttem, aki magyarul beszélt volna. Egy darabig ment is a dolog, de eljutottam a fájdalomtól és a fáradtságtól arra a pontra, amikor a nyelvileg igen eccerű "az orrodon át vegyél levegőt!" instrukció megfejtése sem ment már. Egyszerűen a nyelvi központ kikapcsolt. Ekkor kértem eda-t, mert nemcsak nyelvileg, hanem fizikailag is szétestem.

    A bizonyára nagyon fájdalmas térdsérülést és az egyébként is kicsit megváltozott tudatállapotú, egész testet igénybevevő szülést ezért nem hasonlítanám össze.

  • 2010.07.15 11:00:05Meni

    Csatlakozom. Itt elet es halal a szemelyi szamodon mulik. Egy atlagos napon csak egyszer mondom el, de vannak napok mikor 5-6x is el kell daralnom. A friss bevandorlok nyelvtanfolyaman az ABC utan az elso a szemelyi szam gyakorlasa, unalomig. Na, ez a szam nem jutott eszembe amikor fel akartak venni a szuloszobara. Otodik nekifutasra sem. Pedig az meg nem is volt a suruje...

  • 2010.07.15 11:22:53másutt

    nem vagyok fair pelda az idegen nyelvu szulesre, mert mindig angolul gondolkodom, hacsak eppen nem magyarul irok (mint pl itt) vagy beszelek.
    kb 5 perc alatt valtok a ket nyelv kozott, es angolul joval nagyobb az aktiv szokincsem.
    van egy masik nyelv is, amibe at tudok valtani, de ahhoz kb 1 nap kell, hogy folyekony legyek.
    cserebe viszont POCSEKUL forditok vagy tolmacsolok, mert a valtas-idom miatt nem jut azonnal eszembe a szo, amit kerdeznek... es nem mindenki megerto, amikor aszondom, hogy majd megmondom, de hagyjal tv-t nezni/bambulni 10 percet elotte.
    :D

  • 2010.07.15 11:45:40Meni

    Masutt, ne csigazz, mi az a masik nyelv? Spanyol? Olasz? Szanszkrit? tiszta izgalmas vagy, minden napra van valami kitalalni valo :D

  • 2010.07.15 11:51:11Silverveil

    Az én tippem a francia, de csak tipp!

  • 2010.07.15 11:59:21epres négercsók

    Zamat, Oreille, természetesen nem veszem az arroganciát, hogy összehasonlítsak egy térdsérülést egy szüléssel. Nyilván az utóbbi a nehezebb (függetlenül attól, hogy akkor utána 3 hétig nem bírtam lábra állni, és már sosem gyógyul meg teljesen). Emlékszem, amikor a térdkalácsom 90 fokkal elfordult, még eszembe jutott abban az irreális pillanatban, hogy ennél már csak a szülés lesz rosszabb :D

    Meg ezért is mondtam, hogy én is meglepődtem magamon, mert szerintem az emberek 99%-a ilyenkor ösztönből is az anyanyelvén üvölt és nem gondolkodik a szavak jelentésén. A mai napig nem értem, hogy sikerült a körém szaladó embereknek azt üvöltenem, hogy it höööörtsz :D Mindenesetre tanultam abban a pár hétben néhány szakszót angolul :)

    Ettől függetlenül, szülni azért az anyanyelvemen szeretnék majd.

  • 2010.07.15 12:08:55Nödön

    Wish:
    Tudnál erről a conductive education-ről valami linket küldeni, vagy bármi infót, hogy hol van, vagy ilyesmi. Van ismerősöm, akit ez nagyon érint itt és próbálnak hazajárni, mert úgy tudják, hogy itt nincs semmi ilyen. De anyagilag és egyébként is nagyon megterhelő nekik. Előre is köszi!

  • 2010.07.15 12:29:52Rien25

    Pupákos, én is :)

    De nekem eszembe sem jutott volna EDÁ-t kérni.
    1, tűfóbia :)
    2, nem éreztem szükségét... vártam pedig hogy mikor fogok EDÁért visítani de az a pont nekem még nagyon messze volt. Hálistennek.

  • 2010.07.15 12:32:50Rien25

    Négercsók, szerintem inkább nyögjünk szüléskor. Az nemzetközi, hmmm? ;)

  • 2010.07.15 12:44:25Mirtusz78

    Négercsók, egyáltalán nem biztos hogy a szülés jobban fáj mint a térd sérülésed.
    Nekem volt olyan problémám ami ezerszer jobban fájt a szülésnél (pedig utóbbinál semmi érzéstelenítést nem kaptam). A másik esetben olyan fájdalmaim voltak, hogy már a halált sima megváltásnak éreztem volna. Amikor elaltattak a műtéthez, könyörögtem hogy csak minél gyorsabban tegyék, mindegy mi lesz a műtét kimenete.
    Ezután hónapokig nulla volt a fájdalomküszöböm, a legkisebb baj is elképesztően fájt.
    Ehhez képest a szülés gyerekjáték volt, vajúdás közben még eszembe is jutott, hogy ez mennyivel könnyebb.

    Nem vagyunk egyformák, nem tudhatjuk mi a legfájdalmasabb.

  • 2010.07.15 12:59:26másutt

    Nekem a koromserulesem sokkal jobban fajt, mint a szules, de en pofabe, mert 7 cm tagulasnal csaszaroztak, igy nem eltem at a kitolas oromet.

    de amikor tobol letortem a kormom a mult honapban es utana leszedtek - hat vazze, az nagyon rossz volt, es nem lett gyerek se a vegen, semmi, csak egy veres huscafat a kezem vegen.

  • 2010.07.15 13:01:54pupákos

    Rien25: én akkor már úgy voltam, hogy nekem mindegy, mit csinálnak (jöhetett volna egy tarkónb...ás egy péklapáttal is), csak szűnjön meg a fájdalom. Kaptam egy nospa injekciót :) Én hülye, meg vártam a csodát, de végül felhomályosított a szülésznő, hogy ettől csak a méhizomzat lazul egy kicsit. Mindegy, túléltem, kibújt a gyerek, ez a lényeg!

  • 2010.07.15 13:03:13oreille

    Epres, nem tűntél arrogánsnak egyáltalán, tényleg teljesen normálisként jött át a hangnem :-)
    ez a térdsérülés egyébként rémesen hangzik, asszem inkább a szülést választom :-)

  • 2010.07.15 13:04:58pupákos

    Mirtusz, csak nem valami gerinc-probléma volt? CSak azért kérdezem, mert én múlt héten három napig feküdtem a derekam miatt és moccanni nem bírtam. Még beszélni is fájt. A tüsszentés volt a teljes halál, akkor úgy éreztem, hogy leszakadnak a lábaim.

  • 2010.07.15 13:24:58Rien25

    Na, hát én is ezt vártam, hogy majd mikor érem el a küszöböt. Erre vártunk a manusal hogy majd miket fogok a fejéhez vágni... hát semmit. Lehet hogy mi direkt durvábbra készültünk ,ezért lett könnyű :D

  • 2010.07.15 13:26:43Rien25

    De no-spát én is kaptam.
    Aranys volt a szülésznő, egyszer bejött (már a végén lehettema tágulásnak) és elég hangosan engedtem ki a levegőt. Megsimogatta a kezem, és azt mondta: tudom, most nehéz.
    Én eg pislogtam, hogy ááá, ez még bőven elviselhető. (jó hát hangot azt adtam)
    Aztán egyszer csak azt mondja, lehet nyomni. El sem hittem. A kitolásból meg semmit nem éreztem. Meg is zavarodtam mint Ádám anyák napján...

  • 2010.07.15 13:32:48pupákos

    Ja, a kitolást már én sem éreztem :) Én azon csodálkoztam, amikor a dokim megvizsgált, odaballagott az ágy melletti telefonhoz és azt mondta bele: 10 perc mulva baba születik az X szülőszobán, küldjetek egy gyerekorvost, mert 36 hétre születik. Én meg "MI VAN?????" Tíz perc? És lőn, 9 perc 3 nyomás. Az volt a sétagalopp az előzményekhez képest.

  • 2010.07.15 13:48:13Rien25

    :D
    Én meg nem értettem mi a fenének nyomok, mikor nyomásinger sehol. Néha éreztem, hogy valami lejjebb halad... ha nagyon nekigyürkőztem. Amúgy meg sztem ha csak hagyomaméhet dolgozni a gyerek észrevétlenül kibújik.
    A végén mikor kibújt a fej akkor éreztem hogy feszit - mondta a szülésznő, most ne nyomjak. Na ez ment a legkönnyebben. :D addig sem volt rá ingerenciám.

  • 2010.07.15 19:21:34Aloha12

    @Nödön:

    A legjobb kiindulási pont: www.conductive-education.org.uk. Innen indult ki anno a konduktív pedagógia a UKben. De ha megírod nekem, hogy hol vagytok és hol van szükség konduktorra/konduktív központra, akkor küldöm a legközelebbi centerek elérhetőségeit.
    Valamint ha bármi további kérdésed van a brit konduktív pedagógiával kapcsolatban, írj az email címemre. (Azt hiszem a nevemre kattintva láthatod?)

    @Wish: nem kell mázlistának lenni heti félnapos konduktív ellátáshoz. Sokaknak jár teljes időben, heti öt nap fejlesztés 8tól fél 4ig. Üdv Kolléga, hol dolgoztál két hétig? Spennymoor? Moirával?

  • 2010.07.15 19:26:02Aloha12

    és még egy kicsi
    @ cantaloupe : a Pető Intézet nevét a világon bárhol dolgozó konduktorok ismerik, függetlenül a képzésük helyétől.

  • 2010.07.15 19:28:10cozumel

    Masutt

    most jutott eszembe, h ha tulhordanad 3 nappal Lujzat, akkor pont 40 ev lenne koztem es a lanyod kozt!
    szerintem az valami nagyon karmikus dolog lenne... :D

  • 2010.07.15 19:55:19Wish1973

    Aloha,
    a moirával norvégiában voltam 3 hetet tavaly. 2 hetet meg vmi saját szervezésű helyen chatam(?)-ben v a környékén. amiket az angol rendszerre írtam, azokat tőlük hallottam. nagyon örülök, ha máshol jobb a helyzet.
    ha a nickemre kattintasz, tudsz küldeni üzenetet. még az is lehet, h ismerjük egymást.

  • 2010.07.15 20:09:24Sevy

    Na gyerekek, ha úgy alakul, megírom, milyen Izraelben terhesnek lenni:D

  • 2010.07.15 22:20:22Panka ustokos

    En is ki voltam irva maj.10.-re, aztan a kolok apr.26.-an ugy gondolta, bent mar eleget latott.
    Kedves volt tole, mert 3100 gr volt, le is husikaztak egybol. :))))
    + maj.1. elott jott.

1 | 2 | 3 | 4 | 5

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta