Szobányi adománnyal indul vasárnap Felsőzsolcára a Poronty teherautója

Felhívásunkra több mint 170 doboznyi adomány érkezett a szerkesztőségbe, melyet a hét végén a hét és féléves lányom segítségével öt órán keresztül pakoltuk, rendszereztük és rögzítettük tartalmukat. Az eredmény szobányi doboz és zacskó, az azonosítást és elosztást segítendő egy kiselsős reszkető számaival feliratozva.

Mindeközben Felsőzsolcára érkezett több teherautó az olyan adományokkal, amelyeket nem tudtak eljuttatni a szerkesztőségbe (hűtőszekrények, bútorok). Krisztián nevű olvasónk és csapata több mint húsz ágyat, kanapét, jó néhány tévét és egyéb dolgokat juttatott célba.

Köszönjük a rengeteg beküldött holmit (leginkább ruhaneműket), és külön köszönet azért, hogy az olvasók nem lomtalanításnak gondolták az adományozást: a ruhák-játékok-eszközök többségben tisztán, illatosan, azonnal használható állapotban érkeztek, sőt, vadonatúj dolgok is voltak közöttük. Elmondható, hogy az emberek többsége igenis segítőkész – voltak nehéz helyzetben élő, sokgyerekes családok, akik saját holmijuk felajánlása mellé vásároltak még cukrot, tésztát, babaápoló cikkeket. Segített a családtag, a lakóparki szomszéd, a lakótelepen élő elvált kismama, az üzlettárs, az üzlettárs alkalmazottja, a fodrásznál a szervező mellett üldögélő középkorú úr, és az ismerős fogyatékkal élő kislánya, aki saját plüssállat-készletét ajánlotta fel önként olyan kisgyereknek, aki elveszítette a saját játékait, számolt be sacoesmaco nevű olvasónk, aki a szervezés oroszlánrészét végzi a helyszínen.

A károsultak nagy többsége nagy örömmel fogadta és fogja fogadni az ajándékokat. Volt köztük, aki eddig semmit, senkitől, sehonnét nem kapott, köztük egy 3 gyermekét egyedül nevelő édesanya. Az ovi egyik alkalmazottja elmesélte, hogy van, aki a mai napig egy lakókocsiban él a saját udvarában, és egyelőre nem látja, mikor lesz emberhez méltó lakhelye. Ő maga is károsult, az ő házuk nem dőlt össze, „csak” teljes talaj-és burkolatcserét kellett végrehajtani, a statikai károkat elhárítani és újból berendezkedni, örülnek, ha őszre visszaköltözhetnek két kisgyerekkel a saját házukba, addig éjt nappallá téve dolgoznak. Hozzátette, hogy más helyekről is érkeztek a hírek szerint adományok, de mivel nem volt kapacitás ezeket szétszortírozni és megfelelően kiosztani, ezért az ottani lakosok ezekből sok esetben eddig egyáltalán nem kaptak semmit. Ezért szándékunk a lehető legtöbb szerkesztőségbe érkezett adományt azonnal, név-cím-méretek alapján kiosztani – kétszer ad, aki gyorsan ad.

Sajnos volt néhány kevésbé szívderítő tapasztalat is. Volt, aki a plazmatévét és az új automata mosógépet hiányolta a holmik közül. Pedig a Mikulás nyilvánvalóan nem szerepelt az adományozók listáján, és Krisztián barátunk sem hasonlított hozzá, se piros köpönyege, se hosszú ősz szakálla. Volt olyan is, aki elvárta volna az adományok elrendezgetését is az ideiglenes szálláson, mivel neki fontosabb dolga akadt – meccset nézni sörrel a kézben. Szerencsére azonban messze nem a többségről beszélünk, de ezért (is) fontos megfelelően összeállítani az adományozandók listáját. Az adományok közül pedig a szétosztók szívesen kihagyták volna azt a pár tételt, amik legfeljebb a helyi állatmenhely által hasznosíthatóak.

Az eredeti cikkben szereplő fiatal család is jobban érzi magát. Szépen és szeretettel berendezett otthonukat nyilvánvalóan nem tudjuk azonos értéken pótolni, de nagy vigasztalást jelentett számukra az adományok mellett az emberek feléjük áradó segítőkészsége, szeretete is. Drága olvasók, köszönjük az áldozatos munkát eddig – most rajtunk a sor, az eredményekről beszámolunk hamarosan. A Poronty teherautója vasárnap reggel indul.

Oszd meg másokkal is!
Mustra