Otthon szülés: ha baj van, akkor nagy baj van

Egy pénteken nyilvánosságra hozott átfogó elemzés szerint szövődménymentes otthon szülésnél jók a mutatók, a speciális szakképzettséget vagy felszerelést igénylő komplikációk esetén azonban háromszorosára nő annak esélye, hogy a baba meghal a szülés közben vagy nem sokkal utána.

Amerikai kutatók az American Journal of Obstetrics and Gyenacology (AJOG) című lap internetes oldalán ma hozták nyilvánosságra annak az átfogó elemzésnek az adatait, melyben 342 ezer tervezett otthon szülés és 207 ezer kórházi szülés adatait vetették össze.

Az otthon szüléseknél kevésbé avatkoznak be a szülés menetébe, és ritkábban kerül sor eszközös beavatkozásokra. Mivel jellemzően eleve a kisebb szülészeti kockázattal rendelkező anyák választják gyermekük világra hozatalának eme módját, a szövődménymentes esetekben az otthon szülés eredményei nem maradnak el a kórházi szülésekétől, sőt bizonyos paraméterek tekintetében még jobbnak is mutatkoznak.

A dr. Joseph Wax által vezetett munkacsoport eredményei azonban azt igazolják, hogy ha viszont baj van, akkor nagy baj van. Az ausztrál, amerikai és európai adatokat feldolgozó metaanalízis ugyanis azt igazolta, hogy otthon szülés kapcsán nagyobb a légzési elégtelenségből adódó újszülöttkori halálozás, és az újraélesztési próbálkozások nagyobb arányban végződnek kudarccal, mint a kórházi szülések esetében. Ez pontos számokban kifejezve azt jelenti, hogy míg kórházi szülések esetében az ezer szülésre számított perinatális (szülés közbeni és közvetlen utáni) halálozás 0,3, addig tervezett otthon szülések esetében ez a szám eléri az 1-et.

Ezzel kapcsolatban dr. Wax emlékeztetett azokra a korábbi vizsgálatokra, melyek szerint otthoni szülések esetében lényegesen nagyobb a 7-nél rosszabb ötperces Apgar-értékkel rendelkező újszülöttek aránya, akik ennél fogva sürgős ellátásra szorulnak. A rosszabb halálozási mutatók magyarázatait keresve feltételezi, hogy a tervezett otthon szülések esetében kevésbé állnak rendelkezésre megfelelő berendezések és eszközök a magzat állapotának folyamatos nyomonkövetéséhez és az esetlegesen szükséges beavatkozásokhoz, és esetenként a szülésnél segédkező személyzet gyakorlata és/vagy szaktudása sem üti meg a kívánt szintet.

Az otthon szülések aránya az Egyesült Államokban 0,5 százalék körül van, míg a 2008-as brit statisztikák 2,7 százalékos arányt adnak meg. Ez utóbbi a 2006-2007-es értékhez képest 10 százalékos emelkedést jelent annak nyomán, hogy a nők mind több beleszólást követelnek annak eldöntésébe, hol és miként szeretnék világra hozni gyermeküket.

Sir Sabaratnam Arulkumaran professzor, a brit szülészeti-nőgyógyászati társaság (RCOG) elnöke örvendetesnek tartja, hogy újabb kockákkal bővült az a mind ez idáig meglehetősen homályos kép, mely alapján össze lehetne hasonlítani a kórházi és otthoni szülések eredményeit, mivel eddig kevés a tudományosan is megalapozott összevetésre alkalmas adat. Álláspontja szerint a mostani eredmények arra világítanak rá, hogy a következmények nem feltétlenül egyformán sújtják az anyát és a babát, ezért az újszülött fokozott veszélyeztetettségét is figyelembe kell venni az egészségügyi ellátást biztosítóknak és az egészségpolitikai döntéseket meghozóknak egyaránt. Noha helyesnek tartja azt a jelenlegi trendet, hogy az anyák számára mind szélesebb körben biztosítják a szabad választás lehetőségét, az ebbéli törekvések során nem szabad figyelmen kívül hagyni az olyan adatokat, mint amilyeneket most az AJOG nyilvánosságra hozott. Bár előre senki nem tudja teljes bizonyossággal megmondani, kik azok, akiknél semmi probléma nem merül fel szülés közben, Arulkumaran professzor a megfelelő mérlegelés fontosságát hangsúlyozza, hogy csak azok válasszák az otthon szülés lehetőségét, akinél nem áll fenn semmilyen kockázati tényező.

Mervi Jokinen, a brit bábaszövetség képviselője ugyanakkor arra hivatkozva kérdőjelezi meg a vizsgálat következtetéseit, hogy a feldolgozott adatok több különböző országból származnak, és azok gyűjtése nem egységes módon történt. Azt mondja, hogy az Egyesült Királyságban uralkodó helyzet alapvetően különbözik más országokétól abban, hogy a szüléseknél nagy gyakorlattal és tapasztalattal rendelkező bábák segédkeznek, akik tökéletesen otthon vannak az újraélesztés minden területén is.

Az AJOG című lapban a cikkhez fűzött kommentárjában Patricia Alice Janssen azt írja, hogy dr. Wax következtetései csupán az összes szóba jövő nő 36 százalékának adatain alapulnak, ami nem szükségszerűen tükrözi a teljes képet. További vitás kérdésként említi, hogy az otthoni szülések mindössze 75 százalékánál volt jelen szakképzett segítség, így felmerül, hogy az otthon szülések fennmaradó egynegyede valójában nem is tekinthető tervezett otthon szülésnek, ami véleménye szerint ugyancsak torzíthatta az eredményeket.

Gyermekévek / Medical Tribune

Oszd meg másokkal is!
Mustra